Cocktail Audio X45Pro hálózati zenelejátszó teszt

A magasra tett léc

2022. május 12., csütörtök, 22:50

Cocktail Audio CocktailAudio audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó DAC audio lejátszó USB DAC lejátszó teszt zenelejátszó teszt DAC teszt hálózati zenelejátszó hálózati audio lejátszó hálózati lejátszó teszt

A Novatron, a Cocktail Audio gyártója, igen széles termékválasztékot kínál, a belépőtől a magasabb kategóriáig számos készülék áll rendelkezésre. az AV-Online is többüket tesztelte és az egyre magasabb árcédulához mindig egyre jobb hangzás és egyre több szolgáltatás társult. Az X45Pro multifunkciós hálózati lejátszó a Cocktail Audio csúcsmodellje, amely megépítésében és hangzásában egyaránt a felső kategóriát képviseli.

A Cocktail Audio X45Pro "hivatalos kategóriája" multifunkciós hálózati zenelejátszó, ezért rögtön azzal kezdjük, hogy mit is tud pontosan. Streamer, D/A konverter, CD-játszó/rippelő, FM/DAB tuner, fejhallgató erősítő, MM phono, előerősítő, hálózati és lokális lejátszó. Mondhatni a már ismert X45 tudását ő is megkapta, de mindezt a funkcionalitást egy még erősebb, még kifinomultabb csomagban kínálja, még jobb megépítés mellett és persze lényegesen magasabb áron. Amikor azt mondjuk, hogy az X45Pro sokat tud, akkor ez nem meglepetés, hiszen a kisebb modellek tesztelésekor mindezzel részben már megismerkedtünk, de a több mint 130 oldalas felhasználói útmutató is jelzi, hogy komoly tudással vértezték fel a készüléket. A rippelt CD-k vagy a felvett rádióadások/analóg lemezek számairól mi nem szerettünk volna lejátszási listákat készíteni, de aki a régi kazettás deckek korszakát szeretné felidézni, az immár digitális formában és gyakorlatilag csak az SSD tárolókapacitásának korlátai mellett, ehhez itt egy teljes csomagot kap, megfelelően kidolgozott és átgondolt automata vagy manuális vágási funkciókkal és borítókezeléssel. Semmi nem maradt tehát ki abból, amit a kisebb testvérek tudnak és mindez a gyártó által kínált legelegánsabb csomagban van tálalva.

Külső és belső tulajdonságok

Az X45Pro megépítése példás, érezhető, hogy a gyártó nem kukoricázott: mértani pontosságúak az illesztések, kiváló minőségűek a csatlakozók, minden pozitívum, amit a kisebb modellekből már megismerhettünk itt is megvan, de láthatóan rátettek egy lapáttal. A robusztus vázszerkezet és a 13 mm vastag alumínium előlap egyaránt erről tanúskodik.

A hatalmas LCD kijelző középre került, de itt a CD futómű is, nem pedig az előlap bal oldalán, mint az X45-nél. A kijelző - amelynek megfelelő mérete miatt minden jól olvasható, különösen mivel a megjelenített karakterek mérete is állítható - bal és jobb oldalát a vezérlő elemek foglalják el, nincs zsúfoltság, minden áttekinthető. Bal oldalon a hangerőszabályzót, alatta a be/kikapcsoló gombot, amellett pedig a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenetet, egy AUX analóg és egy USB bemenetet találunk. A jobb oldalt egy módválasztó (OK, pause, scroll) gomb és alatta négy gomb (input, return, stop, menu) foglalja el.

A hátlap kifejezetten impresszív, mondhatni az árkategóriának nemcsak megfelelő, hanem azon túlmutató. Bal oldalon az IEC csatlakozó és a be/kikapcsoló mellett rögtön a digitális kimeneteket (AES/EBU, optikai, koaxiális) találjuk, ezért a még jobb minőségű, külső D/A konverterek használata is lehetséges. A 12 V-os trigger kimenet majd az USB digitális bemenet következik, külső streamer vagy számítógép/laptop USB-n is csatlakoztatható. A további digitális bemenetek (AES/EBU, optikai, koaxiális) után egy pár analóg RCA bemenet is helyet kapott, mellette pedig egy 8 TB kapacitású HDD-t vagy SSD-t befogadó slot is rendelkezésre áll. Utóbbi felett 2 db USB 3.0 bemenetet, egy-egy USB és HDMI kimenetet találunk, az utóbbi audio vagy monitor kimenetként is használható. A LAN és a phono RCA bemenet/földelő csatlakozó, majd a DAB/FM antenna bemenet után az analóg RCA és XLR kimenetek zárják a sort, mindegyikük megfelelően nagy távolságra van egymástól, ezért a nagyobb méretű csatlakozókkal szerelt összekötő kábelek használata is lehetséges.

