Cambridge Audio AXA35 sztereó erősítő teszt

2025. január 18., szombat, 21:50

Cambridge Audio audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Cambridge erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Cambridge Audio erőstő teszt

A Cambridge Audio, vagy ahogyan mostanában egyszerűen a magát Cambridge-nek nevező cég bárhogyan is nézzük, már klasszikus brit gyártónak nevezhető. Természetesen gondolnak azokra, akik kevés pénzből szeretnének jó hangot és megbízhatóságot kapni, nekik készült az AXA35 integrált sztereó erősítő.

A Cambridge Audio erősítőinek beugró darabja nem akar többnek látszani, mint ami

Az alcímet folytatva feltettük magunknak a kérdést, hogy ez eredendően baj lehet-e? Szerintünk nem. Mindig volt, és mindig is lesz olyan zeneszerető, aki szerényebb rendszerben gondolkozik, ennek lehet oka egyszerűen az anyagi tényező, valamint az is, hogy szimplán nem vágyik többre, de sokan második összeállításba, mondjuk hálószobába szánnak egy minden szempontból klasszikus szettet. Oda egyértelműen illik a Cambridge Audio AXA35 sztereó erősítő, aminek kisebb változata az AXA25, amihez 5 éve volt szerencsénk. Akkor a kettő együtt futott a korábbi Topaz modellel, mint ahogyan az AXA25 is még mindig megvásárolható, bár már nem sokáig. A lényeg tehát az, hogy az AXA35 is 5 éves konstrukció, de a Cambridge Audio úgy látszik nagyon is elégedett volt vele, így nem hajlandók rajta változtatni, most ő lesz majd vélhetőleg a cég legkisebb erősítője.

Már a külsőn is látszanak az újabb Cambridge jegyek, bár továbbra is a klasszikus erősítőépítés iskolapéldájával van dolgunk, csak mindazt modernizálva. Az egyedi szürke, pontosabban Luna Grey elnevezésű alumínium előlap jobb oldalán van a hangerőszabályzó, tőle balra egysoros, fehérszínű LED pontmátrix kijelző, alatta bemenetválasztó gombok, majd jön egy 3,5 mm-es AUX bemenet, fülespártiaknak egy 6,35 mm-es Jack kimenet, és az üzembehelyező gomb sem hiányozhat. Beléphetünk a menübe, ahol állíthatjuk a magas és mély hangszíneket, továbbá kíváncsiaknak a balansz is a rendelkezésükre áll, így elmaradtak a kisebb és egyben elődmodellnél alkalmazott potméterek.

Hátul cserélhető a tápkábel, a hangfalcsatlakozók hétköznapi kivitelűek műanyag bevonattal, aztán jönnek a bemenetek, amelyek között MM kompatibilis phono is helyet kapott, valamint van egy rec out kimenet, és egy USB telefon töltéshez. Az előlapon kívül minden fekete, felülre jutottak a szellőzőnyílások, a dobozban tápkábel is van, továbbá kapunk egy elég hétköznapi, de jól használható távirányítót is. A lényeget majdnem elfelejtettük, ami a toroid trafó, általa 2x35 wattot képes nyújtani az AXA35, ami kis nappalikba, érzékeny hangfalakhoz, és nem szomszédháborgató, hanem otthoni zenehallgatáshoz bőven elegendő lehet.

Mi a Focal Profile hangfalainkat vetettük be, csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, QED és Atlas kábeleinket, aztán jött is a teszt, amit komoly elvárás előzött meg, hiszen az AXA25 a maga kategóriájában nagyon is kiemelkedőt nyújtott, az eltelt 5 év, a stílusosabb külső és a megnövelt teljesítmény pedig már eleve indokolja a magasabb árat, ami még mindig 200 ezer forint alatt van.

Megbízható társ, elfogadható összegért

Az első dolog, amit tapasztaltunk a Cambridge Audio AXA35-ben az, hogy mennyire magabiztosan szólalt meg. Nem ingadozott, nem volt elmosódás, végig precízen és pontosan zenélt, még a basszusgitár, a dobok, tehát maga a ritmusszekció is rendben volt, az énekhangot pedig szépen helyezte el a színpadon. Valódi ereje volt az alsótartománynak, dinamikus képességei is rendben voltak, így egy lendületes hangot kaptunk, amiben nem volt forszírozás, és felesleges díszítés sem. A Dire Straits dalait hallgatva minden részlet tisztán hangzott, mégis egységet tudtak alkotni, így valódi zenei élvezethez volt képes minket juttatni, ami egy ilyen ársávban mozgó erősítőtől nem feltétlenül várható el. Azt már most az elején illik tisztázni, hogy a Focal Profile nem vele megegyező kategóriájú hangfal, mégis elég tisztességes alapot volt képes biztosítani számára, egyedül nagyobb kivezérlési szinten éreztük azt, hogy a 35 watt nem volt képes belőle kihozni a maximumot. Ennek ellenére az AXA35 vitathatatlanul tisztán és semlegesen játszott, és megemlítendő erőlködést sem tapasztaltunk.

Michel Petrucciani trióját hallgatva az jutott az eszünkbe, hogy ez a készülék nagyon is rendben van. Továbbra is meglepődtünk a kis teljesítményen, amit a toroid trafó könnyedén hozott, és megfelelő, stabil alapot nyújtott a csekély wattszámnak. Volt ereje a zenekarnak, megfelelő húzása is, a dobos keményen odatette magát, a leütéseinek volt súlya, és a díszítések is remekül átjöttek. A zongora játékosan brillírozott, és bár hihetetlenül profi volt az előadása, és határozottak a leütései, a lazaságot sem kellett bennük keresgélnünk. Szobahangerőn kelt életre a zene egésze, még a kategóriában sokszor hiába keresett mosolyfaktor is sokszor felütötte a fejét.

Régi Genesis dalokat vettünk ezután elő, ahol az igényes progresszív rock ősereje is megjelent, köszönhetően többek között Phil Collins remek dobjátékának, és Peter Gabriel előadásának. Kiemelt figyelmet kapott a ritmusszekció az AXA35 által, így remek dinamikával, lendülettel szólaltak meg a régi klasszikusok, és azt sem tapasztaltuk, hogy az erősítőnek különösebb erőfeszítést jelentett volna a megfelelő és megtisztelő prezentáció. Vehemensebb részleteknél sem lehetett érezni bizonytalanságot, a Cambridge Audio megőrizte kiegyensúlyozottságát, meglepően bátor hozzáállását az előadáshoz. A minőségi zenéhez így minőségi hangzás társult, ami meglepő módon elfelejtette velünk azt, hogy egy viszonylag olcsó készüléket hallgatunk.

John Lee Hookernél éreztük a blues keserűségét is, de inkább a gitárok lecsengéseire és a karcos, rekedtes énekhangra lettünk figyelmesek, valamint a zene lelkes tálalására. A műfajhoz elengedhetetlen piszkosságból volt némi hiányérzetünk, de a lendület, és a remek dinamika elég gyorsan elfeledtette ezt velünk. Inkább olyan előadást nyújtott az AXA35, aminek élvezeti faktora a lábunkkal diktált tempóból és fejbiccentésekből állt, mintsem a lehengerlő komolyságból és mélabúból, ami szintén egy okos megközelítése ennek a műfajnak. Mindezek mellett kedvet kaptunk ahhoz, hogy megemeljük a hangerőt, amit az erősítő gondolkodás nélkül reagált le, tehát a karakterén nem változtatott, egyszerűen testesebbé, nagyobbá alakította a zenészeket.

Shirley Basseynek is pazarul állt a nagyobb kivezérlési szint, az énekesnő hangja érzelmekkel és erővel telítődött, de a megszokott és elengedhetetlen apró sajátosságai is gond nélkül hallhatóak voltak. A basszusgitárt talán jobban összemosta a többi hangszerrel az AXA35, tehát a pontosságából egy keveset veszített, és a dob is művibb volt, mint szerettük volna, de a zenekar lendülete és az odaadása olyan szintet képviselt, ami meglepő volt számunkra. Hiába stúdióban készült felvételt hallgattunk, mégis volt az egésznek egy élő feelingje, ami persze annak is köszönhető, hogy a dalokat egy szuszra rögzítették, azonban a Cambridge Audio érdemein ez mit sem változtatott.

A Toto lehengerlő Jake to the Bone dala jött ezután, ami okozhatott volna kihívást az erősítőnek, hiszen a profi zenészek sokszor igazán tobzódtak, és a virtuozitásukból is sokat megmutattak, azonban Simon Phillips technikás dobjátéka nem csak követhető és játékos volt, hanem remek súllyal is rendelkezett. Húzása volt a szerzeménynek és az előadásnak is, ráadásul még akkor is, amikor visszatértünk a szobahangerőre, ami ismét bizonyította azt, hogy a kis teljesítmény valós, továbbá bőven elegendő ereje volt ahhoz, hogy megtöltsön egy kisebb, de akár közepes helységet is. Ehhez csupán az kell, hogy a hangfalnak átlagos vagy magas legyen az érzékenysége, és nem félünk azt állítani, hogy egy kompakt állódobozhoz is elegendő lenne ez a szufla.

Szimfonikus zenének ezúttal a Négy Évszakot választottuk, hiszen ez a mű mindenki számára ismert, van benne szólórész ugyanúgy, mint zenekari, továbbá a virtuozitás mellett a hangulatra is oda kellett figyelnie a reprodukáló készülékeknek. Az AXA35 itt megmutatta azt, hogy méltón képviselte a kategóriáját, szerintünk ki is nőtte azt, de mivel ez bátor kijelentés lenne, maradjunk annyiban, hogy az ársávjának a legfelsőbb szintjét sikerült hoznia. Olcsóságnak nyoma sem volt, ellenben a lendülettel, a részletekkel és a dinamikával, amit megfelelő súllyal is képes volt megspékelni. Ezek hallatán nagyon is jóleső érzés volt elkönyvelni azt, hogy a megfizethető ársávban is létezik olyan erősítő, amit szimfonikus zenén is elég komolyan lehet venni.

Sokan ódzkodnak tőle, mi sem javalljuk a hangszínszabályzók használatát, de azért természetesen kipróbáltuk őket a teszt során. Elég drasztikusan voltak képesek megváltoztatni a hangképet, ha kihasználtuk a teljes tartományt, ráadásul nem igazán jó irányba, viszont egy kicsit juttatva belőlük, nagyon is jól jött néhány felvételnél, ahol a keverésből adódóan akadhatott hiányérzetünk. Tehát érdemes vele tennünk egy próbát, de az arányokat mindenképpen tartsuk be, mert ha túlzásokba esünk, akkor a pontosságból, levegősségből és tisztaságból elég sokat veszíthetünk, így az élvezeti értékből is.

Összegzés, végszó

Nagyszerű érzés tapasztalni és leírni azt, hogy egy 200 ezer forint alatti sztereó erősítő is képviselhet igazi nívót, értéket és maradandót. A Cambridge Audio AXA35 ezeknek a kritériumoknak gond nélkül megfelelt, hiszen sokszor megfeledkeztetett minket arról, hogy egy belépő szintű elektronikát hallgatunk. Nagyon egységes, kontrollált, megbízható karaktere van, ami részletekkel teli, kis teljesítménye ellenére hétköznapi zenehallgatáshoz elegendő erővel rendelkezik, és lazán megbirkózik összetettebb, komolyabb zenei műfajokkal is. Ezek alapján nem csoda, hogy 5 éve a piacon van mindenfajta változtatás nélkül, és véleményünk szerint stabil helye lehet még egy ideig. Azoknak, akiknek nem számít a Bluetooth, USB-DAC vagy egyéb opciók hiánya, csupán egy nagyon jól kigondolt és élvezetet nyújtó erősítőre vágynak, ez egy iszonyú jó alternatíva lehet, így megadjuk neki az Ajánlott Vétel címkét.

1 2

Következő oldal >