Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Cambridge Audio Azur 351R házimozi erősítő teszt
A legjobb olcsó erősítő, nem a legolcsóbb erősítő
2013. július 19., péntek, 04:45
Cambridge Audio Cambridge Audio Azur Cambridge Audio Azur 351 Cambridge Audio 351R Cambridge Audio házimozi Cambridge Audio erősítő házimozi erősítő erősítő teszt házimozi erősítő teszt audio X-Tract
A belépő és középkategóriás erősítők tesztjei során minden egyes alkalommal felmerül, hogy az adott elektronika mennyire alkalmas zenehallgatásra. A Cambridge Audio legkisebb házimozi erősítője egy saját világban él, mit sem törődve a konkurensekkel, akik tonnaszám adják el eszelősen rafinált elektronikáikat. A Cambridge Audio Azur 351R nem foglalkozik a konkurenciával, csak a filmekkel és a zenével.
Ennyire merész lépésre kevesen vállalkoznak manapság! A Cambridge Audio legkisebb házimozi erősítője olyannyira le van csupaszítva, hogy legtöbb konkurense mellett évtizedes relikviának tűnhet.
Számos erősítőt teszteltünk az elmúlt években és egyre inkább kezd megerősödni az az érzésünk, hogy a gyártók, vagy a piaci igények, lassan elhaladnak mellettünk, mert, a mai erősítők rettenetesen fel vannak okosítva. Mi viszont többnyire beérnénk annyival is, ha az erősítő remekül szólna. Ennek a véleményünknek, persze inkább csak burkoltan szokunk hangot adni, nehogy a maradiság vádjával kelljen szembenézzünk. Pedig ez az igazság, és könnyen meg is tudjuk indokolni!
Lassan minden tévé, Blu-ray és médialejátszó okos. Rengeteg alkalmazással találkozunk és ezek között alig akad olyan, amit használunk is. Az erősítőkkel szemben ezért hagyományos értelemben vett okos szolgáltatások iránti igény fel sem merül. Csodás dolog a 7.1 is, ám a felhasználók óriási hányadának igényeit bőven kielégíti az 5.1. Szintén remek dolog a multiroom, amit úgyszintén csak kevesen használnak, mert rémesen komplikált. Ám a megszámlálhatatlan szolgáltatás között a leghaszontalanabbak alighanem azok, amik a képbe avatkoznak be. Persze érvelhetünk pro és kontra, de a set top boxokat leszámítva nincsen olyan eszköz, amitől eltűrhetjük, hogy a képe olyannyira silány legyen, hogy azt inkább az erősítővel okosítjuk ahelyett, hogy vegyünk egy másikat! Ha a kép alapból vacak, akkor azt egy erősítő sem igazán fogja megmenteni.
Ismerünk olyan embert, aki a haját tépve kérdezi, hogy mi köze van az erősítőnek a képfeldolgozáshoz? Jogos kérdés! Az erősítő erősítsen és dekódoljon hangot!
Na, a fenti hőbörgéssel el is jutottunk oda, hogy mi bizony beérnénk egy tisztességes hang-processzorral, előfokkal és végfokkal. Ezek azonban drága dolgok, és többnyire komoly teljesítményűek. Olyanok, amikre sem igény, sem pénz nincs és hely sincs egy kisebb nappaliban, vagy akár hálószobában. Ha igényeinkre hallgatunk és nem a reklámszövegekre, akkor bizony vakargathatjuk a fejünket és kereshetjük a kompromisszumos megoldást. Vagy megállhatunk a válogatás közben a Cambridge Audio Azur 351R mellett és feltehetjük a kérdést, hogy mi kerül ennyibe egy alapmodellen, aminek a teljesítménye még a 80 wattot sem éri el csatornánként?
A Cambridge Audio egy öreg, fekete keménykalapos angol cég, akik az ártáblára az összeg fölé csak annyit írnak, hogy mire lehet a gépet használni. Az Azur 351R pedig nem több, mint egy alap, 5.1 csatornás házimozi erősítő, ami másfélszer annyiba kerül, mint más gyártók alapmodelljei. Sorolhatnánk, hogy mi minden nincsen benne, de azt is hozzá tehetnénk minden egyes tétel után, hogy "de minek is lenne?". Ez egy józanul megalkotott szerkezet.
Mit kapunk?
Kapunk egy 5x50 wattos erősítőt... Na itt mindjárt álljunk is meg, mert ez bizony rettenet kevésnek tűnik! Mielőtt azonban magyarázkodásba kezdenénk, tegyük hozzá, hogy a készüléket egy 500 wattos toroid trafó táplálja! Összehasonlításképpen, egy tipikus, papíron 7 x ~110 wattot kínáló konkurens terméknek jut ennyi. Azt, hogy a fenti két állítás közül melyiknek nagyobb az igazságtartalma, egy kisiskolás is kiböki három másodperc alatt.
