Denon PMA-1600NE integrált sztereó erősítő és Denon DCD-1600NE CD-játszó teszt

Megszólal a japán izom

2017. március 31., péntek, 19:55

Denon audio hifi lejátszó CD lejátszó Denon lejátszó Denon hifi lejátszó teszt hifi teszt Denon teszt CD lejátszó teszt Denon hifi teszt

Meghallgattuk a Denon frissen beérkezett felső kategóriás sztereó párosát, mely látszólag csak leheletnyit marad el a PMA-2500NE/DCD-2500NE duótól. Ezúttal sem próbálta levetközni saját hangját a Denon, de ez nem is olyan nagy gond.

Kivitel

A készülékek hozzák a Denon prémium hifi komponenseitől megszokott, precíz gyártási minőséget. Akik olvasták a gyártó nagyobb, 2500NE duettjéről készült cikkünket, azok egyértelmű hasonlóságot láthatnak. A kezelőszervek katonás rendben sorakoznak, az érzet érintés és emelés alapján egyaránt meggyőző, masszív. Odabent minimalista hozzáállással tervezett, ámbár összetett, hat modulra osztott áramkör lapul. Hifista elvárásoknak igyekszik megfelelni, ennél fogva rezgéscsökkentett készülékházat és rövid jelutakat kapunk, mint a hasonló tudású elektronikáktól általában.

A lejátszó váza, mechanikájának rögzítése, a Denon közleménye alapján, teljesen új tervezésű. Értelemszerűen a magas stabilitást és pontosságot tartották szem előtt, ezért olyan anyagokat és alacsony gravitációs középponttal dolgozó felfüggesztést dolgoztak ki, amely minimalizálja a vibrációkat. Mindebből a felszínen csak egy robusztus fémdobozt látunk, mely a maga módján elegáns is. Mi a szálcsiszolt, ún. prémium ezüst verzióval találkoztunk, de feketében is gyártják mindkét elektronikát.

A PMA-1600NE kicsivel laposabb, mint fentebb említett bátyja, ettől függetlenül érzetre (és tömegre) nem kevésbé tekintélyes példány. Előlapján és alumínium kezelőszervein megállás nélkül játszik a fény, rezgéselnyelő talpai pedig pozitív funkciójuk mellett kicsit robusztussá is teszik. A középre igazított potméter könnyen kézbe simul, a vártnál könnyebben fordul. A bemenetválasztó ellenben markánsan reagál, széles fokozatokban léptethető. Jobbra, a ki- és bekapcsolásra szolgáló gomb mellé került külön "analóg" és "direkt" mód kapcsoló, valamint balansz és hangszínszabályzó tárcsák.

Utóbbiak igazolják, hogy Denontól, illetve keleti nemzettől származó elektronikával van dolgunk, ők ugyanis mindig ügyelnek ezekre a(z audiofilek számára egyértelműen szükségtelen, másoknak viszont praktikus) beállítási lehetőségekre. Mondanunk sem kell, hogy a hátoldali csatlakozók is rendezettek, katonásan sorakoznak.

Talán sokakat nem is izgat majd különösebben, de a gyártó már-már kínos figyelmessége még abban is megmutatkozik, hogy a két készülék háza milliméterre pontosan egyforma magas és széles, így szemből még egyértelműbb, hogy egymáshoz szabott termékek. Mindössze egyetlen dolgot, mégpedig a hangerő szabályzó pontatlanságát tudnánk kifogásolni. 9-órás állásnál értük el az ún. ideális hangnyomást, és ettől fél-fél centivel feljebb vagy lejjebb léptetve már túl halk vagy túl hangos lett a zene. Figyelembe véve az erősítő minden egyéb tekintetben valós komolyságát, ennél precízebb fokozatosságra számítottunk.

Extrák

A DCD-1600NE szigorúan CD-játszóként akar funkcionálni, ezért nincsenek benne olyan hangzatos szolgáltatások, mint mondjuk a hálózati médialejátszás lehetősége. Utóbbi talán nem meglepő, hiszen az internetes lehetőségekre ott van (csak példának okáért) a Denon HEOS termékcsalád. Tehát a szolgáltatások nem túl szerteágazók, lényegében kapunk digitális kimenetet és infravörös jeltovábbítást.

Érdekességként említhető, hogy írt DVD lemezeket is fogad az eszköz, ilyenkor az adathordozón lévő WMA és FLAC fájlokat is képes lejátszani, amennyiben 48 kHz alatti azok mintavételezése. Egyébiránt a DCD-1600NE kompatibilis az SACD lemezekkel is, így (amennyiben rendelkezünk ilyen koronggyűjteménnyel) a hagyományos CD-khez képest lényegesen jobb minőséget érhetünk el, a DSD jelfolyam által.

Ha az említett formátumot, és úgy általában zenei gyűjteményünket számítógépen tároljuk, akkor használhatjuk a PMA-1600NE DA konverterét - ugyanis található benne, nem is akármilyen. 384 kHz/32 bites mintavételezésig bármit küldhetünk neki, ugyanakkor nem csak optikai (2 db) és koaxiális (1 db), hanem számítógépes kapcsolatra szolgáló USB csatlakozót is kínál, ahogy ma minden erősítőnek kéne. Másfelől MM/MC kompatibilis, földelt lemezjátszó bemenet is található rajta, kiegészülve további három RCA aljzattal és egy Recorder hangkimenettel.

Ahogy a nagyobb testvérek esetében, itt is kissé hiányoltuk az XLR meglétét. Nem mintha minden esetben jobb hangot nyújtana, de ebben a kategóriában nem szeretjük nélkülözni. Ami a teljesítményt illeti: csatornánként 70 W-ot kapunk 8 ohmon, amihez 0,07 % THD társul, de nem csak 1 kHz-en, hanem a komplett frekvenciaspektrumon, 20 Hz-től 20 kHz-ig mérve, ami így elég szép adat.

