FiiO M9 hordozható zenelejátszó teszt
Mindent egy DAP-ra!
2018. december 17., hétfő, 08:20
FiiO audio hifi lejátszó zenelejátszó DAP audio lejátszó hifi lejátszó mobil hifi FiiO lejátszó FiiO DAP lejátszó teszt médialejátszó teszt zenelejátszó teszt DAP teszt FiiO teszt FiiO audio lejátszó mobil hifi lejátszó
A FiiO M9 bizonyítja, hogy a gyártó tanul a vásárlói visszajelzésekből. Az is tisztán látszik, hogy a hordozható zenejátszók kategóriájában kemény küzdelem folyik azért, hogy vonzó alternatívái maradjanak az okostelefonról való zenehallgatásnak.
Sokaktól tanult
A FiiO termékek régebben fapados, de zenehallgatás szempontjából hatásos recept alapján készültek. A felhasználói igényeknek köszönhetően mára szó szerint tovább csiszolták kínálatukat. Olyannyira, hogy a klasszikus, egyszerűbb köntösbe bújtatott "X" mellé bevezették a korszerűbb, modern igényekre szabott M termékcsaládot.
Az M9 tudását és kivitelét tekintve egyaránt olyan, mintha a piacon lévő összes DAP képességeit akarná ötvözni. És egész jól megy neki. Kicsit egy átszabott okostelefon benyomását kelti, figyelembe véve, hogy érintő kijelzős és módosított Android operációs rendszert futtat. Utóbbi persze inkább előny, mert megkapjuk az oldalirányba eltolható menüket és a felülről lecsúsztatható, gyors-elérés sávot.
A beépített WiFi és Bluetooth lehetővé teszi a gyorsabb/könnyebb szoftverfrissítést és internet-alapú szolgáltatások (pl. Spotify, TIDAL) futtatását. További hab a tortán, hogy nem csak aptX HD, hanem LDAC kompatibilis is, amelyeknek köszönhetően a standard Bluetooth minőségtől sokkal jobb, részletesebb hangot kapunk (fontos tudni azonban, hogy egyelőre még szűk az LDAC kompatibilis fülesek listája, de úgy tűnik, hogy folyamatosan bővülni fog).
A kiforrott DAP gyártóknál egyre gyakoribb, hogy jobb- és baloldalra kiosztott, kettős DAC chipet alkalmaznak. Az M9 is ilyen áramkörrel rendelkezik, dedikált FPGA chipje pedig hardveres ISO/DFF/DSD dekódolást végez.
Küllem
A FiiO-tól megszokott igényes külsőt kapjuk: alumínium készülékház, kis méret, jó ergonómia. Alul Type-C USB port található 2,5 és 3,5 mm-es Jack aljzatok társaságában. Balra került a kártyarekesz és a navigációt, ill. jelszint állítást segítő kezelőszervek. A 480x800 pixeles IPS kijelző szép színes, bár érthető módon egy mai okostelefonhoz nem viszonyítható.
A lejátszóhoz áttetsző TPU tok és kijelző védőfólia is jár. Elméletileg később opcionális műbőr tok vásárlására is lesz lehetőség.
Használat közben
Szoftverfrissítést követően elérhetővé váltak olyan streaming applikációk, mint a TIDAL és a félig angol, félig távolkeleti betűkészlettel rendelkező, NetEase Music. Utóbbit próbaképpen elindítottuk, de rövidesen be is zártuk, teljes angol fordítás hiányában nagyon kusza látvány volt (pedig igen sokrétű alkalmazásnak tűnt, talán frissítés útján javítják a fordításokat). Más kliensek (pl. Spotify és Deezer) is telepíthetők az eszközre, a súgóval kiegészített lista itt tekinthető meg.
Megjegyzés: egyelőre még nincs tudomásunk arról, hogy az eszköz támogatni fogja-e az internetes kliensek offline módban futtatható változatát. Remélhetőleg ez is idővel bekerül majd a gyártó oldalán összefoglalt gyakori kérdések közé.
A WiFi song transfer funkcióval más hordozható zenejátszókon még nem találkoztunk. A FiiO megad ilyenkor egy IP címet, amit azonos hálózaton lévő számítógép böngészőjébe írva egy fájlfogadó ablak nyílik meg. Ha ráhúzzuk a fájlokat az ablakra, akkor az a lejátszó WiFi Transfer nevű mappájába kerül. Az eljárás elméletileg okostelefonokkal is működik. Helyi hálózaton megosztott tartalmakat is lát a lejátszó (DLNA kompatibilitás), a mi NAS-unkat kb. 3 másodperc alatt ismerte fel.
Nem újdonság, hogy az M9 USB DAC módban is használható. Egyeseknek praktikus lehet viszont, hogy kifelé is képes USB-ről kiküldeni hangjelet. Utóbbinak köszönhetően úgy is dönthetünk később, hogy pl. Q1 Mark II vagy Q5 DAC/AMP készülék hozzáadásával növeljük meg az M9 teljesítményét. A gyártó szerint számos más USB DAC készülékkel kompatibilis, a használathoz viszont szükség lesz a CL06 Type-C/Micro USB kábelre. Azt sem árt tudni, hogy 3,5 mm-es fülhallgató kimenete egyúttal SPIF digitális koaxiális jelet is kiküld, amelyre ugyancsak számos D/A konverter illeszthető.
