ELAC SUB 2070 aktív mélyláda teszt
2015. október 10., szombat, 13:10
ELAC audio házimozi hangfal hangszóró mélyláda mélysugárzó SUB ELAC mélyláda aktív mélyláda házmozi mélyláda hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt házimozi mélyláda teszt ELAC mélyláda teszt
Több évtizede kedvenceink közé tartoznak az ELAC hangfalak, már akkor lelkesedtünk hangjukért és igényes kinézetükért, amikor hazánkban még csak mutatóban fordult elő néhány példány. Amióta jó kezekbe került a magyarországi márkaképviselet, nevesítve az Audiophyl Kft-hez, azóta szinte az összeset meghallgattuk, ami a boltjukba került. Így jutottunk el az aktív mélyládákhoz, konkrétan a SUB 2070 típusúhoz, erről szól mai tesztünk.
Az ELAC SUB 2070 teste egy megtermett, de azért nem hatalmas kocka, melyet alul és felül, a normál, teljes sávú hangfalakhoz hasonló, krómozott távtartókra csavarozott lapok koronáznak meg, így végeredményben hasáb lett belőle. Ezekre azért van szükség, mert lefelé és felfelé is egy-egy hangszóró mozgatja a levegőt, kvázi nyomókamrát képeznek a membránok és tető/padlólap között. A belső szerkezet még érdekesebb, egy fémrúd köti össze az egymásnak hátat fordító hangszórók dupla mágneseit, illetve a pólusvasakat. Push-push/pull-pull a működése, tehát aki szimplán push-pullról beszél, az messze jár az igazságtól.
Vékony küllős, öntvény hangszórókosarak láthatóak a metszeti képen, így a lehető legkevesebb a membránmozgást fékező hatás. Az AS nevű alumínium szendvics membránok számára nagy kimozdulást engedélyeznek a gumiperemek és a "motor" alkotóelemei.
A doboz hátlapja szinte sivár, a főkapcsolón kívül egyetlen további gombot, potenciométert nem találunk rajta. Két RCA hüvely szolgál vonalszintű fő bemenetként, valamint három pár (banándugózható) hangszóró csatlakozóján, a jobb- és baloldali valamint a centercsatorna jelét fogadja az ELAC. Tulajdonképpen kettős kábelezéssel történhet a bekötés, továbbvezetésre nincs lehetőség, de nem is kell.
Vezeték nélküli kapcsolattal is adható jel a SUB 2070 számára, ehhez egy WiFi adaptert kell megvásárolni és a szubláda hátuljába, az erre szolgáló aljzatba illeszteni.
Az erősítő BASH technológiájú, az Indigo Technologies-tól, AB osztályú, tehát analóg viszont DSP vezérléssel látták el. Maximális teljesítménye 600 W, ez ránézésre nem sok két hangszóróhoz, amik zárt ládában dolgoznak. De csak elméletben, mert a gyakorlat éppen az ellenkezőjét bizonyította.
Kivitele pompás, makulátlan felületű fekete és fehér zongoralakk változatban kapható, manapság ezek a legnépszerűbbek.
Az ELAC SUB 2070 legérdekesebb tulajdonsága, vagy szolgáltatása az úgynevezett BLE control. Remek, sőt, zseniális találmány, használata egyszerű, az általa biztosított funkciók hasznosak és a hangminőséget illetően igencsak hatásosak. Nézzük meg részletesen, mint tud a BLE control!
Automatikus önbemérő EQ és teljeskörű távirányítás, mobiltelefon vagy táblagép segítségével. Ezen kívül: manuális parametrikus ekvalizátor, bekapcsolási érzékenység kiválasztás, késleltetés, hogy csak a különlegességeket említsük.
Kezdésként okos kézi készülékünket el kell látni az ELAC Sub Control alkalmazással, ami a Google Play vagy az App Store kínálatából tölthető le. Ez után kell összeismertetni a szubládával, mely művelethez közel, legfeljebb 30 centire szükséges odatartani elé. Miután a Bluetooth kapcsolódás megtörtént, eszközünk mikrofonját kalibrálja a szoftver. Ez elengedhetetlen, hiszen a telefonokat elméletileg az emberi beszédhang frekvenciájára optimalizálják, ami a szubbaszus tartománytól igencsak távol esik. Igazából, ennek tudatában, meglehetősen szkeptikusan álltunk hozzá a metódushoz. Azonban a végeredmény cáfolta aggodalmainkat, aminek egyik oka a mai kiváló kondenzátor mikrofonok karakterisztikája, széles határok közötti frekvencia-átvitele.
