Definitive Technology Descend DN12 aktív mélyláda teszt
Hú, de fini!
2022. április 5., kedd, 12:25
Definitive Technology audio házimozi hangfal mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda hangfal teszt mélyláda teszt Definitive Technology mélyláda aktív mélyláda teszt Definitive Technology mélyláda teszt
Definitive Technology szubládával már találkozhattak rendszeres olvasóink, két évvel ezelőtt egy soundbar társaként szerepelt oldalainkon. Most egy nagyobb és erőteljesebb példányt a Descend család DN12 elnevezésű tagját kaptunk kölcsön és egy hónapig faggattuk, vallattuk, kínoztuk.
Jól megtermett láda, mindegyik oldalát szövet borítja, eltakarva a hangszórókat, csak az erősítő fémpanelje maradt szabadon a hátoldalon. Ezt vehetjük pozitívumnak is, bár mi jobban szeretjük látni a membránokat, izgulni, kiesnek-e a helyükből egy-egy brutális löket megszólaltatása során.
Előrefelé néz a teljes értékű, aktív hangszóró, két oldalra passzív segítőit helyezték el. Ez amennyire jó felállás, annyira lehet hátrányos is, ami az elhelyezését illeti. Ezt a felépítést 3XR architektúrának nevezték el, ami roppant izgalmas és sokat sejtető. Tapasztalatunk szerint akkor tudják leghatékonyabban végezni dolgukat az oldalsó membránok, ha nincs semmiféle légáramlást akadályozó tárgy, bútor, fal a közvetlen közelükben. A minimális távolságot 30 centiméternél találtuk meg, ennyit alighanem minden házimozi helyiségben tudnak biztosítani a DN12 tulajdonosok.
Beépített erősítője H osztályú, csúcsteljesítménye 1500 W, az RMS ennek harmada, 500 W! Érdekesség, hogy csak a Definitive Technology Descend család két nagyobbik tagja kapott ilyen erősítést, a két kisebbik - DN8 és DN12 - testvér 8 és 10 colos hangszóróit D osztályú mozgatja, azok kisebb doboztérfogata miatt a csekély helyigényű meghajtást látták indokoltnak a tervezők.
A H osztály az AB-vel van egészen közeli rokonságban. 56 bites DSP tartja kordában a wattokat és ügyel a tiszta, torzítatlan, pontos hangzásra és vezérli a funkciókat. További érdekessége az itt alkalmazott erősítésnek, hogy teljesen elkülönítették a tápegységét a többi alkotóelemtől. Egy csak a sarkain zárt, a többi részén rácsos, műanyag dobozba került, amit az alsó lapra erősítettek. A három darab hangszóró által körülvéve, szokatlan, egyben figyelemre méltó látványt nyújt.
A rácsok engednek némi betekintést a tekercsre és kondenzátorokra, ezzel szemben a másik doboz teljesen zárt, szétszedni nem mertük, így utólag azt mondjuk, bátrabbnak kellett volna lennünk!
A hatalmas porsapkájú (ezt a szövetburkolaton közvetlen közelről átvilágítva sikerült megállapítanunk) aktív hangszóró membránjának anyagát tapintás alapján papírnak nevezzük, a másik kettő minden bizonnyal polipropilénből készült. A kosarak anyaga fémlemez, a mágnes nagy átmérőjű és dupla, a kábelezés végre nem cérnavékony.
Tekerőgombok nincsenek a hátlapon, hacsak nem tekintjük annak a durva recézésű, masszív, fém hangszóróvezeték csatlakozókat. Minden funkciót négyszögletes nyomógombokkal lehet elérni. Az IEC aljzatnak köszönhetően a tápkábel fajtáját a tulajdonos választhatja ki, érdemes valami jobbfélét illeszteni bele, nem a mellékelt drótot.
Örültünk a külön LFE bemenetnek, ami a csak szerviz célokat szolgáló USB aljzat fölött helyezkedik el. Nem megszokott a működést szabályzó kapcsoló AUTO és ON alatti harmadik, 12 V feliratú állása. Amikor trigger vezetéken adunk a szubláda számára be- és kikapcsolási parancsot, akkor kell oda billenteni a kis pöcköt.
Újabb különlegesség a frontoldal jobb felső sarkában - a szövet alatt - elhelyezkedő kijelző, ami a hangerő állását, a kiválasztott EQ görbe nevét (flat, deep, loud), az aktuális fázist, némítást (MUTE) mutatja, változtatható fényerővel, jókora karakterekkel. Ez nem zavaró, ellentétben a hátlapi LED-del, ami működés közben állandóan, erősen megvilágítja a mögötte lévő területet, falakat. Ezen egy szigetelőszalag darabkával könnyedén lehet segíteni, illetve halványítani.
