Focal Kanta N°2 álló hangfal teszt

2018. április 11., szerda, 20:25

Focal audio hifi hangfal hifi hangfal Focal hangfal Focal Kanta hangfal teszt Focal teszt Focal hangfal teszt hifi hangfal teszt Focal Kanta hangfal Focal Kanta hangfal teszt

A neves francia gyártótól már több különböző hangfalat is volt szerencsénk vendégül látni, ám mostani tesztalanyunk az eddigi legmagasabb szintet képviseli közöttük. Az új Kanta N°2, merész színeivel és modern formavilágával lenyűgöző látványt nyújt, ám a vidám friss külső, a tradíciókhoz méltó nagyon komoly megépítést és tartalmat képvisel.

Egy üde színfolt

A Focal hangfalai mindig is különlegesek voltak, mind hangjukban, mind külsejükben. Jellegzetes formaviláguknak és hangszórókészletüknek köszönhetően, összetéveszthetetlen darabok egytől egyig, legyen szó régi, vagy akár a legújabb darabokról. A Kanta N°2 ennek a hagyománynak az elvén, mondhatni, több mint jellegzetesre sikerült. Ritkán vagyunk olyan izgatottak és egyben kíváncsiak egy hangsugárzó miatt, mint amikor a Kanta N°2 sajtófotói napvilágot láttak. Az első személyes találkozásunkkor végre egy friss, vidám és modern dizájnnal találtuk szembe magunkat, és ami a legfontosabb, hogy élőben még jobban nézett ki, mint a képeken, pedig azokat látva is megdobbant a szívünk.

Ha egy Utopia, Sopra, Electra vagy akár a nemrég nálunk járt Aria hangfalakra gondolunk, az igényesség, a precizitás és a szépség szinte alapvető tulajdonság, de az új Kanta N°2 mégis valahogy másként nevezhető szobadísznek. Az alapformák, illetve a felépítés talán az egyik régi modellre, az Electra 927 BE típusra emlékeztetnek legjobban. Ám a Kanta N°2 esetében az új fejlesztésű, kifejezetten masszívra sikeredett, nagy sűrűségű polimer (High Density Polymer) előlap legömbölyített formája, valamint a doboztesten való túlnyúlása már egy egészen más világot idéz, ami valakinek tetszik, valakinek nem. A szögletes formáknak azonban nem csak itt kellett búcsút mondanunk, hanem a hangdoboz oldalsó és hátlapjánál is, ami a Kanta esetében egyetlen darabból áll. Ez az "U" alakba hajlított doboztest nemcsak az állóhullámok kialakulását gátolja meg, hanem merevségének köszönhetően a káros rezonanciák kiküszöbölésében is komoly szerepe van. A hangsugárzó tetejét itt is szép üveglap fedi, a doboz hátulján pedig már szinte megszokottnak mondható módon, csak egy pár hangsugárzó kábel fogadására alkalmas, minőségi anyagokból készült terminált találunk.

A sok igényes részlet forgatagában mégis talán a Kanta N°2 talpán akad meg az ember szeme. A fixen rögzített alumínium öntvény lábakat végre nem a felhasználónak kell otthon összeállítani, hanem a hangdoboz fix tartozéka. Ahogy a többi komolyabb Focal-nál úgy itt is egy felülről könnyedén állítható tüskével szintezhetjük a 35 kg-os, közel 120 cm magas tornyokat, nem mellesleg a ki- és becsomagolás közben is óriási segítséget nyújtottak, hála remek fogásuknak.

További érdekesség akár az elődökkel, akár a nagyobb testvérekkel szemben, a front, és a hátlapi reflexnyílás együttes alkalmazása. Ezzel a lehetőséggel nagyon rugalmasan lehet elhelyezni ezeket a szépségeket, ezen felül a basszusok mértékét is mindenki a saját füléhez hangolhatja egy-egy megfelelő szivacsdugóval.

A Kanta N°2 további erénye, hogy a Sopra mágneses hangszóróvédő keretét kapta, de azzal ellentétben itt nincs az előlapba süllyesztve, ezért azokat eltávolítva (vélhetően nagyobb hányaduk fog így üzemelni) egy letisztult egységes felületben gyönyörködhetünk.