20 és 160 Hz között, 16 frekvencián szólaltat meg igencsak hangos mérőjeleket a szubláda, melyektől a szoba berendezési tárgyai közül jó néhány fejezte ki nemtetszését és rezegni, zörögni kezdett. Ez kiváló alkalom arra is, hogy megtudjuk, hol és mit kell csillapítanunk az akusztika javítása érdekében. Sajnos az említett zörejek meghamisíthatják a mérést és az önbeállítást is, ezért mielőbb ajánlatos zajtalanítani a szobát. A következő lépés kicsi, mint a holdraszállás és nagy jelentőségű, igaz, nem az emberiség, csupán a hangminőség számára, ráadásul nem is egy, mert a fő nézői/hallgatói pontig kell távolodnunk és az általában nem oldható meg egyetlen lépéssel. Ott kell helyet foglalnunk, a telefont (vagy tabletet) fejmagasságban tartva, mikrofonját a SUB 2070 felé tartva, indul maga az ön-ekvalizáció, melynek során ugyanazok a mérőhangok szólalnak meg, mint percekkel korábban. Konkrétan a mikrofon kalibrálása során érzékelt és a hallgatói pozícióban vett hangok összehasonlítása, azok eltéréseinek elemzése képezi alapját az akusztika feltérképezésének. Ez a másik indok arra, hogy az okostelefon miért lehet megfelelő eszköz. Ezen számítások alapján megtörténik a frekvenciamenet kiegyenlítése, amit szép grafikonon mutat telefonunk, tabletünk. Hallás alapján legalább annyira tetszetős a változás, feszesebb, pontosabb, megfogottabb mélyhangokat adott ki magából a SUB 2070, mint gyári, nyers állapotában. Nálunk a fázist nem állította el nulláról, nem volt rá szükség, de ettől függetlenül, érdemes eljátszani a kapcsolgatásával, mert elképzelhető, hogy tovább finomodik az összhang a mélyláda és a többi hangfal között. A szabályzás 0-360 fokig, tetszés szerint, a hangerőszabályzással megegyező csúszkával hajtható végre.
Felmerülhet a kérdés, miért kell mélyládába önbemérő ekvalizáció, hiszen a házimozi erősítők is elvégzik ezt. Nos, itt az alapvető tévedés, semelyik nem annyira pontos és részletes a szubbasszus tartományban, mint az ELAC (vagy más mélynyomógyártók termékeinek) rendszere. Ahogy már említettük, 16 frekvencián mér és állít, 16 és 250 Hz között, ugyanannyin, mint az erősítők a teljes hallható sávban. Óriási különbség.
Kevéssé jellemző, de azért létező felállás a sztereó erősítőhöz és hangfalpárhoz illesztés, ahol végképp csak a szubláda saját EQ-ja az egyetlen segédeszköz a jobb (mély)hangzás eléréséhez.
A Sub Control nyújtotta távirányítási lehetőségek talán leghasznosabbja a négyféle előre programozott, beszédes elnevezésű hangzáskép: Normal, Music, Cinema, Night. Magyarázat sem kell hozzájuk. Fontos az aluláteresztő szűrő frekvenciájának beállítása, ami házimozi erősítővel használva a legmagasabb érték lehet, sztereóval pedig tetszés szerinti, amit ízlésünk és a hangfalak kívánnak.
Már volt szó az automatikus bekapcsolásról, amiről tudni kell, hogy érzékenysége egy 1-10-ig terjedő skálán változtatható, telefonunk kijelzőjén megjelenik a számokhoz tartozó mV érték.
Ennyi szolgáltatással aktív szubbasszus sugárzón még nem találkoztunk, igazi csemege az ELAC SUB 2070, nem véletlenül kapott EISA díjat.
Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy okos mobileszköz (telefon, táblagép) nélkül, még hangerőt sem lehet állítani ezen a szubládán. Ráadásul minimum követelmény az Android 4.3 operációs rendszer és a Bluetooth 4.0 támogatás. De ha a felhasználónak egyébként rendelkezésére is áll efféle eszköz, ám éppen nincs kéznél, mert a másik szobában hagyta, töltődik, stb. - mi a csudáért lenne, amikor filmet nézünk - és csökkenteni kellene a hangerőn, hirtelen nagy bajban érezheti magát. Gyorsan előkeresni a telefont, belépni az alkalmazásba, engedélyezni a Bluetooth-t, megvárni, amíg létrejön a kapcsolat (ez szerencsére nagyon gyorsan megy), fellapozni a megfelelő oldalt és végre piszkálható a hangerő skála virtuális gombja, ami cseppet sem érzékeny, vagy éppen túlságosan is az, nehéz pontosan eltalálni a kívánt értéket.
