FiiO FD7 fülhallgató teszt
Ilyen egy csúcs IEM
2022. november 29., kedd, 06:05
FiiO audio hifi fülhallgató FiiO fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt FiiO fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt
A felgyorsult élet nem teszi mindenkinek lehetővé, hogy hifi rendszert birtokoljon. Egy magasabb kategóriás rendszer könnyen átlépheti a milliós szett-árat is. Éppen ezért növekszik robbanásszerű tempóban a füleskínálat. Kisebb és olcsóbb, miközben a nagy rendszerek felbontását adja vissza bárhol, otthon és útközben is. A FiiO FD7 okosan összeválogatott anyagokkal és technológiákkal igyekszik kitörni riválisai közül.
Kritikus részletek
A FiiO FD7 névleg 12 mm-es, tiszta berillium membrános hangszórót tartalmaz. E ritka fém rendkívül merev és könnyű, sokkal kedvezőbb akusztikai tulajdonságokkal, mint az alumínium vagy titán. Érdekesség, hogy a Franciaországban gyártott Focal Utopia fejhallgató (2 000 000 Ft) is tiszta berillium membrános. Hozzá képest az FD7 sokkal kisebb, kevesebb anyag elegendő az alkatrészeihez, így olcsóbb is (e sorok írásakor 270 000 Ft). Fülhallgatós viszonylatban egyáltalán nem neveznénk filléres tételnek, de a viszonylag magas ár mögött nem kevés részlet rejtőzik.
A fülhallgató belsejét olyan figyelmesen tervezték, amit versenyautók aerodinamika tervezői is megirigyelhetnének. A rozsdamentes fém házat félig nyitva hagyták, hogy ezzel csökkenjen a légnyomás. Utóbbi kevésbé torzítja a hangszórót és a dobhártya sem fárad el annyira, ha hosszabb távú zenehallgatásra kerül sor.
A hangszóró elé hajókormányra emlékeztető fémtárcsát illesztettek, amely a lassabb hangokat kompenzálja és a magas frekvenciás állóhullámokat csillapítja. Ebben valószínűleg egy gyűrű alakú fémtest is szerepet játszik, amelyet a gyártó fényképein vettünk észre. "Vulkanikus mező" névre keresztelte e saját fejlesztésű technológiáját a FiiO.
További érdekesség, hogy a fülhallgatóhoz mellékelt kábel monokristályos ezüstből készült. Jobb vezetőanyag, mint a réz és krio-gázos kezelés folytán az anyagszerkezete homogénné válik. Mindez az alapszintű rézkábelekhez képest jelentősen megdobja a végösszeget. Viszont az FD7 fejlesztői szemlátomást nem akartak spórolni a kritikus részeknél. Számtalan, interneten is fellelhető hallgatói teszt is alátámasztja, hogy a monokristályos ezüstvezető az, amivel a leginkább neutrális hang és áramlóbb dinamika elérhető (nem azonos az ezüstözött résszel).
Kicsomagolás
A FiiO prémium fülhallgatóinál rendszeres pozitívum a kiegészítők bőséges tárháza. Ezúttal is számos apróságot mellékeltek: igényes védőtokot, három pár finomhangolásra szolgáló fémcsövet, rengeteg fülillesztéket. Utóbbiakkal mindenki saját fülének adottságai és ízlése alapján módosíthatja a komfortot és hangkaraktert. További finomhangolási lehetőségeket kínál három pár fémcsövecske, amelyeket a fülhallgató hangkivezető nyílásához lehet becsavarozni.
Továbbra is dicséretet érdemel a moduláris csatlakozóvégű kábel. Mindenki kiválaszthatja, hogy 3,5 mm-es vagy szimmetrikus 4,4 mm-es Pentaconn dugóval szeretné használni saját FiiO FD7 fülhallgatóját. A hangszórókamrákba MMCX csatlakozóval illeszkedik a kábel.
Használat közben
Miután a fülilleszték besimult a hallójáratba, a kábel görbe szakaszát a fül mögé kellett kanyarítani ugyanúgy, mint bármilyen színpadi fülmonitor esetében. A hangszórókamra fémből készült, ezért eleinte hidegnek érződött, de fél perc elteltével átvette a test hőjét. A füllel érintkező belső oldal széleit lekerekítették, ezért a komfort kellemesebb volt a vártnál, de a fülhallgató végig érzékeltette ottlétét. A henger alakú házat és a kábel torkolatát is érezni lehetett, de hosszú távon nem okoztak frusztráló érzetet. Nekünk a közepes méretű "Balanced" fülilleszték nyújtott ideális kényelmet. Mindenkinek érdemes végig próbálni az összes lehetőséget, mert jelentős különbségek tapasztalhatók.
