DALI EPICON 2 állványos hangfal teszt

A kis herceg

2016. december 27., kedd, 00:40

DALI EPICON audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal DALI hangfal DALI EPICON hangfal teszt high end hifi hangfal teszt DALI hangfal teszt high end hangfal high end hangfal teszt

Néhány hétig vendégül láthattuk a DALI EPICON2 állványos hangfalat, mely a dán hangfalgyártás kis hercegének is titulálható. Bizonyos értelemben mesebeli, hajlik az őszinteségre, kissé makacs, viszont ha valaki megkedveli, utána nem szívesen válik meg tőle.

Egy kis technikai háttér

Az EPICON foglalja össze mindazt elvileg, amit a fejlesztőcsapat kitapasztalt és megtanult az utóbbi 33 évben. Más szavakkal, ez a DALI tudásának legjava. Így aztán, mint minden cég, ők is meglehetősen borsos árakat kérnek a zászlóshajó sorozatukért, mivel a precíz gyártástechnológia extra odafigyelést, részletekre bontott munkafázisokat és bonyolultabb eszközöket igényel. De mi az, amit sajátosságként említhetünk ez EPICON famíliában? Kezdjük azzal, amit nem kapunk meg: sajnos az EPICON 2, mint állványos doboz, nem foglalja magába a gyártó kulcsfontosságú eszközét, a hibrid magassugárzó modult. Csak a dóm részt tartalmazza, ami persze önmagában is elég ahhoz, hogy a teljes emberi hallástartományt besugározza tiszta magashangokkal, bár ettől még tény marad, hogy hendikeppel indul a padlón álló, ribbont is kínáló rokonaival szemben.

Megkapjuk viszont a másik nyerő kártyát, mégpedig a DALI saját fejlesztésű, jellegzetes mélyvörös színű farost membránját. Ennek előnye, hogy akusztikai szempontból könnyen kezelhető, persze számos alakítgatás kell ahhoz, hogy végül optimálisan viselkedjen: nem mindegy, hogy milyen bevonat kerül rá, illetve tölcsérének geometriája ugyancsak befolyásolja a hangélményt. A mérnökök tudatosan foglalkozni kezdtek az erősítőből érkező energia hasznosításával is, nem akarták, hogy a hangfalnak kézbesített töltés feleslegessé váljon, és hő formájában távozzon (ez persze valamilyen szinten így is, úgy is megtörténik, a mozgó alkatrészek miatt). Ez vezette őket többek között oda, hogy ne hagyományos gumi peremmel szereljék fel a membránt, hanem másfajta, keverékanyagból készült széleket alkalmazzanak, melyek a mozgás egy részét elnyelik.

Ez segített egyenletesebb frekvenciaválaszt elérni, viszont egyúttal a részletek csökkenését is okozta. Az EPICON szériában alkalmazták először azt a mágneses port (SMC = Soft Magnetic Compound), mely összepréselve a motor egyes fémelemeit helyettesíti. Az eleinte még szemcsés állapotból szilárd karika jön létre, melyet különféle folyamatoknak vetnek alá, végül ez az idom öleli körbe a lengőtekercset.

Küllem

Az EPICON 2 olyan hangfal, melynek kicsomagolásához, mozgatásához, beüzemeléséhez kesztyű szükséges. Külsőleg nem kevésbé elegáns, mint egy komolyabb hangszer, hasonlóan kényes is. Magassugárzóját nem fedi protektor, ezért gyerekektől és ujjbegyektől távol kell tartani.

A rostokból összepréselt membrán sugall valamit, hiszen már a legkisebb lámpafény mellett is tisztán láthatók a felületben húzódó fadarabkák, vékonyka csíkok. A már-már olaszos, bútor jellegű doboz kerüli a szögletes formákat, a manapság divatos fényes fehér és fekete opciókon kívül vöröses, ún. macassar és dió színek közül válogathatunk. A hangszórók körüli csavarokat nem fedték le, de ez az enyhe műszaki érzet valahogy jól áll neki, legalábbis szerintünk.