Szerkesztőségünk tagjai többségében olyan fiatalok, akik a mai kor divatjának megfelelően, gyakran cserélik telefonjukat, számukra magától értetődő mindaz a követelmény, amikkel az ELAC SUB sorozat okos tagjai előállnak. De a potenciális vásárlók, akik könnyedén kiadnak 1500 eurót egy szubládáért, inkább a tehetősebb és gyakran idősebb, higgadtabb korosztályból kerülnek ki, számukra nem létkérdés a telefonjuk évenkénti leváltása.
Az ELAC SUB 2070 méltó társául a Marantz AV8802A/MM8077 párost, valamint a Primare SPA23 házimozi erősítőt választottuk, összeköttetésüket AudioQuest Wolf szubkábel biztosította, a tápellátást pedig HiDiamond Diamond 3. A meghallgatás során egészen különleges, soha nem hallott élményben volt részünk. Mintha az alsó hangszóró a padló és a kanapé rázását, a felső a tiszta, de ugyanakkor gyomorszájat megsorozó basszuslöketeket szórta volna szerte széjjel. Szinte bizonyos, hogy ezt csak beképzeltük, de mindenképpen említésre érdemesnek tartjuk. Az automatikus ekvalizáció eredményeképpen sosem jöttek elő döngő, brummogó hangok. Ha létezik lineáris mélyhang-átvitel, akkor az ilyen. Állandó tesztanyagaink közül a Legends of Jazz filmből Marcus Miller basszusgitár játékára voltunk roppant kíváncsiak, azt igazán mellbevágóan, hogy a kanapé háttámlája adja a másikat, ritkán halljuk. Az bizony nagyon rendben volt. Minimálisan szerényebb precizitással pengtek a húrok, mint a nemrég tesztelt, 3000 wattos, passzívmembrános kis kockával, viszont erőben, löketben akkorát pumpált a SUB 2070, mintha a teljesítmény arány éppen a fordítottja lenne. Ennek membránjait mozgatná az a 3000 W, ami pedig csak 600, ráadásul az ELAC zárt konstrukciójú. A hangerőt 43-ra állítottuk, ezt a Marantz kívánta az Audyssey futtatásának kezdeti lépéseiben, mert az 50-et soknak találta, de még a 44-et is és csak mikor eggyel lejjebb húztuk, akkor váltott zöldre a kis jelzés a képernyőmenüben. Később az Interstellar durvább jeleneteiben - ideiglenesen - még tovább csökkentettük, mert nem akartunk kiesni a nadrágunkból. Erre jó a távirányíthatóság és ha rajtunk múlna, a belépő kategória kivételével kötelezővé tennénk. Ha nem is Sub Control fejlettségűt, de valami pici infrásat feltétlenül.
A színtiszta brutalitást elérő hangnyomáson kívül, a SUB 2070 sok egyéb erényét sikerült megtapasztalnunk a közel egy hónapos tesztidőszak alatt. Ismét koncertet hozunk fel példaként, mert akciófilmekkel nem akkora kunszt ütőset alkotni. A Hit Man Returns: David Foster and Friends egy kiváló hangminőségű Blu-ray lemez, rengeteg dalában vannak óriási dinamikai ugrások. Ezeket is fergetegesen, libabőrt előidézően tolmácsolta a rendszerünk, amiben oroszlánrésze volt az ELAC szubládának. Később úgy állítottuk be a Marantz processzort, hogy sztereó zenéhez is engedélyeztük a frekvencia vágást és a szubcsatornát, amit magánszorgalomból soha nem szoktunk megtenni. Az előzmények után nem lepődtünk meg azon, hogy tesztalanyunk itt is kitűnőre vizsgázott. Tucatnyinál több zeneszámba hallgattunk bele, semelyik nem éreztette, hogy a 2.1 felállás üldözendő, sőt, határozottan kellemesnek találtuk.
A tesztelés vége felé lehetőségünk adódott a "kisebbik" modell, a SUB 2050 kipróbálására is, ami szintén belopta magát a szívünkbe. Hiába csak 100 wattal kisebb a teljesítménye, mégis 60-ig kellett húzni a hangerő csúszkát ahhoz, hogy a nagyobbik testvérével megegyező hangnyomást produkáljon. Pontossága, feszessége picit elmaradt attól, amit a 25 centis hangszórókkal ellátott SUB 2070 nyújtott. Ezek olyan csekélységek, amik az árkülönbséget tekintve, teljes mértékben elfogadhatóak. Olyannyira elfogadtuk, hogy - elnézést kérünk a szóismétlésért - boldogan elfogadtuk volna, ha a forgalmazója nálunk hagyja.
Az ELAC tervezői ismét remekeltek, olyan szubbasszus sugárzókat alkottak, amiket lehetetlen nem megszeretni. Mi mást tehetnénk, ajánlott vétel címet adományozunk a SUB 2070-nek.