Denon PMA-150H hálózati sztereó erősítő teszt

2020. november 13., péntek, 08:05

Denon audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Denon erősítő hálózati erősítő erősítő teszt Denon teszt Denon hifi erőstő Denon sztereó erősítő Denon hálózati rádióerősítő hifi erősítő teszt hálózati erősítő teszt

Nagyon csípjük, hogy az igényes otthoni zenehallgatás mostanra ezernyi féle lehetőséget kínál, ezzel kiszolgálva a legszélesebb körű igényeket is. Előfokok, végfokok, DAC-ok, hálózati lejátszók és az ezeket összekötő kábelek variációjának csak a képzelet, a bankszámla és az asszony szabhat határt. Na de mi a helyzet akkor, ha ez egész bele van zsúfolva egy kifejezetten csinos kis készülékbe olyan áron, aminek a felét otthon sem félünk bevallani? A Denon nagyon elegáns válasza erre a PMA-150H.

Mint egy jó inas

Mit értünk ez alatt? Azt, hogy úgy végzi a dolgát, hogy mindenre gondol, amire csak vágyunk, olyan rejtett funkciói vannak, amivel mindig meg tud lepni, bármikor rábízhatjuk azt, amire alkalmaztuk, és mellé állati elegánsan is néz ki. Mit kívánhat még az ember? Legfeljebb azt, hogy ez ne kerüljön neki egy vagyonba, nos, ezen a téren sem panaszkodhatunk vendégünkre, főleg ha jobban megismerjük, de kezdésnek nézzük a külsőségeket!

Dobozából kivéve rendkívül kellemes látványban volt részünk. A vaskos, masszív alumínium alsó- és fedőlap nagyon elegáns összképet mutat a fekete műanyag és üveg testtel, mindemellett a hűtésben és rezonanciák minimalizálásában is komoly szerepet játszanak. Közel 6 kg-os súlya méreteihez és D osztályú erősítőjéhez mérten határozottan biztató jel, persze ebből még nem vontunk le messzemenő következtetéseket.

A fekete üveg előlap, illetve a mögötte megbújó OLED kijelző érintésre érzékeny, csak a ki/be kapcsoló és a hangerő tekerő gombja valódi, ami amúgy sajnálatosan nem olyan minőségi darab, mint amilyennek látszik, pláne, amilyet a "környezete" sejtetni engedne. Ez legyen a legnagyobb gond, valahogy túléljük.

A készülék hátoldalán a csatlakozók enyhén be vannak süllyesztve a házba, ami nagyon jó dolog a por ellen, de a kábelek cserélgetése már kényelmetlenné válhatnak emiatt, főleg ha viszonylag fix helyen tartjuk ezt a szépséget. Itt a kategóriának megfelelő minőségű hangsugárzó kábel szorítók, megfelelő számú digitális (USB-B, 2 db optikai, koaxiális) és analóg (RCA, PRE/SUB OUT) be és kimenet található, illetve egy DAB és egy WiFi/BT antenna egészíti ki a képet. Az egyetlen furcsaság, illetve ritkaság talán a kis TV felirat az egyik optikai aljzatnál, utalva arra, hogy egy HDMI ARC-hez hasonlóan, ez kifejezetten a tv készülékhez, illetve annak automatikus ki/bekapcsolásához és működtetéséhez van megálmodva.

Manapság nem ritka, hogy egy audio készülék HDMI kompatibilis, hiszen egy komoly, minőségi hangrendszer még mindig több élményt biztosít filmek közben, mint például egy olcsó soundbar, főleg, ha a mélyládához való kimenetet sem hagyjuk munka nélkül. Ezzel az aprósággal, már valóban értelmet nyer az All in One kifejezés, bár az optikai kábel még mindig nem lesz képes ugyanazokat a formátumokat kezelni, amit egy HDMI, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Denon PMA-150H alapvetően egy audio rendszer. Nem is akármilyen tudással a tarsolyában!

Kis fejben sok sütnivaló

Hogy mit szeretnünk legjobban mostanában a Denon és Marantz készülékekben? Azt a négy betűt, aminek segítségével minden téren a kezünkben lehet az irányítás, és szó szerint megnyílik előttünk a zenék világa. Ez a HEOS. Továbbra is az egyik legjobb általunk tesztelt platform, amivel kiaknázhatjuk a PMA-150H multiroom képességeit, elérhetjük vele a legmenőbb zenei megosztókat, mint a Spotify Premium, TIDAL, TuneIn Internet Radio, SoundCloud, Amazon Music, Napster, Deezer és még sorolhatnánk.

