ENIGMAcoustics Dharma D1000 hifi fejhallgató teszt
Nehezet könnyen
2018. június 13., szerda, 16:40
ENIGMAcoustics audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt fejhallgató teszt high end hifi fejhallgató teszt ENIGMAcoustics fejhallgató teszt high end fejhallgató teszt
Sokaknak csak vágyálom marad egy elektroakusztikus fejhallgató beszerzése, mivel az említett ipari műremekek nagyon drágák és speciális erősítő kell hozzájuk. Az ENIGMAcoustics csapata ezt viszont nem helyeselte. Így előálltak egy olyan fülessel, ami csak részben sztatikus, cserébe jóval millió alatti összegért vásárolható meg, és bármilyen hifi eszközzel meghajtható. Íme az első, valóban audiofil tudású sztatikus-dinamikus hibrid!
Hogyan áll össze?
Az ENIGMAcoustics Dharma D1000 egy ún. hibrid rendszerű fejhallgató, ami nem azt jelenti, hogy időnként rá kell dugni töltőre, és azt sem, hogy többféle módon szólna. Egy hangja van, de azt két hangszóró szólaltatja meg. Attól különleges, hogy építettek (a dinamikus membrán fölé, a kamra hallójárat felé néző peremére) bele egy ún. szuper magassugárzót is, amely az emberi hallás felső határától még kétszer magasabb frekvenciákig is bőven el képes jutni. A mély és középső hangokért egy kb. 5 cm átmérőjű, japán Washi papírból préselt membrános hangszóró felel, amely 5 Hz-től (tehát még a kék bálna énekénél is mélyebb frekvenciától) szólal meg.
A sztatikus réteget ugyanaz a feszültség szólaltatja meg, amely a dinamikus membránt is. Így nincsen szükség olyan erősítőre, amit a tisztán elektrosztatikus rendszerek igényelnek. De mi értelme beépíteni egy lepkeszárnynál sokkal könnyebb, ill. vékonyabb hangkeltőt, amit a mi fülünk szinte nem is hall? Megkapjuk, még ha csak részlegesen is, a technológia előnyeit, mint például a semmihez sem fogható felbontást, transzparens könnyedséget és térhatást, ami miatt olyan sok hallgatót lenyűgöznek az elektrosztatikus rendszerek.
Küllem
A Dharma D1000 fül köré fekvő, nyitott rendszer, klasszikus lengő felfüggesztéses kialakítással. Ahogy felhelyezzük a fejünkre, alsó fejpántja elcsúszik a hozzá rögzített szíjakról és automatikusan felveszi kobakunk méretét. A memória szivaccsal bélelt fülpárnákba nagyobb hallószerv is simán befér, viszonylag puhák, műbőr kárpitozásuk enyhén feszes. A felső merevítésre valódi bőr került, a fejjel érintkező rész viszont lyukacsos szövet, ami remekül szellőzik.
A D1000 komoly méreteihez képest viszonylag könnyű, 450 gramm. A hasonló kategóriájú high end fejhallgatókhoz mérve viszont picit nehezebb érzetet nyújt, felső pántja nagyon enyhén nyomja a koponya felső részét. Komfortja összességében így is nagyon jó, de egyáltalán nem észrevétlen, érezteti használójával, hogy ő az aktuális fejdísz. Az illesztések, alkatrészek igényességről árulkodnak, a fekete ház diszkréciót kelt.
A kábel moduláris, egyértelmű másolata egy másik, hasonló kategóriájú füles vezetékének, szövet köpennyel, ugyanakkor picit vastagabb is. Mi nem vettük rossz néven, hogy más gyártó kábele ihlette meg az ENIGMAcoustics fejlesztőit, mert így, ha később a tulajdonos kicserélné a vezetéket jobb minőségűre, akkor könnyebben találja majd meg a fejhallgatóba szánt csatlakozókat. Hasznos lett volna egy rövidebb és/vagy szimmetrikus áramkörökkel kompatibilis végződés is (pl. 4,4 mm-es Pentaconn, ha már 2018-ban járunk), de ennek hiányától még nem romlott semmit az összkép.
Meghallgatás
A Dharma D1000-et alaposan bejárattuk és a forgalmazó által kölcsönadott Lotoo PAW Gold mobil hifi lejátszóval teszteltük. Érdekességként itt megemlítjük, hogy a Lotoo és az ENIGMAcoustics nem idegenek egymás számára, létezik közös termékük, egy in-ear monitor is Lotoo ENIGMAcoustics Dharma D200 néven, amelyet szintén teszteltünk. Mindazonáltal a D1000 szinte semmiben sem volt a D200-hoz viszonyítható, azt leszámítva, hogy ugyancsak különleges karaktert ismertetett meg velünk. Hibrid fejhallgatóból eddig nem sokat hallottunk, de a kevert technológiától eltekintve is komolyan felkeltette érdeklődésünket a D1000 előadása.
A füles néhány napi járatásra szorult, mert kezdetben középkategóriás tömörséggel adott vissza mindenféle csilingelést. Ám az Amélie csodálatos élete c. film Yann Tiersen által megkomponált albumának hallgatásakor már a kezdeti időben is éreztünk fizikai jelenlétet és természetes, high end kategóriához méltó dinamikát.
