Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Fyne Audio F501E álló hangfal teszt
2025. február 16., vasárnap, 22:15
Fyne Audio audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Fyne Audio hangfal Fyne Audio hangfal teszt
Bárhogyan is nézzük, a Fyne Audio repertoárjából az 500-as széria tagjai a legnépszerűbbek, ami érthető, hiszen elérhető árban nyújtanak kimagasló minőséget. Azt nem állíthatjuk, hogy az idő vasfoga kifogott volna rajtuk, de fejleszteni mindig van mit, ezt a brit cég mérnökei is tudják. Az új sorozat F501E álló hangfala már meghallgatható Magyarországon is, így természetes, hogy éltünk a lehetőséggel!
Egy sikerszéria új fejezete
A korábbi 500-as termékcsalád szép karriert futott be, az idővel pedig a magasabb kategóriából átvett megoldásokkal sikerült szintet is ugrania az alap koncepciónak. Az új sorozat egyelőre egy állványos, két LCR, és egy álló darabból áll, amiből először az utóbbi, F501E kerül most bemutatásra.
A Fyne Audio nem változtatott az alap koncepción, miszerint kompakt méretben kínálnak egy olyan hangot, ami közepes tereket is könnyedén képes megtölteni minőségi hangzással. A kizárólag fekete kőris színben kapható modellek, így az F501E is letisztult, visszafogott formájával próbál a bizalmunkba férkőzni, és számos újítást vetettek be, amelyek már kívülről is jól láthatók. Az összkép visszafogottabb, mint az elődnél, pedig az sem a hivalkodásáról volt híres.
Egymással párhuzamos oldallapokat látunk, szabályos formát, minden sallang nélkül, az MDF-ből készült doboz ugyanilyen anyagból készült talpazaton áll, amibe tüskéket csavarozhatunk. A korábbi modellnél a talp és a doboz alja között használták a spéci és egyéni "kimenetet", most viszont a hangfal alsó részébe került a BassTrax rendszer Tractrix diffúzorral, de továbbra is mind a négy irányba terjeszti a hangot.
A csatlakozók fogadják a banándugókat is, továbbra is kaptak aranyozást és teflonbevonatot, azonban a szögük felfelé irányul, és egy vájatban foglalnak helyet. A frontoldalon védőszövet van, ami nem takarja el a teljes előlapot, szabadon hagyva így a fontos kimeneti nyílást is.
Hangszóróból felülre került a 150 mm-es IsoFlare mélyközép hangszóró, bele 25 mm-es átdolgozott titán dóm magassugárzót ültettek, így kínálva ezúttal is a pontsugárzást. A két és félutas koncepcióhoz társul még egy 150 mm-es mélysugárzó is, aminek segítségével az alsó frekvencia eléri a 36 Hz-es tartományt is, ami bizony nagyon tisztességes ekkora méretből. Az érzékenység 90 dB, tehát könnyű meghajtani, a gyártó ezért is ajánl akár 30 wattos erősítőt is hozzá.
A Fyne Audio ennél több műhelytitkot egyelőre nem árult el, arra viszont látunk esélyt, hogy a család idővel még bővülni fog. Így egyelőre meg kell elégednünk az F501E álló hangfallal, amire egyébként máris olyan nagy az érdeklődés, hogy nem is tudtuk vendégül látni a szerkesztőségünkben, hanem az Audio Centrum bemutatótermében került a meghallgatására sor, amivel semmi bajunk nem volt, hiszen az egyik, kisebbik szobájuk pontosan olyan méreteket ölt, mint egy idehaza elterjedt átlagos méretű nappali, és akusztikában sem róhatunk fel neki semmi rosszat.
A meghallgatásban a társa a Hegel H120 integrált sztereó erősítő volt, forrásként AURALiC streamerrel, és Pro-Ject analóg lemezjátszóval is összekötöttük, amiben Nordost kábelek voltak a segítségünkre.
Kiegyensúlyozottság külsőben és zenében is
Hiromi finom és kellemes jazz zongorajátékával kezdtük a sort, ami nagyon feküdt a Fyne Audio F501E hangfalnak. Visszafogott, kellemes, kicsit sejtelmes volt a hangzás, amolyan otthon melegébe hívogató. A középszekció uralta a terepet, ami nem meglepő, hiszen itt kizárólag a zongoráé volt a főszerep. A hangfal lazán felnőtt az ujjak gyorsaságához, de semmi izgágaság nem volt bennük, hanem profizmus és kiegyensúlyozottság. A könnyed jazz tehát abszolút partiban volt a hangfallal, annak naturalista, korántsem hivalkodó külsejével, és megnyugtatott, hogy semmilyen kihívást nem okozott a prezentálása.
A Garbage zenekar sajnos eléggé elfeledett (a részünkről is), pedig elég emblematikus alakja volt a kilencvenes éveknek. Itt már beindult a basszus is, torzultak a gitárok, az énekesnő pedig tisztán, de a zenei anyaghoz illően eléggé karcosan is szólalt meg. Nagyon jól kezelte az F501E a dinamikai ugrásokat, igazán dögös tudott lenni, amikor a banda belehúzott, tehát a boogie faktorral nem volt bajunk. Itt is tapasztalható volt egyfajta nyugalom, ami viszont nem ment a zene élvezetének a rovására, inkább hosszú távon is élvezhetővé tette a szintetikus és klasszikus, de elektromos hangszerek kavalkádját.
