Cambridge Audio AXC35 CD-lejátszó teszt

2025. március 5., szerda, 17:50

Cambridge Audio audio hifi lejátszó CD-lejátszó lejátszó teszt CD-lejátszó teszt Cambridge Audio teszt Cambridge Audio CD-lejátszó

A Cambridge Audio több éve megújult AX sorozata a neves brit cég belépő szériáját jelenti, ami a Topazt váltotta le. Direkt emeltük ki, hogy nem egy új jövevényről van szó, hiszen az AXC35 CD-lejátszó is 5 éve van a porondon, ami egyértelműen azt jelenti, hogy ez a darab még igenis versenyképes lehet a piacon.

Egy újabb CD-lejátszó mindenkinek

A Cambridge, vagy ahogyan többen ismerik Cambridge Audio AX szériája azoknak készült, akik kerülnek mindenféle sallangot, szeretik a letisztult megjelenést, számít nekik az olcsó ár, de az egyéni külső, megbízhatóság és könnyű kezelhetőség is. Nos, akik ezekben a berkekben keresnek egy szimpla CD-lejátszót, azoknak nem igazán szükséges tovább kutakodniuk, hiszen nekik készült az AXC35, ami csupán annyiban különbözik az eggyel kisebb AXC25 modelltől, hogy azon nincs koaxiális kimenet.

Elkezdjük a bemutatását, ami szerencsére nem okoz nagy fejtörést, hiszen klasszikus Cambridge Audio készülékkel van dolgunk, amit elég alacsony házba építettek. A frontoldal színét Lunar Grey-nek nevezik, szerintünk ezüst színű, de a cégtől megszokott árnyalatban, a ház többi része fekete, és az egész alumíniumból készült. A mechanika középre került, alatta van az egysoros, fehér karakterű LED kijelző, tőle jobbra az alap funkciógombok, bal oldalon pedig a bekapcsoló árválkodik egyedül, tehát ennél letisztultabb dizájn nem igazán van, maximum a high end körökben.

Hátul sem eresztették bő lére a dolgokat, hiszen a már említett koaxiális kimeneten kívül van egy pár sztereó RCA, valamint még egy tápaljzat, ami csupán borotva végződésű tápkábelt képes fogadni, de legalább cserélhető. Lehet erre negatívumként tekinteni, de ebben a kategóriában ez nem kirívó eset, még erősítők területén sem. A készülékhez jár egy rendszer-távirányító, amit az AXA35-höz is mellékelnek, és bár elég olcsó benyomást kelt a kivitele, a kezelése legalább egyszerű és könnyen elsajátítható.

Belül Wolfson Microelectronics WM8524 DAC-ot és kétpólusú Butterworth szűrőt alkalmaztak, a mechanikát és a többi elektronikát nem igazán részletezi a cég. Valószínű azért, mert teljesen hétköznapi, ám jól bevált megoldásokat használtak, a felesleges PR-szöveg gépelése meg hála istennek nem fért bele az idejükbe. Az AXC35 ára bőven 200 ezer forint alatt van, ebben a kategóriában maximum Bluetooth vevőt, esetleg USB bemenetet szoktak kínálni, netán fejhallgató aljzatot, de mindezekről le kell mondanunk, hiszen tényleg egy klasszikus és alap CD-pörgetővel állunk szemben, amit a Cambridge Audio jószívvel kínál az AXA35 sztereó erősítőjük párjának, amin egyébként szintén nem található semmi flanc, és modern lejátszási formátum opciója.

Kiknek is készült tehát ez a modell? Akik szeretnék a meglévő gyűjteményüket biztos kezekbe adni, vagy a modern láncukból még hiányzik egy ilyen komponens, és egy olyan elektronikát keresnek, aminek gyártója már nem keveset tett le az asztalra az audio piacon, és az sem elhanyagolható, hogy ez a készülék már egy ideje változtatás nélkül kapható, tehát bírja a gyűrődést és a konkurencia folyamatos fejlesztéseit.

