Finom hangok Budapesten
2014. április 28., hétfő, 15:15
Fine Sounds Sonus faber Audio Research McIntosh Wadia DAC audio hifi high end
Az Audiophile Szalon ismét egy izgalmas találkozónak adott helyszínt. Ezúttal a Fine Sounds csoport, vagyis a Sonus faber, Wadia, Audio Research és McIntosh márkák anyacégének képviselője Luca Vernacci látogatott el ide, hogy egy kellemes délutáni beszélgetés mellett bemutassa a Fine Sounds csoportot.
Bár az igazat megvallva, mi lélekben a Sonus faber termékeire és azoknak kimerítő bemutatására hangolódtunk, ám hamar kiderült, hogy ez nem egy szokványos terméknap. Helyette inkább egy könnyed beszélgetés a Fine Sounds csoportról, a hagyományokról, az olaszokról és Észak-Amerikaikról.
A Fine Sounds jelenleg a világ legnagyobb high end audió csoportja, amely 480 főt foglalkoztat. A csoport elsőként felvásárolt cége a 2008-ban megvásárolt Sonus faber. Az olasz hangfalgyártó mellé sorakozott fel az elmúlt években Észak-Amerika legrégebbi high end gyártójaként számon tartott McIntosh és a második legöregebbként emlegetett Audio Research. Rajtuk kívül még a csoport része a komoly megújulás előtt álló Wadia Digital, ami a digitális hangreprodukció terén alkotott - vagy vezetett be ? jó néhány, a mai napig használt technológiát. Illetve a csoport tagja még a Sumico, aminek a neve főképp az USA-ban csenghet ismerősen, hangszedői miatt illetve azért is, mert mostanra számos nagy márka észak-amerikai képviseletét is ellátja.
A Sonus faber és egyben a Fine Sounds elnöke Mauro Grange, akinek a vezetésével mára egy csoporttá állhatott össze a high end audió világ több legendás cége. Neve biztosan jegyezni fogják a hangreprodukció történetét taglaló könyvekben. A cég képviseletében hazánkba látogató Luca Vernacci mégsem róla mesélt a legtöbbet, hanem sokkal inkább arról a pezsgésről, ami a Sonus faber műhelyéből indulva átjárja az egész cégcsoportot.
Ez a pezsgés ma két, viszonylag fiatal, de már sokat bizonyított szakember, egy a Sonus műhelyében másfél évtizede dolgozó mérnök és egy pár éve leigazolt formatervező körül alakult ki.
A páros egyik tagja Paolo Tezzon, aki még a Sonus fabert alapító Franco Serblin mester mellett tanulhatta a szakmát. Ő másfél évtizede van a hangfal műhely csapatában, ami a cég történetének a fele. Így mérnöki munkája ott rejtőzik nem csak a teljes mai kínálatban, de tetten érhető számos korábbi modellben is.
A dinamikus páros másik tagja a formatervező Livio Cucuzzo, aki bár szicíliai származású, munkájából sugárzik az észak-olaszországi formatervezés lenyűgöző természetessége és átütő ereje. Nevéhez egyebek között olyan dizájn remekművek kapcsolódnak, mint a Wadia Intuition, a Sonus faber Venere család, vagy a zászlóshajó, az Aida. Sőt, csendben megjegyeznénk, hogy még mielőtt a Fine Sounds gárdájához csatlakozott, Livio egyebek között ott hagyta keze nyomát a Norma Audio REVO sorozatán is!
A Fine Sounds csoport első márkája a Sonus faber
Az olasz hangfalgyártót aligha kell bemutatnunk. A fantasztikus hangzást hagyományosan gyönyörű dobozokkal megvalósító gyártó mindig is egyfajta különlegességnek számított a piacon. Miközben sok konkurense elnagyolt formákkal, vagy éppen abszurd mértékben minimalista dobozokkal próbálja magára felhívni a figyelmet. A Sonus faber mindig is képes volt olyan hangfalakat gyártani, amik érdekesek és harmonikusak, funkcionálisak mégis számos, finoman kidolgozott részletet viselnek magukon. Ezek egyaránt tökéletesen mutatnak egy Bauhaus vagy egy szecessziós enteriőrben.
