Grado GR8e és GR10e fülhallgató teszt

A Titkok (hangszóró)kamrája

2016. augusztus 25., csütörtök, 10:35

Grado audio hifi fülhallgató high end hifi fülhallgató Grado fülhallgató fülhallgató teszt in-ear fülhallgató Grado fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt in-ear fülhallgató teszt high end fülhallgató teszt

Ismét bebizonyosodott, hogy az előítélet nem hasznos, főleg akkor, ha a külsőségeken akadunk fenn. A Grado GR8e és GR10e ugyanis senkinek nem ajánlható a megjelenése és kivitele alapján. Aztán meghallgattuk őket, és véleményünk 180 fokot fordult. Ezek ugyanis nem akármilyen fülhallgatók.

A Grado konzervatív stratégiája az audiofileket és laikusokat egyaránt megosztja. Vannak azonban olyan tényezők (kettő is), melyek felhívták figyelmünket a GR8e és GR10e típusokra. Egyrészt, ezekben nem tipikus dinamikus, hanem lengőnyelves (angolban sokszor balanced armature néven említett) hangszóró dolgozik. Erről a technológiáról írtunk egy korábbi cikkünkben, ezért most nem fejtjük ki bővebben, hogy mik az előnyei (többek közt a gyorsaság és az alacsony torzítás). A másik tényező, ami komolyabb érdeklődést váltott ki belőlünk, hogy a szóban forgó fülesek nem a Grado székhelyként ismeretes Brooklyn szívében, de nem is Kínában, hanem Japánban készültek.

Kicsomagolás, használati tapasztalatok

A leendő tulajdonost előre figyelmeztetjük, hogy ne számítson vörös szőnyegre vagy selyempárnákra, holott a legtöbb prémium kategóriás fülhallgató esetében pontosan a körítéssel és a felhasznált anyagokkal támasztják alá a dobozban lapuló tartalom hovatartozását. A GR8e és GR10e doboza egyaránt mezei kartonból készült, belül vékony plexifedéllel fedett csomagocska. A fülhallgatókat fél cm vastag szivacsrétegbe helyezték, ezen kívül parányi dokumentáció és három pár szilikongyűrű fogadott minket. Nagyjából ennyi a pehelykönnyű dobozok tartalma, persze a fülhallgatók eleve csekély súlyúak. Össztömegük mindössze 9 gramm, tenyéren tartva őket könnyűek, akár a levegő.

Együtt érzünk azokkal, akik néhány percig a téboly és a sírógörcs között ingázva konstatálják a fülhallgatók zavarba ejtő egyszerűségét. Kialakításuk nem kimondottan rossz, ám az átlagosnál semmiben sem jobb. A gumírozott, aránylag rugalmas (oxigénmentes rézmaggal ellátott) kábel, tartósnak tűnt, vékonyka profilja viszont inkább a belépő kategóriás megoldásokat juttatta eszünkbe. A 3,5 mm-es, aranyozott Jack csatlakozó feje műanyag, a hangszórókamrák szintén. A vezeték nem moduláris, és mikrofonos headset modul sincsen. Mindent összegezve nem úgy néznek ki, mint ahogy a drága fülhallgatók szoktak.

A GR8e sötétkék, míg a GR10e metálos, klasszikus amerikai autókra emlékeztető zöld színben készült. Mindkét füles hangnyílását vörösréz színű henger öleli körbe, erre kellett ráhúznunk a fülbe illeszkedő szilikongyűrűket. A hangszórólyukat kb. 4 mm átmérőjű textilkör fedi (ez gátolja meg, hogy fülzsír kerüljön a rendszerbe), melyet hajszálvékony gumikarika tart a henger falához. Ezeket célszerű bent hagyni, mert a fehér, enyhén tapadós felületű szilikon mágnesként vonzza a fülzsírt.

A komfort és stabilitás átlagosnak mondható. A szilikon gyűrűk nem bántották belülről hallójáratunkat, viszont nehezen maradtak meg a helyükön annak ellenére, hogy megfelelő méretet választottunk. Sportoláshoz nem ajánlottak a Grado fülhallgatói, sétálva is inkább úgy érdemes használni őket, hogy vezetéküket befűzzük a póló alá. Zajszűrés tekintetében az átlagosnál jobb eredményt kaptunk, persze a hallójáratba illeszkedő megoldások ilyen téren jónak számítanak.

Hangminőség

Tesztalanyainkat a neten fellelhető visszajelzések és a gyártó javaslata alapján hagytuk járatni néhány napig, majd nekiálltunk végighallgatni rajtuk szokásos referencia felvételeinket. Meghajtáshoz utcai használat során iPhone 5S, a négy fal között pedig ADL GT40 USB DAC volt segítségünkre.

A bejáratás nagyon fontos. Nélküle egyesek a csalódás legdurvább fokozatait fogják érzékelni, különösen az első percekben. A GR8e eleinte erőtlen, ködös módon próbálta felpiszkálni zenéinket, olyan semmitmondó ízvilággal, aminél még egy párezres megoldás is több izgalmat nyújt. Aztán ahogy teltek az órák, napok, és egyre több lemezbe belehallgattunk, hirtelen elfeledkeztünk a GR8e-ről, és azt vettük észre, hogy hosszú ideje csak magát a zenét figyeljük. A négyes metrón ülve, az iPhone kimenetéről is sikerült elérni, hogy azonosuljunk a felvétellel, annak érzelmi magjával, meghatározó részleteivel. Igaz, a GR8e mindvégig semleges próbált lenni. Túlzások nélküli, diszkrét stílusa gyakran egy korábbi referencia fejhallgatónkat, az AKG K 601-et juttatta eszünkbe, viszont kis hangszórója lévén a Grado komolyabb gyorsaságot produkált.

