FiiO K7 DAC és fejhallgató erősítő teszt

Megfizethető referencia

2023. február 9., csütörtök, 22:10

FiiO audio hifi DAC erősítő DA konverter fejhallgató erősítő USB DAC FiiO teszt DAC teszt FiiO DAC FiiO USB DAC FiiO fejhallgató erősítő FiiO DAC teszt USB DAC teszt fejhallgató erősítő teszt

Fejhallgató erősítővel egybeépített D/A konverterekből léteznek kimondottan számítógéphez készült darabok, de azok csak egy USB csatlakozót tartalmaznak. Aki koaxiális és optikai bemenetet is szeretne, választhat a gazdagabb felszereltségű alternatívák közül, de azok többsége viszonylag drága. A FiiO K7 azok számára töltheti be az űrt, akik megelégednének a megfizethetőbb középkategóriával, ha cserébe jó hangot és rugalmas funkcionalitást kapnak.

Bevezető gondolatok

Tekintsük példaként a felhasználót, aki filmet nézni, zenét hallgatni vagy videójátékot játszani szeretne a szomszédban lakók zavarása nélkül. Vett egy jó kis hifi fejhallgatót 100-200 ezer forintért. Annak kábelét ide-oda kell dugdosnia a számítógép és tévé gyári kimenete között, de a hangminőséggel nincs megelégedve. Mit lehet tenni ilyenkor?

A FiiO K7 három digitális (USB, koaxiális, optikai) és egy analóg sztereó RCA bemenetet tartalmaz. Gyártója "asztali" hangrendszert építőknek javasolja. Ha épp nem fejhallgatót csatlakoztatnak hozzá, akkor is kihasználható a benne lévő kettős AK4493S DAC tudása, ha beillesztenek mellé egy pár aktív hangfalat (vagy bármilyen hagyományos hangrendszert). Asztalra termett kivitelét igazolja az is, hogy nem távvezérelhető, használójától úgyis karnyújtásnyi távolságra helyezkedik el. Viszont a kettős DAC tudását egy 4,4 mm-es, szimmetrikus fejhallgató kimenettel is lehet kamatoztatni. E sorok írásakor 100 000 forintért kapható, ami 2023-ban nem rossz egy előerősítő - DAC - fejhallgató erősítő eszközért, főleg, ha jól is szól.

Az erősítő ugyanúgy THX AAA 788+, ami a gyártó zászlóshajó, majdnem négyszer drágább eszközében is megtalálható. Teljesítménye még 300 ohmos fejhallgatóknál is eléri az 560 milliwattot, 1% torzítás mellett, ami bizakodásra ad okot. PCM és DSD jelfolyamokat egyaránt képes dekódolni.

Küllem

A FiiO K7 takaros kis doboza 12 voltos külső tápegységet, 6,3-3,5 mm-es Jack adaptert és gyors beüzemelési útmutatót tartalmaz, továbbá egy USB A-B kábelt. A FiiO külön kapható, lineáris külső tápegységet is készít PL50 néven, kifejezetten saját asztali fejhallgató erősítőihez. E kiegészítővel helyettesíthető a K7 viszonylag egyszerű tápegysége, ami jobb hangzást eredményezhet. Ha lesz rá lehetőségünk a jövőben, akkor külön cikkben a PL50 tudására is kitérünk.

A formaterv ugyanaz, mint a korábban bemutatott, Ajánlott Vétel díjjal jutalmazott FiiO K5 Pro esetében, de számos kis részleten változtattak. Forrásválasztáshoz már nem kell kapcsolót föl-le kattogtatni, helyette egyetlen gombbal lehet végig léptetni a bemenetek között. A jelszint (gain) kapcsoló nem három, hanem csak kétállású, ami bőven elegendő. Ráadásul, ahogy fentebb említettük, a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetet kiegészíti egy 4,4 mm-es Pentaconn. Praktikus motívum, hogy a jelszint vezérlő (hangerőszabályzó) körüli fény mindig interaktívan változik, különböző színekre vált a mintavételezési frekvenciától függően.

A fém készülékház minőséget sugall. A jelszint vezérlő kényelmesen forgatható annak ellenére, hogy az átlagnál kicsit laposabb. A K7 gumitalpakon áll, alapértelmezetten lapjára fordítva, de akinek fontos a helykihasználás, dönthet úgy, hogy élére állítva használja. Az összkép viszonylag egyszerű, de igényes. Esztétikailag talán csak annyit lehet kifogásolni, hogy a mintavételt mutató, többszínű körvilágítás fényereje nem módosítható, bár annyira egyáltalán nem erős, hogy bántsa a szemet. A FiiO azt kéri, hogy akit zavar a nem kikapcsolható fény, jelezze feléjük. Ha sokan jeleznek ezügyben, akkor elképzelhető, hogy jövőbeni frissítés útján lehetővé teszik a funkciót.