Elérhetjük vele hálózatunkon tárolt zenéinket, sőt a HEOS app-on keresztül, ha már az ujjaink is elfáradtak, Amazon Alexa, és a Google Assistant is issza majd szóbeli parancsainkat. Vezeték nélkül még az AirPlay 2 is csatasorba áll, illetve hálózat hiányában természetesen Bluetooth kapcsolat is segíti a zenelejátszást.

A rendszer megszokott módon támogatja a nagyfelbontású fájlok lejátszását is, mint az ALAC, FLAC és WAV (192 kHz/24 bit) vagy akár USB-B csatlakozón a beépített D/A konverter PCM 384kHz/32 bit és DSD 2,8/5,6/11,2MHz-ig bármivel megbirkózik, tehát e téren sem lehet kifogásunk a kis Denon tudásával szemben.

A készülék előlapján azonnal feltűnt egy 6,3 mm-es fejhallgató kimenet is, ami külön csemege lehet az illetékeseknek. A magas minőségű beépített fejhallgató erősítő különböző impedanciákhoz állítható, így aki e kedvtelésnek hódol, garantáltan élvezni tudja majd a PMA-150H előadását függetlenül attól, hogy milyen szintű vagy típusú fülest használ. Sajnos itt tapasztaltuk egy apró negatívumot is, hangerő memória hiányában, így a fejhallgató csatlakoztatásakor a készülék aktuális hangereje is megegyezik majd vele, ezért erre érdemes lehet odafigyelni, amikor eltávolítjuk, vagy csatlakoztatjuk egy-egy eltérő impedanciájú füles kábelét.

Használat közben

HEOS vezérlésű készülék lévén pillanatok alatt harckész állapotba hoztuk csinos kis vendégünket, és bár minden lehetőség adott a vezeték nélküli hálózat használatra, mi mégis az Ethernet kábel áldásos stabilitását és sebességét részesítettük előnyben. Az applikáció életre kelte után csatlakoztattuk nagyfelbontású albumainkkal kitömött laptopunkat, valamint tv készülékünk is csatasorba állt a már említett funkció igazolása végett. Valóban azonnal életre kelt a rendszer, ahogy a tv-t bekapcsoltuk és hangzását illetően sem túloztunk, amikor azt mondtuk, hogy kenterbe veri az olcsó soundbar-okat. Persze nem is a csúcs moziélmény létrehozása a PMA-150H célja, erre mi sem ékesebb bizonyíték, mint az adatok, és készülék szíve. A négy D osztályú erősítő fokokozat 4 ohmon, 0,1 % torzítás (THD) mellett, csatornánként 70 W teljesítményt képes előállítani, ami ugye feleződik 8 ohmos hangsugárzók esetén. Ez nem hangzik soknak és nem is az, de a mennyiség nem minden.

Az úgynevezett, Direct Digital Feedback Ampification (DDFA) legújabb generációja gondoskodik arról, hogy a lehető legtisztább, mindenféle zajtól és káros interferenciától mentes hangot kapjunk. Hangzatos kifejezésekből sosem elég alapon az Advanced AL32 Processing Plus a Denon legújabb analóg jel-reprodukciós technológiája pedig azért felel, hogy a digitális jelekből a lehető legtöbbet hozza ki annak érdekében, hogy a kapott hang minél jobban megközelítse a valóságot. Az igazat megvallva az ilyen jól csengő marketing rizsán mi is elmosolyodunk, de az tény, hogy jól átgondolt szöveg mögött nagyon jó minőségű belső alkatrészek, gondos megépítés és nagy tapasztalat dolgozik. Na de térjünk vissza a hangokhoz!

Mivel alapvetően audio készülékről beszélünk, nem volt meglepő, hogy filmjeink alatt leginkább a zenei jelenetek tetszettek a legjobban, különösen a beszéd és énekhangok, valamint a hangszeres betétek. Az esetünkben 35 W csatornánkénti teljesítmény sajnos kevésnek bizonyult az akcióban dúskáló jelenetekhez, és bár egy dedikált mélysugárzó sokat javíthat a helyzeten, az még mindig csak a legalsó tartományt tudja megtámogatni.

