Bowers & Wilkins PX aktív zajzáras Bluetooth fejhallgató teszt

2017. december 6., szerda, 17:20

Bowers Wilkins BW audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Bowers fejhallgató BW fejhallgató Bluetooth fejhallgató zajzáras fejhallgató BW PX PX fejhallgató fejhallgató teszt aktív zajzáras fejhallgató Bowers Wilkins fejhallgató hifi fejhall

A Bowers & Wilkins úgy döntött, ringbe száll napjaink egyik legérdekesebb és legújabb extrákat felmutató, prémium, vezeték nélküli, aktív zajszárral ellátott, fül köré fekvő fejhallgatóival. A PX kétségtelenül beilleszkedik ezek közé, és ahogy a magas összegért elvárható, nem hétköznapi szolgáltatásokkal is kecsegtet.

Küllem

A Bowers & Wilkins PX részben merít korábbi/kisebb testvéreinek formáiból, másrészt viszont még komolyabban veszi a fejhallgatók (ma már egyértelműen) öltöztető funkcióját. Utóbbi eredménye egy olyan eszköz, amelyet egyfajta fejdísznek is nevezhetnénk, ugyanakkor (ha a rajta megcsillanó emblémát figyelmen kívül hagyjuk) nem annyira akar luxusérzetet kelteni, mint mondjuk a P5 S2 vagy P7 kiadások. A külső borítás a fejpánton és a hangszórókamrákon is sűrű, elegáns szövet, ami a mi tesztpéldányunkon (soft gold kiadás) sötétkék színével mutatósabb ruhadarabokkal is harmonizál.

A mágnesesen rögzített, egyetlen mozdulattal levehető, fül köré fekvő (szemüveggel is egész jól használható) fülpárnák sajátos kialakításúak, a széles átlagtól eltérően a belső, hangszórókamra felőli faluk nincsen bélelve, a nyílás szélén behúzódik a kárpit, de alatta már láthatóak a csupasz merevítő idomok.

Relatív kevés bélést tettek a párnákba igyekeztek csak azt a részt megtölteni, ami ténylegesen érintkezik a fejbőrrel. A hangkeltésért felelős membránt enyhén megdöntötték, hogy ideális szögben nézzen a fülre. Hasonló felépítést láttunk a P9 Signature fejhallgatóban is. Ami a komfortot illeti, jónak mondható, bár nem mindenkinek tökéletes, mert hosszú távú használat esetén a nagyobb fejjel rendelkezők lehet, hogy érezni fogják a fülpárnák és a fejpánt nyomását is.

Használat közben

A PX kétségtelenül csinos és megkockáztatjuk, hogy az egyik legjobban kinéző Bluetooth fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk. Szépsége enyhe kompromisszumot jelent a praktikumra nézve, ugyanis nem összecsukható és annak érdekében, hogy vonalai töretlenek maradjanak, kezelőszerveit hátulra, egy vékony sávba rendezték. A hívásért és hangerőért felelős gombok az átlagosnál keskenyebbek, ezért néhány napig eltart megszokni, ill. kitanulmányozni pontos helyüket. Ugyanakkor a beépített szenzor jó ötlet és működik is. Ahogy felvesszük, a PX automatikusan bekapcsol és ott folytatja a zenelejátszást, ahol legutóbb abbahagytuk. Ha ezt kikapcsolt állapotban tesszük, akkor kell kb. 5 másodperc, hogy felébredjen a füles (ilyenkor vidáman, a T7-től kölcsönzött dallammal tér magához, nem pedig az elcsépelt Bluetooth hangszórós csipogással), ha viszont készenlétben áll, azonnal érzékeli, hogy már fejünkön csücsül. Amikor pl. valaki megszólít és az egyik párnát felemeljük, akkor szintén szüneteltethető a lejátszás. Ez a funkció nem csak kényelmesebbé, hanem gyorsabbá is teszi a PX használatát.

Mobileszközre letölthető applikáció is jár a füleshez, amelyben az aktív zajszűrés (irodai, tömegközlekedés, repülőgép) valamint a külső hangok beengedésének szintjét állíthatjuk. Paradoxonnak tűnhet, hogy egy zajkioltós fülesen egyúttal a külvilágot is beereszthetjük, ráadásul egyidejűleg. Akik sok időt töltenek gépekkel egy térben, azoknak valószínűleg nem kell magyaráznunk a monoton morajlások, búgások idegesítő hatását. Ha engedélyezzük a PX-en a környezeti hangosítást, akkor az említett, zenét zavaró basszusok kint maradnak és csak a felsőbb frekvenciákat, azaz a beszélő emberek hangját fogjuk érzékelni.

Ezeken kívül még szoftverfrissítésre is képes az említett applikáció, ám e procedúrát jobb, ha nyugodt körülmények közt indítjuk el, mert hosszú percekig is eltarthat, persze nem túl gyakran lesz szükség firmware töltögetésre. Néhány okos funkciót még örömmel láttunk volna a szoftverben, beleértve egy többsávos EQ-t, de ezek kimaradtak, elképzelhető, hogy a B&W szándékosan nem akarta a másoktól koppintott extrák látszatát kelteni.

A Bluetooth technológia egyik alapvető előnye; a vezetékhez képest többszörösen nagyobb jelátviteli távolság ezúttal is megmutatkozott. A PX hatóköre kiváló, szerkesztőségünkben 5-10 méteres távolságból is gondtalanul megtartotta a jelet még telefonálás közben is. Úgy mégis csak kényelmesebb beszélgetni, hogy közben nem kell fél kézzel szorongatnunk vagy zsebünkbe tuszkolnunk a telefonunkat.

Telefonálás szempontjából is beilleszkedik általunk ismert vetélytársai közé a B&W PX. Csendes környezetben fantasztikus kommunikációs eszköz, zajos szituációban viszont (tömegközlekedés, távolsági buszon utazás stb.) szinte használhatatlan. Az erős zajokat mikrofonja könnyen beengedi, ami beszélgető partnerünknek nem kevés bosszúságot okozhat. Ez nem csak a B&W PX hiányossága, hanem a Bluetooth fejhallgatók zöméé, csak kevés vezeték nélküli füles képes valóban kirekeszteni a zavaró külvilágot telefonálás közben.

Az aktív zajszűrés egész jó ahhoz képest, hogy először találkozunk ilyen extrával B&W termékben, mindazonáltal, ha ún. repülőgépes erősségűre állítjuk, akkor enyhe vákuum szerű feszességet okoz a fülnek és hangyányi mértékben a zenei hangokat is eltorzítja. Cserébe tényleg komoly mértében képes lecsillapítani rengeteg alsó frekvenciás zajt, pl. egy buszmegállóban tartózkodva csak kíváncsiságból engedélyeztük a repülős módot és a körülöttünk elsuhanó járművek szinte teljesen elnémultak. Egy repedt kipufogós, felújításra szoruló, benzines japán sportkocsi elhajtott mellettünk és testünkkel, belső szerveinkkel éreztük hangnyomását, fülünkkel mégis csak egy lágy, távoli foszlányként hallottuk.

Hangminőség

Sara K. - Stars c. száma kegyetlen igazságszérumként hat bármilyen hangsugárzó vagy fejhallgató számára. Ezt hallgatva kiderült, hogy a PX rámutat a csilingelő részletekre, de nem feltétlenül akarja őket testközelbe hozni. Az aktív zajszűrést bekapcsolva kicsit öblössé vált az énekhang, ami csak az első néhány pillanatban volt furcsa, a szám közepe felé már hozzászokott fülünk. Rockzenével (Joe Satriani - Slow Down Blues) is tapasztaltunk hasonlót, az elektromos gitár bátrabb, vastagabb volt a vártnál, ugyanakkor a PX-ben dolgozó elektronika enyhén összekente a jellegzetes durva, érdes torzgitár hang rezdüléseit. Mindezt csak azoknak írjuk, akik úgymond megszokták a jót, és tartanak otthon valamilyen felsőkategóriás fejhallgatót. Nem szabad elfelejteni, hogy a vezeték nélküli fejhallgatók ilyen téren, ártól függetlenül, kompromisszumot jelentenek kábeles társaikhoz képest. Meg kell jegyeznünk viszont az aktív zajszűrés hatékonyságát is, amely ugyan nem pucolta ki a fentebb említett ködösséget, mégis örültünk neki. Egyrészt a zene hallhatósága, másrészt a közérzetünk is jobb volt úgy, hogy a körülöttünk lévő járművek sokkal halkabbá váltak.

Számítógépes felhasználóknak nem árt tudni, hogy a PX a mellékelt USB-C vezetékkel (amihez csatlakoztatva továbbra is üzemképesek maradnak a szenzorok, tehát a füles így is képes megállítani a zenelejátszást!) nagyságrendileg tisztább és dinamikusabb hangot nyújt, mintha Bluetooth vevőjével használnánk. A Jack kábelt csak vészhelyzet esetén érdemes elővenni, mert valamiért nem múlta egyértelműen felül a vezeték nélküli üzemmódot. Akárhogy is, miután laptopunk felismerte a fejhallgatót, máris csilingelőbbé váltak Lizz Wright - Somewhere Down In The Mystic c. számában az akusztikus gitár pendülései és az ének is stabilabban középre irányult. A basszusok megszállottjai ne reméljenek nagy alsó frekvenciás többletet az USB kábeltől, legalábbis a meglehetősen dinamikus és kemény mélyhangokkal alátámasztott Lorde - Royals hallgatásakor még egy kis extra puffanást elviseltünk volna az ütemek közben. A B&W PX minden esetben picit finomkodott a basszussal, de ezért mégsem nehezteltünk rá, hiszen más, hasonló kategóriájú vetélytársaknál eddig többnyire pont az ellenkező eredményt, azaz a kissé domináló mélyhangokat tapasztaltunk, jó tudni, hogy nem ugyanarra a karakterre törekedtek a B&W fejlesztők.

Végszó

Jelenlegi ismereteink alapján a Bowers & Wilkins PX két szerepet tölt be. Egyfelől méltó utódja a korábban általunk is tesztelt P7 Wireless fejhallgatónak, hiszen ahhoz képest jobb extrákat és kisebb méretet kapunk. Másrészt ügyesen - talán túlságosan is - beilleszkedik más gyártóktól származó vetélytársai közé és próbál a maga módján különbözni, de úgy, hogy más ötleteket (akár jókat is) ne vegyen át a többiektől. Másfelől ez is egy Bluetooth fejhallgató és aptX kompatibilis forráseszköz híján nem biztos, hogy meggyőzi a vezetékes rendszerek használóit. Akik viszont számítógéppel (is) sokat szeretnék használni (pl. gyakran néznek laptopról filmet buszon/vonaton), azok egy kis extra tisztasághoz juthatnak a Type-C kábellel. Mindent összevetve újabb résztvevővel gazdagodott a piac, ám hosszú távon a vásárlók egyéni ízlésén és igényein fog múlni, hogy a Bowers & Wilkins által nyújtott koktél elnyeri-e tetszésüket, ezért mindenképpen ajánlott kipróbálni, mielőtt vásárlásra kerül sor, akinek pedig szimpatikus a gyártó filozófiája, nem tartja fontosnak a zajszűrést és megbékél a vezetékkel, annak javasoljuk a P7-ről készült cikk elolvasását.

1 2

Következő oldal >