A gyár működése is jól tükrözi a termékek exkluzív jellegét. A beérkező fát és bőrt a gyárban kézzel válogatják. Még a szénszál alapanyagok közül is a legdrágábbat, a legjobbat használják fel! A fát, megmunkálás előtt hosszú ideig pihentetik egy hatalmas szárító raktárban, ahonnét csak akkor kerülhet át a gyárba, ha már megfelelően száraz állapotba került. Miközben a legtöbb konkurens a bútoriparban keresi a követendő példát, gyorsabb és olcsóbb megoldásokat keresve, addig a Sonus faber a hangszerkészítés évezredes hagyományaiból merít. Ennek egyik eredménye, hogy a hangdoboz színe nem változik az évek során! Ugyanakkor éppen emiatt az is megeshet, hogy bizonyos időszakokban, egy-egy modellt egyáltalán nem készítenek. Hiszen nincs mindig olyan klíma, hogy a fát biztonságosan lehessen rakodni és szállítani. Már pedig minden hangfal tökéletes kell legyen! Kompromisszumnak nincs helye!
Ebből fakad ugyanakkor a kérdés, hogy így mennyire lehet biztosítani a folyamatos ellátást? Beszélhetünk egyáltalán tömegtermelésről?
A csúcsmodell, az Aida természetesen rengeteg munkával, lassan készül. Ebből egy átlagos hónapban csak 2-3 párat tudnak legyártani. Most pedig a különleges, 30 párból álló széria, Ex3ma is készül a maga tempójában, ami nyilván valóan plusz munkát jelent. Szó mi szó, a Sonus faber termékeinél nem ismeretlen fogalom, a várólista. Igaz, itt nem kell éveket várni a megrendelt dobozra, mint egy igazán különleges sportautó esetében. Magyarország ilyen szempontból előnyös helyzetben van, mert az Audiophile Szalon a legtöbb modellből azonnal ki tudja szolgálni vásárlóit. Igen! Budapesten még az egész Európában alig 1-2 helyen meghallgatható Aida is elérhető!
Bár a legtöbb hangdoboz Velence városától alig néhány kilométerre, egy gyönyörű, modern gyárban - vagy talán inkább műhelyben - készül, van egy modell család, amit a Sonus faber bérmunkában szereltet össze. Ez a sorozat a Venere. Tudjuk, akadnak, akik ezt valamiféle szentségtörésként élik meg, de a Venere család gyártásának valódi folyamata ennél sokkal érdekesebb és tanulságosabb.
A dobozokat természetesen Olaszországban készítik a megszokott igényességgel. Érdemes élőben is megnézni bármelyiket, mert lélegzetelállítóan szépek. A hangszórók Németországban készülnek, ami szintén megnyugtató dolog. Majd ezeket az európai alkatrészeket elszállítják egy kínai üzembe, összeszerelésre. Az összeszerelt hangfalak ez után Olaszországba kerülnek, hogy átessenek a szokásos vizsgákon. Ha minden szempontból méltónak bizonyulnak a Sonus faber név viselésére, akkor kerülnek ki a kereskedőkhöz. Persze a német és olasz alkatrészeket senki nem akarja az esetlegesen előforduló, tökéletlen összeszerelés miatt pazarolni, ezért a Fine Sounds emberei a helyszínen figyelik a kínai gyártást. Tehát a német és olasz komponensekből felépülő hangfalak oda-vissza bejárják a fél világot! Összehasonlításképp, a legtöbb gyártó, aki a kínai összeszerelés mellett dönt, igyekszik a szükséges alkatrészek nagy részét is ott legyártatni, ami persze nagyságrendekkel olcsóbb.