A GR10e hallgatásakor valami egészen más történt. A felvétel teljes egészében magába szippantott bennünket, mentálisan belezuhantunk a hanginformációba. Lehetne napestig ecsetelni, hogy mennyire jó érzés zenét hallgatni egy ilyen fülhallgatóval, de talán elég, ha azt állítjuk, végre el tudtunk szakadni a külvilágtól. Mivel munkánk részévé vált a hibák keresése, egyre kevesebb eszköznél éreztük azt, hogy felhagyunk a hiányosságokkal, és csak élvezzük az eredményt. Ez most sikerült.

Irányítottság és dinamika terén nagyon hasonlított egymásra a GR8e és GR10e. Inkább felbontásban mutatkoztak különbségek. A GR8e helyenként fakóbban, kevésbé tisztán mutatta a részleteket, mint nagyobb testvére. A Yann Tiersen által zenésített Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain (Amélie Csodálatos Élete) c. film utolsó számát (La Valse Des Monstres) hallgatva, noha csak tangóharmonika szólt, teljesen egyértelmű különbséget hallottunk a két fülhallgató között. A GR8e-ből áramlott a nyugalom és kiegyensúlyozottság, enyhén tompa karaktere által sokáig el tudtuk volna hallgatni. A GR10e viszont sokkal több részletet képes volt felfedni. Nem csak felbontását, hanem sebességét illetően is az egyik legjobb hangú fülhallgató, amit eddig kipróbáltunk. Tsuyoshi Yamamoto - Caravan c. számára váltva a nagyobb testvér újfent szárnyalt. Már a dal első pillanataiban, amikor csak motoszkálni kezdtek a hangszerészek, mintha egymást ébresztenék fel, már akkor egyfajta hangzuhatag zúdult ránk. Testes, árnyalt, dinamikus és kristálytiszta produkciót kaptunk, amit nagy hangerőn is szépen kezelt a GR10e.

No de hogyan szerepelnek a Grado fülbevalói, ha egy kicsit dinamikusabb, esetleg elektronikus muzsikára kerül sor? Mint a legtöbb audiofil hangrendszer esetében, most is kijelenthetjük, hogy jól - bizonyos értelemben. Ha nem az a célunk, hogy szépített, tarkított karaktert kapjunk, hanem inkább mérsékelt, őszintén ábrázolt valójában éljünk át olyan előadókat, mint Trentemoller, Deadmau5, Daft Punk vagy Dub FX, akkor ilyen eszközökkel megismerhetjük a művész (vagy hangmérnök) valódi énjét. Más kérdés, hogy az előadók milyen hangrendszerekhez szánják alkotásaikat, mindenesetre szerintünk a kiegyensúlyozott, ésszerűen tagolt, kiemelések nélküli hangzás hosszú távon mindenképp jótékonyan hat a zenekedvelők lelki világára, és nem utolsósorban sokkal élethűbbé tesz minden hangot. Ezekkel a lengőnyelves mütyürökkel a digitálisan generált zajok is tisztábbak, részletgazdagabbak voltak, mint bármely általunk eddig kipróbált, ún. divatfüles esetében.

Minél többet hasonlítottuk őket egymáshoz, annál egyértelműbbé vált, hogy a GR8e karakterére rárakódott némi felesleges, kásás érzetű szűrés, ami meggátolta, hogy teljesen azonosuljunk a hangokkal. Másfelől, ha nem csak az összetevőket elemeztük, hanem az összképet próbáltuk befogadni, akkor a kistesó is képes volt harmonikusan, túlzások és szépítések nélkül átadni a produkciót. De a GR10e, nos, vele nem lehetett betelni. A hirtelen leütött zongorabillentyűk egyes rendszereken torzítanak, bántóvá válnak, a lengőnyelves hangszóró viszont úgy viselkedett, mintha képtelen lenne szennyezett hangot kiadni. Remek jelenlétérzetet nyújtott, elhittük, hogy valódi az, amit hallunk, és épp úgy, mint más high end fülhallgatók esetében, most is elszakadtunk a minket övező, tényleges valóságtól.

Végszó

Mi a kettő közül inkább a GR10e-t tartottuk volna meg. A GR8e is jól szerepelt a maga módján, azonban nem tudta elrejteni, hogy diétás hangot akar tálalni. Néha túlságosan higgadt maradt. A kisebb testvér jó lehet azoknak, akik egységében szeretnék figyelni kedvenc felvételeiket, és olyan karaktert keresnek, amit órákig lehet fejfájás nélkül élvezni. A GR10e viszont basszusok, és magas frekvenciák terén is jobban kiteljesedett, nála már nem volt hiányérzetünk, ezért noha nem olcsó, az 50 % felár minden egyes A/B teszt után egyre jogosabb lett. Máskülönben egyeseknek mindkét fülhallgatónál meg kell emészteni a tényt, hogy kicsomagolás közben becsapva érzik majd magukat. Külső alapján tényleg nem tűnnek komolyabbnak egy 10-20 000 Ft értékű megoldásnál. Tessék pár napig járatni őket, és egy kis tesztelés után rögtön kiderül, hogy a Grado fülesei tényleg jól szólnak, eszméletlen jól.

1 2

Következő oldal >