FiiO FD5 IEM fülhallgató teszt
A figyelmesség szülötte
2021. január 21., csütörtök, 12:10
FiiO audio hifi fülhallgató FiiO fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt FiiO fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt
A FiiO töretlenül gazdagítja fülhallgató kínálatát. Különlegességük abban rejlik, hogy nem egyetlen technológia mellett voksolnak, hanem különféle anyagokat, koncepciókat kínálnak, most már azonos ársávon belül is. Az FD5 nemcsak a FiiO többi fülesével, hanem 100 000 forint körül bármelyik ma létező fülhallgatóval szemben izgalmas alternatívát jelent.
High end által inspirálva
A FiiO FD5 nemcsak az in-ear, azaz hallójáratba illeszkedő fülhallgatók világából merített ihletet, hanem összességében mindenből, ami a magas minőségű zenehallgatásra szánt eszközökhöz fűződik. Kivitelét tudatosan válogatott, igényes anyagok jellemzik, ugyanakkor drágaságához leplezetlenül prémium esztétika társul. Tükörsimára polírozott, 3D-domborított arculattal dekorált acél háza által olyan elegáns, mint egy ékszer.
Tudjuk, néha próbálnak valamit drágán eladni selyembe csomagolva, arannyal lefújva, miközben a belső tartalom nem jobb az átlagosnál. A FiiO-nak azonban nem célja csalódást kelteni követőiben, akik mostanra igen szép táborrá híztak és a fórumuknak köszönhetően temérdek felhasználói visszajelzéssel járultak hozzá ahhoz, hogy a gyártó az audiofil igényekhez igazítsa kapacitásait.
Az FD5 igényessége a részletekben rejlik, amelyeket akusztikai teljesítményre optimalizáltak. Belsejében mindössze egy dinamikus hangszóró dolgozik, amelynek magánya furcsának tűnhet, ismerve a manapság domináló "sokhangszórós", BA egységekkel teli IEM füleseket. Az említett hangkeltő rész azonban berillium bevonatú DLC (közel gyémánt keménységű karbon) anyagú, az egyik legjobb membrántípus, amit fülesben eddig alkalmaztak. Hogy valamivel kompenzálják a viszonylag nagy egység által megmozgatott levegő feszességét, félig nyitva hagyták a kapszula külső lemezét, a harmonikus mennyiségű basszus és stabilabb hangkép érdekében.
Az N52 (1,5 Tesla erősségű) mágnessel hajtott dinamikus hangszóró elé ún. akusztikus prizmát helyeztek, amely kis mértékben fázis korrekciót végez a pontosabb térképzés érdekében. Utóbbit a high end hangfalak magassugárzói előtt alkalmanként előforduló "diffúz-idomok" ihlették. További érdekesség, hogy a hangkivezető nyílás csöve is cserélhető. A csomagolás részét képezi egy nagyobb cső, amely kiegyensúlyozott karaktert eredményez. A kisebb átmérőjűvel élénkebb, basszusra jobban fókuszáló hangzásra lehet számítani.
Küllem
Korábbi fülhallgató tesztekben sok dicséretet bezsebelt már a FiiO, igényes csomagolása és figyelmesen hozzáadott kiegészítői miatt. Ezúttal sincsen másképp. A fülhallgatóhoz szokatlanul igényes védőtok (HB5) jár. A nyolcmagos, monokristályos ezüstözött réz vezetős kábel moduláris és színe által ékszer benyomását kelti. A fülhallgató felőli vége MMCX végződésű, a forrás felőli pedig moduláris. A felhasználó döntheti el, hogy 2,5; 3,5 vagy 4,4 mm-es Jack dugó legyen a kábelen. Utóbbiakat könnyen, gyorsan, bajonett jellegű rögzítéssel lehet cserélni. Más gyártóknak is érdemes volna ezt a kreatív módszert alkalmazni.
