Furutech ADL GT40a USB DAC és ADC teszt

Kalandozások analóg és digitális téren

2023. december 30., szombat, 23:45

Furutech ADL audio hifi ADC DAC USB DAC phono DAC DA konverter fejhallgató erősítő DAC teszt Furutech teszt Furutech DAC ADL DAC USB DAC teszt fejhallgató erősítő teszt

A Furutech leányvállalataként tevékeny ADL több, mint tíz éve mutatta be nemzetközileg elsöprő sikerű eszközét, a GT40-et. Egyedülálló termék volt, mert a fejhallgató erősítő és USB DAC funkció mellett egy phono előerősítővel és A/D konverterrel is kiegészítették. Általa bárkinek lehetősége nyílt arra, hogy audiofil minőségben digitalizálja vinyl gyűjteményét. Így a Furutech képes áthidalni egy szakadékot az analóg és számítógép preferenciájú hifi barátok között. Most kipróbáltuk, mire képes a kis hifi svájcibicska ráncfelvarrott utódja!

Mit tud?

Az ADL GT40a egy számítógépek mellé beilleszthető USB DAC és ADC. Egy analóg bemenetet tartalmaz, az oda érkező hangot USB-n képes küldeni a számítógépnek. Így lehetőség nyílik bármilyen analóg forrás digitalizálására, lementésére: lehet az rádióműsor, vinyl hanglemez, vagy akár egy hangszer hangja is. Emellett egy finoman forgatható jelszint vezérlő (vagy, ahogy sokan nevezik, hangerő szabályzó) és fejhallgató erősítő ugyancsak része a szolgáltatásainak. 16 és 300 Ohm között bármilyen fül- és fejhallgatót (a jelenlegi kínálat 99%-a) képes maradéktalanul hajtani.

A Furutech fő profilját kábelek, csatlakozók és tápszűrők képezik, ezért talán nem meglepő, hogy az eszköz prémium minőségű RCA bemeneteket kapott. Háza egy hétköznapi USB DAC-hoz képest vaskosabb fémlapokból készül és méretes gumitalpakon áll.

Mi változott?

Ha egymás mellé kerül a GT40 és GT40a fotója, több módosítás is látható. Az előd főkapcsolóját a bemenetválasztó alá tették, ami szemlátomást az ADL szerint sem volt logikus döntés. A friss készülék már a jobban kézreálló, felső gombbal kapcsolható ki és be. Emellett a bemenetválasztó feliratát is érthetőbbre cserélték. Benyomva pirosan világít és az analóg bemenet jelét teszi hallhatóvá. Kiengedve kék színre vált és az USB DAC hangját továbbítja. Változtattak a jelszint vezérlő (hangerő szabályzó) külső részén. A korábbi, precízen esztergált darab szép volt, de a mostanin kevésbé csúszkálnak az ujjak, enyhén érdesebb tapintású, miközben változatlanul fém. Újdonság a Clip Signal felirat is, mely alatt piros LED világít, ha az analóg bemenetre érkező jel túlvezérelt.

A hátsó oldalon átrendezték a csatlakozókat, az RCA kimenet és bemenet távolabb került egymástól és a tápcsatlakozótól is. A külső tápegység már nem 9, hanem 15 voltos. Kiegészítették a beállítási lehetőséget egy hangfelvételi jelszint csillapító (RecAtt/db) kapcsolóval, amely 0 dB, 6 dB és 12 dB között állítható. Ha az említett Clip Signal LED pirosan figyelmeztet, e kapcsoló segítségével növelhető a csillapítás mértéke. Szétválasztották a bemenet vonalszintű/phono és MM/MC kapcsolóit (mindkét hangszedő típust támogatja az eszköz), ami ugyancsak jó döntésnek bizonyult.

A belső alkatrészeket illetően annyi bizonyos, hogy a DAC és ADC IC chip már nagyobb felbontású (név szerint Cirrus Logic CS4270), a korábbi 96 kHz/24 bit helyett akár 192 kHz/24 bit mintavételezésre is alkalmas. Elképzelhető, hogy a Furutech más áramköri részeken is eszközölt módosításokat, de további konkrétumokat hivatalosan nem tettek közzé.