Nyugodt testhelyzetben, ülő és álló pozícióban stabilan helyükön maradtak az illesztékek. Intenzívebb mozgástól nagyon könnyen elmozdult a fül mögötti kábelszakasz. Hogy séta közben ne kelljen folyton a kábelt igazgatni, feljebb húzhattuk az Y-idom fölötti fémkarikát. Ugyanez a kábel zörgését is jelentősen visszafogta. A csatlakozókat egész könnyen ki lehetett cserélni (tekeréssel és határozott húzással rögtön eltávolíthattuk a dugót). A kábel fonott kivitele ellenére egész rugalmasnak bizonyult, így a tesztidőszak alatt egyszer sem gabalyodott össze.
A félig nyitott hangszórókamra esetleges hátrányaként mindössze annyit lehetett érzékelni, hogy zajos szituációban részlegesen hallhatóvá tette a külvilág történéseit. Az FD7 nem zárta ki az utcák, tömegközlekedési eszközök hangját úgy, mint zárt társai. Ha egytől tízig kell meghatározni, akkor szubjektíven nagyjából ötöt mondunk, ilyen szinten érződtek halkabbnak a körülöttünk lévő események a fülhallgató nélküli állapothoz képest (tekintsünk tíznek egy prémium ANC-s fejhallgatót).
A kritikus meghallgatást RME ADI-2 DAC FS D/A konverterrel végeztük. Hamarosan várható FiiO M11s DAC/DAP teszt is, amelynek mellékszereplője ugyancsak az FD7 lesz. A jelenlegi cikkhez jól ismert, referenciaként tartott elektronika használatával akartunk meggyőződni a fülhallgató tudásáról.
Hangminőség
Az Amélie c. album Yann Tiersen ikonikus filmzenéjét tartalmazza, remek választás füles teszteléshez. A La Valse d' Amélie c. szám rengeteg magashang információt tartalmaz harmonika és csengettyűk, valamint pengetős hangszerek formájában. Az általunk eddig kipróbált, professzionális felhasználásra is szánt fülmonitorok többsége elképesztő mértékben felfedte a mű részleteit. A FiiO FD7 picit távolabb helyezte a hangszereket és az atmoszférából leheletnyit lefaragott. Viszont ezért cserébe kellemes, analóg hatású melegséggel itatta át a szüntelenül kísérő csengettyűket. Az eddig kipróbált IEM-ek közül hallottunk olyat, ami frissebb és levegősebb formában fedte fel e vidám muzsikát. Viszont a FiiO karakterében neutrális érzetet tapasztaltunk. Durva túlzás lenne kijelenteni, hogy letompította a zenét, mert annál sokkal gyengédebb mértékben befolyásolta a jelet. Bársonyos és spontán tónussal dolgozott, amitől a zeneszám végére érve sem volt érezhető fáradtság. Csak a jóleső késztetés maradt fenn, hogy azonnal tovább kell lépni a következő zeneszámra és minél tovább folytatni a zenehallgatást.
Megjegyzés: Ezen a ponton előkerültek a finomhangolásra szolgáló hangkivezető csövek. Az alapértelmezett, fekete (balanced) helyére került a zölddel jelölt változat, amely a magashangok felbontásának növelésére szolgált. Ez a cső nekünk szubjektíven tisztább részletességet adott, bántó élesség nélkül. A hangszerek apró részletei jobban kirajzolódtak és a zenészek közti tér is tisztább, frissebb jellegű lett. Úgy tűnt, hogy a FiiO által alapértelmezetten felhelyezett csövek barátságosabb, lágyabb érzetűvé tették a hangot, cserébe enyhe fedettség érzetet keltettek. A lenti vélemény a zöld jelölésű cső használatával fogalmazódott meg.
Cassandra Wilson - Red Guitar c. számában olyan szépen megfért egymás mellett a részletek közé gazdagon besimuló basszus és a precíz magashangok, amit korábban csak a legjobb fülhallgatóknál tapasztalhattunk. Energikus érzet, jóleső dinamika és gondos hangsáv szeparáció (zenészek nem folytak össze egymással) volt érzékelhető. Az énekhang közelebb érződött, mint a többi zenész, közvetlensége azt az illúziót keltette, hogy direkt nekünk, csak miattunk énekelt. A kísérő hangszerek textúrájában temérdek részlet közül lehetett csemegézni, néha el is vonták figyelmünket a dalszövegről. Utóbbi nem jelent hátrányt, a magas felbontású fülhallgatók éppen azért előnyösek, mert használójuk szabadon vándorolhat figyelmével a zenei motívumok között. A tér mozgalmas volt és levegős, de nem kimondottan széles. Tetszett, hogy halk járatás mellett is megmaradt a basszus dallamos, domború érzete és az ütősök lelkesedése. A Red Guitar nem kimondottan intenzív zeneszám. Átlagos fülesen vagy hangrendszeren, első nekifutásra mindig a jazzgitár, harmonika és ének hármasa kap benne figyelmet. A FiiO FD7 ügyesen megragadta a háttérben tevékenykedő zenésztársakat is, mindegyiküket ugyanolyan figyelmességgel kezelte. Eközben nem mesterkélt, karót nyelt egyenességgel ábrázolt. A harmonika finom úsztatását, a jazzgitár édességét is ügyesen megjelenítette. Mindössze egy pici plusz térmélységet és szélességet tudtunk volna elviselni, de az többnyire a kétszer drágább, nagyméretű fejhallgatók, vagy hagyományos, milliós hangrendszerek privilégiuma.
