Furutech Daytona 303E hálózati szűrő teszt

Csak idő kérdése

2011. október 24., hétfő, 08:25

Furutech Daytona zavarszűrő hálózati szűrő Furutech zavarszűrő

A Furutech termékeit több éve tesztelve, számunkra csak idő kérdése volt, hogy ők is előrukkoljanak egy nagyformátumú hálózati zavarszűrővel. Mert az kérem evidens, hogy a Furutech mérnökeinek ehhez minden elméleti és technológiai tudás a rendelkezésükre állt már jó ideje. Az ő titkuk marad, miért csak most dobták piacra, de most itt van és a mi dolgunk megvizsgálni, mire is képes.

Szemrevételezés

A "nagy formátumú" hálózati zavarszűrő, mint fogalom, hirtelen jutott az eszünkbe. A stúdiók világában létező fogalom a legnagyobb méretű keverőpultok, mint kategória megjelölésre, ami néha akkora, hogy egy hangmérnök már el sem éri a végét.

Ha definiálni kellene ezt a termékcsoportot (ez meg egy jó marketing menedzseres kifejezés) akkor azokat a zavarszűröket sorolnánk ide, mely nem egy álózati elosztó jellegű készülék, hanem egy rendes hifi vagy high end készülék geometriájával és felépítésével (doboz, előlap, hátlap, esetleg rack- es szerelés) bíró szerkezetről beszélünk. Ennek megfelelően a zavarszűrés és a hálózat elosztása mellett egyéb kiegészítő funkciókkal rendelkezik, illetve a benne alkalmazott technológia sok esetben túl is mutat az egyszerű hálózati szűrők fogalmán.

Ebben a termékcsoportban nem nagyon lehetne egy tucatnyi berendezést felkutatni a hazai piacon, nem tévedhetünk tehát, ha azt mondjuk, ez a készülék bizony a zavarszűrők high end kategóriáját képviseli.

A fenti bevezető alapján már pontosan kategorizálhatjuk a Furutech Daytona 303E-t, mely típusjelében az E betű (feltehetően az Európa(i) kifejezésre utalva) jelöli a 230 V-os verziót.

A készülék 5 milliméter vastag mart előlapja, hű a Furutech elveihez. A készülékház rack-be építéséhez egy opcionális fül áll rendelkezésre, nem titkolva ezzel egy komoly moziszobába vagy egy többszobás rendszerbe telepítés lehetőségét. A kiegészítő funkciókat tekintve, a hálózati csatlakozón túl az antennák és az Ethernet hálózat túlfeszültség védelme, illetve az elektromos távvezérlés, egyértelművé válik, milyen alkalmazásra szánta a Furutech.

A belső felépítést tekintve semmiféle misztikus technológiával sem találkozhatunk, klasszikus szűrők, három zónára osztva rejtőznek a dobozban. A hálózati bemenet után egy túláram védő kapcsoló található, mely 15 A feletti terhelőáram esetén leold, visszakapcsolója a hátlapon rejtőzik. A készülék méri a hálózat feszültségét és a rá csatlakoztatott eszközök által felvett áram erősségét. A hálózat egyenletes megterhelése érdekében egy késleltető elektronika egymás után kapcsolja be a 3 szűrő-zóna kimeneteit. Ez utóbbi igen hasznos, ha izmos készülékeink vannak, mert egy nagyobb trafó áramlökése önmagában is "kiverheti a biztosítékot" nemhogy több, egyszerre áram alá helyezett készülék.

Az előlapon a már említett feszültség és áram számkijelzése felett LED-ek jelzik a zónák bekapcsolt állapotát, illetve ha a túláram védelem lekapcsol. Nagyon hasznos funkció a Wiring Fault LED, mely jelzi ha a hálózat védőföldelése nem megfelelő.

A feszültség mérés mellett természetesen védelmet is kapunk a hálózati feszültség 30 V-os eltérése esetén lekapcsolja a kimeneteket.

