Genelec G Two és F One 2.1 hangfalszett teszt

A hifi és a monitor közötti tér felsőbb régiói

2013. szeptember 18., szerda, 10:25

Genelec hifi hangfal hangfalszett audio mélyláda Genelec hifi G Two F One Genelec hangfal aktív hangfal hangfal teszt mélyláda teszt aktív hangfal teszt

Tesztre fogtuk a Genelec első, szimplán csak otthoni célra tervezett termékcsaládjának két tagját, a G Two aktív monitor hangfalakat és az F One aktív mélyládát. Megtudtuk milyen is az, amikor a stúdió felszerelés kezet nyújt az otthoni zeneélvezetnek és milyen az, amikor a profik az amatőrök felé kacsintgatnak.

A Genelec G és F sorozatát a hifi kategóriába sorolták, ami egyszerre csalogató szó és érthetetlen anomália.

A finn gyártó termékei a legtöbb ember számára stúdiókban készült riportok hátteréből lehetnek ismerősek. Zenészek és zeneipari szakemberek sora szeret megszólalni a tekintélyt parancsoló keverők, gombok és billentyűk tengerében, ahol a háttérben gyakran ott figyel a Genelec egy-egy terméke. Sokan már külső jegyeik alapján felismerik a márkát, vagy legalábbis azt, hogy az adott hangfal alighanem egy stúdióba tartozik. Most azonban a G és F sorozattal egy olyan széria került piacra, amit hifi-ként aposztrofálnak, amit a megszokott otthoni hangfalakkal kellene szembeállítani. Már amennyiben ez lehetséges volna. Ugyanis a Genelec termékei aktívak, vagyis a hagyományos erősítők máris szükségtelenné váltak. Csupán egy előfokra lesz szükség a hangerő szabályozáshoz. Illetve ha használjuk az F One vagy F Two mélyládák valamelyikét, akkor még ez is kihagyató. Tehát, ha más otthoni termékkörhöz hasonlítanánk, akkor első körben a számítógépek aktív hangfalai juthatnának eszünkbe. Egy ilyen összehasonlítás azért mégis csak vicces lenne.

A Genelec igazából nem egy valódi hifi hangfalszettet kínál, hanem kicsit az otthoni igényekhez is igazodott a G és F típusok megalkotásánál. A profi körökben alapnak tekintett és már a hifi világában is jó ideje hódító XLR csatlakozásokat szimpla RCA-ra cserélték. Ezt leszámítva viszont kimondottan stúdió monitor karaktert sugároz magából már a műszaki leírás is. A két 20 wattos végfok a G Two aktív hangdobozban, melyek külön hajtják a mély/közép és magas csatornát, a hátlapra helyezett főkapcsoló, a masszív szerkezet, a gumilábak és a többi... Mind olyan jellemzők, amit tipikusan monitor hangsugárzóról árulkodnak.

Kivitel

Aki a Genelec termékeit még csak leírásból ismeri, azt talán kicsit idegenkedik a fém öntvény doboztól, de feleslegesen. Az aggodalom utolsó emlékei legkésőbb az első meghallgatás alkalmával úgyis szertefoszlanak. A hangfal nagyon masszív, az elpusztíthatatlanság illúzióját sugározza magából. Nem is lehet összehasonlítani egy hagyományos modellel. Ezt persze a profi célokra szánt típusoktól örökölte a G sorozat, hiszen ott a tartósság és strapabíró kivitel alapvető elvárás. Szintén ennek az örökségnek tudható be, hogy a szerkezet lábai nem a megszokott, felragasztható gumibakok. Helyettük egy jókora gumi öntvényt kapunk, amit a hátlapra erősített keret tart a helyén. Ez a lábazat ráadásként a dobozok dőlésének beállítására is használható. Ha a talpat eltávolítjuk, akkor a doboz alján egy háromnegyed colos menetet találunk. Ilyet használnak állványokon, mind hangtechnikai mind fotós vonalon. A hátlapon vannak még a fali konzol számára is menetes furatok, no meg a csatlakozók és néhány beállító kapcsoló. Ezekkel kapcsolhatjuk ki az előlapi LED fényt, állíthatjuk asztali üzemmódba a dobozt és csökkenthetjük a mélyhangokat 2, 4 vagy 6 decibellel. A táp és az analóg kábelt a hátlapon lévő, lefelé fordított aljzatokba kell csatlakoztatni. Itt pedig sajnos komoly dorgálást érdemel a Genelec, amiért ezeknek ennyire szűk helyet hagytak. Szorítós RCA csatlakozókat használni nagyon-nagyon nehéz, ahogy a rendes tápkábel bedugása sem egyszerű. Ráadásul a gyári vezeték, ha sokat mozgatjuk a hangfalat, akkor kilazul, kicsúszik. Minőségi tápkábelt pedig azért lesz nehéz csatlakozntatni, mert azok jelentős része vaskos, egyszerűen kevés a hely.

