Denon MC hangszedők tesztje

Legendák nyomában

2019. szeptember 30., hétfő, 14:55

Denon audio hifi bakelit vinyl lejátszó lemezjátszó hangszedő MC hangszedő Denon hangszedő vinyl lemezjátszó bakelit lemezjátszó Denon lemezjátszó hangszedő teszt Denon hangszedő teszt MC hangszedő teszt

A Denon DL103 MC hangszedő legendás, régóta töretlen hírnévnek örvend a vinylbarátok körében. Nem véletlenül - hangja kategóriákkal ára felett van, és tartós, megbízható konstrukció is. A Denon úgy bővítette hozzá kapcsolódó kínálatát, hogy minél nagyobb körben legyen elérhető a DL széria és legyen egy még magasabb minőséget képviselő "nagytestvér" is a DL103-hoz. Így születhetett meg a DL110, ami MC-k között a belépőszintet képviseli, míg a DL103R a legendás elődöt kívánja felülmúlni. Lássuk, melyik hogyan teljesít valós használat közben!

Bevezető

MC hangszedőt vásárolni leginkább tapasztaltabb, magasabb igényekkel bíró vinyl hallgatók szoktak. Ennek egyik oka, hogy általánosságban drágábbak, mint az MM típusok, illetve több olyan tulajdonságuk is van, ami miatt kezdő vagy kisebb rendszerekbe nem érdemes beszerelni őket. Az MC-k jó tulajdonságai egy jól megtervezett, magas minőségű láncban érvényesülnek igazán, hátrányaik viszont mindig, minden esetben megmutatkoznak. Az egyik az érzékenység: pontosabb beállítást követelnek és gyakorta utóállítás is szükséges. Kialakításuk miatt tűjük nem cserélhető, kopás, sérülés vagy meghibásodás esetén új hangszedőt kell vásárolnunk. Viszont jól beállítva egy komolyabb rendszerben csodát képesek tenni lemezeink hangjával, új dimenziókat, hihetetlen dinamikát és meleg, igazán analóg hangot adnak.

A három Denon modell közül a DL110 inkább a pénztárcabarát kategóriába sorolható, míg a DL103 és a DL103R kifejezetten magas igények kielégítésére hivatott. Tesztünkben mindegyiket bemutatjuk, hogy érzékeltethessük a köztük lévő különbségeket ár és minőség tekintetében egyaránt. Fontos, hogy MC hangszedők esetében nagy hangsúlyt fektessünk a bejáratásra, ami minimum 15 órát vesz igénybe, vagy többet - ezt tesztünk előtt természetesen mi is elvégeztük.

Tesztkörnyezet és tesztzenék

Láncunkat úgy alakítottuk ki a jelen teszthez, hogy a Denon hangszedők minden tulajdonsága megmutatkozhasson. Futóműnek Denon DP-400-at választottunk, ami árában inkább az audiofil belépő kategóriát erősíti, viszont hangjára eddig nem volt panaszunk. Feltételezhető, hogy a nagyobb DL-ek ezen nem tudták teljesen kifutni magukat, maradt bennük még tartalék különösen sztereótér és térmélység tekintetében. Előerősítőnk Naim Stageline MC phono volt, amit Naim Supernait 2 erősítőhöz kötöttünk, láncunk végére pedig Monitor Audio Gold 100 állványos hangsugárzók kerültek. Természetesen minőségi táp-, összekötő- és hangsugárzó kábeleket alkalmaztunk. A bejáratáshoz különféle, nem különösebben érdekes lemezeket használtunk, amivel célunkat elértük, de nem kísértett a korai meghallgatás.

Tesztzenéink ezúttal is változatos, minőségi felvételek közül kerültek ki: Rick Wakeman - Return to the centre of the Earth, Pink Floyd - Wish You Were Here, Mike Oldfield - Return to Ommadawn illetve Jean Michel Jarre - Chronology lemeze forgott. A meghallgatást a legkisebb, DL110 modellel kezdtük, ezután jöhetett a DL103, végül a DL103R.

Meghallgatás - Denon DL110

A Denon DL110 hangszedő rögzítése és beállítása után feltettük új zsákmányunkat, Rick Wakeman - Return to the Centre of the Earth című epikus, komplex, nagyzenekart, kórust és rockzenekart is felvonultató klasszikusát. Az első pillanattól fogva az az érzésünk volt, hogy a DL110 valahogy nem hozza az MC hangszedők tulajdonságait, mindamellett, hogy kellemes, hallgatható darab, az a plusz, amit a technológiától elvárnánk nem jelent meg egészében. Tiszta, viszonylag részletes, zenei hangzást kaptunk, azonban a tér kisebb maradt a megszokottnál. A mélytartomány szép és megfogott, de nem kellően testes, talán kissé visszafogott maradt. A térmélységet szintén nem sikerült teljességében visszaadnia, de árát is figyelembe véve még bőven megfelelő szinten maradt. A középtartomány kezdeti fátyolossága hamar eltűnt, meglehet még mindig nem járattuk be eléggé a DL110-et. A Mike Oldfield lemezre váltva természetes és kifejezetten zenei hangot kaptunk, ugyanazzal a karakterrel, mint az előző album esetében. Az elektronikus Jean Michel Jarre lemez talán valamivel könnyebben kezelhető, hiszen az akusztikus illetve nagyzenekari nüánszok itt nem jelentek meg. Cserébe a dinamika és a tisztaság valamint a tér került előtérbe, amelyekből megfelelő mértékben adagolt a DL110.