Nemcsak a külcsín van rendben, hanem a belbecs is: ESS SABRE 9038 PRO D/A konverter és OPA627BP műveleti erősítők lapulnak a fedőlap alatt, négymagos ARM Cortex A9 processzor társaságában. Az X45Pro PCM 768 kHz és natív DSD 512 támogatású, az MQA is támogatott.

A teljes belsőre a minőségi megjelenés és az átgondolt elrendezés jellemző, az áramköri lapok elhelyezkedése logikus. Az elektromos és üresjárati zajok minimalizálása érdekében a digitális és analóg alkatrészek áramforrás-áramköreit elszigetelten alakították ki, a toroid transzformátor és a kapcsoló üzemű tápegység egyaránt teljesen árnyékolt.

Hálózati képességek terén a szolgáltatások teljeskörűek: samba szerver, hálózati megosztás (samba kliens), UPnP és FTP szerver és Shareplay (AirPlay-en) egyaránt rendelkezésre áll és magától értetődő, hogy az internet rádiót és a jelentős zenei streaming szolgáltatók mindegyikét - TIDAL, TIDAL MQA, Deezer, Qobuz, Napster - integrálták.

A hardver makulátlanságát és a készülék szerteágazó tudását némiképp beárnyékolja az egyszerű, műanyag távvezérlő, de annak működésére nem lehet panasz. Az applikáció kezelhetősége és grafikai megjelenítése terén van még mit javítani, annak formatervét többedik nekifutásra is nehezen tudtuk megszokni, de mindez a hangminőségre nincs közvetlen hatással és egy frissítés minden bizonnyal átadja majd a múltnak.

Tesztkörnyezet, meghallgatás

A tesztidőszak során a Cocktail Audio X45Pro-t Naim SUPERNAIT 3, Accuphase E-800 és Musical Fidelity M8xi integrált erősítőkkel hallgattuk Focal Aria K2 936, Monitor Audio Platinum PL200 II hangsugárzók társaságában, Schnerzinger Essential Line és Reference TS1000 RCA/XLR, hangsugárzó és tápkábelekkel, Operator 12 tápszűrővel, illetve AudioQuest Thunderbird XLR, Robin Hood Zero hangfal és Blizzard Xtreme tápjábelekkel valamint Niagara 7000 tápszűrővel. A Schnerzinger kábelezés az Accuphase E-800-zal együtt kifejezetten telitalálatnak bizonyult, de az X45Pro mindegyik összeállításban meg tudta mutatni remek képességeit. Aszimmetrikus és szimmetrikus bemenetek egyaránt rendelkezésre álltak, ezért RCA és XLR összekötő kábelekkel is meghallgattuk és az utóbbit használva sokkal jobb eredményt kaptunk, ezért ha az erősítő rendelkezik ilyen bemenettel azt javasoljuk használni. Tesztünk nem összehasonlító, de hogy perspektívába kerüljön az RCA forrásoldali hendikep, ezen kimeneten a készülék által nyújtott produkció az Accuphase E-800-zal hallgatva több ponton is sántított a Naim NDX 2-höz képest, míg az XLR kimenetet használva referencia forrásunkat már-már arra kényszerítette, hogy fusson a pénze után.

Lee Ritenour: Dreamcatcher albumáról a címadó felvételen a gitárra szándékosan kicsit több visszhangot és késleltetést kevertek a szokásosnál, de ez nem zavaró, az X45Pro tökéletesen visszaadta a hangmérnök elképzelését, ahogy a hang a két hangszóró között "ugrált". A felbontásnak köszönhetően a húrhoz érő pengető és a bundokhoz érő húrok hangja egyaránt félelmetesen hihető volt, a mikrofonozás és a felbontás miatt a gitáros levegővétele is hallatszott. A két szólam természetesen nem egyszerre lett rögzítve, hanem két gitárt hallunk, de az összhang megteremtése tökéletes volt, az X45Pro pedig semlegességre törekedő megközelítéssel tolmácsolta a felvételt, miközben lehetőleg minden részletet szeretett volna kihozni belőle, de szerencsére anélkül, hogy átesett volna a ló túlsó oldalára. A lemez második dalában a Charleston-ban is megmaradt a visszhang a keverésben, de itt elsősorban a ritmikát figyeltük, amit a készülék tökéletesen hozott és a Schnerzinger kábelezéssel olyan magasságokba jutott, amiről korábban nem feltételeztük, hogy lehetséges. A basszus felzárkózott a magas szekcióhoz, amelynek köszönhetően stabil hangképet kaptunk és a térbeli pozícionálással is elégedettek voltunk.