A fenti védelmek természetesen magukban foglalják a villámvédelmet is, pontosabban a hálózati túlfeszültség elleni védelmet. Ebben a témakörben kapunk még két kiegészítést is: az antenna (kábel TV, műholdvevő kültéri egység kábele, 3 áramkör) és a telefonvonal túlfeszültség védelmét.

A már említett távvezérlés csatlakozói mellett egy kis lámpát is kapunk, ha a készülékek mögött kell szerelnünk. Ez a kis lámpa fehér fényű LED-ekkel készült, 3 pólusú Cannon XLR csatlakozóval kapcsolódik a készülékhez, flexibilis szára könnyedén forgatható, a fényereje szabályozható. (A stúdiótechnikában, hangosításban jól ismert ez a megoldás a keverőpultok, rack állványok megvilágítására, már szinte szabvánnyá vált.)

Fontos megemlíteni a doboz alsó lemezére szerelt GC-303 csillapító anyagot, mely az elektromágneses zavarok elnyelésére készült. (Ezzel már találkozhattunk a kisebb zavarszűrőkben is.) Az is teljesen evidens, hogy az alkalmazott csatlakozók, a belső kábelezés is a megszokott Furutech minőség.

Ahány tervező annyi koncepció

A különféle cégek tervezői különféle filozófiákat vallanak a szűrők áramköreinek kombinálása, illetve a hang(kép) rendszer készülékeinek szűrése terén. A Daytona 303 esetében a végerősítők számára fenntartott aljzatok mögött nincs szűrő, ezek direktben csatlakoznak a túláram/túlfeszültség védő áramkörökre. A tervező ebben az esetben a nagyáramú terhelhetőséget a legszabadabb energiaáramlást tartotta szeme előtt.

Az első négy aljzat független szűrőket kapott, ide csatlakoztassuk a CD és DVD játszót (külön-külön szűrő), TV-t vagy projektort (ez a két aljzat a harmadik szűrőre csatlakozik). A harmadik csoport - szám szerint két aljzat - az audio előerősítők (házimozi erősítő vagy dekóder) számára készült. Ez utóbbiak szűrőit kifejezetten a digitális/nagyfrekvenciás zavarok hatékony megszüntetésére tervezték.

Semmi sablon

Amikor hálózati kábeleket vagy szűrőket tesztelünk, főleg a sokadik esetben, az ember már előre tudja, mire kell számítani. Hogy ez jó-e vagy rossz, arra vannak érvek és ellenérvek. A tények viszont makacs dolgok, így tehát, a nagyszámú teszt alapján egyértelmű azoknak a jelenségeknek (hangzásbéli változásoknak) a köre, melyek egy szűrő hatását jellemezhetik. Van tehát egy eseményhalmaz (hű de tudományos lett) amiből válogathatunk.

Azonban minden alakommal rá kell jönnünk: minden készülék másképpen viselkedik.

Jelen esetünkben, ami leginkább megfogott, az a hangzás atmoszférája. Valahogy a hangtisztaság és részletgazdagság (hangszerek részletei) tekintetében nem éreztünk olyan nagy változást, ugyanakkor a koncertterem nagyobb és levegősebb lett. A sztereó tér mé- retében és precizitásában, a hangszercsoportok ábrázolásában volt döbbenetes a változás. Persze ennek magában kell hordozni az egyes hangok, hangszerek tisztább és természetesebb ábrázolását, a végeredmény mégis a térélményben csúcsosodik ki. Viszonylag sok hangfelvételt meghallgattunk: Donizetti ? Szerelmi bájital (Supraphon kiadvány 1969), La BIonda ? Sandstorm, Pink Floyd ? The Wall, Supertramp ? Try Again, Joan Baez ? Any Day Now, meg vagy egy tucat rock-koncertfelvételt és operarészletet.

Egyértelműen a megszólalás levegője volt a figyelemre méltó. Néhány felvételen, elsősorban a pop/rock esetében éreztük továbbá a mélytartományt tisztábbnak és megfogottabbnak. Az akusztikus hangszerek esetében (klasszikus zene, csellók, bőgők) továbbra is a precíz térleképzés, a hangszerek plasztikusabb megjelenítése fogott meg minket.

1 2

Következő oldal >