Szóval itt van egy 5x50 wattot 8 Ohm mellett is garantáló erősítő, ami miatt nem kell aggódnunk, hogy kevés lesz. Ha azonban csak sztereóban használjuk, akkor mindjárt 2x70 watt áll rendelkezésünkre, ismét csak 8 Ohm impedancia mellett. Akármennyire is szokatlan, tulajdonképpen ígéretes ajánlat ez. Ha pedig hozzá tesszük, hogy két külön processzor dolgozik a házimozi és sztereó csatornák kiszolgálására, akkor már az is érződik, hogy ez nem is annyira fapados, mint inkább prémium kategóriás típus.
Pedig ehhez hozzájön még néhány érdekes apróság, amiből mi most csak az X-Tract hűtést emelnénk ki, mert az nekünk nagyon tetszik. Ez a szokványos, egyenes alumínium lemezre szegecselt vékony hűtőbordák, vagy jobb esetben tömör hűtőbordázat helyett egy szintén tömör alumíniumból készült szellőző alagutat használ. A hűtést igénylő alkatrészek a külső oldalra vannak rögzítve, még a belső rész bordák sokaságával van tele. Ez egyrészt bezárja s kismértékben már belül is csillapítja a ventilátor keltette zajt, másrészt a kényszerített légmozgás miatt sokkal hatékonyabb, így alacsony fordulatszámon is hatásosabban működik. Érdemes megnézni, hogy egyes konkurensek a hűtendő felület mekkora hányadát képesek hatalmas ventilátorokkal közvetlenül kiszolgálni, illetve, hogy a lapátok mennyi olyan alkatrészt levegőztetnek, amik amúgy nem melegszenek jelentősen!
Egy szó, mint száz, az Azur 351R osztályon felüli belső felépítéssel büszkélkedhet.
Szolgáltatások oldalán, a Cambridge Audio saját CAMCAS rendszerét érdemes megemlíteni, ami egy mikrofon segítségével állítja be a csatornák jelszintjét és késleltetését. A HDMI csatlakozók természetesen 1.4a szabványúak, vagyis a 3D gond nélkül átmegy rajtuk.
Közelebbről
Az előlap egyszerű kivitelű, szürke színű. Alumínium, de cseppet sem hivalkodó. A minimalista előlap gyönyörűen technokrata lehetne, ha nem lenne teleszemetelve a Dolby, DTS, HDMI, RDS és a szomszéd Mari néni logóival. Persze, tudjuk, hogy ezeket kötelező levakarhatatlanul rátenni, de mégis, mi lesz a Feng Shuival meg a Zen békével? A kék színű kijelző alatt szinte németes rendben sorakoznak a gombok. A bekapcsoló gomb mellett egy 6,3 mm-es fejhallgató csatakozás, 3 db kis gombocska a rádiónak, a hangerő-szabályozó, az infra vevő kis ablakocskája és a beállító mikrofon pici csatlakozója található. Vagyis küllemre rendben vagyunk.
A hátlap bemutatását mindjárt egy hibával kezdenénk. A hangfalcsatlakozókat ugyanis csak alul feliratozták. Pedig ez az a cég, amelyik a mélyládák hátlapját fejjel lefelé is feliratozta, hogy könnyebb legyen azt bekötni. Nos, ezeket használati útmutatóval a kézben lehet a legkönnyebben bekábelezni. Amúgy átlagos rend és átlagon felüli egyszerűség uralkodik itt. Találunk 4-4 db vonal és HDMI bemenetet, egy analóg, egy HDMI és egy aktív szubládához használható kimenetet, két koaxiális és egy optikai bemenetet, RS232 portot, no meg FM antenna csatlakozót. Ennyi a legtöbb esetben elég is.
A készülékhez mellékelt távirányító egészen szokatlanul üresnek hat. Egyrészt, mert a Cambridge Audio mérnökei hangsúlyosan minimalista megközelítést igyekeztek alkalmazni, elhagyva például a számgombokat. Másrészt azonban magát a távirányítót nem voltak hajlandóak kisebbre, kevésbé kényelmesre cserélni. Ez pedig mind érthető és dicsérhető, éppen csak a gombok elrendezése lett, úgymond furcsa. A menü gombcsoportja viszonylag magasra került, ráadásul széles, ellipszis formát vett fel. Így a benne található hangerő gombok kényelmetlenül közel kerültek egymáshoz. Tény, a Cambridge Audio szeret azzal büszkélkedni, hogy a távvezérlőiket maguk tervezik. Nos, itt van egy távirányító, amit érdemes lenne kicsit még tovább tervezgetni! Persze összességében messze nem használhatatlan, éppen csak eleinte kissé zavaró.
A készülék menürendszere a minimalizmus áldozata lett. Igaz, hogy évek óta azzal bántjuk a legtöbb házimozi erősítő gyártót, hogy a készülékeik OSD megjelenítése legalább egy évtizeddel el van maradva a világtól, a Cambridge Audio esetében ezt azonban bő másfél évtizedként kell emlegetnünk. Aki elég idős ahhoz, hogy a Norton nevet még a vírusirtók előttről is ismerje, annak talán rémlik a Windows hódítása előtti kék képernyő, benne az egyszerű, két táblára osztott, szöveges fájlkezelővel. Nos, az OSD majdnem pont úgy néz ki, csak egy kicsivel még annál is egyszerűbb. Persze használni ettől még nem nehéz, csak éppen nehezen viseli a lelkünk az egyszerűségnek az ilyen megtestesülését.