Használat közben
Az acél hűvössége 1-2 perc alatt megszűnt, mivel a fém átvette testünk hőjét. A hangszórókamra szélének belső, fül felőli oldalát finoman lekerekítették, ezért viselése, használata nem okozott éles, bántó érzetet. A szilikon illeszték eleinte bosszantó volt, mert minduntalan ki akart csusszanni. Aztán ahogy teltek a percek (talán azért, mert ez is átvette a test hőjét), egyre kevésbé kellett igazgatni.
A fülhorgos kialakítás kitapasztalásához is kellett némi türelem, illetve kísérletezés. Ha szokványos módon, nyak előtt lógott a kábel, akkor a fülhorog nem igazán tűnt stabilnak. Nem tartalmazott extra merevítést, ezért nem lehetett feszesen a fül fölé/mögé kanyarítani. Ezért pl. séta közben olyan érzést keltett, mintha ki akart volna jönni a fül mögül. Utóbbi kompenzálására hasznosnak bizonyult az Y-idom fölött lévő, különálló fém karika. Ha felhúztuk az áll alatti részig, akkor végre megfeszültek a horgos végződések és stabilabbá vált a fülhallgató. Ez azonban hosszabb távon idegesítő érzést okozott az állkapocs szélein. Végül úgy használtuk, hogy a színpadi IEM-ekhez hasonlóan, tarkó mögött fogtuk össze a kábelét. Így hosszabb távon is jó stabilitást értünk el, csak fejmozgatás közben érzékeltük a kábel feszességét.
A semleges, azaz Balanced elnevezésű fülillesztékekkel teszteltünk. Kipróbáltuk a vékonyabb, basszus kiemelésre szolgáló csőkészletet is. Utóbbira azonban csak a Tri-flange nevű, harangos illesztéket rakhattuk, amely meglehetősen mélyre hatolt a hallójáratban. Számunkra ez a megoldás frusztrálónak bizonyult és értelemszerűen a hangképet is elhúzta a basszusok irányába (bővebben lentebb), ezért hamar visszatértünk a standard csövekhez. Érdekességképpen mégis tanulságos volt megtapasztalni, hogy egy pár néhány milliméteres fémdarab milyen drámai szinten megváltoztatta a fülhallgató karakterét.
Hangminőség
Az FD5 hangja őszinte meglepetést váltott ki, mert ebben a kategóriában (azaz épphogy százezer forintért) a cég nem tudott ekkorát ütni. Ez a fülhallgató másodperceken belül képes volt érzékeltetni, hogy érti a dolgát, hogy nem csupán hifis hangot, hanem vegytiszta, patikamérlegen tálalt részletességet képes produkálni. Amennyire hangmemóriánk lehetővé teszi, ki merjük jelenteni: a FiiO készített már figyelemre méltóan jó fülhallgatókat, de százezer forint alatt egyik sem volt ennyire jó.
Az FD5 karakterében azonnal tapasztaltuk, hogy mennyire nyers, őszinte, gyors és könnyű. Egyetlen hangszórójával temérdek részletet, megszámlálhatatlan háttérben kúszó apróságot megjelenített. IEM kialakítása miatt nem tudott olyan testes és tágas lenni, mint egy nyitott fejhallgató, de transzparencia és dinamikai árnyalás tekintetében mesteri szintre tört.
A zenét balanszban tartotta, nem vetette el a sulykot: jóleső szigorral irányította a frekvenciákat, eközben leheletnyi hifis bőkezűséget is mutatott. A basszust és a magas hangokat is finoman, alig érzékelhetően megemelte. Ezáltal nem kellett unottan, stúdiós higgadtsággal szerepelnie. Képes volt izgalmasan, élénken és magával ragadóan visszaadni a zenét. Eközben a nyitott kialakítás sok koszt, tömöttséget eltávolított: nem volt fűtött a basszus, nem voltak ködösek a középső hangok.
