CHoco Sound EMEI sztereó erősítő teszt
2024. január 4., csütörtök, 23:30
Kinki KinkiStudio CHocoSound audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő erősítő teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt
Tavasszal mutattuk be a Kinki Studio EX-M7 végerősítőt, ami egy nagyon bitang masina a kategóriájában, hiszen se a minőséggel, se a felhasznált anyagokkal nem spóroltak. A cég gondolt egyet, és létrehozott egy leányvállalatot CHoco Sound néven, aminek már meg is érkezett debütáló terméke, az EMEI integrált sztereó erősítő.
Nagyon biztos, erős nyitás
Már eleve a Kinki Studio elnevezés is picit tréfás európai szemmel, a CHoco Sound nem kevésbé, de úgy látszik Kínában ezek a játékos nevek lettek mostanában divatosak. Büszkék is az eredetükre, nem hiába nagybetűvel van írva az első két karakter, ami nagy valószínűséggel a hazájára utal. A Kinki Studio erősítőspecialista, hiszen integrált típusok, elő- és végfok modellek, valamint fejhallgató erősítő van a repertoárjukban, továbbá kábelek. Ezek alapján nem csoda, hogy a CHoco Studio első terméke az EMEI egy integrált sztereó erősítő, amiről minden flancot lehagytak, hiszen elsősorban azoknak a sztereó zenehallgatóknak készült, akik a klasszikus értékrendeket képviselik a digitális platformon.
Az EMEI egy kompakt erősítő, de látszik rajta, hogy nem vették félvállról a megépítését és kivitelezését, hiszen a váz többrétegű és vastag alumíniumból készült, úgy is néz ki ezáltal, mint egy kisméretű páncélszekrény. A tervezők azért vittek még fantáziát a dizájnba, hiszen az előlap ívelt, a két széle kiemelkedik. Jobb oldalára helyezték a nagyméretű tekerőgombot, amivel bekapcsolhatjuk a készüléket és állíthatjuk a hangerőt, a bal oldalon nincs semmi. Ennél letisztultabb formát nehéz elképzelni, bekapcsolt állapotban változik is a helyzet, hiszen középen nagyméretű kijelző van, amit kézzel csiszoltak kristálytisztára, így elég távolról is olvashatók az egy sorban megjelenő karakterek. A CHoco Sound készülék egyébként úgynevezett Gun Metal, tehát fegyver fém színben is kapható, ami ad egy nagyon egyéni megjelenést a formatervvel karöltve.
A fedőlapon találunk egy felületet, amit átlátszó üveglap véd, azon keresztül betekintést nyerhetünk részben a készülék belsejébe, amire ezek szerint büszke a cég. Jogosan! Hasonlóan a Kinki végfokjához, itt is minden a minőséget tükrözi, pedig azért más árfekvésben van az a készülék. Az elrendezés logikus, letisztult, és még a nagyméretű trafót is úgy helyezték el, hogy kellő levegőhöz jusson, a hő elvezetésében pedig a vastag alumíniumváz kap szerepet, szellőzőnyílásokat nem találunk. Pontosabban igen! Érdekes megoldás, hiszen a készüléket alulról lehet szétcsavarozni, az említett összetevők nem az alvázra, hanem a fedőlapra vannak felrögzítve, tehát fejére állt az egész világ! Így az erősítő aljára, a trafóhoz került szellőzőnyílás, valamint szétszedve a készüléket láthatjuk, hogy az alumínium nem csak kívülre került, belül az oldallapoknál több réteget, és csillapítóréteget is használtak. Gondos, alapos, egyéni és nagyon megfontolt az elgondolás és kivitelezés, amit ettől a kategóriától nem feltétlenül vártunk el.
A CHoco Sound EMEI tehát egy kompakt, ám rendkívül stabilan megtervezett erősítő, ami képviseli az anyacég Kinki Studio jellegzetességeit, így a minőség és mennyiség is nagyon fontos szempont volt a megalkotásakor. Így került a készülékbe egy 400 VA-es toroid transzformátor és sok farádnyi kondenzátor.