Beillesztettük saját rendszerünkbe, ami Focal hangfalakból, QED és Atlas kábelekből állt, és mivel rendelkezésünkre állt a Cambridge Audio AXA35 erősítő, kategóriában közel áll a CD-lejátszóhoz, és maga a gyártó sem ódzkodik a páros ajánlásától, ezért egyértelmű volt a használata.

Egy nagyon klassz és olcsó lejátszó, semmi más

A Cambridge Audio AXC35 egy karcsú, sallangmentes CD-lejátszó, ami tökéletesen illeszkedik az AX sorozatba. Elegendő tisztaságot és részletességet, továbbá hosszútávú hallgathatóságot nyújtott igazán szerény áron. Ebbe nem fért el semmilyen extra a koaxiális kimeneten kívül, tehát egyértelmű, hogy a készüléknek a klasszikus ezüstkorongokkal kellett valamit virítania, és ezt meg is tette. Kiegyensúlyozott, dinamikában gazdag, kiemelés nélküli hangzást képviselt és nyújtott mindvégig, még komplexebb szerzemények esetében sem veszítette el a hidegvérét. Nem lehetett azt sem tapasztalni, hogy bizonyára nem a legdrágább belső tartalom van a fémházban elrejtve, ami valószínű annak köszönhető, hogy azokat nagyon ügyesen válogatták össze.

Vannak versenytársai, főleg néhány japán multi kínál hazánkban ebben a kategóriában is CD-lejátszót, amelyeket gyakrabban frissítenek technológia vagy szolgáltatások terén, akár egy-két évente. Nem úgy a Cambridge Audio. Az elmúlt időszakban elsősorban a magasabb szintű elektronikák terén alkalmaztak jelentős vérfrissítést, újból és sikerrel vetették bele magukat a high end szegmensbe is, ám örömünkre, nem feledkeznek meg azokról sem, akiknek ez egyszerűen elérhetetlen. Valljuk be, ezek a zenehallgatók vannak többen, és lesznek is. Ezért talán még nagyobb figyelmet fordít a cég az ő elégedettségük elnyerésére.

Az AXC35 megalkotásával ez a hallottak alapján sikerült is, hiszen a The Cranberries dalait homogénen, tisztán, de kellő lendülettel kezelte, és bizony még a megfelelő hangulat prezentációjára is maradt ereje. Az énekesnő hangja a hangdobozok között foglalta el megérdemelt helyét, a zenekar stabilan, kellően szellősen és ritmikusan kísérte őt. A dinamika megemelkedésében is abszolút pariban maradt, ahogyan az andalító jelleg prezentálása sem fogott ki rajta. Kellemes előadást hallhattunk, minden felesleges nüánsz nélkül. Finoman, egységesen, hosszan hallgathatóan, igazi élvezetet nyújtva a kategóriájában.

A Dire Straits kihagyhatatlan a repertoárunkból, és nagy hiba lett volna mellőzni a csapatot, mert az AXC35 ebbe a zenébe még mélyebben volt képes belelátni. Az ének itt is kontúros volt és középről szólt, a basszusgitár szép, kerek kíséretet nyújtott, a dob leütései meg pontosan definiáltak, és elég határozottak voltak. Nem állíthatjuk azt, hogy drámai előadást kaptunk, de nem is akartunk telhetetlenek lenni, hiszen továbbra is egy 200 ezer alatti lejátszó szólt nekünk, és ezt nem volt szabad elfelejtenünk. Szerette, ahol szellősebb részletek voltak, ott a hangszereket jobban körvonalazta, de a pulzálóbb csapatjátéknál sem tapasztaltuk azt, hogy bizonytalanná vált volna. Felvett egy számára kényelmes, de izgalmas tempót, amit végig képes volt tartani, ezért itt sem vált nehezünkre több dalt is meghallgatni.