A FiiO FD5 olyan fülhallgató benyomását keltette, amelyért a legtöbb IEM témában búvárkodó zenerajongó áhítozhat: sokat adott, mégis keveset hazudott. Tűpontos közlésmódja kis terhelésen is behúzta fókuszunkat a zene magjába. Ezzel együtt kissé világos, fényes részeket is felfedeztünk a magas frekvenciákban, ami nem volt idegesítő, de alkalmanként érzékeltette ottlétét. A fülhallgató tudását az alább említett zeneszámok érzékeltetik mélyrehatóbban.
Sting - The Last Ship (férfiének, hangszeres kíséret)
A vokál kristálytisztán, gazdag felbontásban jelent meg. Pontosan követni lehetett Sting hangjának összes kis részletét, közepes vagy kicsit magasabb terhelésen olykor még a lélegzetvételek is hallhatóvá váltak. Az erőteljesebben képzett magánhangzóknál a hangszálak érdességét, a mássalhangzóknál az ajakhangokat is borotvaélesen, mikroszkopikus árnyalással kaptuk vissza. Eközben a többi zenész is tagoltan, egymástól elhatárolva, mosódás, összefolyás, tompaság nélkül rajzolódott ki. Az FD5 élénk és mozgalmas virtuális teret hozott létre, amely főleg a fejünk belsejében összpontosult (jellegzetesség a legtöbb IEM esetében). Szinte már sterilnek hatott az összkép, de mérsékelt terhelésen, azaz közepes vagy kisebb hangerőn mindez nem volt fárasztó.
Peggy Lee - Fever (női ének, hangszeres kíséret)
Ezzel a stílussal (több csend, kevesebb hangszer) még előnyösebb arcát tudta mutatni az FD5 DLC hangszórója. Az ének gyorsan, könnyedén, holografikusan pattant a fejünkbe, közben a bőgő feszes, levegős, pillekönnyű sávként libbent utána. A dobszerelés dinamikai árnyalása, felbontása, megragadott és gyors lekövetése realisztikusabb volt, mint amit a hasonló kategóriájú fülhallgatók többségétól eddig tapasztaltunk.
Dave Brubeck - Take Five (klasszikus jazz kvartett, szaxofonnal)
Nem a legjobb választás füles teszteléshez, mert a dob erőteljesen balra, a zongora pedig szinte teljesen jobbra van kikeverve. Ettől hallgatóként furcsának éreztük a színpadot, de megérte kivárni a dobszólót, mert a cintányérok gyönyörűen átlibbentek a másik oldalra úgymond a fejünk közepén keresztül. A lábdob és a bőgő súlya, ereje finom és precíz adagolással egészítette ki a frekvenciák alját. Így annak ellenére, hogy a térérzet így, fülhallgatón keresztül, önmagában irreális maradt, a szépen árnyalt hangszerek mégis valóságérzetet okoztak.
Joe Satriani - Nineteen Eighty (elektromos gitár, hard rock hangszerelés)
A virtuóz előadó zenéjét szeretjük, nemcsak a tiszta hangsávok, hanem az élvezetes, átlagember számára is követhető játék miatt. Ez a stílus azonban valahogy nem feküdt annyira az FD5-nek, legalábbis a standard csővel és a "Balanced" jelölésű fülillesztékkel. Kissé rideg és technikai volt az összkép. Aztán felhelyeztük a szivacsos bogyókat, és csodák csodája, eltűnt a ridegség. Egyszeriben simulékonyabb, lágyabb volt a cintányér és az elektromos gitár is, így más szívesebben végig hallgattuk ezt a számot. Más kérdés, hogy a szivacsos illeszték enyhén visszavett a mikro-tranziensek, legapróbb részletek érzékelhetőségéből.