Beüzemelés

Teszteléshez iMac számítógépet és Reavon UBR-X200 Blu-ray lejátszót használtunk. Előbbit AudioQuest Carbon USB, utóbbit AudioQuest Carbon koaxiális kábellel csatlakoztattuk a K7-hez. Referencia zenéinket Sennheiser HD 600 fejhallgatóval hallgattuk. A DAC használata magától értetődő módon történt. Forrás választásnál halk kattanással és szivárványszínű fényjelzéssel jelzett vissza, ami kicsit feldobta vizuálisan. Akadozást, recsegést nem tapasztaltunk, illetve számítógéppel a hang-kép időzítése is jónak bizonyult. Így filmrajongók vagy videójáték fanatikusok is kamatoztathatják a DAC tudását, zavaró ajakszinkron késés nélkül.

Hangminőség

Joe Satriani - Wind In The Trees c. számában (közvetlenül CD-ről lejátszva) megkaptuk az úszkáló, áramló dinamikát, ami segített belemerülni a zenébe. Különösen koaxiális kapcsolatnál lehetett érzékelni, hogy milyen ügyesen megőrizte az AKM DAC a cintányér hegyes, fémes jellegét és a lábdob feszes, precíz kiugrásait. A színpad háttere kicsit egyszerű ábrázolásban részesült, de a közelebb lévő részletek közvetlen, energikus érzettel jelentek meg. Az összkép nem volt túl mesterkélt, élvezettel figyeltük a gazdag, energikus zenei előadást.

Yuja Wang zongoristanő előadásában (közvetlenül CD-ről lejátszva) a J.Strauss II / Cziffra's Polka már több kihívást jelentett. Egyetlen hangszert, a zongorát figyeltük, ami segített a sztereó térre fókuszálni. A középpont nem volt annyira levegős, áttetsző, mint korábban tesztelt, más (többször drágább) D/A konverterek esetében. A színpad közepét kicsit sűrűn vázolta tesztalanyunk és a magas frekvenciák nem úsztak el olyan természetesen a térben. Az energia, hangulat és élvezeti faktor ettől még megmaradt, tehát a zene élvezete nem hagyott alább. Mindössze el kellett fogadnunk a FiiO atmoszféra ábrázolással kapcsolatos korlátait. Drágább rokonai vélhetőleg többet nyújtanak ilyen téren. Hozzá kell tenni, hogy a Sennheiser HD 600 sem az a kategória még, ami hiánytalanul visszaadja a magas frekvenciás mikro-dinamikát, térmélységet. Lendületessége, meleg karaktere viszont nagyon jól illett a K7-hez.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. művét hallgatva (96 kHz/24 bites kiadásban, számítógépről lejátszva) azonnal érzékelni lehetett a zenészek közelségét. Az általunk eddig kipróbált, megfizethetőbb asztali D/A konverterek általában túl sok hangsúlyt fektettek a magas hangokra és az énekhangot inkább technikai, mesterkélt módon jelenítették meg. A K7 ügyesen megőrizte azt a lágyságot és intimitást, amitől inkább a zenére és kevésbé az elektronikára irányult figyelmünk. A rumbatök kicsit csattogott, de egyáltalán nem vált harsánnyá. A jazzgitár andalítóan, bársonyos dallamokkal festette alá a nyugis átvezetőket. A basszusgitár textúrája és feszessége megmaradt, ugyanakkor szépen beolvadt az összképbe. Mindent összegezve, ami nekünk legjobban tetszett e számnál: egységesség, közvetlenség, hangulatteremtő képesség és a nyersesség kerülése. Utóbbiban logikusan a fejhallgatónak is szerepe volt, de a lényegen ez nem változtat. A FiiO K7, még ha enyhe korlátokkal is építette fel a zenei teret, cserébe kifejezetten gazdag felbontást és zeneiséget tudott nyújtani.

Végszó

Azok fogják értékelni a FiiO K7 tudását, akik funkcióit ténylegesen kihasználják. A Pentaconn csatlakozóval felfedhető egy kis dinamika többlet, a koaxiális digitális bemenet pedig kellemes meglepetést okozhat digitális futómű (streamer, CD, Blu-ray stb.) társaságában. Az összkép egyszerű, de jól átgondolt. Arra még kíváncsiak vagyunk, hogy mit tud egy lineáris tápegységgel. Reméljük, hogy a jövőben sikerül kideríteni. 100 000 forintért ez a szolgáltatás csomag és hang szerintünk ütős. Az előlapi fény egyelőre nem kikapcsolható, aminek nincs köze a hangzáshoz, de egyeseket zavarhat. Azt leszámítva nehéz kifogást találni. Aki rendelkezik minimum két forrással, egy erős középkategóriás fejhallgatóval, esetleg aktív hangfalakkal és ezekhez keres DAC-központot, annak elsők között érdemes meghallgatni a FiiO K7-et.

1 2

Következő oldal >