Canton GLE 90 álló hangfal teszt
2021. szeptember 1., szerda, 22:50
Canton audio hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal Canton hangfal hifi hangfal teszt Canton hangfal teszt
A Canton legújabb GLE sorozatának nagyobb állványos típusa a GLE 30 rendkívül jól szerepelt nemrég a szerkesztőségünkben. Számunkra evidens volt, hogy szívesen megismerkednénk a széria többi tagjával is, és bár nem szerettünk volna eredendően ilyen nagyot ugrani, nem nagyon ellenkeztünk a GLE 90 láttán, hiszen az elődjének tekintendő GLE 496.2 éppen csak lecsúszott az Ajánlott Vétel státuszunkról.
A jót még jobbá tenni!
A Canton mérnökei hét éven keresztül pihentették a GLE sorozatot, ami annak tudható be, hogy kategóriájában Európa szerte nagy népszerűségre tett szert, továbbá nem igazán volt rajta mit javítani. Egészen eddig. Azt nem állítjuk, hogy forradalmi újításokkal találkozhatunk, ami valljuk be, felesleges is lett volna, hiszen egy nagyon jól eltalált szériát sikerült annak idején megalkotniuk. Mindenesetre a Canton honlapon teljes technikai és optikai átdolgozásról mesélnek. A GLE 90 első ránézésre nem is igazán különbözik az elődjétől, azonban jobban szemügyre véve feltűnnek a módosítások.
A háromutas konstrukció összesen négy darab hangszórót tartalmaz, amiből a kettő 192 mm-es mélysugárzó, valamint a 174 mm-es középsugárzó a korábbi alumíniummal ellentétben titán membránnal rendelkezik. Ennek oka az, hogy a titán gyorsabban követi a zene impulzusait, javult a dinamika, a felbontás és az egyensúlyérzet is. Mindegyik darabot stabil polikarbonát kosárba építették, mögéjük erős mágneseket helyeztek el, így biztosítva a középkategóriás hangszórók stabil munkáját.
Kettőjük közé a jól bevált 25 mm-es alumínium és mangán ötvözetből előállított magassugárzó került, aminek védelméül fixen rögzített rács szolgál, körülötte pedig hullámvezetőt találunk, ami az ideális hangszórást és az optimalizált hangváltást segíti.
A Canton GLE 90 tömege közel 20 kg, a stabilitásáért négy darab fixen rögzített talp felel, a reflexnyílás hátul és lent található. Ez természetesen valamivel szélesebb, mint a GLE 30 esetében, a mélységük viszont hasonlóan terjedelmes.
A csatlakozók terén is megegyeznek, hiszen továbbra is a szimpla erősítést pártolják, az arany és teflon pedig most sem maradt el. Belül jóminőségű keresztváltót alkalmaztak, valamint megfelelő merevítést és csillapítóanyagot, aminek ilyen méretben még nagyobb jelentősége van. Míg a kisebb modell fekete vagy fehér színben kapható, addig itt már felüti a fejét a makassar is, de ebben az esetben a frontoldal továbbra is fekete marad.
Ahogyan a hangszóróvédő selyem is, ami itt is mágnesesen illeszthető, felhelyezett állapotban sem gátolja a hang terjedését vagy minőségét, a keretük viszont jóminőségű, fa alapanyagú.
A 21x106x31 cm-es méretekkel megáldott háromutas hangdoboz frekvencia-átvitele 20 Hz-40 kHz-ig terjed, ami könnyen meglehet, hogy enyhe túlzás, de a GLE 30-ból kiindulva érhet még minket meglepetés, főleg annak tudatában, hogy a pillanatnyi teherbírása akár 320 W is lehet, ami bizony nem piskóta.
A GLE álló típusa ismét kitesz magáért!
A meghallgatást itt is a Parasound elő-végfok párosunkkal, csöves kimenetű CD-lejátszónkkal és QED és Nordost kábelekkel tettük meg, ami megegyezik a GLE 496.2 esetében is használt komponensekkel.