Michele Rabbia: Lost River lemezéről is a címadó számot hallgattuk, elsősorban azért, mert éreztük, hogy az X45Pro-nak kiváló a felbontása és az a gazdagon strukturált hangzásvilág, amelyet ez a dal közvetít tökéletesen alkalmas ennek teljes kibontására. Ez a zene egy spontán improvizáció, amelyben Rabbia ütőhangszeres játéka kreatív és lendületes, annak ellenére, hogy nem a klasszikus lábdob/pergő/tam/cintányér összeállítás hallható. Gianluca Petrella harsonája a "szólóhangszer", mert az ütőhangszerekkel klasszikus értelemben vett dallamjáték igazából nem lehetséges, bár az X45Pro Rabbia játékát tolmácsolva mégis az ellenkezőjéről győzött meg minket. Eivind Aarset gitárja az effektezés miatt esetenként rövid időre átvette a szólóhangszer szerepét, de megint hiába keresnénk a hagyományos harmóniákat, azt a három zenész tökéletes egysége teremtette meg, amelyhez a Cocktail Audio kiváló társnak bizonyult. A hallottak megerősítették az eddig tapasztaltakat, meggyőző volt a produkció, a részletek megszólaltatása, az alacsony szintű információk - amelyekből bőven jutott a szubtartományba is - olyannyira valósághűek voltak, hogy ez esetenként már szinte ijesztő méreteket öltött. A színpad mélysége fokozta ezt az élményt, az összes apró nesz, zörej, hangszerhang lélegzetelállító természetességgel érkezett, a forráskészülék pedig nem állt a hangszerek áramló játékának útjába.

A finomságok útján tovább haladva Radka Toneff: Fairytales albumáról a The Moon’s a Harsh Mistress következett, amely állandó tesztanyagunk, ha a női énekhangra vagyunk kíváncsiak, hiszen a középtartomány esetleges hibáira, hiányosságaira könnyen fény derülhet. Itt nem hibákat kaptunk, az X45Pro a tragikusan fiatalon elhunyt énekesnőt nagyon halkan hallgatva is finom, magával ragadó, bársonyosan simogató hangzást közvetített, amelyet Steve Dobrogosz zongorajátékának lecsengései is valósan egészítettek ki. Toneff hangja bensőséges volt, levegője túlzások nélkül érkezett, amelyet a Funny Valentine-ra és a Nature Boy-ra váltva is megkaptunk, nagyon finom lecsengésekkel. A zongora bal és jobb kéz játéka egyaránt elnyerte tetszésünket, Dobrogosz kísérete, billentései egyértelművé tették klasszikus zongorista előképzettségét, ezeket a belső részleteket is megkaptuk az X45Pro-tól.

Ha már a zongoránál tartunk, Keith Jarrett: Standards Live albumának utolsó számán a The Old Country-n az élő felvétel minden szépsége átjött. Jack de Johnette Jarrett váltásaihoz igazodó parádés kísérete a pergődob finoman ütött kávájával és Gary Peacock ritmikus bőgő alapjának és különösen szólójának visszadása egyaránt szép volt. A zongorahangok eközben is gördültek, és bár egyeseknek zavaró lehet, ahogy ezután belehallatszik a mikrofonba Jarrett zongorázás közbeni "éneke", de az ő játékának egysége így teljes. Az improvizációból visszatérő Jarrett aztán a fő motívum dallamainak újra megformálásakor egy másik megközelítéssel zárta a számot, amihez a lengő cintányér hangja és végig stabil hátteret nyújtott. A közönség szűnni nem akaró tapsa nem volt meglepetés és ekkorra már az X45Pro nagyon magas színvonalú megszólalása sem.

A Todd Gustafsen Trio: The other side albumát hallgatva a harmónia továbbra is teljes maradt és nemcsak a címadó felvételen. Az X45Pro-t itt az Accuphase E-800/Schnerzinger rendszerrel hallgatva, az atmoszféra egészen fantasztikus volt és mindez halkan is érvényes, nem kellett feltétlenül felhangosítani hozzá. De ha mégis ehhez volt kedvünk (így történt) akkor a torzítás hiánya (mi ennek tudtuk be) miatt gyakorlatilag a végletekig növelhető volt a hangerő. A zongorához magától értetődő természetességgel csatlakozott a pergődob és a lengő cintányér kettőse, amit a tamok játékának pontos és dallamos megszólaltatása kiválóan egészített ki és ezáltal rendkívül könnyűvé tette a ritmika és a dallam követését. A Tunnel-ben a pergődob és a bőgő hangzása nagyon pontos volt, utóbbi nemcsak az E hanem a G húron is, a belső részletek tekintetében pedig a felbontásnak köszönhetően mondhatni "csak" azt kaptuk, amit ekkorra már megszoktunk.