Csatornánként 138 wattot kapunk 8 ohmon, ami egy hifi háztartásban biztosan elegendő lesz, még kényesebb hangfalakhoz is. A több független DC tápegység külön tápellátást biztosít az előerősítő, jelerősítő, teljesítményerősítő, védelmi áramkör, vezérlő áramkör és az esetleg csatlakoztatott házon belüli komponens számára. Ezt a konfigurációt kizárólag zenéhez tervezték, így a KINKI STUDIO legújabb generációs, teljes egyenáramú, előre visszacsatoló erősítő áramkörét alkalmazva az audio jelútban nincsenek kapacitív komponensek, nincs színezés és az eredeti zene legtisztább reprodukálása volt a cél.
Aranyos, de vad kis szörnyetegként definiálja gyártója az erősítőt, ami méretét és tervezését tekintve könnyen mozdítható, de remek a súlyelosztás, továbbá nagyon stramm lábak tartják, így a stabilitás is adott, hiszen a mindössze 10 kg a szokásosnál sokkal kisebb alapterületen fekszik.
A CHoco Sound minőségi hangfalcsatlakozókat, 2 pár RCA és egy pár XLR bemenetet nyújt, amelyek mellett elfért a hálózati aljzat és a fő tápkapcsoló is, továbbá a K-link segítségével csak egy dedikált kábelre van szükségünk további Kinki Studio komponensek párosításához.
Távirányítót is találtunk a dobozban, ami a készülék megmunkálásához képest kicsit megmosolyogtathat, de működik, kézre áll, és hasonlóval találkoztunk már jóval drágább erősítőnél is.
Soha rosszabb nyitást!
Az erősítőt a megszokott csöves kimenetű CD-lejátszónkkal valamint Naim streamerünkkel kötöttük össze QED és VIABLUE kábelekkel, elsősorban az XLR-t preferáltuk, ami az esetek legtöbb százalékában jobb jelátvitelt biztosít. Hangfalból maradt a Focal Profile, de ha már egyszer nálunk volt, bekötöttük a KLH legújabb Kendall 2B állványos dobozát is, mindkettő a márvány állványunkra került.
A CHoco Sound alapvető karaktere valóban egyenes leszármazottja a Kinki Studio-nak, ezt le sem tagadhatná. Bár tőlük csak egy végfokhoz volt eddig szerencsénk, ami rengeteg erőt birtokolt, mindezt szépen és magabiztosan adagolta, a felhasznált anyagok nagyon minőségiek voltak, a kivitelezés nem kevésbé. Ott is találkoztunk nagyon egyéni megoldásokkal, gondoljunk csupán az aranyszínű hűtőbordákra, most meg teljesen a feje tetejére állt a világ, ahogyan írtuk is. Azt nem tudjuk, hogy ezzel a megoldással próbálkozott-e bárki a hifi történetében, de mi biztosan nem találkoztunk még vele. A lényeg az, hogy működik, hiszen órák elteltével sem tapasztaltuk azt, hogy melegedett volna a készülék háza. Ehhez nagy valószínűséggel elegendő lett volna a spéci készülékház, ami olyan megépítettségű, amit jóval magasabb kategóriában sem feltétlenül kapunk meg.
A Kinki Studio elég szűkszavú, a CHoco Sound talán még ennél is, de legalább megúsztuk a marketingszöveget, amivel mások többnyire csak a világot szeretnék megváltani. Mondjuk a fordított belső felépítést megemlíthették volna, mert erre csak akkor jöttünk rá, amikor leemeltük a fedőlapot. Pontosabban az alsó részt, mert az is némi fejtörést okozott, hogyan lássunk hozzá. A csatlakozók is nagyon minőségiek, a kapcsolódás egyértelműbb nem is lehetne, hiszen összesen 2 pár vonalszintű bemenet áll a rendelkezésünkre, meg egy XLR, phono fokozat nincs. A frontoldalon található hangerőtárcsa közepét benyomva kelt életre a készülék, végigtesztelte az összes áramkört pár másodperc alatt, amit a kijelzőn lehetett nyomon követni, majd indult a zenehallgatás. A hangerő nagyon finoman, talán túl finoman is adagolható akár a potméter, akár a távirányító által. Ez nem a kedvencünk, ha választani lehet a két megoldás közül, vagy már nagyon megszoktuk Parasoundunk egyértelműbb, gyorsabb reagálását. Mindkettővel találkozhatunk, és mindkettő szépen elfér egymás mellett a világban. Először házimozi készülékeknél találkoztunk vele, ott érthető is volt, itt viszont inkább csak elfogadjuk.