Bármivel is hallgattuk a DL110-et elmondhatjuk, hogy karaktere nem igazán változott, inkább az MM modellek felé húzott, viszont amit kaptunk az kerek egésznek tekinthető és az árkategóriában megfelelőnek mondható. Ugyanakkor az MC jelleg hiánya miatt nem biztos, hogy érdemes ezt a modellt választanunk egy hasonló árú MM ellenében.

De lépjünk tovább és próbáljuk ki a legendás DL103-at!

Meghallgatás - Denon DL103

Itt már megkaptuk mindazt, amit egy komoly MC hangszedőtől elvárhatunk: meleg, tiszta és szellős hang, ami kifejezetten dinamikus és részletező. A DL103 nem válogatott, mindenféle stílusban megállta a helyét. A sztereótér is kinyílt és lehetőségünk adódott megszemlélni a zene részleteit is. A felbontás talán nem volt a legnagyobb, amit valaha hallottunk, de bőven megfelelőnek mondható, különösen az ár figyelembevételével. Összességében egy kiváló hangszedővel volt dolgunk, nem véletlenül legendás a típus. Zeneiség tekintetében mondhatjuk talán a legpozitívabbnak a változást a kistestvérhez képest, egyáltalán nem éreztünk sterilitást a hangban, viszont precíz, pontos megszólalást kaptunk. Elmondható, hogy a DL103 egy kifejezetten zenei hangszedő, ami nem válogat stílusok között.

Tesztünk során talán nem a számára legkényelmesebb hangkarba illesztettük, de még így is remekelt, érdemes kiszámolni, hogy pontosan milyen súlyú és kialakítású kar illik hozzá a legjobban, hogy tényleg a maximumot nyújtsa. Célszerű még olyan futóművel használni, amin ténylegesen ki tudja futni magát és nem korlátozza semmi abban, hogy megmutassa igazi képességeit.

Meghallgatás - Denon DL103R

Mit is vártunk a Denon DL103 után? Erre a kérdésre nincs kész válaszunk, mivel a DL103 produkciója már így is lenyűgözött minket. A Denon DL103R azonban még erre is képes volt rátenni egy lapáttal, különösen a dinamika terén éreztünk javulást. A tisztaság, szellősség megmaradt, viszont a basszusok talán még szebben, megfogottabban szólaltak meg vele. Ez az a hang, ami miatt érdemes MC hangszedőbe fektetnünk és különféle igényeivel bajlódnunk. A barázdatartás külön elismerést igényel, mivel még deformált lemezeken is szinte tökéletes munkát végzett (utóbbit a teszt kedvéért próbáltuk ki régi, már nem hallgatott lemezeink egyikével). A térmélység is megnőtt valamelyest a DL103-hoz képest és a hangszínpadon még pontosabban helyezte el a zenészeket, kórust, énekeseket. Röviden és egyszerűen fogalmazva a DL103 beállította a mércét, míg a DL103R mindenből egy kicsit többet és kicsit jobbat nyújtott nála.

Az árkülönbséget bőven megéri, és még nem is beszéltünk hihetetlen zeneiségéről, ami kifejezetten kellemessé tette hallgatását hosszú távon is - hangja egyáltalán nem volt fárasztó és nélkülözött minden olyan negatívumot, amikkel ebben a kategóriában még esetleg találkozhatunk - ilyen lehet a sterilitás vagy valamivel gyengébb barázdakövetés, a DL103R-nél ezek fel sem merültek. Ez a hangszedő már a magasabb kategóriás rendszerekben is bőven megállja a helyét, nem fogunk csalódni, ha 1-2 millió forint összértékű láncunkhoz ezt választjuk. Természetesen amennyiben hangkarunkhoz és lemezjátszónkhoz is passzol tömegben, engedékenységben, hiszen ezen a szinten már az apróbb nüánszok is nagy különbséget hozhatnak és nem feltétlenül pozitív irányban. Mivel árával és tudásával is meggyőzött minket, örömmel adjuk neki az Ajánlott Vétel minősítést.

Összegzés

A Denon MC hangszedők kipróbálása ismét bizonyította, hogy a gyártó a kifejezetten zenei, igényes megoldások híve - legalábbis ebben a termékkategóriában biztosan - és nem igazán vállal kompromisszumokat, amennyiben magasabb kategóriás eszközökről van szó. A DL110 jó választás, ha belépő vagy alsó-középkategóriás rendszerünk hangját szeretnénk újabb szintre emelni, de nála még az MC hangszedők jó tulajdonságai nem érvényesülnek annyira, amennyire nagyobb testvéreinél. A két nagyobb modell azonban biztosan nem fog csalódást okozni: nem válogatnak stílusok között és az árkategóriájukban elvárható maximum körül teljesítenek, legyen szó bármilyen zenéről. Természetesen lényeges, hogy tiszta, gondosan karbantartott lemezeket hallgassunk velük, mivel amellett, hogy barázdatartása kiváló mindkét modellnek, az hangzást nagyban befolyásolja a lemezek minősége.

1 2

Következő oldal >