A G 2 masszív dobozában meglepően kis felületű hangsugárzók dolgoznak. A közel négy kilós dobozba szerelt magassugárzó 2 cm, a közép- és mélyhangokért felelős membrán pedig alig 10 cm átmérőjű. Ezektől azonban nem szabad megriadni! A teszt bizonyította, hogy ez is sok mindenre elég. No de ne szaladjunk ennyire előre!

A kis aktív hangfalak, pontosabban hangdobozok, 65 Hz-ig mennek le, ami nem kevés. Mégis érdemes velük szettben beüzemelni egy mélysugárzót is. Ez a Genelec G sorozat esetében egyúttal a hangerő szabályozás eszköze is. A tesztünkben szereplő F One aktív mélysugárzó csatlakozókészletén egy teljes 5.1 rendszer keresztülvihető. Ilyenkor az analóg jel minden egyes csatornából a mélysugárzóba fut be, majd már hangerő-szabályozottan folytathatja útját az aktív hangfalakig. Az F One papíron talán szerénynek tűnik 40 wattos telejsítményével, de ezt igazából nem szabad szembe állítani a szobai mélysugárzók, gyakran túlzó teljesítményadataival. A frekvenciaátfogása 3 decibeles tűrés mellett 35 Hz-ről indul és maximum 120 Hz-ig terjed. Amennyiben nem LFE csatorna jelét kapja, hanem magaának kell a sztereóból leválasztani a mélyeket, akkor a felső frekvenciahatár 85 Hz-re módosul. Vagyis 85 Hz felett már a fő csatornákra hárul a feladat, még ha az erősítő osztja el a dolgokat, akkor a mélyláda 120 Hz-ig teljesít.

Az apró, háromlábú mélyláda amúgy egy felfordított lavór és R2-D2 szerelemgyerekének tűnik. A hangszóró és a reflexcső is lefelé néz rajta. A G Two modellhez hasonlóan, ez is hozzá igazítható az elhelyezés módjához, vagyis itt is találunk egy apró kapcsolósort, amit egy műszerész csavarhúzóval, vagy bicska hegyével kapcsolgathatunk.

Mivel a rendszer egészének hangerőszabályozását is a mélyládára bízzuk, azt pedig akár asztal alá is tolhatjuk - van ennek megfelelő beállítása is - a távvezérlés sem infrás megoldás, hanem rádiós. Az egész szerkezet nagyon csinos, ügyes és okos.

Itt azonban ismét meg kell torpannunk, mert az aktív mélysugárzó csatlakozói is lefelé néznek és borzalmasan sűrűn vannak elhelyezve. Ezért vaskosabb kábelekkel bekötni szinte lehetetlen. Illetve, ha már sikerült mindent bekötnünk, de valamiért mégis ki akarnánk húzni valamelyik kábelt, akkor újabb tortúra kezdődik, mert a csatlakozók nagyon rosszul hozzáférhetőek. Ez persze kétféleképpen is orvosolható volna. Ha például a doboz oldalán, ott ahol a csatlakozók vannak, lenne egy kis nyílás, sokkal jobban odaférne a kezünk és a kábelek is. Persze az sem volna utolsó megoldás, ha az egészet oldalra szerelnék. Igaz, nem lenne ennyire szép a doboz, csak praktikus.

A távirányító egy szigorú, munkához való kis tégla, amin összesen három gomb van. A bekapcsoló és a hangerő nyomókái. Ezek könnyen tisztítható fóliagombok, amikért az igazat megvallva nem rajongunk. Nem azért mert rosszak, hanem mert korábban már rengeteg silány termékben találkoztunk ezzel a megoldással. Előítélet vagy sem, mi jobban örültünk volna hagyományos, gumi gomboknak, amik jobban tapinthatóak. Elvégre a G Two és az F One nem stúdiókba szánt modellek, ezeknek a hangereje valamivel gyakrabban lesz állítgatva és talán annak is kisebb az esélye, hogy a létfenntartó kávé ráborul. Többet érne a kényelem a vízállóságnál.

1 2 3

Következő oldal >