Alapjában véve a Kanta N°2 sokkal több mindenben hasonlít a Sopra modellhez, mint az Aria-hoz vagy hasonló kategóriát képviselő Electra-hoz. Első és legészrevehetőbb jellegzetessége a felületkezelés, amely hasonlóan színpompás, mint a nagyobb testvérnél, és a furnér, illetve a magas minőségű lakkozott doboztest is a Sopra-hoz hasonló. Bár a Kanta N°2 esetében hiányoznak a melegebb színek, mint a piros, vagy a narancssárga, de így is nyolc variáns közül választhat a szerencsés vásárló. A két legfeltűnőbb szín talán a köznyelven forgó "baba" vagy "strandkorlát" kék, illetve a "solar" sárga, mely utóbbi metál fekete doboztesttel érkezett meg szerkesztőségünkbe. Ez a két szín nagyon megosztóvá teszi a Kanta N°2 megítélését, van, akinek nagyon tetszik, van, aki szerint komolytalan egy ilyen értékű hangsugárzóhoz, de abban mindenki egyetért, hogy magára vonja a figyelmet.

A részletek keveredése

Kanta N°2 tehát egy vérbeli Focal, azonban egyediségének kulcsa mégis a többi családtagtól öröklődött és keveredett. A hangszórókészlet kísértetiesen hasonlít az Aria-ban található Flax szendvics felépítésű lenrost membránjaira, hiszen az anyaga és méretük is (16,5 cm) ugyanaz ám a meghajtó egysége, illetve az homorú fáziskúpra emlékeztető vezetője is már a komolyabb Sopra vagy Utopia "W Sandvich" hangszóróiból érkezett.

A Focalnál itt keresztezték első ízben a Flax hangszórókat az IAL3 berillium magassugárzóval, ami egy nagyon hatékony összetételnek ígérkezik. Itt egy újabb mókás egyedi tulajdonságot említünk meg, amiben a Focal magasan a többi gyártó felett áll, ez pedig nem más, mint a hárombetűs mozaikszavakkal fémjelzett technológiai kifejezések.

A magassugárzónál maradva kapásból kettő ilyen fejlesztés is jelen van, név szerint az IAL (Infinite Acoustic Loading) mellyel egy nagyon széles frekvenciatartományt képes létrehozni, minimálisra redukált rezonancia mellett. A második pedig az IHL (Infinite Horn Loading) melynek feladata az, hogy a magassugárzó által létrehozott kompressziót kiegyenlítse a hangszóró mögötti alagútrendszer segítségével. Ez az egység például a Sopra, vagy Utopia modelleknél a hátlapon található ráccsal ellátott keskeny törésnél remekül látható. A következő jól csengő három betűs fejlesztések szintén a nagyobb testvérek örökségei, de ezek már a mély- és középsugárzók tulajdonságait hivatottak javítani. A TMD (Tuned Mass Damping) felfüggesztés optimalizálja a rezonanciákat, ezzel nagymértékben csökkenti a torzítást, a NIC (Neutral Inductance Circuit) meghajtók pedig a mágneses teret stabilizálják.

Működés közben

A Kanta-t egy 30 négyzetméteres átlagosan berendezett szobában helyeztük el a megszokott beálltásokkal, ami megfelel a gyártó által javasolt minimumnak is ezért már csak a megfelelő láncot kellett megtalálnunk a teszthez.

Több elektronika is rendelkezésre állt, bár egyik sem volt igazán méltó párja a 2,6 millió forint értékű párosnak, szerencsére a forgalmazó jóvoltából, a szintén teszten lévő Naim Uniti Star (beszámoló hamarosan) megfelelő partnernek tűnt, elvégre a két cég fúziója óta ezeket már egymáshoz hangolják. A Nordost kábelezés jó választásnak tűnt, így nem volt más hátra, mint kedvenc albumainkat összerakni, és indulhatott a szeánsz.

