FiiO X5 mobil hifi lejátszó és DAC teszt

2014. május 27., kedd, 13:55

FiiO X5 audio hifi lejátszó DAC DA konverter FiiO DAC FiiO X5 mobil lejátszó hifi lejátszó audio lejátszó FiiO lejátszó DAC teszt médialejátszó teszt hifi lejátszó teszt audio lejátszó teszt

Épphogy visszavittük a várakozáson felül teljesítő FiiO X3-at, máris hozzánk került a nemrég bejelentett, X5 néven futó, nagyobb testvér. Az X5 okosabb és drágább, de funkciója változatlan: egy mobileszköz, amelyet kifejezetten minőségi zenehallgatásra terveztek. Jól hangzik, de mit rejt a csomag? Klikk a cikkre, és megmutatjuk!

Az X5 külvilágán azonnal érezhető, hogy az X3 továbbfejlesztett változatával állunk szemben. A készülékház ugyanúgy fekete szálcsiszolt alumínium (ugyanolyan szépen megmunkált), és a csatlakozók kiosztása is hasonló.

Azért valami változott is: a kártyarekesz végre kapott porvédő fedeleket, ráadásul az X5 nem egy, hanem két memóriakártyát képes fogadni. Legfeljebb 128 GB-os micro SDXC formátumot fogad, tehát maximális kapacitása 256 GB lehet, ami több mint amennyivel egy iPod Classic elbír.

A színes kijelző felbontása is megnőtt a kistestvérhez képest, 320 x 400 pixelre, de a nagyobb méret mellett ez nem különösen feltűnő. Jóval inkább szemet szúrt, hogy a kijelzőn széles képarányú üveg található, holott a natív felbontás csak 4:3-as. Így kétoldalt fekete sáv marad, ami nem túl örvendetes.

A kellemes tapintású szilikon védőtok ezúttal is nagyon praktikus, csak a szükséges részeken (kijelző, fejhallgató kimenet, navigáló-tárcsa, USB-aljzat) hagyták üresen. Most is kapunk védőfóliát a képre, továbbá egy töltésre/fájlátvitelre szolgáló micro USB kábelt is rejt a doboz. Az akkumulátor kapacitása 3700 mAh-ra növekedett, ennek és az összetettebb áramkörnek (kétmagos CPU, 4 db műveleti erősítő) köszönhetően a készülék akkora, mint egy mobil merevlemez, ezért akármilyen nadrágzsebben nem fér el.

Lelkierő

A FiiO ?quad balanced? néven említi az X5 tápellátó áramkörét. Ennek a megoldásnak köszönhetően bipoláris kimenetet hoztak létre, amellyel nélkülözték a csatolókondenzátorok használatát.

A D/A konverter a hagyományos, asztali hifi készülékekben is fellelhető PCM1792 chip, amely a mai elvárásoknak megfelelően támogatja a 192 kHz/24 bites mintavételezést. Ami még említendő előrelépés az X3-hoz képest, hogy az X5 támogatja az elterjedőben lévő DSD lejátszást. Utóbbi a 2.0-ás firmware telepítése után valósul meg, egyébként az új szoftver alkalmazásával tesztalanyunk elvileg már külső adattárolóról is képes fájlokat olvasni (merevlemezről nem). Maga a szoftver viszonylag egyszerű struktúrára épül, a főmenü és a lejátszási lista körirányosan jelennek meg. Ez talán a készülék valódi gyengéje, mivel a gombokkal való kezelés és a menürendszer megszokása napokat vesz igénybe. A navigálást végezhetjük a korábban említett tárcsával, vagy a tárcsa körüli gombokkal. Az eszköz bekapcsolásától számítva 9 másodperc múlva kerül üzemképes állapotba, használaton kívül automatikusan billentyűzárat aktivál és lekapcsolja a kijelzőt. Mi állíthatjuk be, hogy az X5 csak a felső gombtól ?térjen magához?, vagy egyéb kezelőszervek lenyomásával is. Az automata kikapcsolást és a kijelzőt illetően még számos finombeállítással találkozunk. A zenelejátszáshoz is rengeteg opció társul, például még a balanszon is állíthatunk.

