Bowers & Wilkins 685 S2 állványos hangfal teszt

2015. április 21., kedd, 09:10

BW audio hifi hangfal Bowers Wilkins BW 600 BW 685 685 S2 Bowers hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Bowers hangfal teszt

"Mennyi egy töketlen fecske maximális repülési sebessége?" Kérdi az őr Arthur királyt a halálnak hídjánál, Monty Python klasszikusában. Arthur, a britek királya, elegáns, ugyanakkor releváns módon vágott vissza az őr kérdésére. És ez picit jellemzi a B&W 685 S2 hangsugárzót is: valahogy mindig frappánsan "válaszol" a hallgatónak, hogy nehéz legyen belekötni. Ezúttal a jelenlegi legújabb, S2 generációhoz volt szerencsénk.

Friss hús, friss hangszórók

A Bowers & Wilkins 600-as szériája sokáig érintetlen termékcsaládként állta a sarat, és nagyon népszerű múlttal büszkélkedhet. Például tesztalanyunk elődje, az eredeti 685 még EISA díjat is kapott, árkategóriáján belül sok szakértő és felhasználó dicsérte. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért kellett rajta változtatni?

A válasz egyértelmű, fejlődik a piac, fejlődik a technológia és nyílván, egy kicsit a felhasználók ízlése is fejlődik, vagy jobban mondva, változik. A digitális berendezések, D osztályú erősítők, DA konverterek és veszteségmentes zenefájlok elterjedésével egyre kritikusabb fontosságú a finom és kellemes hang, ha valami a vártnál színezettebb, azt az igényes hallgatók, érthető módon, messziről elkerülik.

A B&W közleménye alapján kizárólag finomítások történtek az utóbbi sorozathoz képest, ugyanakkor ezek a kis módosítások is nagy változásokat eredményeztek. Akik olvasták korábbi CM6 S2 vagy 683 S2 cikkeinket, azok nyugodtan átugorhatják ezt a bekezdést. Akik nem, azoknak dióhéjban az új technológiákról: a 685 S2 magassugárzójába egy második réteg is került, a 2,5 cm-es alumínium dóm mögé elhelyeztek egy plusz "lukasztott közepű" (valójában inkább gyűrű alakú) dómot, mely rezonanciacsillapító és mechanikailag stabilizáló szereppel rendelkezik.

A 16,5 cm-es mélyközép membrán közepén immár nem fáziskúp, hanem fekete szivacs porsapka ül. Ezek a fő akusztikai változtatások, egyébiránt a doboz kb. 1 centivel keskenyebb, és ugyanennyivel magasabb, tehát karcsúbb lett. A hátoldali hangfalkábel csatlakozó sem változott, ugyanazt az aranyozott bevonatú, banándugót is befogadót szerelték rá, mint elődjére.

Beüzemelés

A B&W 685 S2 meghallgatására saját teszthelyiségünkben, valamint a forgalmazó bemutatótermében is sort kerítettümnk. Az Aymarában a cég "tesvérmárkájaként" is ismert Rotel RA-12 integrált sztereó erősítőjével, nálunk pedig a szintén Roteltől származó, RA-10 típussal hajtottuk. Mind kiderült, a hangfalak vígan elboldogultak a kis elektronika csatornánkénti 40 wattos teljesítményével, ettől függetlenül leszögezzük, hogy az egyszerűbb, bizonyos értelemben kommersz elektronikák (pl. olcsó Pioneer/Yamaha/Denon sztereó és házimozi erősítők) még próbaszinten sem párosítandók egy ilyen hangsugárzóval, különben sosem tudjuk meg, hogy milyen tartalékokról és részletekről maradtunk le.

A hangfalakat a gyártó által kínált STAV24 állványokra helyeztük el, utóbbit a biztonság kedvéért feltöltöttük kvarchomokkal is, a jobb stabilitás és akusztikai tulajdonságok érdekében. Nemes gesztus a B&W részéről, hogy még szivacsdugókat is mellékelt a termékhez, amiket igény vagy szobaakusztikai gondok esetén betömhetünk a basszreflex nyílásokba, ráadásul a hengerecskék közepe kihúzható, így két fokozatban is "moderálhattuk" rendszerünk alsó frekvenciáit. A mi rendszerünk és szobánk nem tette szükségessé a szivacsok használatát. A tesztelés során használt teljes rendszer a követkő elemekből állt:

Hangfal: B&W 685 S2

Hangfalállvány: B&W STAV24

Hangfalkábel: Real Cable TDC300F

Erősítő: Rotel RA-10

Lejátszó: Pioneer N-50

Tápkábelek: IsoTek EVO3 Premier

Tápszűrő: IsoTek EVO3 Sirius, ISOL-8 PowerLine Axis

Hangminőség

Utólag is köszönettel tartozunk az Aymara Kft. munkatársainak, amiért bejáratott 682 S2 hangfalakat adtak át tesztelésre. Ettől függetlenül bő egy hétig még meglehetősen vegyes műfajokkal terheltük őket, a legfinomabb jazzfelvételektől kezdve egészen az elvetemült, basszus-orientált produkciókig. Utóbbiból messzemenőleg felülmúlta várakozásunkat a Massive Attack már-már feledésbe merült, Angel c. száma. Ez a felvétel váratlanul jól, tulajdonképpen szenzációsan szólt a kis Bowers dobozokkal. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy kb. 15 négyzetméteres szobában tartózkodtunk, alig 3 méterre a hangszóróktól. A 685 S2 tisztán, sterilen, dögösen és klinikai pontossággal reprodukálta az elvetemült alsó frekvenciákkal kevert felvételt. Igaz, hogy a gyomrunkra nem voltak hatással a basszusok, a kanapé viszont így is alaposan rezgett alattunk, és a szoba légterét maradéktalanul megremegtették a membránok. Váratlan - ez a legjobban illő szó a 685 S2 előadására, amint látszólag nehéz falattal kínáljuk. A hangfal a közepesnél kicsit hangosabb (a szomszéd-barát szint határát súroló) szinten feszes, kemény és villámgyors karakterrel keltette életre a vadabbnál vadabb hangeffekteket, amivel bebizonyította, hogy nem kell megelégednünk az esti mesét aláfestő álmatag dallamokkal.

Egészen konkrétan megköveteli, hogy tisztességesen hajtsuk. Nem véletlen, hogy a B&W és a Rotel között olyan szoros kapcsolat alakult ki, hiszen magas csillapítási tényező és bőséges erőtartalék nélkül nemigen kapnánk ilyen pontos és határozott előadást. Legalábbis a rendszer ezt hitette el velünk, szinte kimondta: én így vagyok jó, dőlj hátra, és figyelj. Nagyon tetszett a 685 S2 által ábrázolt hangszínpad, a hangszerek tökéletes irányítottsággal, egymástól jól elkülönülve szólaltak meg, légiességben sem volt hiány. Igaz, hogy pl. az Oscar Peterson trio "We Get Requests" lemezén a 6. számnál kissé hűvösen és már-már klinikai pontossággal állt össze a bőgő-zongora-dob hármasa, és tény, hogy a hangszerek között ici-pici összeéréseket hallottunk, de az összkép ettől még nagyon meggyőző maradt. A 685 S2 a kategóriáján belül nagyonis tisztességesen szerepelt, és nem csak kemény hajtással volt hajlandó élvezetes zenei reprodukcióra. Tovább hallgatva a Massive Attack válogatáslemezét, lehalkítottuk az RA-10-et annyira, hogy beszélgetni lehessen a zene mellett, és az ének, az effektek és egyáltalán minden, ami dinamikai célt szolgált, az dinamikus is maradt.

Végszó

A Bowers & Wilkins 685 S2 egy úgymond tehetséges hangfal. Nem biztos, hogy a "zenei" a legjobb szó, ami illik rá. Annál egy kicsivel többet kaptunk, félúton a "steril" és "érzéki" jelzők között. Képes volt elhitetni, éreztetni velünk, hogy a zene, amit hallunk, az nagyszerű, hogy ez a rendszer úgy, ahogy van, ideális, és hogy ami a felvételen szerepel, az hallható. Persze, nem intim közelségből, és nem pehelysúlyú könnyedséggel, hiszen cikkünk a gyártó belépő szériájának egyik legkisebb termékéről szól. Akárhogy is, a Bowers hangfalaknak ez mindig is előnyt jelentett, és valószínűleg előnyt is fog jelenteni a jövőben: míg néhány gyártó kompromisszumokat vállal, és hajlandó az olcsónál is olcsóbb játékszereket kínálni a hangminőség feláldozásával, addig a B&W szilárdan kitart a maga néhány "stabil" szériája, termékkategóriája mellett. Laikusként azt mondanánk, hogy ez drága, ha viszont figyelembe vesszük mindazon dobozokat (Önök is láthatják őket a hangfalteszt rovatban), amiket eddig kipróbáltunk, akkor a 685 S2 inkább az olcsóbbak közé tartozik. Tény, hogy külsőleg kissé diszkrét és egyhangú, viszont egy hangfalnál elsősorban a hang számít, és abból kapunk dögivel... rengeteget. Ha valaki ilyen hangsugárzót birtokol, természetesen a hozzá illő komponensekkel és zenei könyvtárral, akkor bizonyára meggyőződéssel és büszkeséggel fogja állítani, hogy "van egy hifim". Bennünk a 685 S2 leginkább azért hagyott pozitív nyomot, mert a tesztelés 90 százalékában nem a hiányosságokon keseregtünk, hanem a meglévő, sterilen és fürgén közölt információt elemezhtük. A kissé fényes magas frekvenciákat és a leheletnyi szárazságot leszámítva nagyon tetszett, öröm volt hallgatni!

1 2

Következő oldal >