Bowers & Wilkins P3 mobil hifi fejhallgató teszt

2013. október 16., szerda, 15:45

Bowers Wilkins BW B&W audio hifi fejhallgató Bowers fejhallgató Bowers P3 utcai fejhallgató fejhallgató teszt

Nincs miért panaszkodnia a brit származású B&W cégnek. Több mint negyven éve épít hangsugárzókat, nem is akármilyen színvonalon, egyike a legjobbaknak. Azonban az elmúlt néhány évben, a piacot sok apróság - konkrétan az Apple mobileszközei - késztette nagy változásokra. A hordozhatóság, megépítettség és persze a hangminőség, a tenyérméretű zeneforrásoknál is ugyanúgy kritérium, a koncertélményt a fejhallgatósok is szomjazzák. Többek közt e tények tükröződnek az angol márka legújabb, immár második fejhallgatóján, mely a P3 megnevezést kapta.

Nem filléres tétel

Tesztalanyunk gyártója nem először készít fülest, két éve került piacra a P3-nál minden tekintetben nagyobb, bőrborítású P5 fejhallgató és a hallójáratba illeszkedő, szintén prémiumkategóriás C5 fülhallgató. A B&W P3 (mely az előbbi típusok közé ékelődik) csomagolásáról is azonnal világossá válik, hogy tervezői nem holmi belépőszintű füles létrehozásán fáradoztak. A vaskos, elegáns dobozból egy még inkább masszív, kagylószerűen nyíló védőtok kerül elő, ez szolgál a termék használaton kívüli tárolására. Nyitogatása megszokást igényel, ügyetlen ujjakba könnyen belecsíphet.

Ha sikerült a tokot "kettéfeszíteni", megcsodálhatjuk tartalmát, a P3-at személyesen. Kisebb lett, mint a P5, fejpántja lényegesen karcsúbb és a 40 mm-es hangszórókat tartalmazó kosarak is pöttöm méretűre zsugorodtak. Ettől függetlenül minden porcikája esztétikus: a pánt és a kabinetek külseje is gumírozott, szintúgy a cserélhető, aranyozott csatlakozófejes kábel.

Utóbbiból kettőt találtunk, egy normál kialakításút és egy hangerőszabályzós, mikrofonos headset modullal felszerelt változatot. Láthatóan igyekeztek kevés műanyagot használni, a pánt fémcsavarral rögzített szára és betétje rozsdamentes acélból, a kosarak oldalára helyezett, ovális lemez pedig szálcsiszolt alumíniumból készült. A fejhallgató belső oldalára vékony textilbevonatot húztak. A négyzetrács mintázatos anyag érintését szokni kell, először érdesnek tűnhet, hosszú távon viszont nem zavaró. Kérdéses, hogy ez a felület mennyire ellenálló egy forró nyári napon, a fül környékén felgyülemlett izzadtsággal szemben - tesztelésünk idejekor, a hűvös őszi napokon szerencsére nem tapasztaltunk ilyen jellegű problémát. Ha a párnáknak baja esik, mágneses rögzítésük lévén azonnal cserélhetőek - ha pedig aggódunk a koszolódás miatt, az általunk tesztelt fehéren kívül más színekben is kapható a P3. A férfiasan komoly, fekete verzió mellett idővel sötétkék és rikító piros kiadások is megjelentek, önmagában mindegyik árnyalat dekoratívan sikerült.

Egyszemélyes koncert - csak nekem?

És mindenkinek, akivel egy buszon, metrón vagy villamoson utazunk. Persze félreértés ne essék, tesztalanyunk zajszűrése jól sikerült. Gondosan megőrzi akusztikai sajátosságait, még hangosabb körülmények között is, ügyesen kiszorítja a nemkívánatos zajok döntő részét. Viszont külseje legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szerénynek, napsütésben csakúgy szikrázik, a tükörsimára fényezett acélbetétekkel még az újságárus szemét is kisüthetjük. Viccen kívül, a szép megjelenésnek két oldala van. Jó, hogy a P3-at (ellentétben nagyobbik testvérével) összecsukhatjuk, csekély helyet foglal, és szépen rásimul kobakunkra. A pánt hosszú távon sem zavaró, viszont a fülpárnák határozottan ragaszkodnak hallószervünkhöz. Ezen a pánt finom hajlítgatásával finomíthatunk, viszont szemüvegeseknek ettől függetlenül kényelmetlen lehet a P3 viselése. A szabadon csüngő kábel zörgése azonnal meghallatszik, ezért érdemes ruha alatt futtatni a zsinórt. Annál jobb a termék zajszűrő képessége, kis átmérőjükhöz képest remekül teljesítettek a memóriaszivacs párnák. Talán túlságosan is remekül...

Hangminőség

Az előbb említett szivacskarika érezhetően elfojtja a P3 hangjának részleteit. Így a karakter puha, kellemes, lágy, meleg, ugyan dinamikus, de hifisnek nem mondanánk. Van erő a lábdobokban, van élénksége egy hip-hop felvételnek, és átjön az elektronikus, vagy éppen rockos műfajok agresszivitása. Ettől függetlenül nincs értelme nagyfelbontású, tömörítetlen zenékkel táplálni a P3-at. Ez annyira nem is probléma, hiszen a finomkodó karakter egyben előnyt is jelent: legalább a füles nem tárja elénk a gyengébb minőségű MP3 anyagok hiányosságait. Így "szépíthetünk" a valóságon, főleg basszusok tekintetében. Aki élőzenét, szimfonikus anyagokat, jazzt hallgat, annak nem tudjuk javasolni ezt a fülest. Egyszerűen nincs meg benne az a plusz sztereóhatás, részletezőképesség, tisztaság, ami a kifogástalan élőzenei reprodukcióhoz szükséges. Viszont az a felhasználói réteg, amely pop-rock függő, és az elektronikus zenéket (trance, dance, R&B, DnB, dubstep stb.) kedveli, nos, nekik jó választás lehet a Bowers & Wilkins üdvöskéje.

Végítélet

A B&W mindig is tudta, hogyan kell kiválóan teljesítő, tisztességgel megépített hangfalakat készíteni. Mégis, a P3 szerintünk nem illeszkedik teljesen a cég filozófiájába, miszerint a jó hangfal nem ad és nem vesz semmit az eredeti felvételből. A B&W legújabb fülese ugyanis néha tarkít, néha pedig teljesen eltűntet létfontosságú elemeket a zenéből, nem számít, milyen forráseszközre kötjük rá. Vicces módon még a folyamatosan bővülő színek is a "tarkaság" tényét igazolják, mint ha a dizájn és a divat most fontosabb lenne minden másnál. Szép, csinos kis fejhallgató, szinte ékszer. De a lényeg ezúttal elmaradt.

1 2

Következő oldal >