Megjegyzés: Némely magasabb kategóriás, több kimenetes DAC-októl eltérően a GT40a egyidejűleg továbbít jelet a fejhallgató és RCA kimenetére. Füles csatlakoztatása esetén nem némítja le a hátsó kimenetet. Ez nem feltétlenül hátrány, de olyan részlet, amit egyeseknek érdemes szem előtt tartani.

Hangminőség

Az ADL GT40a iMac számítógépről fogadta a digitális, Technics SL-1500C lemezjátszóról (Ortofon 2M hangszedővel) az analóg jelet. Előbbi AudioQuest Carbon, utóbbi KáCsa KCOS-I01 kábellel volt csatlakoztatva. A meghallgatáshoz leginkább final D8000 Pro Edition és Sennheiser HD 800 S fejhallgatókat alkalmaztunk.

A GT40a alapvető karaktere arra a természetes, hiteles ábrázolásra épült, amiért elődje, a GT40 sok dicséretet bezsebelt. Viszont javult az atmoszféra megjelenítő képessége, a nagyobb mintavételezési frekvencia alapján tágasabb tér megjelenítésre volt képes, mint elődje. Mindez szubjektív vélemény, mivel a kifutott előddel közvetlenül összehasonlítani nem tudtuk. Viszont az első generációs GT40-et évekig alkalmaztuk referencia fejhallgató erősítőnek, így karaktere meglehetősen beivódott a memóriánkba. Frissesség, józan érzet, gazdag dinamika - e három pillérre folyamatosan támaszkodott a kis készülék.

Diana Krall - Let It Snow c. száma kapóra jött, mert a kritikus meghallgatásra karácsony előtt sikerült sort keríteni. A dobjáték laza volt és friss, a kísérő trombiták gazdag textúrával kísérték az énekesnőt, de túlzó fényesség nélkül. Még úgy sem vált zavaróan hűvössé a zene, hogy a HD 800 S által szólalt meg, mely a rideg karakterű készülékeket általában kíméletlenül felfedi. Tesztalanyunk mellőzte a részletek túlságos kiemelését, anélkül, hogy lusta, tömör karakterbe süppedt. A final D8000 Pro Edition még tovább finomított a zenészek közti réseken és pihentetőbb, melegebb tónust nyújtott. A színpad közepe kissé közeli fókusszal épült fel, mindenesetre kellemes meglepetés volt, hogy a GT40a milyen magabiztosan, könnyedén hajtotta a vele párosított high end fejhallgatókat.

Post Malone - Wow. c. művét is meghallgattuk, hogy kiderüljön, megakad-e tesztalanyunk torkán a vadabb zsáner erősebb basszus. Korábbi tapasztalatok alapján bizonyos minőségi szint fölött egy fejhallgatós rendszer bármilyen stílussal remekel. A GT40a dinamikája és határozottsága a basszusokra szintén kiterjedt. Ha mélyhangokban sovány fülest illesztettünk hozzá (HD 800 S), akkor lemaradtunk az ütemek tömegéről, húsáról. Ekkor jól jött a final D8000 Pro Edition, vagy középkategóriás igáslovunk, a Beyerdynamic Custom One Pro. Utóbbi mélyhang erősségben a kétmilliós final-t is maga mögé utasította, cserébe színpadképe és magas frekvenciás textúrája szegényesebb volt. Mindezt csak azért kellett megemlíteni, hogy valamilyen formában érzékeltessük: a GT40a, mint sok más audiofil fejhallgató erősítő, stabil alapokat biztosít, de a hangzás legalább 50%-ban azon múlik, hogy milyen rendszerbe kerül.

Digitalizálás során szerzett tapasztalatok

A Furutech által ajánlott Audacity hangszerkesztő szoftver Windows és Mac rendszerű számítógépre egyaránt telepíthető. Ezzel gondtalanul archiváltuk bármelyik lemezünket. A GT40a hátsó oldalán lévő jelcsillapító kapcsolóval, illetve az Audacity beépített normalizálójával tökéletesen beállítottuk a számunkra preferált jelerősséget. A digitalizált műsort szerzői jogi okból itt nem tudjuk megosztani, de messze jobban sikerült, mint vártuk.