Nils Frahm - All Melody c. száma hangszeres elemeket kever elektronikus és dance elemekkel. Igényes zenekedvelők körében is joggal népszerű, köszönhetően a melodikus, pihentető hangulatnak és gondosan kevert hangsávoknak. Az FD7 ugyanolyan profi módon jelenítette meg e darab árnyalatait és rétegeit, ahogy klasszikus vagy jazz műfajoknál. A háttérben lévő, szaggatott fúvós hangsáv, a szintetizátoros lüktetés és a messzeségben ismétlődő ütem különleges, meditatív atmoszférát teremtett. Itt több mélységet és áramlást kaptunk, mint a Red Guitar közben, értelemszerűen Frahm zenéje teljesen más elemekből állt össze. A legmélyebb basszus picit karcsú volt, a lágy ütemek súlya kevésbé kapott jelentőséget, viszont a mély/közép frekvenciáktól a legmagasabb részletekig rengeteg effektus közül csemegézhettünk. A brummogó, lüktető mélyhangokat inkább mellékesen kezelte tesztalanyunk, viszont a széles dinamikai határoknak köszönhetően mégsem érződött gyengének az összkép.
Ha konkrétan intenzív basszust tartalmazó zenét indítottunk el, felszínre törtek a mélyfrekvenciák is. Erre remek példa volt Post Malone - wow. című száma, melyben a robbanékony, vibráló basszusok mellett is kristálytiszta és középre irányuló maradt az ének. Ilyen kommersz, populáris műfajnál is szépen központba helyezte az énekhangot a berillium membrános hangszóró. Ráadásként a basszus nem összefüggéstelen hömpölygésként, hanem hallható dallamossággal támasztotta alá az ifjú rapper művét.
A transzparens karakter előnyeit rock irányba hajló zsánerekkel is lehetett kamatoztatni. Ilyen volt a Joe Satriani - Nineteen Eighthy is, progresszív metal nyolcvanas évekbeli hangulat, 21. századi stúdiómunkával kombinálva. Minden hangsáv kristálytisztán kirajzolódott, a cintányér és a lábdob a basszust és a magashangokat is finoman kidomborította. Az összkép kissé szikár érzetet keltett, de a piros (basszus erősítő) csőre vagy szivacs illesztékre váltva melegebb, dúsabb jellegűvé alakíthattuk az összképet. A finom cintányér rovására.
Alternatívák
Aki főleg klasszikus zenét hallgat és szellősebb légkört, tágabb zenei atmoszférát szeretne, annak érdemes kipróbálni a Sennheiser IE 600 fülhallgatót (kb. 300 000 Ft). A német vetélytárs jelenlétérzete kicsit erősebb, mint a FiiO FD7-é. Felbontása észbontóan gazdag, viszont a magashangjai kicsit kristályosabb, szálkásabb jellegűek. Ezért intenzívebb járatáson, összetett zenékkel nem minden esetben olyan kellemes és megbocsátó társaság, mint a FiiO.
Végszó
Néhány éve komolytalan próbálkozásnak tűnt, hogy a hordozható hifi elektronikában jártas FiiO fülhallgató készítésre vállalkozzon. És lám, azóta a prémium IEM kategória egyik megkerülhetetlen nevévé vált. Az FD7 tovább erősíti azt a tábort, aminek köszönhetően mindig nagy örömmel teszteljük e gyártó hallójáratba illeszkedő fülmonitorait. A megépítettség és a hangélmény elsőosztályú, de hozzá kell tenni, hogy a magas árért el is várható. Észben kell tartani, hogy a félig nyitott kivitel könnyebben beengedheti az erős külső zajokat. Továbbá a gyártó által mellékelt kábel kicsit lazán illeszkedik a fül mögé, ezért a stabilitás nem jobb az átlagosnál, bár a FiiO FD7 egyébként sem sporteszköz. Aki mindezt hajlandó elfogadni, remek zenehallgató eszköz tulajdonosává válhat, amely szubjektív véleményünk szerint jelenleg egyik legjobbja a félmillió forint alatt kapható füleseknek.