Schubert filmzenének is beillő finom eposza jött ezután, ahol a lejátszó az eddigieknél még jobban ki tudott teljesedni. Bár a középtartomány egy kicsit sűrűvé vált, de korántsem annyira, hogy az kizökkentsen minket. A fúvósok meglepően természetesen szólaltak meg, a hullámzó kíséret sem erőlködött, egyedül a zongoránál és a nagybőgőnél lehetett azt tapasztalni, hogy valamivel több kibontást és sejtelmességet még megérdemelt volna a mű. Kihívást jelentett az AXC35 számára a klasszikus mű méltó előadása, nem is vette gond nélkül az akadályokat, de mindezek ellenére kellemes volt hallgatni, hiszen a kiegyensúlyozottsága, stabilitása és megfogottsága ebben az esetben is megmaradt.

Jan Garbareket sem mellőztük, és kár is lett volna kihagynunk, hiszen remek részletezőképessége és szép dinamikája itt is nagyon jól működött a készüléknek. Maga a zene eleve képes minket belevonni egy egyéni világba, bármin is hallgassuk, azonban megérdemli, hogy a nívójához méltón kezeljék. A Cambridge Audio talán az eddigi legjobb formáját hozta, mert az énekhez hasonlóan most a szaxofont helyezte a fókuszba, kellő erővel és temperamentummal megáldva azt, de a részletekre, a finom kíséretre is képes volt közben odafigyelnie. Be kell vallanunk, hogy itt is több dal erejéig időztünk el, ami nagyon is sokat jelent, ha ismét eszünkbe jut, hogy továbbra is egy belépő kategóriájú készülék által sikerült ezt elérnünk.

Eric Clapton - Unplugged albumát tettük ezután a lejátszóba, majd jött a Rush filmzene albuma, és mindkettő során elismerésünket vívta ki magának az AXC35, hiszen nem igazán engedte, hogy zavarba hozzuk. Az akusztikus felvétel során a nagyon profi hangszerelés megjelenítése mellett volt benne elég temperamentum ahhoz is, hogy a remek koncerthangulatot lehozza, diktálja a tempót, belemerüljünk a blues világába. A filmzenével nagyobb kihívás elé állítottuk, hiszen több volt a kitérés, a dinamika is sokszor változott, a szólógitár, és annak kísérete hirtelen csapott át meglepő és nagyon erőteljes nüánszokba, ám a Cambridge Audio ezeket is gondosan képes volt lekövetni. Itt is az volt a legfontosabb megnyilvánulása és tulajdonsága a lejátszónak, hogy kiegyensúlyozottsága és stabilitása által a szűk félórányi remek zene, terhelés nélkül járta át hallójáratainkat, és nem engedte azt, hogy akár csak egy perc erejéig is eszünkbe jusson az, hogy valamikor is megszakítsuk a lemezt, és ez szerintünk egy nagy elismerés.

Összegzés, végszó

A Cambridge Audio AXC35 belépő kategóriájú CD-lejátszó, azonban az ott elvárható kritériumoknak bőven megfelel. Kiegyensúlyozott, dinamikus, lendületes az előadása, a részletek megjelennek, de nem feledkezik meg a dinamikáról és az összképről sem, sőt a hangulatra is remekül oda tud figyelni. A hangsúly viszont az egységen van, a remek balanszon, és a hosszú távú zenehallgatáson, minden jelentős allűr nélkül. Szimfonikus zenén egy kicsit zavarba lehetett hozni, de ebben az ársávban ez még bőven benne van, mélyebb gondolatok tolmácsolásához ez a kategória még nem a legtökéletesebb, ezt el kell fogadnunk. Nincs a készüléken semmi extra funkció, egyedül a lemezek gondos kezelésére kellett így összpontosítania, ami remekül ment neki. Az AXA35 remek társa volt, ahogyan a Focal hangzás is közel állt hozzá, de karakterét elnézve nem gondoljuk azt, hogy nagyon válogatós lenne. Ezek alapján bátran ajánljuk mindazoknak, akik a Cambridge Audio berkein belül szeretnének összeállítani egy rendszert, de azoknak is, akik már meglévő összeállításukba szeretnének egy olcsó, sallangmentes, kellemes hangú lejátszót.

1 2

Következő oldal >