Az aránylag testes és masszív doboz hátulján található egy basszreflex nyílás és a DALI jellegzetes, szinte túlzóan masszív csatlakozója. A kettős kábelezésre alkalmas aljzat dupla szorítófejes szerkezetű. Így sarut, csupaszított vezetéket és banándugót is képes fogadni úgy, hogy a végén ezen kábelvégek bármelyikét gondosan rögzíteni lehessen.

Talán felesleges említenünk, de természetesen hozzá illeszkedő állvány is vásárolható az EPICON 2 alá (bruttó kb. 280 ezer forintos pár áron). Utóbbi 53 centivel és további 10 kilóval toldja meg a dobozt.

Hangminőség

Az EPICON 2 nem csak a DALI, hanem általában a csúcskategóriás hangfalak tulajdonságait hordozza, ennél fogva nem ajánlható akárhova, és közel sem biztos, hogy bármilyen erősítővel megelégszik majd. Míg nálunk vendégeskedett, Musical Fidelity és Rotel elektronikákkal is megpróbáltuk barátkoztatni, ám bármennyire ismertük jónak e készülékeket, egyfajta hiányérzetünk volt. A mélyközép frekvenciák fantasztikusan pontosak és áttetszők voltak már ekkor is, viszont a selyem dóm magassugárzó túl nyersen, kevés árnyaltsággal tudott csak szolgálni. Végül egy Master Sound Due Venti csöves erősítőt izzítottunk be a finomított felső frekvenciák reményében. Az elektronikát triode üzemmódban használtuk és 4 ohmos kimeneteire kötöttük az EPICON 2-t. Forráseszköznek Hegel DA konvertert alkalmaztunk, Vertere kábelekkel. Az elektromos áramot IsoTek szűrőn és tápkábeleken keresztül kapta a rendszer. A meghallgatást kb. 20 m2 alapterületű helyiségben végeztük.

Műfajtól és a lejátszott zenék minőségétől függetlenül sajátosan tiszta, friss stílusú hangsugárzónak mutatta meg magát az EPICON 2. Lényegre törően ábrázolt, a hangszínpadot befelé irányította, nem állt neki bűvészkedő hangnemben tárogatni, szellőztetni a részleteket. Az SMC membránt nem lehet eleget dicsérni, énekhangokban és gyorsaságban minket azonnal meggyőzött. A lágy dómok által megszólaltatott frekvenciák kissé szubjektív irányba terelték az összképet. Néha a várt csilingelést csak felszínesen reprodukálták, ezáltal a cintányérok fémízét nem tudták tökéletesen visszaadni. Lehet, hogy csak a mi elvárásaink voltak túl magasan, mindenesetre ismerve a ribbon magassugárzók adottságait, mi hiányoltuk a nagyobb EPICON dobozokban található, hibrid rendszert. Mindezzel nem arra utalunk, hogy rossz hangfal lenne az EPICON 2, hiszen sokszor azonnal megosztotta velünk ez éppen lejátszott felvétel magját, atmoszféráját, intim részleteit. Egyszerűen csak bizonyos hallgatói távolságon (2,5-3 méteren belül) nem mindig éreztük összeolvadni a mélyközép hangszórót és a magassugárzót. A dóm túljátszott szerepét némileg mérsékelte az elektroncső, illetve a dobozok enyhén kifelé fordítása. Ettől függetlenül az EPICON 2 nem a lágy, gyengéd stílusú hangfalak közé tartozott. Konkrét és őszinte jellegét derűvel és könnyed hűvösséggel tette fogyaszthatóbbá. Így sokszor úgy éreztük, mintha a lejátszott felvételt instant kaptuk volna, közvetlenül a keverőpult memóriájából.

