Denon AVR-1911 házimozi erősítő teszt

Nagyravágyók ne kíméljenek!

2011. május 27., péntek, 12:25

Denon AVR-1911 házimozi erősítő EISA 3D Tone Defeat Pure Direct Audyssey

A házimozi erősítők már születésük pillanatában kinőtték az egyszerű erősítői szerepet. A bennük rejlő szolgáltatások sora, ami meghatározza használati értéküket már jó másfél évtizede csak gyarapszik. Így természetes, hogy a különböző árú készülékek nem csak teljesítményükben és hangminőségükben, de szolgáltatásaikban is különböznek. Joggal merül hát fel a kérdés, hogy miről is kell lemondjunk, ha nem akarunk drága és számunkra esetleg feleslegesen nagy erőt kínáló elektronikára költeni?

Mit kapunk a legátlagosabb kategóriában?

Az, hogy ezt a kategóriát a legátlagosabbnak nevezzük, nem holmi degradáló hozzáállás, hanem az eladott darabszámok elismerése. Ugyanis jellemzően a belépő és középkategóriából fogy a legtöbb. Vagyis az adott márka logója, jellegzetességei és dizájnja, ezen készülékek által jutnak el a legtöbb vásárlóhoz. Ez pedig nagyon is fontos, ha egy márka megbecsültségét nézzük. Már a vásárlók nagy száma miatt is, itt hibázni nem szabad! Ha az AVR-1911-et, mint nagy darabszámban eladott, vagyis reklámértékkel is bíró terméket szemléljük, akkor annak milyensége tulajdonképpen utalás arra, hogy jó-e ma Denon erősítőt venni? A válasz pedig, gyorsan előre szaladva a tesztben úgy szól, hogy Denon erősítőt venni bizony jó dolog. A 1911, az előd (AVR-1910) tuningolása helyett teljesen új alapokra épült. Az átdolgozás persze alapos megfontolás eredménye, ami tükrözi a szórakoztatóelektronikában megfigyelhető változásokat és a Denon ezekre adott válaszát.

Közepes erő sok extrával és kevés felesleggel

A 7.1-es erősítő csatornánként 90 W-ot kínál 8 ohmon, 0,5 % THD mellett. Ez talán elsőre nem tűnik soknak, ám szilárd alapokon és a sok csatorna nyújtotta lehetőségeket okosan használva, nagyon is bőséges lehet egy ma átlagosnak mondható 20-30 m2 alapterületű nappaliban. A Denon több módot is kínál a teljesítmény és a 7 csatorna elhasználására. Egyrészről használhatjuk az erősítőt 7.1-es mozirendszerként vagy 5.1 felállásban is. Utóbbi esetben, a megmaradt két erősítő ágat használhatjuk egy második helyiségben sztereóként, vagy "B" hangsugárzópárra kötve, esetleg a frontsugárzók kettős erősítésére. Utóbbi kettő már azt is jelzi, hogy a Denon nem csak mozizásra, de a zene élvezetére is szánta ezt az elektronikát. A "B" hangsugárzó mód jelen felállásban arra ad lehetőséget, hogy külön, igényes sztereó hangfalpárt használjunk zenére, mindenféle effektek nélkül, illetve külön, akár kis méretű, szatellit szettre alapozva valósítsuk meg a mozihangzást. Ez egy sokak által kedvelt összeállítás, ami a sokszor szemet gyönyörködtetően szép sztereó hangsugárzókat klasszikus helyükön hagyva, lehetőséget ad náluknál észrevétlenebb hangsugárzók használatára a mozizáshoz.
Az AVR-1911 nagy újítása, hogy kikerült belőle pár feleslegessé váló, régi analóg bemenet. Ezzel hely és alkatrészköltség szabadult fel, amit a többi, lényeges komponensre lehetett elhasználni.Első ránézésre talán különös is, hogy a hátlap - az elődéhez képest - nagyon kevés analóg csatlakozóval rendelkezik. Eltűnt szinte az összes RGB, semmivé lett az analóg többcsatornás bemenet és kevesebb lett a digitális hangbemenet is. Mindez nagyon merésznek tűnhet, de ha jobban belegondolunk, ma már a HDMI az úr... Ez magában foglalja mindazt a digitális kép és hangátvitelt, amit eddig külön kábelek sokaságával oldottunk meg. Nem is veszítettünk el semmi fontosat. Az AVR-1911 megőrizte 4 db HDMI bemenetét és 1 db kimenetét. A két digitális audió bemenet pedig szabadon konfigurálható, a HDMI aljzatokkal együtt hozzárendelhető bármely bemenetcsoporthoz. Végül persze nem maradt le a klasszikus, analóg sztereó aljzatok sora sem. A változások sorában érdemes megjegyezni, hogy az AVR-1911 nem is 1.4-es, hanem 1.4a verziószámú aljzatokat kapott. Vagyis a Blu-ray tartalmak mellett a TV közvetítések és játékkonzolok által használt 3D formátumokkal is kompatibilis. Ez az extra rugalmasság most, hogy szinte naponta jelenik meg egy-egy újabb 3D forrástípus, igen komoly érték.
A szolgáltatások sorát erősíti az ARC néven emlegetett hang visszacsatolás, amivel a TV-n nézett műsor hangja külön kábelezés nélkül, a HDMI-n keresztül kerülhet az erősítőre. Akad még itt CEC, vagyis a HDMI-n keresztüli irányítás lehetősége. Így, például a tévé távvezérlőjével is változtathatjuk az erősítő hangerejét. A HDMI portok mögötti igazi extra azonban az alacsony felbontású anyag felkonvertálásának, és az analógként érkezett videojelek 10 bites digitalizálásának képessége.
No de nem csak a HDMI számít. Továbbra sem kell nélkülöznünk a régi kompozit videojelet, és maradt a készüléken 6 db analóg bemenet is. Persze ez nem annyi, mint régebben, de nincs is ma már többre szükségünk. Az analóg csatlakozók közül egy szett az előlapon található, kiegészítve egy USB aljzattal. Az USB terén is van egy kis extra tudománya a gépnek, hiszen a szokványos 0,5 amper helyett akár 1 A kiadására képes, ezzel megkönnyítve a hordozható merevlemezek és más, nagy áramfelvételű eszközök használatát. Ha ez még nem lenne elég, a készülékhez iPod dokkolót is vásárolhatunk, amiről akár a képet is továbbíthatjuk a TV felé. Ez utóbbi szintén nagyra becsülendő extra szolgáltatás.
Ezen a ponton, nem csak a középszerűség árnyéka hárul a gépről, de egyenesen csillogni kezd szolgáltatásainak hosszú és meglehetősen érdekes sora.