Amy Winehouse - Back to Black klasszikusa jött ezután, ami basszusban szintén nem tétlenkedik, de a Fyne ezt is gondosan lekezelte. Nem nyomta el az alsótartományt, de a női énekhangot szépen elhelyezte közelre, ami végig érthető maradt, és a finom ívekből is mindaz jutott nekünk, ami rajta volt a felvételen. Egy parányi zártságot azért itt lehetett tapasztalni, de ez inkább magával a műfajjal járt, hiszen az visszarepített minket az ötvenes évekbe, ahol sok magashang nem igazán került rögzítésre. A színpad mélyérzete remek volt, főleg a középső, lassabb résznél lehetett tapasztalni a rétegeket, a sok remek díszítést. Aztán zökkenőmentesen kapcsolt újra vissza nagyobb sebességbe, a Fyne Audio ezt meg olyan természetesen vette, mintha vele együtt született volna maga a dal is.
Mike Oldfield - Tubular Bells című örökérvényű albuma jött ezután, ahol a hangfalnak sikerült azt is bemutatnia, hogy mennyire jól bánik a térrel, és a két doboz közötti hangok játékával. Itt a basszusgitárnak csupán kísérő szerep jutott, így egy kicsit megbújt hátrébb, míg a gitár és a billentyű egy szinten volt, a harangjáték társaságában. Az F501E itt is a remek arányaival, barátságos, kiegyensúlyozott megközelítésével próbált minket meggyőzni, és azt kell állítanunk, hogy a kategóriáján belül ez sikerült is neki. Mike Oldfield albumával fel lehet ugyan hívni mások figyelmét is, főleg a hirtelen jövő díszítésekkel, amelyekre ugyan most is felkaptuk a fejünket, de inkább az összképen volt a lényeg, ami továbbra is meleg, nem hivalkodó, analógnak is nevezhető jellegével fogta meg a kezünket, és kísért a hallgatás során.
Amennyiben már az analógnál tartunk, át is tértünk a már említett Pro-Ject lemezjátszóra, hogy megismerjük ezen a vonalon mit nyújt a hangfal. Melody Gardot - Sunset in the Blue albumát helyeztük fel, ami nem feltétlenül a tempójával vett le minket a lábunkról, hanem igazán mélyről jövő érzelmeivel, aminek befogadása viszont nagyon könnyű, ha valaki nyitott a minőségi és egyéni jazzre. A Fyne Audio mindenesetre az volt, ügyelt a részletekre, amelyekből rengeteg volt az énekesnő, és a társai által is. A korábbiakhoz hasonlóan viszont itt sem az volt a legfontosabb, hogy mindent kicentizzen, hanem hangulatosan, kissé mélytónusúan, enyhén borongósan zenéljen nekünk. Az egészben mégis volt valami felszabadultság, lazaság, és mindezek mellett rengeteg érzelem, csöpögősség nélkül.
Paganini és Khachaturian a meghallgatásunk végén igazán brillírozott, a hangfal magassugárzója is itt tudott igazán kiteljesedni. Ez nem az F501E hibája, hanem a felvételek jellegzetessége, tehát erre azért érdemes annak odafigyelnie, aki pontosan meg akarja tudni, hogy mennyi is van ebben a modellben. Könnyűzenén is nagyon tetszett az előadása, de analóg és komolyzenei felvételeken, tökéletes rögzítésen lehetett igazán élvezni a pontsugárzás előnyét, az új magassugárzó kvalitását és a konstrukció igazi egységességét, amiben minden apró részlet mellett a melódia és az élvezeti faktor megemelése volt a mérvadó. Kulturált, finom, de elég drámai, sokszor meglepően erős volt a hangzás, ami tolakodásmentesen, kultúráltan, de elegendő izgalommal kínált meg minket.
Összegzés, végszó
A Fyne Audio új 500-as sorozatának egyetlen álló tagja az F501E, ami egy kompakt hangfal, ám akár nagyobb szobába is elegendő terhelhetőséggel rendelkezik. Visszafogott a külseje, ezáltal nem kelt felesleges feltűnést, és ez a hangjában is megmutatkozik. Van benne szufla, izgalom és testesség, ám az artikuláltságnak, finomságnak és egységes előadásnak is ugyanekkora szerepet szán. Nem válogat a műfajok között, a terhelést is jól bírja, remek érzékenységének hála pedig könnyen hajtható. A tervezők megcélozták az audiofil szegmens alját, és azt könnyedén el is érték ezzel a hangfallal. Akinek nem számít a feltűnés, viszont szeret a zene mélységébe belelátni, és ott hosszasan elidőzni, annak egy remek ajánlat az F501E, mert a feladatát igenis komolyan veszi és ellátja, ezáltal izgalmas, ugyanakkor monogám órákat képes szerezni a leendő tulajdonosának.