Kanapénkon hátradőlve, spontán mosolyt csalt az arcunkra ez a két megtermett sárga hangdoboz, ahogy tekintélyesen bámult ránk, és szinte már várta, hogy megmutathassa tudását. A Naim applikációjából először TIDAL albumaink közt böngészve indítottuk tesztünket, ami már az első másodpercekben nagyon meggyőzött minket. A Focal Aria 926 hangja még szinte a fülünkben csengett, de a Kanta N°2 már az első taktusoknál tisztába tette az erőviszonyokat. Karaktere ugyan hasonló, de érezhetően más ligában játszik, valamint természetesen a Naim Uniti Star, és az Aria 926 esetében használt Uniti Atom közt is akad egy leheletnyi különbség. Thomas Shiffling Trio - After Works Toughts felvételében a kezdő fúvós igazi fémes tisztasággal és erővel szólalt meg a szoba közepéről, ahol még a zenész magasságát meg tudtuk tippelni. A belépő ritmusok játéka, valamint a basszusok mélysége és energiája meglepő zeneiességgel és melegséggel járta át a szobát. Nehéz eldönteni, hogy ez a Kanta, vagy a Naim érdeme volt, de a 2x70W-os teljesítmény ellenére a 91 dB-es érzékenység mellett sem akadt hiányérzetünk. Úgy tűnt, valóban jó párost alkot ez a két márka. A berillium magassugárzó előadása valami elképesztő részletességgel bírt, ami apró, eddig alig hallott részleteket is előhozott a muzsikából, mindezt úgy, hogy 40 kHz-es felső tartomány mellett sem vált zavaróan élessé vagy harsánnyá. A Flax membrános középsugárzó az Aria 926-nál sem vallott szégyent, de itt érezhetően többet hoztak ki belőle a magasabb minőségű meghajtókkal. Élethű, rendkívül gazdag középtartományt produkált, olyan háromdimenziós térben mintha egy surround rendszerből szólt volna a zene. A zenészek és az énekes pozíciója mind mélységben mind magasságban precízen meghatározható volt, a színpad szélessége pedig jócskán túllógott a hangsugárzókon, sőt, érzetre még a szoba falain is. Több zenei stílus követte egymást, de néhány korábbi Focal tesztünkkel ellentétben, órák múlva sem sikerült megtalálnunk a gyenge pontját. A basszusok mértéke néha talán sok is tudott lenni, de a reflexnyílások megszelídítésével ez ízlés szerint orvosolható, ám több alkalommal ámulatba ejtő volt, olyan erejű és mélységű basszusokat hallottunk, amit eddig tesztelt Focalból még soha.

Az igazán megdöbbentő pillanatok csak az után következtek, hogy a TIDAL vagy CD albumaink után áttértünk a nagyfelbontású DSD fájlok birodalmába. Ekkor már olyan mélységű részletgazdagság tárult elénk, mint egy vérbeli high end rendszernél, ellenére annak, hogy a Naim Uniti Star bizonyosan hagyott még rejtett tartalékokat a Kanta tudásában. Mégis valahogy kellemesebb, zeneibb produkciót hallhattunk, mint néhány olyan nálunk lévő "csak" sztereó erősítőből, melyek ára a Naim-ével vetekszik. Talán ebben éreztünk először negatívumot a Kanta-t illetően, mert ebben válogatósságában hasonlít a többi Focal modellhez, tehát vásárlás előtt mindenképp érdemes lehet egy tesztet végezni saját elektronikával is.

Tesztünk második felében inkább csak szakmai kíváncsiságunkat kívántuk kielégíteni, ezért amikor visszaszállítottuk őket a Denon Allée márkaboltjába, az ottani demószoba felszereltségét kihasználva, egy igazán méltó láncba is beköthettük a Focal Kanta N°2-t. Nevezetesen a korábban ugyanitt, Focal Sopra N°2 hangfalakkal tesztelt Marantz PM-10 erősítő és SA-10 SACD lejátszó társaságában. Az itteni tapasztalataink igazolták korábbi sejtésünket, miszerint egy ilyen magas szintű rendszer bizony tovább tudja növelni a Kanta N°2 addig kiaknázatlan tudását, ám a kisméretű szobában sajnos mégsem tudott igazán megnyílni. Továbbá az is bebizonyosodott, hogy tökéletesen sikerült a Kanta N°2 piaci pozícionálása is, azaz a termékcsaládban közelebb áll a karaktere az Aria sorozathoz, de mégis, dinamikájában, légiességében és precizitásában jócskán felülmúlja azt, ám a közel kétszer magasabb árcetlivel rendelkező Focal Sopra N°2 kifinomult, lehengerlő hangzása és kivitelezése mégis egy másik ligát képvisel.

Összegzés

Az elmúlt időszakban nem járt nálunk ilyen magas szintet képviselő hangfal, de a Focal Kanta N°2 még a jóval korábbi emlékekből kiindulva is abszolút klasszisnak számít. Extravagáns külseje a friss fiatalos vidám színektől egészen a konzervatív elegancián át sok mindent átfog, ezért biztosan mindenki megtalálhatja magának a szívéhez és ízléséhez megfelelőt, mert a hangzása már biztosan nem lesz olyan megosztó, mint több korábbi modellé.

Néhány elhanyagolható apróságot leszámítva külső jegyei, kivitelezése, technikai fejlesztései, de leginkább hangzásvilága abszolút méltóvá teszik a Kanta N°2-t a high end kategóriába való belépéshez egy megfelelő környezetben, de ezért a kitüntető titulusért a gyártó meg is kéri az árát, ám cserébe kompromisszumoktól mentes minőségi zenei élvezetet kaphatunk, a vizuális élményről nem is beszélve. Kíváncsian várjuk, hogy a nagyobb testvértől származó "N°2" megnevezés vajon itt is hoz-e magával egy "N°1" állványos, és egy nagyobb méretű "N°3"-at a jövőben.

1 2

Következő oldal >