Fezz Audio Evo Mira Ceti 2a3 csöves sztereó erősítő teszt
2024. augusztus 14., szerda, 12:10
Fezz FezzAudio audio hifi erősítő hifi erősítő sztreó erősítő csöves erősítő Fezz erősítő Fezz Audio erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Fezz erősítő teszt Fezz csöves erősítő
A Fezz Audio Evo Mira Ceti 300B csöves erősítő egyértelműen osztatlan sikert aratott a szerkesztőségünkben. Cikkünkben már akkor megjegyeztük, hogy a készülék létezik egy másik csőkészlettel is, továbbá opcióként rendelhetünk továbbiakat is, amelyek vele kompatibilisek. Jelen írásunkban azt próbáljuk definiálni, hogy a Fezz Audio Evo Mira Ceti 2a3 miben is nyújt mást vagy többet a 300B változattól.
Ugyanaz, de más igényeknek megfelelve
Sok hifis számára, akik nem tapasztalták még mélyebben a vákuum csöves erősítők világát, tényleg felvetődhet a kérdés, hogy egy cső ennyit számíthat? A válasz egyszerűen és egyértelműen az, hogy igen. Árban plusz költséget nem jelent jelen esetben, hiszen a két Fezz Evo Mira Ceti ugyanannyiért kapható, viszont teljesítményben és karakterben más. Míg a 300B csövekkel a végfok csatornánként 8 watt leadására képes, addig a 2a3 változat kevesebb mint a felét, pontosan 3 wattot nyújt A osztályban. Ebből kifolyólag érdemes elég magas, bőven 90 dB feletti érzékenységű hangdobozokkal párosítani. Nincs baj, ha nem ilyennel rendelkezünk otthon, csak akkor gyorsabban kifogyhat a készülék a szuflából, viszont a karaktere, ami analitikusabb a másiknál, megmarad. Lényegében tehát a Fezz Audio Evo Mira Ceti 2a3 csöves erősítő azoknak készült a 300B-vel ellentétben, akik a remek csöves hangzás mellett nagyobb súlyt szeretnének fektetni a monogám, és nem feltétlenül hangos zenehallgatásra, ahol jelentősebb szerepet kap a hangulat ábrázolása. Hogy melyik a jobb? Nem igazán lehet és kell ezt eldönteni, hiszen ez már tényleg abszolút ízlés kérdése.
A Fezz Audio Evo Mira Ceti 2a3 teljesen megegyezik a 300B-vel, természetesen a típusjelzésben is szereplő csövek kivételével. Az előfokhoz kettő darab 6SN7 tartozik, ami már a másik modellnél is bizonyította nívóját. A közel 20 kg-os, alumíniumházú készülék oldalán továbbra is megtalálható egy kis betéten a sorozatszám, az engedélyező és a tesztelő neve is, tehát a lengyel tervezők jelen esetben is vállszélességgel kiállnak a munkájuk mellett. A ház fedő- és hátlapja minden esetben fekete, azonban az oldal- és előlapok különböző színben rendelhetők, még a bemenetválasztó és a hangerőállító marad kivétel nélkül ezüst, valamint a közöttük található Fezz embléma, és annak háttérvilágítása fix.
Rezgéscsillapító talpak biztosítják a készülék stabilitását, aminek a hátoldalán 4 és 8 ohmosra felkészített hangfalkimeneteket, három darab vonalszintű bemenetet, billenőkapcsolót a beüzemeléshez, és a cserélhető tápkábel aljzatát találjuk. A remek távirányító itt is jár az erősítőhöz a hazai forgalmazónál, az üvegelőlapú csővédő rács, a távvezérlő, a prémium csőkészlet, a szubkimenet, a házimoziba illeszthetőségi lehetőség, és a Bluetooth 5.0 kapcsolat továbbra is pluszban rendelhető, ezek közül a védőrács és a csőkészlet utólag is.
A Single Ended Class A felépítésű EVO Mira Ceti 2a3 automatikus torzítás beállítással is fel van vértezve, a biztosítékok könnyedén cserélhetők, 3 év garanciát vállalnak rá, és az egészet, úgy ahogy van, kézzel készítik és szerelik össze Lengyelországban. A 300B változathoz hasonlóan egyszerre klasszikus és modern a kinézete, látszik rajta, hogy az anyagspórolás szócska nem volt a jegyzetek között, hiszen szépen megmunkált alumíniumból jutott bőven mindenhová, és a reményeink szerint hasonló élvezethez fog majd minket juttatni, csak másképpen.
