Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
ELAC FS 207 álló hangfal teszt
Made in Germany, de nagyon...
2014. július 11., péntek, 11:20
ELAC audio hifi hangfal FS 207 ELAC 207 hifi hangfal ELAC hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt ELAC hangfal teszt
Ismét álló hangfalat tesztelünk, ezúttal egy felső-középkategóriás ELAC képében. Nem is akármilyen modellt választottunk, hanem egy olyat, amiről nemzetközi szinten kevés teszt született eddig, mivel kimondottan csak egy szűk kereskedői kör számára teszi elérhetővé a kieli gyártó. Ez a típus az FS 207 A, ami a gyártónak az audiofilek által leginkább kedveltebb műszaki megoldásait és a drágább modellek külső jellegzetességeit sűríti egy elérhetőbb árú dobozba.
Ez a hangfal német termék. Nem csak olyan értelemben, hogy az észak-németországi gyárban történik mind az összeszerelés, mind maguknak a hangszóróknak az elkészítése. Ez a doboz határozottan megmutatja a gyártó jellegzetességeit, szigorú vonalvezetésével és precíz illesztéseivel pedig arról árulkodik, hogy mérnök csapat nem csak a tervezőasztal felett görnyed, de a gyártásnál is bábáskodik. Igaz, ez nem meglepő, hiszen a tervezőiroda közvetlenül a gyártócsarnokok felett van. Vagyis tesztalanyunk nagyon német és nagyon ELAC.
Küllem
Az FS 207 megjelenésébe nehéz belekötni. A fekete lakkos változat, elegáns és cseppet sem hivalkodó, a fehér pedig egy igazi szívtipró.
Az alkatrészkészlet és a kivitel is a gyártó drágább típusaira emlékeztet. A mély- és középsugárzók alumínium szendvics szerkezetűek, a magassugárzó pedig a már jól ismert és agyondicsért JET III típus. A két 150 mm-es hangszóró szintén ELAC saját fejlesztés és nagyban hozzájárul a dobozok nagy terhelhetőségéhez.
Még a reflexcső is figyelemre méltó, hiszen az belső végén ívelt, peremű, így az áramló levegő nem fogja a csövet úgy rezegtetni, mint valami orgonasípot. Örülünk az ilyen apróságoknak, mert nem egy, hasonló kaliberű dobozt láttunk már, silány, kidolgozatlan reflex csővel felszerelve. Ezek mellett jó dolog még a kettős kábelezés és erősítés lehetősége, de ezt manapság sok olcsó típusban is viszontlátjuk. Végezetül pedig annak is örülhetünk egy picit, hogy a hangfalhoz mellékelt talp is a dobozzal megegyező fényezést kapott, illetve alapból kapunk egy rezgéscsillapító alátét készletet is.
Testközelben
Az ELAC hangfalai fekvő dobozban érkeztek, vagyis könnyű őket kicsomagolni és felállítani. Igaz, ezért talán csak a kereskedők és a tesztelők tudnak őszintén lelkesedni. A dobozok felállítása nem nagy művészet. Előtte a talpat a mellékelt csavarokkal kell rögzíteni, majd a rezgéscsillapító lábakat be kell tekerni a talpba. Mindeközben pedig nézegethetjük a fényezést és az előlapon a kis matricát, miszerint ez a hangfal Németországban készült.
A fényezés minősége példásan jó, az illesztések pontosak. Összességében ez a megjelenés egy drágább doboznak sem lenne szégyenére.
A hang
A meghallgatások első része saját helyiségünkben történt, egy Marantz PM6005 és egy veterán NAD 3020i társaságában. A drágább hangfalaknál használt Norma IPA-140 ezúttal nem lett bekötve, mert az aránytalanul többe kerül az FS 207 hangdobozoknál.
Az ELAC ezekkel az elektronikákkal is megmutatta erényeit, bár az hamar kiderült, hogy meghálálná, ha egy kicsivel több erő álla mögötte. Kezdésként a Marantzokkal szólaltak meg. A szokásos tesztfelvételek közül, Allan Taylor ? Color to the Moon című dala például nem lépett igazán túl azon az egyszerű hifis erényen, hogy tetszetősen, kellemesen szól. A mélyek ugyan még ekkor is szilárdak voltak, a finom részletek azonban kissé összekuszálódtak. A Take Five alatt a fúvósok veszítettek tisztaságukból, az Elvis-féle Fever pedig már-már unalmas volt. A Dire Straits-féle You and Your friend ugyan hidegrázós volt, de az énekhang dobozokba zárva maradt.
Ezek után egy gyors cserével beüzemeltük az Ezeréves Sólymot, vagyis a NAD 3020i-t, amihez előfokként a Cambridge Audio DacMagic Plus-t kötöttük be. Az eredmény komoly fellélegzés volt. Bár az öreg NAD papírforma szerint kisebb teljesítményű (valóságban kicsit nagyobb), mégis sokkal szerethetőbb volt vele az ELAC FS 207 produkciója. A felvételek dögösen, hangulatosan szóltak, bár veszítettek egy keveset a finomabb részletekből. A Dave Brubeck Quartett által előadott Trolley Song ezúttal izgalmas és feszültséggel telt volt, az Everything but the Girl által előadott Love is Strange pedig egységessé és zeneivé érlelődött, még ha veszített is egy kicsit színeiből.
A meghallgatások első körei után hamar arra jutottunk, hogy 25-40 watt névleges teljesítmény nem az igazi. Egy lényegesen erősebb és stabilabb erősítő társaságában kell folytatnunk a tesztet, mert szeretnénk egyszerre hallani azokat a finom részleteket, amikből a Marantz adott egy kis ízelítőt és azt a magabiztosságot, amivel a NAD próbált minket levenni a lábunkról.
A második tesztnap az ELAC hazai márkaképviseleténél kezdődött, az Audiophile Szalon egyik demószobájában. Itt Primare és Cambridge elektronikák vártak minket, no meg néhány konkurens hangdoboz. Az elektronikák közül végül a Cambridge Audio 851A erősítőt és a Primare CD32 lejátszót használtuk, miközben kihívóként a bekötöttük a Sonus faber Venere 1.5 állványos hangfalat.
Ebben a felállásban az ELAC az első felvételekkel is élénken közvetítette a zene pezsgését. A mélyek eleinte kissé kaotikusak voltak, ezért elkezdtük a dobozok és a kanapé kisebb-nagyobb mértékű tologatását. Végül a hangfalak beállításával és a felső reflexnyílások ledugózásával kezeltük a mélyeket, illetve a sztereó színpadot. Az így kapott hang kiegyensúlyozott volt, az ELAC-ra jellemző, sokak által kedvelt magasakkal, kellemesen engedékeny középtartománnyal és fegyelmezett mélyekkel.
Kedvenc Vivaldi lemezünkkel az FS 207 könnyed és élénk. A mellé állított állványos Veneréhez képest könnyebben is hajtható és dinamikusabb. A hegedűk hangja könnyfakasztóan szép. A hangszerek gyorsak és artikuláltak. A magashangok a JET-től elvárhatóan szólnak, a mélyek pedig kellőképpen testesek. Összehasonlítva a mellette álló Sonus faber hangjával, az ELAC a teret jobban megtölti és közvetlenebb is. Úgy tűnik, hogy az FS 207 most azonnal akarja, hogy a zenét élvezzük, miközben a Venere 1.5 inkább arra kér, hogy üljünk le és töltsünk vele pár meghitt órát.
Annak ellenére, hogy könnyen hajtható, sok felvétellel határozottan megmutatta, hogy élvezi a Cambridge Audio 851A által kínált többlet erőt is. Ilyen volt például az Elvis-féle Fever és Allan Taylor ? Color to the Moon című dala is. Nem csak dinamikusabb, de sokkal részletezőbb is volt ez az összeállítás, mint a Marantz elektronikákra épített.
A szendvics membrános mély- és középsugárzók miatt az is egyértelmű, hogy ez a típus is jól tűri, ha egy kicsit merészebben meghajtjuk. Nem okoz neki gondot a nagyobb hangerők kezelése. A Dire Straits és a Daft Punk jól szerepelt, amikor a hangerőt emelni kezdtük. Nem olyan testes, mint a nagyobb, álló ELAC dobozok és nem olyan közvetlen, mint a nálánál jóval drágábbak. Nagyjából azt nyújtja, amit a gyártótól ebben a kategóriában elvárunk.
Érdemes megvenni?
Az FS 207 álló kialakítása ellenére sem egy nagy hangfal, ami lakberendezés szempontjából előnyös. Az sem mellékes, hogy teljesen lakkozott felületű, így minden irányból mutatós.
Hang szempontjából az FS 207 jól vizsgázott. Sokat képes megmutatni a felső kategóriás ELAC hangfalak karakteréből, abból, amiért ezt a márkát szeretjük. A mélyei energikusak, határozottak, a sztereó színpad megfelelően precíz, a magasak pedig remekül szólnak. Ez a doboz akár rock vagy elektronikus zenével is jól érzi magát, de ha kell, képes akusztikus muzsikával is elvarázsolni. Ha csak a hangot nézzük, akkor érdemes lecsapni egy párra. Ha a küllemét nézzük, akkor pedig pláne, mert otthon sem kell magyarázni.
Erősítő választás terén a legfontosabb, amire figyelnünk kell, a minőség és nem a teljesítmény! Ezek a hangfalak könnyen meghajthatóak, így ha kell, kisebb, de stabil elektronikákkal is képesek jól szólni, ugyanakkor meghálálják a nagyobb erőt, és ha kell, könnyen megbirkóznak a nagyobb hangerő kihívásával is. Az FS 207 ideális modell az ELAC világába való belépéshez.
