FiiO FD3 fülhallgató teszt
Hifi élmény bankrablás nélkül
2021. október 26., kedd, 23:30
FiiO audio hifi fülhallgató FiiO fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt FiiO fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt
A FiiO évek óta töretlenül fejleszti és bővíti hallójáratba illeszkedő fülhallgató választékát. Viszont a gyarapodás főleg a 100 000 Ft-os kategóriában, vagy afölött volt tapasztalható. A jóval megfizethetőbb FD3 eljött, hogy megválaszolja: mire lehet számítani 2021-ben a "hordozható zeneélmény" iránt elkötelezett cégtől?
Egy hangszóró, sok extra
A FiiO "belépő kategóriás hifi fülhallgatóként" népszerűsíti legfrissebb termékét. Az FD3 akusztikai diffúzorral kiegészített, dinamikus hangszórót tartalmaz, amelyen a gyártó saját fejlesztésű "balanced air pressure" technológiájával finomítottak. Utóbbi a hangszóró felől érkező nyomást csökkenti, ami a gyártó szerint nemcsak akusztikai okból, hanem a dobhártya épsége szempontjából is előny. A membrán DLC, vagyis "gyémántszerű keménységet eredményező karbon" bevonatot kapott, ami kulcsfontosságú a torzítást okozó hangszóróhullámzás csökkentésében.
A FiiO FD3 kb. 35 000 forintért vásárolható meg. Jó vezetékes fülhallgatók tarkítják ezt a sávot, melyekre a FiiO nem kevés extrával igyekezett rálicitálni. Utóbbiak közé tartozik az összesen 11 (!) pár fülilleszték, amelyek nemcsak méretben, hanem anyagban is eltérnek egymástól (ezáltal fizikai hangszínszabályzóként viselkednek). Továbbá kétféle hangkivezető csövet (és egy masszív védőtokot) is tartalmaz a csomag, amelyekkel további finomhangolás valósítható meg.
Küllem
A fülhallgató henger alakú házának külsejét celluloiddal díszítették, amit átlátszó réteg fed, ezzel tiszta és transzparens érzetet keltve. A ház igényes megjelenésű alumínium és magnézium ötvözetből készült, aminek köszönhetően nagyon könnyű, oldalanként mindössze 7 gramm.
A hozzá csomagolt, kb. 120 cm hosszú kábel moduláris, MMCX csatlakozókkal illeszkedik a kapszulákhoz. Az FD3 félig nyitott kivitelű, viszont nem úgy, mint például az FD5, amely a külső oldalán lévő résekkel segített szellőztetni a hangszórót. Ahelyett az FD3 miniatűr lyukakat kapott, az MMCX aljzatot is tartalmazó henger alakú idom alsó végébe.
Használat közben
A FiiO FD3 fémötvözetű házának hallójárat felőli részét finoman lekerekítették, így a hengerszerű kapszula széle nem bántotta fülünket. A színpadtechnikai fülmonitorokhoz hasonlóan "horgos" módszerrel, vagyis a fülkagyló mögé kanyarított kábellel kellett használni. A kerek fémtest néha picit feszítő, nyomó érzetet okozott, de számunkra hosszabb távon, egyórás használat után sem vált bántóvá.
A mellékelt kábel kicsit több megszokást igényelt. A "fülhorgok" lényegében csak átlátszó zsugorcsövek, amelyek túl laza kivitelük miatt hajlamosak voltak kimozdulni a mi füleink mögül. Erre két megoldást is találtunk. Elsőként használtuk az Y-idom fölötti szűkítő gyűrűt, hogy a jobb- és bal oldali kábelt egészen az állunkig szorítsuk, ezzel jobban megfeszítve a fül mögé kanyarított szakaszt. Ez a megoldás azonban nem volt kényelmes, így többnyire inkább a zenészekhez hasonlóan, tarkó mögé engedett kábellel teszteltük az FD3-at. Utazáshoz, sétához (zsebben tartott forráskészülékkel) ez a megoldás jól működött.