Meghallgatás

A készülékpárost az Allée-ben lévő Denon márkabolt bemutató szobájában teszteltük. Itt kérésünknek eleget téve, a szakemberek olyan hangfalakat és kábeleket illesztettek hozzájuk, amelyek velük arányos értékrendet képviselnek. Két pár DALI, majd másik két pár Focal hangfalat is csatlakoztattunk a rendszerhez. Utóbbiak nem voltak ínyére a Denonnak, túl nyers és élettelen stílusban szólaltak meg a dobozok. A DALI viszont jobban kompenzált és idomult, ugyanakkor a várva várt élénkség, mozgékonyság is végre bekerült a virtuális hangtérbe. SSD-vel rendelkező, Windows operációs rendszerű laptopunkat QED USB kábellel kötöttük az erősítőre, referencia számainkat Foobar2000 médiajátszóról hallgattuk. Vittünk magunkkal néhány lemezt is, melyeket a DCD-1600NE egytől egyig megkóstolt.

A rendszer picit tárgyilagos, ugyanakkor markáns módon mutatta be jól ismert jazz felvételeinket. Stílusa lényegre törő és határozott volt, nem akart úgy puhítani és finomkodni, mint mondjuk egyes angol elektronikák. A nagy térben rögzített felvételek és a stúdió albumok fülelésekor is észrevettük a rendszer magával ragadó, gyors, ugyanakkor kicsit büszke karakterét. Utóbbi énekes felvételeknél és extra nagy helyszínen rögzített hangoknál tűnt fel leginkább. Az orgona elénk tornyosult, mégis kicsit távolinak éreztük. Az énekhang kitárulkozó volt és széles, de nem engedett minket intim közelségbe. Hozzátesszük, az extra közvetlenség nem is annyira e kategória ismertetőjegye, inkább a kétszer drágább erősítőktől szokás megkapni.

Az analóg kábellel csatlakoztatott CD-játszó után átváltottunk USB-re, hogy a Denon saját DAC-ját is halljuk. A CD zenei, könnyed karaktere után sterilebb, ha szabad így fogalmazni, stúdió-szerűbb lett a számítógépről érkező jel.

A részleteket nagyon szigorúan vette a rendszer, minden rezdülést tudomásunkra akart adni. Emellett meg kell említenünk az erősítő másik fő előnyét, mégpedig a rendelkezésre álló erőt. Nagy hangerőn is stabil és szokatlanul testes hangot kaptunk, elképesztően izmos dinamikával. Eliane Elias - I Thought About You c. számának hallgatása közben minden nagybőgő pendítéstől megrezzent alattunk a kanapé, ugyanakkor az ének alaposan átzengette mellkasunkat. A stúdiós, kissé száraz karakter érzékelhető maradt a Daft Punk - Get Lucky közben is. A cinek elég szemérmetlen módon hasították fel a csendet, de legalább nem okoztak fülfájást (ehhez kellett az aránylag meleg hangú QED Reference XT40 hangfalkábel is, próbaképpen bekötöttünk egy vastagabb, drágább kiadást is, de azzal túl éles lett a cin).

A könnyed, eleven számokkal önmaga diadalát aratta a PMA-1600NE, és nem félt invitálni minket. Norah Jones - Say Goodbye c. számánál a pezsgés, a basszus és a játékosság dominált, és ezt élvezettel, buzgón tudta reprodukálni a rendszer. Itt ismét megmutatták nekünk azt az arcukat a DALI hangfalak, amiért dicsérni szoktuk őket.

Végszó

A bennünk kialakult véleményt sok tényező befolyásolja, többek közt az is, hogy már hallottuk a Denon PMA-2500NE-t, melynek hangja nem csak árnyaltabb dinamikát, hanem magával ragadóbb stílust is nyújtott. Igaz, az említett nagytesó 300 000 forint felárat jelent. Akárhogy is, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hangfalat illesztünk a PMA-1600NE mellé. Türelemre és laza karakterű, simulékony hangszóróra lesz szükség ahhoz, hogy a zene egyszerre lehessen élvezetes és megfogott. Válogatós jellege miatt nem tudjuk bárkinek és bármihez ajánlani az erősítőt, vásárlás előtt értelemszerűen ki kell próbálni a kérdéses hangfallal, de ettől még tény, hogy aránylag kevésnek tűnő, csatornánként 70 W teljesítménye is bőségesen elégnek bizonyult. Potméterén még csiszolhattak volna, felső kategóriás hifi komponenstől finomabb jelszint vezérlési lehetőséget várunk el. Ettől eltekintve minden egyéb porcikája tisztességes és makulátlan. A CD-játszó önmagában helytállhat nagyon sok audiofil rendszerében, akár akkor is, ha csak önmagában, mint futóműre tartunk rá igényt. Persze mint tudjuk, a vásárlók zöme egységességre törekszik. Mint forráseszközt, csak azoknak ajánlhatjuk, akik tetemes lemezgyűjteménnyel rendelkeznek. Az erősítő önmagában elvégzi a munka nagy részét, köszönhetően beépített DA konverterének. A PMA-1600NE és DCD-1600NE együttese sajátos "Denon-hangot" nyújt, ami talán nem fészkel minden zenerajongó szívébe, de sokfélék vagyunk, lehet, hogy egyesek pont ezt a markáns, laza és kiélezett teljesítményt keresik régóta, és ők nem fognak unatkozni egy ilyen rendszer elé ülve.

1 2

Következő oldal >