Az összehasonlításhoz ugyanazt a rendszert használtuk, tehát a Focal Profile hangdobozainkat, a csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, és VIABLUE valamint Atlas Cables kábeleinket, a meghallgatott zenék között is volt némi átfedés.
Érzelmek, legbelsőbb gondolatok és a szenvedélyek feltárása
A Fezz Audio 300B csövekkel ellátott változata pillatanok alatt elnyerte tetszésünket, a mai napig örömmel gondolunk az együtt eltöltött napokra, órákra. Egy kicsit féltünk, hogy a 2a3 esetleg kifog rajtunk, pontosabban a hangfalainkon, azonban ezek a kételyek szerencsére nagyon gyorsan szertefoszlottak, ugyanis a Focalok átlagos érzékenysége tökéletesen megfelelt számára, ahogyan a karakterével ebben az esetben is sikerült hamar barátságot kötnie, ráadásul szorosat. Bár a hangerőt egy kicsit feljebb kellett tekerni, de hétköznapi zenehallgatáshoz bőven elég volt a tárcsáját 9-10 órás állásba tenni, és a 20 m2 egyből megtelt nagybetűs zenével. Próbálunk nem nagy szavakat használni, hiszen ez a modell a Fezz Audio palettáján a belépő szintet képviseli, a csöves sztereó erősítők világában sem nevezhető drágának, de az is igaz, hogy Távol-Keletről jelentős számban érkeznek hasonló képességekkel és minőséggel megáldott "rokonok", ráadásul sokkal olcsóbban. Akkor miért is érdemes ezt a típust választani? Egyszerűen azért, mert öröm hallgatni.
A Dire Straits kései dala nagyon mélyről érkezett, a basszusgitár öblösen és melegen dorombolt, viszont nem nyomta el a dobost, amikor az ütője csupán a kávát érintette, valamint Knopfler hangja is élvezetesen rekedtes, kicsit morgós, amolyan barátságosan ölelgetős volt, a szöveg pedig végig érthető. Már itt kibontakozott tehát a Fezz Mira Ceti 2a3 változatának egyértelmű sajátossága, ami a pontosságból nem engedett, az ereje teljesen elegendő volt, és nem jelentett számára kihívást az, hogy a részletekre, a pontosságra is odafigyeljen. Legfőbb erénye viszont a kellemes rockzene hallgatása során is megmutatkozott, ami a dallamosság és érzelmek megfelelő arányainak betartásán, és a hangulat megjelenítésén volt.
Ez tovább fokozódott Schubert és Chopin muzsikáján, ahol némi összemosást lehetett érezni a 300B-hez képest, ám a dalok belső szerkezetét megtartotta, a lényegét még talán előrébb is hozta, így többet mutatva meg a zene valós értékeiből. Itt lehetett talán a legjobban tapasztalni azt, amit a korábbi cikkünkben megemlítettünk: a csöves erősítők torzítási értékét. Itt már füllel hallhatók voltak, ám érdekes módon jót tettek az előadásnak, és nekünk, tesztelőknek sem volt olyan leterhelő, mint egy olyan erősítő, ami Hi-Res felirattal van ellátva, és a nagyfelbontás a fő eleme. Itt is 10 Hz-56 kHz közötti a frekvencia-átvitel, tehát semmilyen hangot nem veszítettünk el, azonban a karakter nagyon távol állt a kihegyezettől, a sziporkázótól és a feleslegesen látványostól. Természetes hangszereket kellett ebben az esetben tolmácsolnia, és ezt meg is tette, ráadásul nagyon naturálisan.
Jan Garbareknél sem arra fektette a hangsúlyt, hogy a hangjegyek szárnyaljanak a szobában, minden hibátlan legyen, és olyan tiszta, mint a hegyi levegő. Súlya volt a zenének, a szaxofon erőteljesen és kontrolláltan jelent meg a hangfalak előtt, között, és nagyon szépen levált róluk oldalirányban is. A részletek itt is pontosan megjelentek, az apró díszítések szinte tapinthatóak voltak, de nem ezeken volt a hangsúly, hanem a melodikus, érzelmes, és kellően tapintatos előadáson. Ezek az érzelmek ebben az esetben nem romantikus érintésekről, hanem erőteljes mozdulatokról, határozottságról szóltak. Tánc közben nem színjáték zajlott le a szemünk előtt, hiszen a férfi szinte indulatosan, macsósan szorította magához a nőt, lehetett érezni, hogy nem udvarol, hanem már eldöntötte, megszerzi a prédáját. És ebből nem akart engedni szemernyit sem.