Zenei fronton már nem volt olyan egyszerű dolga kritikus énünknek. Kellően magas, 90 dB érzékenységű álló hangsugárzónknak egy csipetnyi szufla még jól esett volna a teljességhez, de egy ilyen "midi" rendszertől eddig nem igazán hallottunk még ennyire kellemes, természetes hangzást, legalábbis ebben az árkategóriában. Digitális mivoltát, ha nem is sikerült teljesen levetkőznie, mégis egy kellemes lágy és végletekig semleges hangzást produkált. Chris Rea - Long Is The Time, Hard Is The Road klasszikusának kezdetén a dobseprű lassú tánca meglepő részletességgel alapozta meg a zseniális énekes erőteljes hangját, majd a szépen egymásra épülő hangszerek forgatagát. Pontos és széles sztereó színpaddal, jól tagolt térrel és kellő dinamikával muzsikált a kis Denon, de a feszes megfogott basszus- és középtartományt, illetve a magabiztos erőt olykor hiányoltuk belőle. George Benson - Come Back Baby című számában már sokkal jobban el tudtunk merülni, ahogy Stevie Ray Vaughan - Tin Pan Alley andalító ritmusai is behúztak a kanapéba és csak élveztük, amit hallgatunk. A magastartomány kezelése példás volt, pont olyan mennyiségben és mennyiségben, ahogy azt hallani szerettük volna. Kellemesen csengő, finom szellős cinek, éles gitárpengések, és karakteres lendületes fúvós hangszerek bizonyították a PMA-150H hozzáértését. A meleg hosszan hallgatható hangzás nagyon jót tett a pörgősebb rock zenék agresszívebb hangszerezéseinek is, amikor a Metallica, Nirvana vagy RHCP csapott bele a lecsóba, de ahogy elkezdtünk ebbe és akár a még döngölősebb irányba elmenni, két dolog járt csak a fejünkben. Vagy egy kicsit több erőre, vagy még magasabb érzékenységű hangfalakra lenne szükség a teljes örömhöz. Ebből ugyebár a második lehetőségben rejlik több realitás, így ezt feltétlenül érdemes meggondolni, vagy esetleg kipróbálni, mielőtt kicsengetjük a PMA-150H vételárát. Spotify és TIDAL albumaink is nagyon kellemesen szólaltak meg, de a forrásanyag (DSD fájlok) minőségét minden pillanatban meghálálta a Denon, bár érezhető javulást inkább a térérzetben és a részletek felfedésében éreztünk mintsem a dinamikában.

A készülék kezelése szinte a teljes teszt alatt az applikációra bízva zajlott, de természetesen a már-már feleslegesen sokat tudó távvezérlő is megérdemli a dicséretet. A funkciók javát nem is használja az ember, kivétel, ha egy komplett, egységekre bontott rendszere van, de tesztalanyunk létezésének célja éppen az, hogy minden egy helyen legyen, elvégre a Denon PMA-150H a tökéletes megtestesítője az all-in-one kategóriának.

Összegzés

A Denon remek alternatívát kínál a PMA-150H személyében azok számára, akik hely vagy pénz megtakarítása céljából egy kompakt készülékből szeretnék megoldani az igazán igényes zenehallgatást vagy akár a filmek hangzásának feljavítását is. A HEOS rendszernek köszönhetően minden létező kényelmi és funkcionális igényt képes kielégíteni, mindezt egy dizájnos, elegáns és időtálló megjelenés kíséretében. Belső megépítése és technikai újításai lehetővé teszik a hosszan hallgatható semleges, igazi zenei hangzás létrehozását D osztályú erősítés mellett is, de erőtartalékai bizonyos szinten korlátozzák a felhasználási területét. Amennyiben egy 20-25 négyzetméter alatti területen állványos, vagy nagyobb érzékenységű (90+ dB) álló hangsugárzó társaságában képzeljük el a jövőjét, úgy rengeteg kellemes órával fog megajándékozni a kis Denon, más esetben viszont kompromisszumokat kell kötnünk.

1 2

Következő oldal >