Szívből örültünk a mellékelt távirányítónak, amivel a hangerőn kívül vezérelhető a mélyáteresztő szűrő frekvenciája, változtatható a fázis és a kijelző fényereje, kiválasztható az EQ görbék valamelyike. Utóbbival érdemes kísérletezni az egyéni ízlés és a helyiség adottságainak függvényében. A fázis változtathatóságát Intelligent Phase Control névvel ruházták fel, ennek alkalmazása is szerepel az ajánlásunkban, bizonyos esetekben hangzás javítás érhető el vele.
A be- és kikapcsolás dicséretesen gyors és zajtalan, nincs pukkanás, relé kattanás.
Csak úgynevezett Midnight Black, magyarul éjfél-fekete színben kapható. Miért pont annyi és nem 23 vagy 1 óra, azt mindenki próbálja meg kitalálni.
A Definitive Technology Descend DN12 hangjának vizsgálata pontosan ugyanolyan körülmények között és módon folyt, mint korábbi szubláda tesztjeink döntő többsége. 22 négyzetméteres lakószobában, Marantz processzorhoz Nordost Bass Line kábellel csatlakoztatva. A tesztanyag gerince sem változott, csak kiegészült.
Még a meghallgatás előtt kételkedve olvastuk gyártói honlap marketingszagúnak tűnő sorait, miszerint 15 colos basszreflexekhez hasonlítják tesztalanyunkat, azokénál jobb mélyre menetelt és nagyobb hangnyomást ígérnek, mindezt portzaj előfordulása nélkül. Méréseink igazolták az idézett szavak valóságtartalmát. Vitathatatlan, hogy nincs portzaja, nem is lehet, mivel nincs rajta nyílás, de azt, hogy a 20 hertzes mérőjelet ugyanolyan hangnyomással érzékeli a műszerünk mikrofonja, mint a 25 és a 31,5 hertzest, azt álmunkban sem gondoltuk volna. Ráadásként olyan erővel tolta a szubbasszust, hogy csak pislogtunk. Na ja, három darab 12 colos hangszóróval könnyű, még akkor is, ha ezekből kettő passzív.
A tekintélyes maximális hangnyomás és a 20 Hz kisujjból kirázása ideális partnerré tették a San Andreas földrengés okozta szubbasszus orgiájának prezentálására. A tesztszobánkkal szomszédos helyiség ebédlő és konyha funkciókat lát el, benne mindenféle üveg, porcelán és fém eszközzel. Ezek szinte mindegyike megmozdult, amelyik összeért a szomszédjával, az hangot adott, aláfestve a kiszűrődő robajokat. Szerencsére visszafelé nem tudtak utat találni a csörömpök, nem zavarták a film élvezetét, a tesztelést.
A Dolby Atmos demó BD őserdei tételének mennydörgése élményszámba ment, ezért egymás után többször meghallgattuk. Az Ice Road c. fim Dolby TrueHD hangsávja jól sikerült, az összeroppanó jég és a táblák közé csúszó teherautók effektjei csemegének bizonyultak a DN12 számára és neki köszönhetően a hallgatóság számára is. A Valkyrie légvédelmi gépágyújának lövései ijesztően törték meg a korábbi viszonylagos csöndet, ezt követően a ledobott bombák robbanásaitól rezzentünk össze. Elemében volt a Definitive Technology. Nem nagyította fel a Hulk-ot megsorozó gépfegyverek űrméretét, mint sok basszreflexes konkurense, erőben itt is hozta azt a szintet, amit a gyártója ígért.
Sokcsatornás zenével sem vallott szégyent, Marcus Miller basszusgitárja és a kísérő zenekar többi hangszere élvezetes mélytartománnyal szólt. He Xiau Tan dob orgiája az Earth Drum című dal különösen széles mosolyt csalt az arcunkra, miközben a légnyomás ütéseket mért a mellkasunkra.
Összegzés
A Definitive Technology régi motorosnak számít a házimoziban, így cseppet sem lepődtünk meg azon, hogy megint finomságot tálaltak fel elénk. Kerekítve 370000 forintért olyan menüt kaptunk, amiben csupa értékek fedezhetőek fel. Dupla passzív membrán, formabontó külső, H osztályú erősítés 1500 W csúcsteljesítménnyel, 20 Hz, tekintélyes maximális hangnyomás, választható EQ görbék, távirányító. Mi kellhet még? Például szabadon konfigurálható, parametrikus EQ, amit egy hárombetűs konkurens százezerrel olcsóbban nyújt. De akkor bizonyára valamit elvennének cserébe a tányérunkról és nem lenne ennyire fini az ebéd vagy a vacsora.