Összességében az FD3 nem a FiiO legkényelmesebb fülhallgatója, de rossznak sem nevezhető e tekintetben - leginkább "egész jó" komfortot nyújtott, átlagos stabilitással. Utóbbi tovább javítható egy profibb/merevebb fülhoroggal rendelkező, utólagos kábel beszerzésével.
Hangminőség
A FiiO FD3 részben a zene élvezetért felelős részeire fókuszált (pl. dinamika és basszus), ugyanakkor felbontás és jelenlét-érzet tekintetében is remekül szerepelt. Karaktere játékos volt és könnyed, gazdag információ mennyiséggel és energikus, megfogott mélyhangokkal. Határozott és feszes basszusai nem nyomták el a magasabb frekvenciákat, ugyanakkor mellőzte a professzionális, stúdiós világ kíméletlen őszinteségét. Nem okozott olyan fényes érzetet, mind majdnem 3x drágább nagytestvére, az FD5, ehelyett inkább kicsit selymesebb, javarészt lekerekített módon jelenítette meg a magas frekvenciákat. Az eredmény hangyányit fedett mikro dinamikus részleteket okozott, cserébe egy pillanatra sem volt éles, bántó, fárasztó.
Energikusabb, popzenei irányba húzó zeneszámokat (pl. Daft Punk - Get Lucky) meggyőző lendülettel keltett életre az FD3. Jól elhatárolta egymástól a hangszereket, ugyanakkor érezni lehetett a basszus extra feszes jellegét. Utóbbi mértéke a füles áráért cserébe bőven megbocsátható volt. Ráadásként fontos megemlíteni, hogy a basszus visszaadását drámai mértékben befolyásolhattuk a tartozék hangkivezető csövekkel.
A gyártó szerint a piros színkóddal ellátott csövek extra basszust, a feketével jelöltek pedig részletesebb magashangokat eredményeznek. Mi pont az ellenkezőjét tapasztaltuk, ettől függetlenül a csövekkel valóban lehetett finomítani/vadítani a mélyhangokat. Olyannyira, hogy az extra basszust eredményező, fekete jelölésű csövekkel esetünkben már túlzottan is sötét tónust és mélybe húzó karaktert értünk el, ami nekünk egyszerűen sok volt. Ám ha valaki inkább a "zúzós" karaktert hajszolja és elsősorban basszusra vágyik, annak ez a fajta többlet még akár élvezetes is lehet. A memóriaszivacs fülillesztékkel is lehetett kissé moderálni a mélyhangok erősségét.
A FiiO FD3 ügyesen ábrázolt szinte bármilyen női és férfi énekhangot. Tetszett, hogy a vokálokat nem fényesítette, élezte feleslegesen. Eliane Elias - I Thought About You c. száma remek példa volt a közvetlen és tiszta énekhang reprodukcióra. A Hans Theessink és Terry Evans által előadott It Hurts Me Too is olyan realisztikus, tiszta, közvetlen gitárpendítéseket és texturált énekhangot tartalmazott, ami bármelyik 30 000 forint körüli fülhallgató becsületére vált volna. A basszus kissé húsos volt, ami némileg "elárulta" a zenéért felelős technikát, de ezzel együtt az FD3 ügyesen lehorgonyozta figyelmünket.
Végszó
Az imént ecsetelt jellemzésből sejthető, hogy a FiiO továbbra is mesteri szinten űzi a céltudatosan, árkategóriára optimalizált hangminőség megtestesítését. Ha lehet hiányosságot vagy gyenge pontot keresni az FD3-mal kapcsolatban, az a légiesség és a nagy terek (nagyzenekari darabok) megjelenítése. A sok hangszert tartalmazó műsorok ábrázolásában nem volt annyira ügyes, ekkor jobban érezni lehetett, hogy színpadképét viszonylag tömörre és szűkre szorította ahhoz képest, amit a (többször) drágább rokonaitól kaptunk. A korábban általunk tesztelt FiiO fülhallatókhoz képest az FD3 picit fedettebb hangot hozott, kevésbé elmélyült sztereó térrel, de különösen középső frekvenciás felbontásban és jelenlétérzetben még így is az egyik legjobb 50 000 Ft alatti fülhallgató, amit eddig kipróbáltunk!