Az EPICON 2 pozitívumai közül említést érdemel, egy pillanatra sem volt unalmas. Mindenkor élénk, életteli maradt, a hangszereket lelkesen szólaltatta meg és profin elkülönítette egymástól. Filmnézésre is remekül bevált, a mozis karakterű dobozokkal ellentétben, sokkal árnyaltabbá tudta tenni a cselekményt aláfestő zenei betéteket. A szereplők beszédét is kristálytisztán kiadta, sztereó felállásban is képes volt ügyesen koordinált fantom center érzetet kelteni. A légies, transzparens közepek mellett basszusai is remekül sikerültek. Ha dinamikára került sor, rezzenéstelenül ránk zúdította a lökéseket, impulzusokat. Kicsit el kellett húznunk a sarokból, mert néha már váratlanul keményen kezelte az ütős hangszereket, robajokat, stb. Eleinte makacs doboznak tűnt, de miután megtaláltuk a neki ideális pozíciót és kábeleket, sokkal kezesebbnek mutatta magát.

Tsuyoshi Yamamoto - Misty c. lemezének (sajnos itthon nem kapható a CD, nekünk külföldön sikerült levadásznunk egy eredeti kiadást) hallgatásakor pillanatok alatt feltérképezhettük a zongora dimenzióját. Minden egyes leütött zongorabillentyű tűhegyes fésűként szánkázott végig a szoba légterén. Ehhez nem társult olyan extra mélység vagy légiesség, amit egyes hasonlóan árazott dobozoktól korábban már megkaptunk. Viszont az érzelmi töltet hiány nélkül átjött. A jazzkocsma hangulatú zenéktől ellazultunk, Gramatik - Bluestep c. száma alaposan megrázta a szoba levegőjét, beleértve az alattunk lévő fotelt, pillanatokon belül fesztiválpörgés hangulatunk lett. A méltán elismert Hans Zimmer által komponált, Interstellar c. filmzenei albumot fülelve újfent bebizonyosodott az SMC membrán rendkívüli közvetlensége és teherbírása. A nehéz, nagy lélegzetű orgonaszólamoktól nagy hangerőn sem vált torzzá, hörgőssé az EPICON 2, hozzá kell tennünk persze, hogy a kis szobában nem is nagyon tudtak volna hová menekülni a felszabadult energiák. Az általunk közepesnek gondolt jelszinten magabiztos és határozott előadást kaptunk, kb. háromnegyed terhelésen már nem erősödtek tovább a basszusok és kissé bántóvá váltak a magas frekvenciák, ezért az EPICON 2-t egyértelműen moderált, illetve mérsékelten hangos bevetésekhez tudjuk ajánlani.

Végszó

Ebben a kategóriában jogos elvárás, hogy ne a hangfalat halljuk, hanem a zenét. Abban a pillanatban, hogy valami extrát, bármilyen hozzáadott apróságot érzékel a hallgató, az illúzió összeomlik, és onnantól kezdve ismét meggátolja zenei azonosulásunkat a tudat, hogy nem a felvételt halljuk, hanem egy hifi rendszert. Mire alaposan átmelegedett a teszteléshez használt erősítőnk, sikerült elfeledkeznünk az EPICON 2 jelenlétéről, illetve a ribbon magassugárzó hiányáról. Figyelmünket átereszthettük a rögzített hang dimenziójába, de ehhez olyan elektronikára, kábelezésre és kiegészítőkre volt szükség, amelyek segítették a jel tiszta továbbítását, és lehetőleg nem piszkítottak bele a képbe saját hangjukkal. Mindezt csak azért írjuk le, hogy egy általános szabályt is kiemelhessünk, a DALI EPICON 2 általános dicsérete mellett. Egy ilyen hangfal ugyanis önmagában nem nyújt önfeledt zeneélményt. Kelleni fog hozzá még számos komponens, hogy elérkezzünk a várva várt pillanathoz, amikor a hangszeren kívül semmi más nem tudja elvonni a figyelmünket. Türelem és körültekintés, valamint vaskos bankszámla kell egy EPICON 2 köré épített, teljes rendszer megvalósításához, de aki igazán híve az élő zenének, annak nyilván minden forintját megéri.

1 2

Következő oldal >