Paul Stephenson: Moon in the Glass dalában éteri nyugalomból törtek elő a hangszerek és érkezett Stephenson éneke. Az atomstabil alapokra félelmetesen precízen épült rá a gitár aláfestés és megdöbbentően hiteles volt a térábrázolás is. A háttérbe kevert bund nélküli basszusgitár alap mindent beterített, a vokál belépésekor az énekesek szinte előttünk álltak. Az Accuphase E-800 jelenléte ebből a szempontból döntőnek bizonyult, de az ilyen magas szintet képviselő erősítők fokozottan képesek a lánc elejéről érkező esetleges hiányosságok megmutatására, itt pedig ennek ellenkezője történt: az X45Pro szinte saját árnyékán túllépve volt képes kiszolgálni a rendszert.

Sting: The Last Ship lemeze végigment, pedig csak a bele akartunk hallgatni pár számba. A címadó dal felépítése remekül sikerült: már a tangóharmonikánál és a pontozott bőgőjáték után fokozatosan belépő vokálnál érezhető volt, hogy a tonalitás itt is rendben lesz, de hallani akartuk, hogy a finomságok mellé a hangtömeg érzékeltetése terén is felzárkózik-e majd az X45Pro. Ez sem fogott ki rajta, ráadásul a térleképezés továbbra is nagyon szépen sikerült. Ezután a Dead Man’s Boots lassú és dinamikus részinek hangulata egyaránt átjött, a basszusgitár magasról mélyre húzott hangja és a húrokon csúszó kéz csak megfelelő pontossággal és nem túlhangsúlyozva szólalt meg és a szám a végére sem esett szét. Majd az And Yet-ben a finom belső rétegződés, a tangóharmonika és az elektromos jazz gitár kísérete a Brand New Day lemez hangulatát idézte, a basszus alap atomóra pontossággal futott végig, ezután pedig az August Winds háttérből megszólaló mély üstdobja is megvolt. A Language of Birds-öt halkan hallgatva az ének mellett a beszéd is élethű volt, a rendszer pedig egyaránt tökéletesen reprodukálta Sting nyugodt (és zaklatott) éneklését, a szövegérthetőség példás, a vokál és a ritmika, a részletek megjelenítése egyaránt kiválóan sikerült. A Practical Arrangement-ben a keserédes hangulatú lánykérés zongora és bőgőjátékához kapcsolódó finom dobkíséret lecsengései, majd a fuvola és a trombita a háttérben egyaránt tökéletesen koherens egységet alkotott, a szövegbe ágyazott szomorúság áthatotta a felvételt, az X45Pro nemcsak technikailag remekelt, érzelmek kiváltására is képes volt. A Ballad of the Great Eastern-t is tökéletes érthetőség jellemezte, a hegedű és az akusztikus gitár kíséret a hang felfutása és lecsengése tekintetében egyaránt példás volt, a feszültség fokozása is sikerült. A What Have We Got kezdő soraiban a hegedűkön (nem egy van) játszott ír motívumok, majd az erre ráépülő vokál már valódi koncert hangulatot teremtett, a hangerőt is ennek megfelelően növeltük. A Becky Unthank-kel közösen előadott So To Speak szomorú hangulatát valamelyest képes volt ellenpontozni az énekesnő éteri hangja, de mégis a dalba kódolt dráma győzedelmeskedett, az X45Pro hallgatásakor nem maradt bennünk hiányérzet.

Összegzés

A Cocktail Audio X45Pro "arra szerződött", hogy a felvétekben rejtőző minden elképzelhető információt átadjon és teljesítette is feladatát, de nem lélektelenül, érzelemmentesen, ellenkezőleg: a zenék mélyére hatolva azok lényegét igyekezett megragadni és közvetíteni, ritmikailag is koherens előadással. Ha ott durvaság lapult, akkor azt, ha finomság, akkor azt, semlegességre törekvő hangképe ellenére nem egy egysíkú készüléket ismerhettünk meg benne. A kisebb testvérek hiányosságain túllép, így azok számára jelenthet megfelelő választást, akik hajlandóak a tudásának megfelelő komponensekkel és kábelekkel párosítani és produkciójának színvonala révén az egzotikus, ezoterikus elektronikákat kedvelők listájára is bekéredzkedik. A Cocktail Audio X45Pro nem rúgja rá az ajtót hallgatójára, hanem fokozatosan nyeri el bizalmát és semmi kétség: Ajánlott Vétel!

1 2

Következő oldal >