A Canton most is nehezen indított, tehát halkan is éreztette ugyan magát, azonban ahhoz, hogy ezek a termetes membránok beinduljanak, bizony kell teljesítmény. Amennyiben ez a rendelkezésünkre áll, lényegében nincs megállás. A két 192 mm-es mélysugárzó olyan löketet adott, amilyet tulajdonképpen el is várunk tőlük. Bizony, nem bíznak semmit a véletlenre, felületük minden milliméterét kihasználják annak az érdekében, hogy megfelelően játsszák a szerepet, amit rájuk bíztak. Sok esetben érezhető volt túlzás is ezen a téren, ami inkább abban mutatkozott meg, hogy a basszusszekció valamennyit veszített a pontosságából. Természetesen azt nem várhatjuk el ettől a kategóriától, hogy a szinte brutális teljesítmény kifogástalan pontossággal is társuljon, hiszen az alsó 20 Hz megvalósítása és a tökéletes szikárság ebbe az árfekvésbe egyszerűen még nem fér bele. Leegyszerűsítve, ennyi pénzért vagy kevesebb basszust kapunk, de pontosabban, vagy akkorát, mint a GLE 90 esetében, de akkor számolnunk kell némi "túlfolyással". Hogy ez zavaró-e? Korántsem. Házimozi frontsugárzójaként egyáltalán nem, de sztereóban sem mondanánk azt, hogy problémát okozna. A Canton GLE 90 összképe a mélytónus mellett analógosnak nevezhető, de nem hiányzik belőle a frissesség és a temperamentum sem. Inkább olyan gördülékeny az egész. Az elhelyezésénél vigyázzunk, mert igényli a hatalmas teret maga körül, tehát a falakat, főleg a hátsót messze kerüljük el! Szereti a szabadságot, akkor tudja magát kifutni, ha minden irányban kellő mennyiségű levegőt kap, ezért 20 nm alatt eszünkbe ne jusson ezen a modellen gondolkozni. Zárójelben megjegyezzük, hogy a GLE 30-on annál inkább!
Elgondolkoztunk azon, hogy vajon miért is olyan népszerű ez a sorozat Európában, pontosabban ez elődje, és rá is jöttünk, ezáltal nem igazán van kétségünk afelől, hogy az új GLE típusok is erre a sorsra jutnak. A GLE 90 egy igazi mindenes, hiszen a halkabb akusztikus zenéktől kezdve az operáig mindent képes eljátszani nekünk, mindezek mellett kapunk egy olyan levegőmennyiséget, ami a kategóriájában megfelelő minőséggel jár együtt. Persze a basszuskedvelők és a nagy nappalival rendelkezők élvezhetik elsősorban a tudását, de a számukra mindenképpen ajánlott meghallgatni, mert ebben az árfekvésben nem igazán akad majd vetélytársa ennek a hangsugárzónak. A domináns basszus az előd esetében is adott volt, és már akkor sem telepedett rá a többi tartományra, de az új középsugárzó segítségével sikerült ezeket még jobban szétválasztani. Érdemes vele hosszú időt eltölteni, mielőtt végleges véleményt formálnánk róla, mert először egyszerűen csak leterít az általa megmozgatott levegőtömeg, a finomságok, csak ezt követően tárulnak elénk. Igen, a GLE 90 bőven nyújt az apróságokból, és még a hangulatot is képes formálni. Nem kell hozzá vehemensebb zene sem - eláruljuk, azokat nagyon szereti -, még Knopfler enyhén álmosabb szerzeményeibe is képes életet lehelni, ami bizony nagy szó. Ez által képes halkabban is telt, valós zenével betölteni a teret, de természetesen nagyobb kivezérlési szinten mutatja meg valódi arculatát, ráadásul nagyon jól bírja a terhelést. Nem tapasztaltuk, hogy összeomlana, vagy zavarba jönne, hiszen biztosan nem véletlenül építették ekkorára. Ilyen fizikumú hangsugárzónak szeretnie és bírnia kell a hosszútávon tartó terhelést, az adottságát teljesen felesleges lenne elpazarolni, vagy nem teljesen kihasználni.