A felhasználói élmény szinte pontosan olyan jellegűre sikerült, mint az M7 esetében. A félig lekerekített ház viszont jobb fogást biztosított. A jelszint vezérlő potméter szintén jobb, mint az M7-nél. Ez a tárcsa jobban kézre állt, élvezet volt kattogtatni. A mai okostelefonos felhasználók elképzelhető, hogy méretében és felbontásában is túl kicsinek találják majd a kijelzőt, amely karnyújtásnyi távolságból már csak nehézkesen olvasható. Az oldalsó gombok pedig nagyon érzékenyek, ezért velünk gyakran előfordult, hogy miközben zsebre vágtuk a lejátszót, véletlenül megállítottuk/átugrottuk az éppen hallgatott zeneszámot. Utóbbira megoldást jelenthet a személyre szabható billentyűzár.
Az akkumulátor üzemidő nagyon jónak számít: 6 órányi Bluetooth-alapú zenehallgatást követően is épphogy felére merült a töltöttségi szint. A Type-C aljzat nem támogatja a gyorstöltést, de már éppen elég öröm az, hogy nem kell vele annyit bajlódni, mint az aszimmetrikus micro USB esetében. A gyártó alvó mód esetén 45 napig kitartó energiát ígér. Ezt mi nem tudtuk lemérni, de használaton kívül valóban alig merült az eszköz.
Hangminőség
Tesztünkhöz Astell&Kern Billie Jean (kb. 120 000 Ft) és iTech Prostereo H2 (kb. 40 000 Ft) fülhallgatókat használtunk. Utóbbit azért próbáltuk ki, mert rendelkezik LDAC támogatottsággal. Kíváncsiságból saját referencia Sennheiser HD 600 fejhallgatónkat is csatlakoztattuk a lejátszóhoz. Utóbbit valóban bőségesen kiszolgálta hangerővel és a sztereó színpadot is szépen középre illesztette, dinamikában viszont érthetően nem érte utol a markánsan drágább fejhallgató erősítőket. A határozottabb, dinamikusabb meghajtás érdekében a korábban említett FiiO Q1 Mark II/Q5 vagy A3/A5 fejhallgató erősítők beillesztése is jelenthetett volna megoldást.
Ezzel együtt az M9 hangját nehéz kifogásolni még úgy is, hogy a kb. 100 000 forintos árért cserébe rengeteg egyéb szolgáltatást nyújt. Karaktere könnyed, kiegyensúlyozott, részletező. Sztereó tere józanul tagolt, elegánsan középre tessékelt énekhanggal. A hangminőséget persze 50 %-ban a társított fejhallgató karaktere is befolyásolja. Így pl. moderált, óvatos basszus kezelést kaptunk a Billie Jean hallgatása közben, az iTech viszont sokkal ütősebb, elevenebb ütemeket tudott közölni.
Nem csak referencia számokat próbáltunk elindítani, hanem olyan albumokat/előadókat is, akiket fiatalabb korunkban, a hangminőségre fittyet hányva szívesen hallgattunk. Így kerültek elő a jó régi Linkin Park dalok, amelyeken precíz árnyalást, jótékony, de nem túl erős basszus kíséretet és kristálytiszta, elkülönülő vokált kaptunk. Kicsit finomabb irányba váltva Antonio Forcione gitárjátékába is belehallgattunk, itt már jobban figyeltünk, hiszen drágább DAP-okon is hallgattuk ugyanazt a lemezt. A középső/magas frekvenciákban volt egy leheletnyi plasztikus réteg, ami nem különösebben zavart, de ha kényszeresen figyeltünk, akkor az első öt percben mindig ott volt. Az első szám végére érve azonban valahogy mindig átengedhettük magunkat a zenének. Nagyjából ugyanez történt minden más fájl elindításakor. Az M9 saját hangja néha-néha érzékelhető volt, de az utcán sétálva nem tudtunk hiányosságokat hajkurászni, egyszerűen csak élveztük, hogy a gépjárművek idegesítő morajlása és metró sípolása helyett sokkal kellemesebb dallamok, életteli, vidám részletek kúsztak a fülünkbe.
Megjegyzés: Az LDAC tényleg meglepően hatékony! Hangyányi mértékű tömörítést végzett ugyan a magas frekvenciákban, apró foltokban elkente a részleteket, de sztereó tér és dinamikai stabilitás jóval fejlettebb, mint a fapados Bluetooth kapcsolat. Ennél részletesebben visszatérünk majd az LDAC-kal kapcsolatos tapasztalatainkra az iTech tesztjében.
Végszó
Az M9 bemutatásával olyan szintre jutott el a FiiO, ami szolgáltatás felhozatalban több mint ígéretes. Csak két apróság jut eszünkbe a kompromisszumok kontójára. Egyfelől a kijelző betűkészlete lehetne nagyobb. Másfelől drágább és/vagy magasabb impedanciájú fejhallgatókkal (legalábbis a mi HD 600-unkkal) párosítva dinamikai korlátok léphetnek fel. Ez az árát figyelembe véve nem mondható negatívumnak, ettől függetlenül nem árt figyelembe venni, hogy az M9 inkább alacsonyabb impedanciájú fejhallgatókkal vagy in-ear fülhallgatókkal képez igazán harmonikus párost. Ár/érték aránya viszont az általunk korábban tesztelt, hasonló tudású készülékek ismeretében jelenleg nem kifogásolható. Összességében alaposan átgondolt eszköz. Sokaknak praktikus az aptX HD és LDAC kompatibilitás, az USB DAC funkció szintén hasznos lesz azoknak, akik az M7-ből hiányolták.