Mit kapunk a pénzünkért?

Egy EISA díjas erősítő leszármazottjával állunk szemben. Ám mivel az elődtől szinte semmi nem került átörökítésre, az AVR-1911 mindenképp önmaga kell kivívja az elismerést. A megelőzött bizalomnak most nem juthat hely.
A hátlapról az előd csatlakozókészletének jelentős része hiányzik. Ahogyan arról már szó esett, az analóg bemenetek tömege vált mára feleslegessé, így rájuk akár a hátlapon, akár az elektronikában helyet és pénzt pazarolni felesleges lett volna. Van helyettük egy több kimenetű tápegység és a korábbinál jobb hőkezelésű végfok. Az újratervezett belső kialakítása rendezett és a különböző típusú jelekkel dolgozó elektronikai elemeket éppen úgy elválasztja egymástól, mint ahogyan a nagy és kis áramú részeket. A jól szeparált részegységek nem csak az elektronikában jártas ember szemének tetszetősek, de a zenére érzékeny fülnek is. Az eredmény ugyanis tisztább, torzítástól mentesebb és dinamikusabb hangzás.
A hangfeldolgozás, mint az erősítő elsődleges feladata, a digitális fokozattal kezdődik. Itt formátumok és programok olyan sokasága vár, amit itt most nem fogunk felsorolni. A hangfeldogozás alapja egy 32 bites, lebegőpontos DSP. Érdekessége, hogy az analóg jeleket is 24 bit/96 kHz-es módon digitalizálja. Vagyis az analóg rész sem nevezhető elhanyagolt elemnek. Bár ettől kazetta gyűjteményünk talán még nem fog új életre kelni. Fekete korongjaink hallgatása, vagy esetleges digitalizálásakor azonban már nagyon is sokat nyerünk ezzel a magas felbontással. Vagyis inkább keveset veszítünk, hiszen az analóg korongokat szokás mindenféle digitális rendszer felett állóként emlegetni.
A klasszikus értékekben bízók örülni fognak, hogy a rengeteg digitális rafinéria ki is iktatható Tone Defeat, Direct és Pure Direct módokkal. Utóbbi a videoelektronikát és a kijelzőt is áramtalanítja. Ezzel megszűnik a zenehallgatás szempontjából jelentőséggel nem bíró alkatrészek működése, ami tápellátás és zaj, illetve torzítás szempontjából is előnyösebb helyzetet teremt.
A rendszer beállítását természetesen egy mérőmikrofonnal és a mögötte álló automatikus kalibrálással is végezhetjük. A mikrofont amúgy az Audiotechnika kimondottan a Denon számára gyártja, ami egy kis többlet minőséget ígér. A beállítások eredménye a teszt során kifejezetten meggyőző volt.

Adjunk neki!

