Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Dynavoice Challenger M-105 álló hangfal teszt
2021. augusztus 27., péntek, 16:50
Dynavoice hangfal audio hifi Dynavoice hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Dynavoice hangfal teszt
Reméljük, emlékeznek a Kedves Olvasók a Dynavoice Classic CL-28 hangsugárzó tesztünkre, amikor az említett típust úgy neveztük, hogy a svéd illetőségű cég legnagyobb modellje. Nos, árban továbbra is az maradt, de termetben sikerült legyőzni őt! Következzen a Dynavoice Challenger M-105!
Amikor nem spórolnak az anyagon!
A Dynavoice olyan termékeket gyárt, amelyekkel nem akarja megváltani a világot, viszont a kategóriájukban megpróbálja kihozni belőlük a maximumot. A Challenger a Dynavoice első sorozata volt, és számtalan elismerést is kapott. Ez köszönhető annak, hogy a hatalmas terhelhetőség minőségi alapanyagokkal, továbbá remek ár/érték aránnyal párosul. Elég csak ránéznünk a Challenger M-105 álló hangdobozokra, amikre, ha azt mondjuk, hogy termetesek, akkor nagyon árnyaltan fogalmaztunk! Képzeljünk el egy 290x1100x395 mm-es mérettel megáldott hangfalat, aminek darabonkénti tömege 33 kg, és bizony a hangszórókat sem spórolták ki belőle.
A felső szekcióban D’Appolito elrendezésben helyezkedik el a kettő db 130 mm-es középsugárzó és a 25 mm-es magassugárzó. A középsugárzók membránjainak alapanyagában szénszálak is megtalálhatók, aminek újabb méltatásába nem fogunk bele, közepükön porsapka helyett fáziskúp díszeleg. A magassugárzó úgynevezett Super Audio, amiről azon kívül, hogy 32 kHz-ig dolgozik, sok mindent nem árul el a gyártó. A Definition DF-8 típusnál is alkalmazott X-change opciót azonban nem nehéz kiszúrni a hátoldalon, ahol a középtartomány finomhangolását végezhetjük el -2 dB/0 dB/+2 dB/+4 dB értékek között egy jumper dugdosásával.
Alatta szintén stabil és minőségi, dupla csatlakozó áll a rendelkezésünkre, amiben arany és teflon is van bőven. Folytatva a sort, nem kevesebb, mint négy darab reflexnyílást találunk, amelyek nem túl szélesek, viszont megfelelő mélységűnek tűnnek.
A basszusról a reflexportok mellett kettő db 250 mm-es mélysugárzó gondoskodik. Az membránok alapanyaga kevlár, aminek pozitívumait talán szintén felesleges újra leírnunk. A Challenger M-105 nagyon masszív darab, de az említett hangszórók egy szimpla dobozban sok mindent nem tudnának kezdeni magukkal, ezért a doboztest falainak anyaga MDF, belül pedig van bőven merevítés és csillapítóanyag. A választható szín lehet fehér, fekete vagy tölgy, ráadásul a felület matt, csak az előlapra került némi csillogó anyag. Pontosabban arra a néhány négyzetcentiméterre, amit szabadon hagytak a hangszórók.
A Dynavoice Challenger sorozat alapvetően jól sikerült, ezért több, de csupán apróbb változtatásokat eszközöltek. Az M-105 kivitele bőven megfelelő ebben az árfekvésben. Nincs semmi pompa vagy hivalkodás, viszont a megmunkálás és kivitelezés jó, az illesztések hibátlanok, még a védőszövet is remek minőségű. Azt nem állítjuk, hogy a kicsomagolása és elhelyezése egyszerű volt, viszont 94 dB-es érzékenysége révén könnyen hajtható, 24 Hz-es alsó határértéke és 300 wattos terhelhetősége pedig azt sejteti, hogy eléggé érezhető lesz a produktuma…
Vihar söpör végig Európán!
Nos, érezhető is volt. Magas érzékenysége révén akár egy kisebb teljesítményű csöves erősítő is elboldogulhat vele, de mi maradtunk a Parasound elő-végfok párosunknál, ami biztosan kihozza belőle a maximumot, tehát az apait-anyait.
Bevalljuk, ez valahogy így is történt. A Dynavoice ígérete szerint itt a mennyiség mellett minőséget is kapunk, persze a kategóriához mérten, tehát nem kecsegtet audiofil hangzással, és mi ezt nem is vártuk el. Amikor ennyi hangszórót, hangnyomást és felsőkategóriás hangot szeretnénk, akkor bőven egy millió felett kell keresgélnünk a piacon. Biztos, hogy ennyi pénzért dizájn területén is többet nyújthatnak, esetleg a márkanév is jobban hangzik, de ne felejtsük el a négy vagy ötszörös szorzót az árcédulán.
Az M-105-től erős indítást vártunk, és ezt meg is kaptuk. Érdemes a bejáratást követően az X-change modullal beállítanunk az ízlésünkhöz legközelebb álló opciót a négy közül, melyek között a különbség nem ugrásszerű, de mindenképpen érezhető, aztán kezdődhet is a szórakozás, mert a Dynavoice ezt a modellt arra szánta. Hagyjunk a számára elég teret, a hátsó falakat is felejtsük el, azok nélkül is nagyon dunsztos, bődületes hangorkánban lehet részünk. De egy dupla 250 mm-es mélyszekciótól és a hozzájuk tartozó négy darab reflexnyílástól mit is várnánk? Az M-105 alsó fele tulajdonképpen tekinthető külön mélyládának is, ezáltal házimozi rajongók is meg fogják nyalni a szájuk szélét (persze a külön aktív mélyláda mindenképpen kötelező így is), de mi maradtunk a klasszikus sztereó zenehallgatásnál, ahol a bulin van a lényeg.