Jazzrockkal folytattuk a sort, ahol ez az energia még nagyobb teret kapott. Határozott zenészekkel találtuk ezúttal szemben magunkat, nagyon keményen csapott le a bőrre a dobos, a gitáros is megtépte a húrokat, és maga az egész zenekar is igazán ereje teljében volt. Itt is lehetett érezni a kiforrott karaktert, a meglepően jó dinamikát, és a csapat összjátékát, amiben nem volt kérdőjel. A 2x3 watt nem csupán elegendő volt, hanem hatalmas löketett tudott adni a hangfalaknak, ami meg is szelídítette a Focalok kissé túlzóan precíz előadását, maszkulin jegyekkel vértezte fel inkább azt. Sokak számára talán hihetetlen, hogy egy kisteljesítményű csöves erősítő képes ezzel a műfajjal ilyen gondosan elbánni, de a kétkedőknek csak azt tudjuk mondani, hogy meg kell hallgatni, nem fognak csalódni.
Főleg akkor nem, amikor a basszusgitár önmagában szólalt meg, hiszen ekkor igazán testes mélyhangokat volt képes feltárni, a hangszer nyakán vaskos, de nagyon gyors ujjak játszottak, és igazi nyomot hagytak bennünk. Ismét bekapcsolódott a többi hangszer, újra megnyílt a Mira Ceti 2a3, tehát bevette a társaságba a többi zenészt is, és kellő műgonddal, odafigyeléssel bánt velük. Ők sem vonultak a háttérbe, hanem megmutatták tudásuk legjavát, a dobnál az erősítő a játékosságra és az árnyaltságra is folyamatosan figyelt, így alkotott egy nagyon bensőséges, valós érzelmekkel telítődött karaktert, ami képes volt szárnyalni, magával ragadni, aztán átitatni odaadással, ami eleve a csöves erősítők egyik jellegzetessége.
Shirley Bassey énekhangjánál az éreztük, hogy egy igazi nő van a mikrofon mögött, aki tisztában van a tudásával, és azt nem rest kendőzetlenül megmutatni. Itt véglegesült bennünk is az a szó, ami leginkább illik erre az erősítőre. Élő! Hatalmas levegőt mozgatott meg a díva, soha nem is akart, de nem is tudott belőle kifogyni, a hajlítások és ívek szépek voltak, az egész pedig tele volt élettel, erővel, a valódi előadó művészet sokszor rejtett szépségeivel. A hangulat igazi mélységekből jött elő töretlenül, határozottan, tele érzelemmel, még a halk, alig kiejtett szavaknak is erejük volt. Ebben az esetben a gyengébbik nem volt a domináns, egyértelmű, birtokló. Volt benne csábítás, játékosság, de a profizmust mindvégig éreztük. A mikrofonhoz közel ült, és a kíséret is kapott belőle egyet-egyet, így egy egész zenekar mutatta meg a dalt, és ejtett rabul minket.
Összegzés, végszó
A Fezz Audio Evo Mira Ceti 300B mindenkinek készült, míg a 2a3 csövekkel felszerelt változata azoknak, akik nem félnek az érzelmek feltárásától, és azok befogadásától. A kis teljesítmény lazán elboldogult a Focal Profile hangfalpárunkkal, ráadásul teljesen más arcát mutatta meg. Maradt a pontosság, a szép tér, de a sokszor nyersnek tűnő erő és lendület vette át a főszerepet, ami egyértelműen elsősorban valódi hangszeres zenéknek kedvezett. Azon belül viszont minden műfajnak. Egy volt a lényeg, hogy élő emberek játszanak természetes hangszereken, ahol megjelennek a mély, valós érzelmek, és senki sem félt attól, hogy élni kell, mert ennek az erősítőnek a legnagyobb erénye az, hogy kendőzetlenül feltárja a belső értékeket. Lehet, hogy nem ez a legrészletezőbb, legtisztább, legaprólékosabb hangú erősítő a kategóriájában, viszont erőteljes, valódi hangzásban kevesen érnek a nyomába.