Dave Brubeck - Take Five c. számának általunk bedigitalizált vinyl és "bolti" magas felbontású (176 kHz/24 bit) változatát is meghallgattuk. Előbbit az mgrecords.hu, utóbbit a hdtracks.com oldalakról sikerült beszerezni. Az analóg láncról érkező jel is gyönyörű tisztasággal jelent meg. Rendkívül dinamikusan és élénken jelentek meg a hangszerek, könnyedén elmerültünk a ritmikus zongorajátékban, a magabiztos dobkíséretben és finoman telt nagybőgő játékban.

Nyitott kérdés, hogy az Ortofon 2M és Technics SL-1500C saját karaktere mennyire befolyásolta az eredményt. Annak ellenére, hogy az eleve digitális kiadás közvetlen összehasonlítással minket jobban meggyőzött (pontosabb volt a térhatás és a szaxofon jobban elkülönült), a vinyl-ről kapott hang varázsát sem vitattuk. Az analóg lemez kissé fűszeresebben, erősebb kontúrokkal és szűkebb színpaddal szólalt meg, de ahogy előbb írtuk, ebben a lemezjátszó és hangszedő ugyancsak szerepet játszott.

Végszó

A hanglemez bedigitalizálás (vagy, ahogy CD-s körökben nevezni szokták, rippelés) lehetősége nagy előnyt jelent, ha féltve őrzött ritkaságok mentése a cél. Sok régi hanglemez nem kapható digitálisan, a Spotify/TIDAL változatuk nyomába sem ér egy tisztességes analóg lánc finom részletességének. Az ADC chip meglepő hitelességgel rögzítette a lemezünkről kapott hangzást. Próbáltuk szem előtt tartani, hogy a középkategóriás Ortofon 2M hangszedő még nem a csúcsminőséget képviselte. A fenntartások ellenére dinamikus, elmélyült zenehallgatásra alkalmas, tiszta hangot kaptunk közvetlen lejátszás alatt és a bedigitalizált műsor hallgatása közben is. A lemezgyűjtő rokonoktól örökölt albumok, barátoktól kölcsönkapott ritkaságok, rádióműsorok megőrzésére ez a funkció remekül bevethető.

Az USB DAC tudása mikro-dinamikában és térhatásban egyaránt komolyan vehető szintet képviselt. Továbbá nem fókuszált olyan határozottan a magas hangokra, mint a manapság népszerű ESS chipek. Utóbbiakhoz képest szerintünk kissé levegősebb, természetesebb karaktert nyújtott. Az ADL GT40a fejhallgató erősítője remek dinamikával, térrel és frekvenciaegyensúllyal szolgálta ki a teszthez használt Sennheiser HD 800 S és final D8000 Pro Edition fejhallgatókat. Hangerőben bőségesnek bizonyult, de kis terhelésen is finom dinamikát biztosított. Hozzá kell tenni, hogy mindez a fülesek érdeme is volt. Ugyancsak elismerést zsebelt be a finoman forgatható jelszint vezérlő (hangerő szabályzó).

Hiányosságok? Az USB bemenet csak számítógépet és iOS eszközt fogad, Android egyelőre nem támogatott. Távvezérlés nincsen, szimmetrikus hangbemenet és kimenet sem része a funkcióknak. Emellett egyesek talán hálásak lennének egy optikai vagy koaxiális csatlakozóért. Az ADL viszont céltudatosan a számítógépes felhasználókat vette célba, akik esetleg hobbi szinten lemezeket is gyűjtenek. Aki magára ismer e jellemzést olvasva és 200 000 Ft körül keres egy referencia fejhallgatókkal megbirkózni képes DAC-ADC eszközt, annak nyugodt szívvel ajánlott egy próba meghallgatás. Komolyabb érdeklődők számára a KáCsa Audió Kft. előzetes egyeztetéssel otthoni teszt lehetőséget, saját rendszerben történő kipróbálást is biztosít.

1 2

Következő oldal >