A fentebb említett minőség ellenőrzés természetesen minden termékre érvényes. Minden egyes Sonus faber hangfal részletes minőség-ellenőrzésen megy keresztül, ami mind a megbízható műszaki tartalmat, mind a kifogástalan külsőt garantálja.
Az olaszországi csapat, a meglévő modellek gyártása mellett, jelenleg a Sonus faber következő nagy bemutatójára készül, ami a müncheni HIGH END 2014 lesz. Az új típusról most annyit tudunk, hogy azt az Aida és Stradivari modellek közé pozícionálják, a fejlesztés két évig zajlott, a burkolatához pedig egyebek között bőrt is használnak. A fantasztikus Aida és a nemrégiben bemutatott Ex3ma (Extrema) modelleket ismerve, ez kellőképpen izgalmasnak ígérkezik. Így mi sem maradunk majd le az új modellek mustrájáról.
A Sonus faber kínálata egyébként nagyjából ötévente újul meg teljesen, egy-egy modell fejlesztésére pedig átlagosan 1,4 millió eurót költenek, ami több mint 400 millió forint.
Persze nem csak a Sonus faber háza táján zajlik az élet. Újdonságokat keresve, érdemes lesz Münchenben megnézni a McIntosh és az Audio Research standját is. Előbbi a fejhallgatók és ezzel az aktuális divat felé nyit, persze a sajátos McIntosh karaktert és értékeket átültetve az új termékekbe. Az Audio Research pedig egy új referencia sorozattal áll elő, aminek a formatervét már Livio finomította. Az, hogy egy szenvedélyes olasz formatervező a legnevesebb amerikai High End gyártók munkáját is segíti, természetesen nem azt jelenti, hogy ezek bármit is veszítenének karakterükből. Ez az együttműködés inkább csak segítség, hogy az új megoldások, új technológiák könnyebben integrálódnak a klasszikus formákba. Az egész helyzet kicsit ahhoz hasonlít, mint ami az autóiparban történt, ahol a ?80-as évek, szélcsatornában formált szappantartóra emlékeztető autóiból lassan ismét a hagyományokhoz visszanyúló, karakteres kocsik kezdtek születni. Az új technológiák gyakran eluralkodnak egy-egy termékkategória hagyományai felett. Szükség van olyan határozott és tehetséges formatervezőkre, akik képesek ötvözni a technológiát és a hagyományokat. Ez a feladat most jelentős részben egy olasz úriemberre hárul.
A tartalmi fejlesztésekhez természetesen rendelkezésre áll a szükséges szakértő gárda. A McIntosh nagyjából 200 és az Audio Research 80 fős csapata a megszokott körülmények között folytatja munkáját. A legnagyobb változás az, hogy a Wadia, ami eddig az Audio Research-höz tartozott és annak erőforrásait használta, most átkerül a McIntosh-hoz, ami egy jóval nagyobb cég, így több lehetőséget biztosít a márka fejlődésére.
McIntosh
A McIntosh új termékei között megjelennek majd a ma még kissé ködösen, csak lifestyle kategóriásnak nevezett típusok is. Azt, hogy ez mit is takar, hamarosan megláthatjuk. Nem mintha aggódnánk, hiszen láttunk fotókat a gyárról és meghallgattuk a beszámolót a helyben készített alkatrészekről, a házon belül tekercselt transzformátorokról és az olyan dolgozókról, akik már harminc éve készítik azokat. A McIntosh nem fog megváltozni, mert nincsen szüksége változásra. Ikonikus formavilága több mint fél évszázada kezdett beégni a zenerajongók memóriájába. A kék és zöld fények, az előlapot és gombokat keretező fém részek kezdetben talán csak a kor jellegzetességei voltak, mostanra azonban a hagyományokhoz hű, igazi amerikai gyártó sajátosságaivá váltak.