Szőrszálhasogatók lennénk? Valóban, hiszen apróságról írunk egy ideje, a lényeg egy a klasszikusnál is klasszikusabb igényeket kielégítő erősítőnél a minőségen és a teljesítményen van. Azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy a CHoco Sound EMEI 800 ezer forintért az egyik legjobb vétel a kategóriájában. Hogy miért? Az egyéniség már ránézésre eleve adott, ilyen kivitelezési minőséggel, egyéni megoldásokkal nagyon ritkán találkoztunk eddig, de ami a lényeg, nagyon megbízható társunk volt az együtt eltöltött idő során.
Ritka szép teret rajzolt, elsősorban Focal hangfalainkkal, míg a KLH-t a közép- és alsótartományban erősítette. Lehet, hogy jobban megszokta a fülünk, ezért maradtunk a saját modellünknél, de azt tapasztaltuk, hogy sokkal többet tud az erősítőből kihozni, és a kategóriájában is közelebb állt hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy a Kendall leszerepelt volna, egyáltalán nem, csak teljesen más karakterű a termete és a tervezési filozófiája által. Egy próbát mindenképpen megér, hiszen alapvetően passzoltak egymáshoz, a választás már inkább az igényünkhöz, ízlésünkhöz és a szobaméretünk kötött.
Az EMEI tehát kimaxolta a Focal adottságait, nagyon szép volt a részletező képessége, ahogyan a színpadkép és a tér is kecsesen, ugyanakkor határozottan rajzolódott ki. Nem volt semmi túldimenzionálva, tehát hangzásban is hozta a klasszikus erősítőépítés alapelveit. Elsősorban finomságával, gördülékenységével ragadott meg, de a basszus is nagyon határozottan volt jelen, és igazán mélyről, ha a zene megkívánta, hirtelen kapcsolódott be. Nem volt cölöpbeverés, legalábbis a hétköznapibb zenéken, de a teljesítményéből adódóan arra is képes volt, ha azt a szabadjára engedtük. Ez utóbbi nem árt, hiszen vannak olyan műfajok, amelyeket kizárólag hangosan szabad hallgatni, tehát ezen a téren jelesre vizsgázott, de ami talán fontosabb, szobahangerőn is képes volt maradéktalanul kibontakozni.
Mi mással kezdtünk volna, mint Knopfler zenekarával, ahol az EMEI nagyon konkrét szimbiózisát alkotta a tisztaságnak, gördülékenységnek és pontosságnak. Minden a helyén volt, ugyanakkor mindent szépen különválasztott, tehát egyszerre felelt meg a tesztelőknek, az elrejtett hangok keresgélőinek, és a szimpla zenehallgatóknak. A szimpla talán csúnya kifejezés, hiszen ebből vannak többen, egy komponenst vagy rendszert eleve azért vásárolunk, hogy szórakozzunk általa a pénztárcánkba beleférő szinten, és ez az erősítő bizony rendesen odatette magát. Nem feltűnően, inkább magabiztosan. Kordában tartotta a Focal sok erősítővel túlzónak tűnő magastartományát, szépen kisimította azokat, az erényeit megtartva, és az énekest is a megfelelő szinten kezelte, tehát csak picit maradt karcos, amennyire szeretjük.
Marcus Millernél is hozta a gördülékeny, dinamikus és egészséges stílusát, a basszusgitár elég mélyre ment, de a hangsúly a játékosságán volt, és abban, hogy a zenekar többi tagja, ha kicsit hátrébb is a színpadon, ki tudjanak bontakozni. A sebességgel sem volt gond, az erősítő nem tudott hibázni, ahogyan Miller sem, és ami még nagyon fontos, ha ugyan kicsit szelídebben is a megszokottnál, a boogie faktorra végig odafigyelt, tehát nem hajlott át professzionálisba az előadás, hanem maradt szórakoztató.
A Toto koncertfelvétele ügyesen van keverve, de azért jóval több a hangszer, és nem jazzklubbal volt már dolgunk, hanem sokkal nagyobb színpaddal, amit az EMEI szépen be is lakott. Hallottunk minden hangszert, de itt is a minőségi jazzrock élőhöz közeli előadását próbálta meg az erősítő, amit sikerült is hoznia. Legalábbis azt a szintet, amit egymillió forint alatt elvárhatunk. Azt viszont hibátlanul. Némi dögösség talán elfért volna még, de azt itt is sikerült kompenzálnia az életvidám, dinamikus és gyors tálalással, a duruzsoló basszusgitárral, Simon Phillips pontos leütéseivel, és Lukather rekedtes hangjával. Most kicsit kevesebb whiskyt ivott talán, de még így is megmaradt igazi rockerhangnak, amit nagyon szeretünk tőle.