A készülék beüzemelése az OSD-nek és a használati útmutatónak köszönhetően, egyszerű. Persze a beállításokat elvégezhetjük TV nélkül is, az erősítő kijelzőjét használva, csak éppen az utóbbi nem annyira kényelmes.A legegyszerűbb megoldás természetesen az automata kalibrálás választása, ami már önmagában is jó eredményt ad. Akik többre tartják saját fülüket és tudásukat, azok is jól járnak vele, hiszen ez jó kiindulási alap lehet a további finomhangoláshoz. Az automata kalibrálás nem sieti el a dolgokat, negyed óránál is tovább tarthat. Igaz, hogy ebben számos mérési pozíció benne van, illetve, hogy a mérést bármikor leállíthatjuk és használhatjuk az addig gyűjtött adatokból kiszámolt beállítást. Pusztán az automata beállításra támaszkodva a zene kissé visszafogottnak tűnt. Zenével hallgatva a mélysugárzó egészen óvatosan szólal csak meg, az ének és gitárhangok pedig valahogy nem érik el a kívánt finomságot. A beállításokkal kísérletezve nem kis meglepetést okozott, hogy a tömörítetlen, CD-ről megszólaló zene sokkal kellemesebbé, élvezetesebbé válik a Restorer program bekapcsolásával. Ez elméletileg a veszteséges tömörítésnek kitett zenét kellene helyrerázza egy kicsikét, mégis kifejezetten tetszetős eredményt ad a bizonyos értelemben veszteségmentes, gyári CD lemezzel is.
A Harman Kardon HKTS 60, szatellit hangfalrendszerrel tesztelve, a különböző tér programokat kóstolgatva a Pro Logic II és a több csatornás sztereó is jó kompromisszum az apró hangfalak használatára. Szerencsére a Denon beállítható úgy is, hogy sztereó módban automatikusan átváltson "B" hangsugárzópárra. Ezt az opciót használva, egy hagyományos dobozpárral az erősítő megmutatja mi lapul benne. Házimozi elektronikát meghazudtoló hangzást és nagyokra jellemző erőt kapunk. A Pure Direct mód használata tovább javítja a hangvisszaadást. Persze ez a mód nélkülöz mindenféle hangjavító hókuszpókuszt is, így megeshet, hogy egy mozgalmas délutánon, egy pezsgő éjszakán nem tűnik elég élénknek. Ilyenkor a sztereó módhoz használható programokkal élénkíthetjük, pezsdíthetjük kicsit a hangzást, pillanatnyi hangulatunkhoz igazodva. Ám ha eljön az igazi zeneélvezet ideje, ha van idő, akkor érdemes visszatérni a Pure Direct beállításra, élvezve annak finomságát, fantasztikus térvisszaadását.
A zenétől és a finomkodástól a mozi felé fordulva az erősítő megváltozik és az Audyssey beállításait is használva, igazi fenevaddá érleli a Harman Kardon HKTS 60 dobozkáit. Nem is kis dobozkák már ezek, hanem valamiféle dimenziókon átívelő nyílások amelyekből a filemkre jellemző hanghatások ágyúgolyóként törnek elő. A tesztre bevetett Iron Man II már az első pillanattól azt hozta amit az ember ilyenkor vár. Dinamikus, a különböző hanghatásokat közel hozó, igazán élményszerű műsort kaptunk. Darren Aronofsky filmjeit kóstolgatva, mint a Requiem for a Dream vagy a The Fountain, tökéletesen hatott Clint Mansell felkavaró kompozíciója. Tulajdonképpen, bizonyos esetekben még zenével is teljes értékűként szólalt meg ez az összeállítás. Így a Monster Magnet klasszikus rock zenéje és a Pink Floyd Divison Bell című albuma is nagyon jó volt.

Összegzés

A Denon jó irányba lépett az AVR-1911 létrehozásával. A csatornák és csatlakozók száma szerencsére ma már nem olyan értékes hívó szó mint pár évvel ezelőtt, és így bátrabban lehet kiállni a vásárlók elé egy olyan készülékkel ami a mennyiség helyett a minőségre tesz fel mindent. Ez tulajdonképpen a házimozi forradalom lecsengésének utolsó hangja. Mára a sokcsatornás működés (7.1) nem érték, hanem szükséglet, azzal dicsekedni már nem érdemes, így több figyelem jut a tartalomnak. Az AVR-1911 mégis bővelkedik a vonzó szlogenekben, izgalmas hívószavakban. Van itt teljes körű 3D kompatibilitás, kiterjedt iPod és iPhone támogatás, Full HD felméretezés és még számos izgalmas apróság. Egyensúlyban van a fejlődés és a klasszikus értékek képviselete.

1 2

Következő oldal >