Hangminőség

Első meghallgatáskor (USB DAC üzemmódban használva, AKG K 601 fejhallgatóval) nem éreztük az X5 hangját számottevően jobbnak az X3-énál. Persze tény, hogy tesztalanyunk elképesztően jó hangminőséggel büszkélkedhet. Érdekes, hogy 100 Ohm fölötti fülesekből is képes dinamikát, teret, életszerűséget kihozni, valóban audiofil módon. Szinte tökéletes, amit tesz, mert még igazán gyakorlott fülű felhasználók sem veszik észre azt a porszemnyi ?digitális hidegséget?, ami lappang a hangjában. Az X5 így ugyanolyan pazarul tálalja a zenét, a 10-sávos EQ-nak köszönhetően pedig tényleg azt csinálunk a hangszínnel, amit csak akarunk. Ahogy cserélgettük a fejhallgatókat, mindegyik azonnal átadta a pozitív adottságait, ennek ellenére valami pluszt hiányoltunk az X5-ből.

Aztán jött egy fordulópont, amikor fogtuk tesztalanyunkat, egy prémiumszintű fejhallgatót (adott esetben a KEF M-500-at), és kiléptünk velük az utcára. Odakint sok zajforrás és zavaró tényező próbál velünk interakcióba lépni, ami lássuk be, nem ugyanaz, mint a szerkesztőség csendjében ülni. Ekkor táltosodott meg az X5. A négy fal között még eszünkbe se jutott, hogy félhangerőig elmerészkedjünk, itt meg a körút zaja automatikusan megkívánta a hangerőemelést, mivel nem a villamost, vagy az Isztambul-Gyros alkalmazottjait akarjuk hallani, hanem Paco De Lucia-t. Ekkor az M-500 olyan arcát mutatta, amellyel korábban, az iPhone-ra dugva sose találkoztunk. Kiderült, hogy a KEF tud dögösen, élénken is szólni! Ez már önmagában meglepő, ugyanakkor meglett a magyarázat az X5 komplikált áramkörére. Azt hinné az ember, hogy egy finom hangzású fülessel nem lehet Pendulumot hallgatni, esetünkben mégis bravúros mennyiségű és minőségű basszus érkezett, hátborzongatóan jó effektekkel megtűzdelve. A ?Set Me Fire? hallgatása közben fellépő zizegő, bizsergő hangok szinte az arcbőrünket karcolták, amitől teljesen más érzés lett a zenehallgatás. Az X5 hallgatása a Mátrixot juttatja eszünkbe. Látjuk az utcát, a járókelőket, tudjuk honnan jöttünk és merre megyünk, de közben teljesen mást hallunk, egy másik dimenzióból. Mindebben csak az a zavarba ejtő, hogy amit az ember hall, az tényleg kísértetiesen hasonlít a valódihoz. A füles zárt, tehát nem nyílik meg a hangszínpad mélysége, nem tökéletes az összes részlet, de mégis abszurd: a Blahán végigsétálva zenészek kísértetei vettek körbe minket. Még egy apróság: a hangerőt 120 fokozatban állíthatjuk.

Végítélet

Szóval a FiiO X5 előnyösen kiélezi, meglódítja egy finomkodó füles (pl. KEF M-500, Sennheiser MOMENTUM, B&W P7) hangját is, és ha közepes vagy nagyobb hangerőre váltunk, akkor már érezhetően stabilabb dinamikát képes kifejteni, mint az X3. Szolgáltatásait tekintve még mindig jó ár/érték aránnyal rendelkezik, bár kevesen használnának ki 256 GB tárkapacitást és a ma még erősen ritkaságnak számító DSD-lejátszást. A picit lötyögős körtárcsán, és a logikailag megszokást igénylő menürendszeren kívül nem tudunk belekötni, ráadásul tájékoztattak minket, hogy a hivatalosan forgalomba kerülő modellek már lötyögésmentes kezelőszervvel fognak érkezni. Egy biztos; aki vájtfülű és jó fejhallgatóhoz keres egy mobileszközt, amit otthon DAC-ként használhat, akkor az X5-öt nyugodt szívvel merjük javasolni.

1 2

Következő oldal >