Jan Garbareknél a készülék feloldotta a hűvösséget, nagyon sokáig hallgathatóvá téve így, ami nem minden erősítőnek sikerül, pláne a Focal által. Kicsit kikacsintva a KLH irányába ismét, ott talán még jobban képesek voltunk belemerülni a hangulatba, köszönhetően a hangfal mélyebb tónusának, tehát ismét leírjuk azt, hogy egyáltalán nem egy rossz párosítás az sem. A Focallal viszont jobban kinyílt a tér, ami nem volt bántó, nem volt kirívó, inkább egészségesen arányos, és kellően homogén. Sokáig voltunk képesek hallgatni így a művész albumát - nem, mintha kényszer lett volna - és ez sem jön össze minden erősítőnek, ezt már régen beláttuk.
A hangerő növelését már említettük, ahogyan a vehemensebb dalokat is, így tértünk ki a Slayer, Megadeth és Metallica egy-egy szerzeményére. Számított a keverés minősége, ami az előző két bandánál nem mindig adott, viszont a Metallica, főleg SHM-CD-ről valami bődületesen szólt, még a gyengébb szerzeményeket is feledtetni tudta velünk. Nem bántjuk Őket, hiszen az vesse rájuk az első követ, aki 40 év alatt nem írt gyengébb dalokat. A Megadeth keverése sűrűbb, ahogyan ez a Slayernél is előfordul, de a CHoco Sound igazodott ezekhez, és a torzított gitár zúzására és a két lábdobra fektette a hangsúlyt.
Meglepő lenne azt írnunk, hogy ezek után szimfonikus zenén az EMEI rágörcsölt az előadásra? Talán igen, hiszen sok készülék itt szokott elvérezni, a CHoco viszont ugyanolyan kiegyensúlyozott, pontos, naturális és erőteljes maradt, megőrizve minden finomságát. Közepes kivezérlési szinten is nagyon megnyerő volt az előadása, és miután elég gyorsan megszoktuk a hangerő finom növelését, rájöttünk, hogy ez a megoldás még jobban is áll ennek a készüléknek, hiszen az ereje, ami nem csekély, nem károsítja se a hallójáratainkat, se a hangszórókat nem teszi próbára, ha nem kell. Hangosan is megmaradt tehát balanszosnak, arányosnak, az erejét nem feszegette, de azért megmutatta, és a hirtelen váltásokat, dinamikaszinteket is lazán lekezelte. A szólóhangszerek adottak voltak a számára, de a nagyzenekar sem fogott ki rajta, sőt még az opera sem, maximum a Focal által megmozgatott levegőmennyiségből kívántunk volna még kicsit többet. 20 m2 alatt viszont nem vallott szégyent, eszünkbe sem jutott, hogy nagyobb, esetleg állódobozra cseréljük, és ez szintén nagy elismerés a részünkről.
Összegzés, végszó
A Kinki Studio - CHoco Sound leányvállalatának első terméke az EMEI sztereó erősítő, ami előtt nem szeretnénk, ha bárki elmenne szó nélkül. Az egy dolog, hogy úgy van megépítve, mint egy ipari szerkezet, az egy másik, hogy a belső tartalmát érdekes és egyéni módon fordítva szerelték be, de olyan naturálisan, szépen, kiegyensúlyozottan muzsikált, ami nem csak egy szárnyait bontogató cégtől lenne nagy szó. Nincs benne semmi flanc, hiszen az időtállóságra és a minőségre törekedtek, ehhez jön még a közel 130 W csatornánként, ami nagyon kevés esetet leszámítva mindig elég lehet. Nem válogat a stílusok között, de komoly erősítőhöz méltón ő is elsősorban a természetes hangszereket szereti, és alapvetően bármivel és bármilyen hangerőn hoz egy szintet, ami abszolút rendben van az érte elkért pénzért cserébe. Csak Ajánlott Vétel lehet!