Audio Research
Audio Research, mint műhely, talán kisebb a McIntosh-nál, ám mint név, szintén hatalmas. Ez is egy klasszikus amerikai high end gyártó. Az 1970-ben alapított márka olyannyira hű maradt a hagyományaihoz, hogy rengeteg nyomtatott áramköri lapot még ma is úgy terveznek, ahogyan pár évtizeddel ezelőtt, kézzel rajzolva az alapokat, felhasználva rutint és emberi leleményességet. Ráadásul a szokásos réz vezető helyett sok helyen ezüstöt használnak! Ha pedig még ez sem lenne elég különleges, akkor tegyük hozzá, hogy itt is minden kézi munkával készül. A gyárba érkező alkatrészeket pedig alaposan bevizsgálják és válogatják. Az olyan alkatrészekből, mint például az elektroncsövek, más értelemben is nagyon komolyan válogatnak. Megvizsgálják a gyártót megbízhatóság szempontjából is, és a legtöbb alkatrészből komoly raktárkészletet halmoznak fel, hogy ha esetleg megakadna az ellátás, az Audio Research akkor is képes legyen kiszolgálni a vásárlóit. Elvégre jó minőségű elektroncsövet nem lehet minden utcasarkon kapni.
Az AR három új modellel készül a müncheni kiállításra, amelyeknek a tervezését a klasszikus elődök tanulmányozásával kezdték.
Wadia
A Wadia bizonyos szempontból a fenti márkák ellenpontját képviseli. Hagyományai éppen a megszokottal való merész szembeszállásról szólnak, amit gyakran a szokatlan külső forma is tükröz. Az 1988-as indulás óta a cég folyamatosan deríti fel a digitális hangreprodukció gyenge pontjait és keres azokra orvosságot. Ez egyike azoknak a márkáknak, amely kimondottan a digitális hangreprodukcióra specializálódva volt képes elismertté válni.
A megújuló cég Münchenre az Intuition 2 modellel készül, amiről részleteket természetesen majd a bemutató idején árulhatunk csak el.
Luca látogatása hasznos volt, mert egy érdekes cégcsoport munkájába, életébe nyerhettünk betekintést. A Fine Sounds vezetése ugyan rendelkezik a kellő üzleti szemlélettel, de ez mellett ott van nagyon erősen a szenvedély a zene és a zene reprodukciója iránt is. A történetek nem technológiákról szóltak, hanem emberekről, operaházakról, fáról és zenéről. Az olaszok valóban szenvedélyesek, de mindeközben józanul, két lábbal a földön állnak.
Érdemes egy pillantást vetni a Google térképén az éjszakai Európára, ahol a milliónyi kis világos pötty és tucatnyi folt mellett két hatalmas, fényárban úszó terület látható. Az egyik a Benelux államok és Észak-nyugat Németország között rajzolódik ki, a másik pedig a Pó-síkságon. Nem véletlenül. Amikor a statisztikák arról szólnak, hogy Európa második legnagyobb gazdasága Olaszország, akkor az lényegében az északi régió hatalmas teljesítményéről szól. Ebben a fényárban úszó övezetben van az európai formatervezés szíve is, Pininfarina, Bertone, Giugiaro szintén mind itt vannak. Persze a komoly formatervező műhelyek mögött komoly iskolák is sorakoznak, tovább erősítve a hagyományokat. Szintén elválaszthatatlan az Észak-Olasz régiótól a zene, az operaházak hagyománya és az, ahogyan az olaszok mindehhez viszonyulnak. A Velencéhez hasonlóan gazdag városok már évszázadok óta a zene fellegvárai. Mecénásokkal, operaházakkal és zenére nyitott közönséggel. Nem csoda, hogy amint a technika lehetővé tette a zene minőségi rögzítését és reprodukcióját, az olaszok belemerültek az audiofil világba, mert a Pó-medencétől éppen úgy nem lehet elválasztani a zenét, mint Londontól. Vagy mint Toszkánától a bort és az olívát.
További cikkek: