Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Dynavoice Magic F-6 EX 5.0 házimozi hangfalszett teszt
2013. december 12., csütörtök, 22:05
Dynavoice hangfal audio hifi házimozi hangfalszett Dynavoice hangfal Dynavoice Magic házimozi hangfalszett hangfal teszt hangfalszett teszt
Körülnéztünk a piacon, elérhető árú hangfalszetteket keresve és a Dynavoice kínálatában egy vonzó, reálisnak tűnő ajánlatra bukkantunk. Tesztre is fogtuk, a közel 1 méter magas frontsugárzókra épülő Magic F-6, 5.0-ás összeállítást, hogy kiderüljön, mit kapunk ma 130 000 forintért?
Nem kell mindig kaviár!
A Dynavoice hazánkban egy kevéssé ismert márka, ami mögött egy svéd hangfalgyártó, a Proson és QLN tulajdonosa áll. Fényezhetnénk hosszasan, hogy ez mennyire jó, és az 1977 óta aktív cég mennyi érdekes és sikeres terméket mutatott már be, de mindennek kevés a jelentősége. Nem a múltra, hanem a jelenre, egészen pontosan egy elérhető árú hangfalrendszer képességeire vagyunk kíváncsiak.
A Dynavoice Magic F-6 5.0-ás hangfalszett tesztünk idején, akciós áron, alig 130 000 forintért megkapható, ami az álló frontsugárzókat elnézve kedvezőnek tűnik. Ha a hangfalakat kilóra, avagy méretre vennénk, akkor máris ez lenne az egyik legjobb vétel a piacon. Ha pedig valaki úgy érzi, neki ennél is többre van szüksége, választhatja a rendszert a még nagyobb, F-7 hangfalakkal is. Ezek a frontok már háromutas, négy hangszórós kialakításúak, és némileg terhelhetőbbek is.
Nemrég a márka egyik mélyládája is remekül szerepelt tesztünkben, ami egy újabb ok a mélyreható vizsgálatra. Ráadásul egy audiofil és high-end termékek értékesítéséről is ismert cég, a Stream Audio Kft. fogalmazza, ami nyilván sokakban megerősíti a hangfalak iránti bizalmat. Persze az AV-Online csapatában ilyenkor nem a bizalom, hanem a kíváncsiság az, ami csúcsra pörög. Tudni akarjuk mi az igazság! Mit kapunk ma 130 000 forintért?
A szett 5.0-ás, vagyis annak nem része aktív mélysugárzó. Persze lehet bővíteni a készletet mélyládával, amit azonban az ár és a kicsi háttér- és centersugárzók miatt mi most csak alkalmilag iktattunk a rendszerbe! Tapasztalataink szerint ugyanis az ilyen kivitelű és árú szetteknél sokan későbbre halasztják aktív mélyláda beszerzését, ideiglenesen beérve azzal, amit a frontok nyújtani tudnak. Egy igazi házimozi rendszernek kihagyhatatlan eleme a mélynyomó, aminek számos oka van és még az sem érv ellene, hogy az álló frontokból majd bőségesen érkezik mély is, valamint a klasszikus "nem akarom, hogy a szomszéd átkopogjon" kifogás sem elfogadható. Egy szó, mint száz, mi most elsősorban azt vizsgáltuk, hogyan is muzsikálnak és moziznak a hangfalak így, subwoofer nélkül.
A készlet frontsugárzói a Magic F-6 EX típusú állódobozok. A majdnem egy méter magas hangfalak kétutas, három hangszórós kivitelűek. A magassugárzó egy klasszikus selyem dóm, ami a gyári adatok szerint egészen 32 kHz-ig dolgozik. A mély/közép hangsugárzók több internetes oldalon is polipropilénként vannak feltüntetve. Mi a hangszórók kicsavarozása és alapos szemrevételezése után azonban határozottan állítjuk, hogy azok teherviselő alapanyaga papír, de a membránok porsapkái, már valóban polipropilénnek tűnnek. Érdekes módon, a két hangszóró közül a felső kúp, a másik klasszikus, dóm alakú porsapkát kapott. A gyártó honlapján eltérő, közép- és mélysugárzó megjelöléssel látták el őket, mintha háromutas lenne a konstrukció, pedig nem az. A keresztváltási frekvencia 2400 Hz. A készlet mindegyik elemének impedanciája 4 Ohm. Erre azért érdemes figyelni, mert ezt nem mindegyik erősítő szereti. A reflexcsövek a hátlapra kerültek, és egyikük gyárilag dugózva van. A doboz belülről merevített, a kritikus pontokon pedig még a falvastagság is meg van növelve, ami egy ilyen árú hangfalnál mindenképpen figyelemre méltó!
A Magic C-4 EX centersugárzó alig 40 cm széles és 15 cm magas. Reflexnyílásai előre néznek, így viszonylag könnyű lesz neki helyet találni, akár a hifi szekrényen is. Természetesen ilyenkor még fontosabb, hogy a hangfalra felragasszunk 3-4 db jól csillapító gumi lábat, hogy a szekrény ne vegyen át felesleges rezgést. A hangszórókészlet természetesen a nagyobb modelléhez hasonló kivitelű, de kisebb átmérőjű és terhelhetőségű.
A Magic S-4 EX háttér hangdobozok aprók, mindössze 25 cm magasak. A reflexcsövek itt is előre néznek, ami előnyös lehet a például könyvszekrényekkel alaposan beépített szobákban. Érdekes módon, a kis méret és tömeg ellenére, a hátlapon nem találunk sem akasztó helyet, sem konzol előkészítést. Alighanem maguk a tervezők is bútoron való elhelyezésben gondolkodtak, a hangfal megalkotásakor.
A tesztre kapott készletben a frontsugárzók tölgy színű fóliája sokkal szebb, mint amit vártunk. Nem csak az árához mérten! A center és háttér hangdobozok fekete burkolata átlagos. A palettán ezeken kívül találunk még lakk fekete és fehér változatot is. A pontos kínálatról, mint mindig, a kereskedőnél kell érdeklődni.
Az előlapokat díszítő ezüstszínű műanyag betétről megoszlanak a szerkesztőségi vélemények. Érezzük benne a jó, díszítő szándékot, de meglennénk nélküle is. A hangfalselyem kerete egy újabb meglepetés, hiszen olcsó, fröccsöntött műanyag helyett MDF szerű anyagból marták ki azt.
A teszt során Pioneer VSX-923, Denon AVR-X2000, és NAD T-757 valamint Cambridge Audio Azur 551R házimozi erősítőket használtunk. Első körben minden esetben sztereó zenével vizsgáltuk a hangzást, Direct üzemmódban, mindennemű hangszínszabályozást kiiktatva. A folytatásban egy rövidebb próba erejéig aktív mélysugárzóval kiegészítve, majd anélkül hallgattuk a rendszert. A hangszórók bejáratására egy hét jutott, napi 7-10 óra üzemeltetéssel.
A teszt első zenéi voltak: Sabina Sciubba és Antonio Forcione, a Venice Baroque Orchestra, Diana Krall és a többi, ilyenkor megszokott felvétel.
Első nekifutásra a hagyományos hifis hangzás alatt megbúvó sztereó színpad egy kicsit szűkös volt. A nagy dobozméret ellenére a mélyek is némileg elkentek és visszafogottak. Ez utóbbin a reflexdugók eltávolításával és a hangfalak igazításával sikerült egy kicsit segíteni. A nagyobb NAD erősítő bevetésével pedig egészen sokat lehetett a helyzeten javítani.
A felvételek sorában haladva Vivaldi Négy Évszakának a vonósai elsőre szokatlanul szóltak. Hosszas kóstolgatás után úgy tűnt, hogy bár a vonók és húrok hangja egyértelműen hallatszik, mintha a hangszerek teste eltűnne. A nyár (I. Allegro non molto) alatt néha kapkodónak és figyelmetlennek tűnt a produkció. A különböző erősítőket cserélgetve és hosszasan variálva arra jutottunk, hogy a Dynavoice erőssége nem az efféle finomkodó zenékben lesz. Persze ezt soha senki nem is állította. Egy visszafogott árú házimoziszett nem lehet teljesen univerzális.
Más műfajokból válogatva, Elvis Presley - Fever című dala kicsit felületes volt. Az Everything But the Girl - Old Friends című dala pedig fásultabban szólt a megszokottnál. Ismét úgy tűnt, hogy a kis teljesítményű házimozi erősítők nem képesek ezekkel a hangfalakkal leküzdeni a finom zene megszólaltatásának nehézségeit. Majd jött Tori Amos - A Sorta Fairytale című dala, ami már keményebb volt és az énekesnő hangjára fókuszált. Ez a karakter ennek a felvételnek kifejezetten jót tett! A mélyek a Pioneer és Denon erősítőkkel nem különösebben voltak testesek, a NAD azonban képes egy kicsivel többet kipréselni dobozokból, torzítás és egyéb kellemetlen mellékhatások nélkül. Ennek oka alighanem az alacsony, 4 ohmos impedancia, amit az olcsóbb erősítők nem igazán kedvelnek. A problémát teljes egészében orvosolhatjuk egy aktív mélyláda beiktatásával, amit a mozizás amúgy is megkövetel.
A folytatásban több szerep jutott az elektronikus zenéknek, amit a hangfalak meg is háláltak. Fever Ray - Keep the Streets Empty for Me című zenéje alatt a Magic F-6 EX magára talált. Megjöttek a tetszetős mélyek és buzgón rázták a bútorzatot. Sade dalaival, mint például Smooth Operator, a hangfalak az elvárásaink felett teljesítettek. Az, hogy az olyan előadókkal, mint Deadmau5, vagy a Prodigy, a rendszer egészen szórakoztatóan működött, már nem meglepő. Bár még itt is felróhatjuk, hogy egy kicsivel agresszívebb hangzást is elviseltünk volna.
A sztereó tesztek eredményit összefoglalva, egyértelmű, hogy a Dynavoice készletéhez olyan erősítőt érdemes választani, ami nem csak ígérgeti a wattokat, de ha szükséges, van elég ereje, hogy meghajtsa és meg is tartsa a 4 ohmos hangfalakat!
A teszt második felvonása a filmeké volt, hogy végre kiderüljön, mit is kapunk Dynavoice rendszertől, amikor az elemében van?
A megszokott anyagokat lepörgetve a Drive című film különböző részleteiben a párbeszédek tiszták voltak. Eleinte a centersugárzó kis mérete miatt aggódunk, hogy az nem lesz arányban a frontokkal. A teszt alatt viszont, még akkor is megfelelő volt a hangja, ha annak a viszonylagos jelszintjét nem emeltük. A rendszer sajátosan visszafogott karaktere azonban még ilyenkor is előjött. A nagy hengerűrtartalmú amerikai V motorok üvöltése inkább emlékeztetett egy francia dízelre. Persze a lövések sem voltak tökéletesek, de azok egy kétszer, vagy háromszor ennyibe kerülő készlettel sem lesznek igaziak. Nem volt hiányérzetünk. Nem kaptunk kevesebbet, mint amit ennyi pénzért elvárhatunk.
Az erősítőkkel variálva, ismét a Cambridge és a NAD, drágább elektronikái hoztak egy kis többletet. Leginkább a mélyek voltak a váltás nyertesei, miközben a magas- és középtartomány alig változott. A TRON: Legacy, Inception és Prometheus is élvezhető. Bár azt hozzá kell tennünk, hogy alapbeállításokkal a rendszer nem válik egy egységes egésszé. A Denon, kalibrálás után közepesen, a Pioneer és a NAD egészen jól megoldja ezt a problémát. Az öt különálló hangfal kezdett egységet alkotni. Persze mindvégig szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy ezek nem a 4-500 000 forintos ársávot képviselik. Nem várhatjuk el tőlük azt, amit a sokszorosan drágábbaktól.
Legyenek reális elvárásaink! Az AV-Online oldalon már sok, a Dynavoice szett áránál többszörösen többe kerülő készletben találtunk kisebb nagyobb tökéletlenségeket. Hiába is akciós a szett ára, ez nem lesz mindenre célra egyformán remek és legfőképp nem lesz tökéletes, hiszen az még a sokmilliós hangfalaknak sem sikerül. A hasonló árú rendszerek másik korlátja, hogy szinte minden esetben egy olcsó, erősítővel kerül párosításra, ami szintén rendelkezik a maga korlátjaival, kompromisszumaival. Amit a Dynavoice Magic rendszertől, vagy bármely hasonló árú készlettől elvárhatunk az a jó hifi hangzás. Olyan, ami a mi ízlésünkhöz közel áll, hogy nekünk örömet okozzon.
Hosszas használat után, különböző erősítőkkel párosítva és a teszthelyiség akusztikáját többféle módon igazítva, arra jutottunk, hogy bár a frontok méretes darabok, a Dynavoice alapvetően nem a családi házak nagy, nyitott terű nappalijaiba, hanem a társasházak és panel lakások szobáiba szánta az F-6 szettet. Itt az sem gond, ha egy olcsóbb, a hangfalrendszeréhez hasonló árú erősítővel, visszafogottan hajtjuk a dobozokat, hiszen a szomszédok ritkábban fognak panaszkodni. A praktikusnak tervezett center- és háttérsugárzók is árulkodó jelek. Könnyű nekik helyet találni egy olyan szobában is, ahol minden ki van centizve. Ha pedig nagy légteret, nagyobb szobát kell mégis megtölteni, akkor az F-7 készlet felé, vagy nagyobb típusok és nagyobb elektronikák felé kell kacsintgatni.
A Dynavoice Magic F-6 EX 5.0 hangfalszett a méretéhez és kiviteléhez mérten olcsónak mondható. A csinos külső alatt viszont a ma oly divatos, kevlár, vagy alumínium helyett sok évtizede használatos alapanyagokat találunk. Bár a dobozok merevítettek, az álló hangfalak pedig 2 db 16 cm-es hangszórót is dolgoztatnak, a mélyek terén mégis mértéktartó a rendszer. A Dynavoice Magic F-6 valójában nem varázslat, hanem kockázatokat kerülő, klasszikus értékekből építkező, elérhető árú készlet. Nem több, de nem is kevesebb.
Azok számára pedig, akik ezzel a karakterrel boldogan együtt élnének, de erősebb frontokat, több sztereót szeretnének, jobb választás lehet, az alig 20 000 forinttal többe kerülő F-7 készlet.