Sheryl Crow elég szűk közönség előtt tartott koncertjén a zenészeket nagyon előre helyezte, a látogatók ovációjából alig hallottunk valamit, ami nem konkrét negatívum, hiszen eleve kevesen voltak. Toto esetében ez már jelentősen nőtt, a virtuozitásra váltásnál vettek csupán vissza az agarakkal. A 25-ik jubileumi felvételnél, főleg a Medley-k esetében abszolút szimbiózisba léptek az előadókkal, ahol a pontosságból kevesebbet, hangulatból viszont többet kaptunk.
Petrucciani is élvezheti a rajongók közelségét, akik ezúttal is tiszteletben tartották az aprótermetű zseni előadását, ő viszont teljesen belefeledkezett a zongorajátékába, ahogyan ez nekünk is sikerült. Versenyzongorát használt, aminek átadásához sok levegő és nagy hangsugárzó illik, és a Canton GLE 90 által szerencsére mindkettő adott.
Persze a finomságokra is odafigyelt, ezt megmutatta az egyik kedvenc lemezünkön, King Crimson Islands-ján, ahol a zene mellett a keverés is nagyon rendben van. A mesteri és nagyon fifikás előadásba néha felbukkanó elektronikus betétek átjárták a szobát, megleptek, majd megnyugtattak minket, az utóbbi főleg akkor mérvadó, amikor a zenészek klasszikus hangszerekhez nyúlnak.
Mi sem természetesebb, hogy szimpla szórakozásnál sem kaptunk kevesebbet, így a Pet Shop Boys örökbecsű Disco című albumán teljesen ki tudott bontakozni a basszusszekció, de ugyanennyi szerepet kapott a magastartomány is, ami mondjuk a keverés akkori divatjának is köszönhető, valamint a digitális rögzítés kezdetlegességének. Az eredményen viszont mit sem változtat, hiszen valódi diszkóba csöppentünk, ahol a Bobby Orlando-s ízek átjártak minket, így a profizmust tapasztaltuk, a hangulatot pedig élveztük, mert pulzálásból és energiából annyit kaptunk, hogy az bizony feszegette is sokszor a határokat.
Sajnos nem volt alkalmunk kipróbálni analóg lemezjátszóval ezt a Cantont, de karakterét megismerve bizonyosan a kedvükre lenne az vinil szerelmeseinek is. Telt, dinamikus hangzásával még a régi korongoknak is egy eddig nem ismert pluszt, amolyan bypass-t adhat, nekünk pedig plusz kedvet ahhoz, hogy több időt töltsünk régi kedvenceinkkel. A GLE 90 ugyanis hosszútávon is szórakoztató, létrehoz egy olyan hangképet, ami minden esetben kedvelhető és nehezen megingatható. Nagy hangerőn mondjuk nem árt időnként fújnunk egyet, mert bizony ez a hangsugárzó mindent képes elsöpörni az útjából, akár még minket is, így egy idő után leterhelt minket egy bizonyos szinten, ami az ismert adatok alapján nem meglepő, és a cél is ez lehetett. Ha valamilyen zenét meghallgatunk a társaságában, az bizony nyomot fog hagyni a hallójáratunkban!
Bizony kapunk ellenértéket a pénzünkért!
A Canton GLE 90 folytatja az elődje által kitaposott utat, de annál még többet nyújt, ha ez egyáltalán lehetséges, hiszen az is remekül sikerült hangsugárzó volt. Elsöprő az ereje, a mélytartománya valós, basszusból ennél többet talán elviselni is nehéz lenne. Mindezek ellenére minden tartománya egységes és tiszta, de határozottsága, dominanciája és energiája az, ami elsősorban letarol minket. Nem gondoljuk, hogy ennyi pénzből többet lehetne kihozni ebben a kategóriában, maximum mást. A Canton mérnökeinek viszont volt egy elképzelésük, amit egyszer már sikerre vittek, így felesleges lett volna rajta gyökeresen változtatni. Szerintünk jól tették!