Ahogy telt az idő, egyre stabilabban ábrázolta a színpadot és annak terét a Dharma D1000. Adott mélységet, a szélességre nem annyira ügyelt, de az atmoszféra teremtés fő erősségei közé tartozott. Ezért orgonát, szimfonikus zenekarokat is olyan felbontással jelenített meg, ami figyelmünket az élő zenére irányította. Blues stílusnál (pl. ZZ Top - Blue Jean Blues) laza és játékos arcát mutatta meg a fejhallgató. Az ének sáv magas frekvenciáit kicsit szokatlanul kezelte, pontos jelzőt mai napig nem tudunk rá találni. Elektronikus előadókkal kísérletezve (pl. Deadmau5) a basszus kicsit pedáns és száraz lett, de a remek részletező képességért ezt be tudtuk vállalni. Az összhatás minden zenei műfajnál profi hozzáállást, fegyelmezettséget mutatott. Sok esetben, még ambient műfajú számoknál is lényegre törő, direkt ábrázolással jelentek meg a hangok, váratlanul felbukkanó részletekben sosem volt hiány. De nézzünk néhány konkrétabb példát, kifejtve egy-két unalomig ismert referencia számunk megszólalását!
Yuja Wang - Ravel: Piano Concertos - M. 83: III. Presto
A tér (nyitott füles viszonylatban) a vártnál kicsit közelebbre húzta a részleteket. A dinamika épp olyan ügyesen kimért volt, mint a D200 esetében. A hangszerek játéka, a zongora leütései elevenséggel, fizikai érzetként mutatkoztak meg. Nem is annyira a fejünkben épült fel az előadás, inkább mi képzeltük oda magunkat a színpad közelébe. Az atmoszférát enyhe melegség járta át. A középső hangok természetesek voltak, a fúvós és ütős szekció kissé felületes árnyalást kapott.
Craft - Soundwave
Annak ellenére, hogy ez hip-hop stílus, meglepően jól állt a fülesnek. Feszes, jóleső, testes basszus, ami ráadásként villámgyors is. Az ének borotvaélesen rajzolódott ki, itt jöttünk rá, hogy a hangerővel csínján kell bánni. Ha hagytuk ízlésünk szerint kicsit hangosabban a jelszintet, akkor a magas frekvenciákhoz extra kiélezettség adódott. Nem kell megijedni, nem a Tesla-hangszórós fejhallgatók klinikai hidegségére hasonlít a Dharma felső frekvenciás szakasza, mindenesetre célszerű mérsékelt EQ-val hallgatni, vagy egyszerűen kicsit visszavenni a hangerőből.
Capitol Masters (Peggy Lee) - Fever
A figyelmünket vasmarokkal ragadta meg. Ez a szám egyébként is minden hifi rendszerből képes a legutolsó cseppig megtalálható közvetlenséget kihozni. Kíváncsiak lettünk volna ugyanerre a számra egy extra minőségű fejhallgató kábellel is. A precizitás néha picit túlzott rendezettséggé alakult. Leheletnyit lazábban is mutathatta volna a dinamikus részleteket, dobokat a Dharma, ám az inkább a félmilliós árcédula körüli osztály adottsága.
Megjegyzés:
Fontos hozzátennünk a fentiekhez, hogy a hosszasan sorolt tulajdonságokat egyetlen forráseszközzel, EQ beállítás nélkül tapasztaltuk. Mindez finomhangolható a gyakorlatban, másfajta kábelezés és erősítő használatával. A osztályú, csöves fejhallgató erősítők például máshogy kezelik a magas frekvenciás részleteket, ezért a leendő tulajdonosnak erősen ajánlott, hogy ha már évekig tartó használatra tervez, akkor a csöves készülékeket se hagyja figyelmen kívül, amennyiben tényleg a legtöbbet szeretné kihozni a D1000-ből és fontosnak tartja a hosszan tartó hallgathatóságot. Ha lesz rá módunk a jövőben, akkor a fejhallgatót ismét ki fogjuk próbálni, amint csöves fejhallgató erősítő kerül szerkesztőségünkbe, és a friss tapasztalatokat ide fogjuk kiegészítésként beilleszteni.
Végszó
Az ENIGMAcoustics Dharma D1000 komolysággal kezeli a zenét és rendkívül sokoldalú előadó, de türelem kell hozzá a bejáratás fázisában, illetve a hozzá illő elektronika és szűrő is nagymértékben befolyásolni fogja az eredményt. Kerüli a puhítást, szépítést, ugyanakkor hangjában sajátos elemek is felfedezhetők, az alsó frekvenciákba enyhe melegséget, a magas hangokba pedig extrém felbontást képes csempészni. A hibrid rendszerek közt egyértelműen trónon a helye, de hogy különleges karakterével, általában a high end osztályban mennyire állja meg a helyét, azt a hallgató igénye, ízlése dönti majd el. Mindenesetre igazi muzikális egzotikummal volt dolgunk!