Massive Attack - Angel (avagy miben más a basszusra optimalizált hangcső)
Már a Balanced csővel is kemény, feszes basszust nyújtott a FiiO. Szépen eljöttek a teszteléshez arany referenciának számító Massive Attack - Angel közben a leghalkabb, legapróbb kis zörgések a háttérből, amelyeket egy olcsó fülessel képtelenség lett volna elkapni. Az összkép annyira tetszetős volt, hogy bárminemű ellenvetés nélkül végig hallgattuk a számot. Persze a Balanced csővel még nem volt brutálisan sok a basszus, de azok a bizonyos huppanós ütemek elég kegyetlenül beugrottak, még kis terhelésen is. Szép lecsengéseket is hallhattunk, egyfajta áramló állapotban sodródtunk a zenével. Az FD5 kicsit bőkezűen bánt a dinamikával, de ez egyfajta fegyelmezett bőkezűség volt, nem ügyetlenségből kifolyólag adott többet.
A tripla harangos illesztékkel kiegészített, vékonyított cső elég furcsa hatást fejtett ki. Az egész füles hangkarakterét mélyebbre húzta, a középső és magashangok számottevően tompultak. A basszus izmosabbá, dominánsabbá vált, minden máshoz képest előtérbe került. Akiket zavar a fényesség és a kimértség, ezzel létrehozhatnak egy ködös buli-hangulatot. Érdekességnek jó, de pont a mikrotranzienseket fedte el, ezért hangszeres zenéket kedvelőknek hosszú távra nem ajánljuk.
Alternatívák
Érdekes "vetélytárs" az ugyancsak FiiO által készített FA7, amely az FD5-től eltérően nem dinamikus, hanem BA hangszórókkal üzemel. A forgalmazó jóvoltából lehetőségünk volt a két, azonos összegért megvehető fülhallgatót összehasonlítani. Az FA7-ből kimaradt az a kis él, izgalom, kicsivel higgadtabb, profibb és gyorsabb karakterrel dolgozott. Viszont a tere közel sem volt annyira mozgékony az FA7-nek, mint az FD5-nek. Az FD5 közepe kicsit szikárabb volt, a hangkép összességében kicsit világosabb, fényesebb érzetet okozott annak ellenére, hogy az FA7 gyorsabbnak tűnt. Az FD5 basszusa picit lendületesebb, játékosabb maradt egész végig. Az FA7-nél a zártság miatt egyfajta fedettség, fűtöttség volt megfigyelhető a középső hangokon. 1-2 perc után azonban ezt megszokta fülünk.
Valahogy a sokhangszórós FA7 karaktere "dermedtebb", megfogottabb volt. Gitárzenénél a hangszert pontosan és analitikusan mutatta. De közben selymesség is lappangott benne és legmagasabb frekvenciák nem szárnyaltak úgy, mint az FD5-nél. Az FD5 először szikárabb és barátságtalanabb hatást gyakorolt ránk, de néhány másodperc után egyértelműen jobban elhitte az agyunk, hogy a gitár igazi. A nyitottság miatt a hangszer zengését, a húrok gazdag részleteit kicsit profibban visszaadta. Összességében az FA7 olyan volt, mintha egy hangszigetelt szobában hallgattunk zenét referencia minőségű hangfalakon keresztül (ebben az összehasonlításban). Az egyik (FA7) stúdiósabb, óvatosabb, a másik (FD5) magával ragadóbb, hifisebb.
Végszó
Az FD5 a FiiO eddigi egyik legjobb fülhallgatója azoknak, akik főleg énekes és/vagy hangszeres zenét szoktak hallgatni. Azoknak ajánlott, akik rendelkeznek sok minőségi zenével, DAC/DAP készülékkel és kizárólag IEM fülesben gondolkoznak 100 000 Ft alatt. Ha a mérlegben említett kompromisszumokat elfogadják (beleértve annak tényét, hogy a fülhallgató zajszűrése pl. városi séta közben, félig nyitott kialakítása miatt nem a legjobb), akkor nagyon nehéz lesz másik, ilyen kvalitásokat felmutató fülest találni ezen az áron.