Ezt már eleve a külseje is sugallja, hiszen kicsit visszarepít minket a nyolcvanas évekbe, de a felhasznált anyagoknak köszönhetően abszolút a mai korban érezzük magunkat. A D’Appolito elrendezés is akkor volt divatosabb, nem is igazán értjük, hogy ezt manapság miért hanyagolják, hiszen egy jól bevált megoldásról van szó. Hozzájuk kapcsolódik a basszus, ami bizony irdatlan, de nem befolyásolja negatív értelemben a hangképet, pedig lazán lenyomhatná a magas- és középtartományt. Nem hiába vetették be a Super Audio magassugárzót, ami rendesen helyt áll, nem engedi, hogy bármi megzavarja, így akár a Hi-Res felbontással is könnyedén elboldogul, bár ez nincs sehol feltüntetve. A Dynavoice nem szeret kérkedni, inkább azt tanácsolja, hogy hallgassuk meg ezt a modellt, aztán döntsünk. De kiknek is válhat be egy ekkora monstrum? Azoknak, akiknek a nappalija nem átlagos méretű, hiszen a belőle áradó hangnyomás sem az! Szeretik a klasszikus megoldásokat, kerülik a feltűnést - bár a méretei mellett nem lehet szó nélkül elmenni -, imádják hangosan hallgatni a zenéiket, és ezt megosztani a barátaikkal, ugyanis az M-105 társasági lény. Egy pár ára alig haladja meg egy méretesebb partyboxét, és ugyan le kell mondanunk a beépített fényjátékról, valamint a mobilitásról, de higgyék el, ha a barátok meghallják ezt az előadást, akkor biztosan többször szeretnének majd átjönni hozzánk, és ez legyen a legnagyobb bajunk!
Finom jazzel indítottunk, ami ugyan nem sikeredett annyira finomra, mint ahogyan eddig ismertük, hiszen itt a zenészek sokkal jobban igénybe vették hangszereik kapacitását. A nagybőgő valóban nagy volt, a dobos lesújtott, mindezek mellett mégis lazán átjöttek a részletek, maximum annyi volt a különbség, hogy a kíséret helyett sokszor a főszerepet is át akarták venni. A King Crimson Power to Believe albumánál megszűnt a vihar előtti csend, nyakunkba zúdult az amúgy is irgalmatlanul profi és vehemens progresszív rock. Elég tömény a dal, még filigrán állványos hangsugárzón is meg tud dörrenni, akkor el lehet képzelni, hogy az M-105 mit is okozott a hallójáratainkban. Hogy kitisztult, vagy éppenséggel bedugult, azt nehéz eldönteni, de az biztos, hogy teljesen átjárta.
Elektronikus popzenén szintén irgalmatlan energiákat mozgatott meg, legyen az a Depeche Mode koncertfelvétele, vagy éppen a Kraftwerk remix albuma. Az előbbinél azért a hangulatra is kellő hangsúlyt fordított, míg a germánok gép hada inkább letaglózó volt. Hasonló lendület mutatkozott rockon is, az élő felvétel átadása a kisujjában van, ahogyan egyes metál zeneszámok keverési hiányosságát elfeledtette velünk, mert pont oda sújtott, ahová, és ahogyan kellett.
Kamarazene? A pontosság terén némi áldozatot ugyan kellett hoznunk, de ebben az esetben sem ezen volt a lényeg, hanem a tömény lehengerlésen, a nagyzenekar megjelenítésén, ami szintén nem okozott semmi fejtörést a Challenger M-105-nek. Persze elfért volna még némi levegő, mi az előadókat jobban szétültettük volna, de ennek a hangsugárzónak nem ez a filozófiája, vagy célja. Elsősorban inkább az, amit a megjelenése is sejtet. Le akar taglózni, oda akar szögezni a fotelbe, és azt akarja, hogy az egész testünkben érezzük a zenét. Nem filozofikusan, ahogyan írtuk is, hiszen ez nem egy audiofil produktum, hanem fizikailag. Olyan szórakozást akar nyújtani, aminek minden percét élvezzük, és sokáig nem is felejtjük el. Hogy erre mindig szükségünk van? Biztosan nem, de remek érzés birtokolni egy olyan hangsugárzót, ami ezt tudja.
Szórakoztunk egy jót!
A Dynavoice Challenger M-105 egy kicsit visszarepít minket a pubertás korunkba, amikor olyan hangfalról álmodoztunk, ami megmozgatja a csillárokat, az iskolatársakat, barátokat, haverokat pedig örömmel hívtuk át, hogy mindezt megmutassuk nekik. Persze ez a modell minőségben azokat lazán túlszárnyalja, ahogyan mi is felnőttünk közben, így a szimpla döngetéssel már nem elégszünk meg, ahogyan az M-105 sem csak azt nyújtja. Nagyon szórakoztató darab, az ár/érték aránya kiváló, teljesítményben pedig verhetetlen a kategóriájában. Nem mindenkinek ajánljuk, hiszen nem minden stílusú zene igényli azt a brutális előadást, amire képes, de azok mindenképpen töltsenek el vele egy-két órát a forgalmazó bemutatótermében, akik szimpla, nagyvolumenű, mindezek mellett kellően igényes előadásra vágynak. Aztán lehet dönteni, hogy ezt a bulit otthon is szeretnék-e folytatni!
