Bowers & Wilkins 607 S2 Anniversary Edition állványos hangfal teszt
2022. július 26., kedd, 09:20
Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt
A Bowers & Wilkins 600 Series családjának Anniversary Edition sorozatából szerencsénkre már eljutott hozzánk az egyetlen álló hangfal, a 603 S2, valamint az állványosok közül a nagyobb, 606 S2. Ezek a modellek általában közepes, vagy annál nagyobb nappalikba valók, most viszont ismerkedjünk meg a 607 S2-vel, amit a cég kisebb szobákba ajánl, minőségi zenehallgatásra.
Jubileum, kompakt méretben megünnepelve
A Bowers & Wilkins 606 S2 jubileumi hangdobozát a külföldi szaksajtó is elismerte, ahogyan mi is nagyon megszerettük. Ennek a karakterére rápakolt egy jókora lapáttal testesség és mélyhangok terén a 603 S2, amit egy minőségi, ugyanakkor roppant szórakoztató hangfalként ismertünk meg. Mindkettő olyan zenehallgatóknak és zeneszeretőknek volt ajánlható, akik igénylik a látványos megoldásokat külső és megszólalás terén is, azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a megfelelő árnyaltságot is képviselje a hangfaluk. A Bowers & Wilkins 607 S2 Anniversary Edition is képviseli ezeket a stílusjegyeket, mindezt viszont kisebb kivitelben. A 165x300x207 mm-es méretek valóban nem nevezhetők nagynak, viszont tudjuk, hogy a brit cég nem egyszer letette már a névjegyét a monitor sugárzók között is. Igen, a 607 S2-t polc hangfalnak is nevezik, ami még akkor is helytelen, ha a bemutatótermekben polcon találhatjuk meg ezeket a típusokat, és ott is vannak bekötve. Egyértelműen állványon képesek megmutatni a tudásuk maximumát!
A Bowers & Wilkins 607 S2 Anniversary Edition hangfalat matt fekete, fehér és tölgy kivitelben vihetjük haza, az utóbbinál az előlap maradt fehér, mint a többi típus esetében is. Az oldalfalak párhuzamosak, az illesztések pontosak, a kivitelezés hibátlan, de valahol ezt el is várjuk a cégtől. Ha évtizedek alatt nem hibáztak, miért most kezdenék el? Kívülről a már említett tölgy variánson kívül más eltérést nem találunk az alap S2-höz képest, hacsak a magassugárzót körülölelő gyűrűn látható jubileumi feliratot nem tekintjük annak.
Nem feltűnő, tehát stílusos a megoldás, ami szintén megfelel a gyártóhoz kapcsolódó elvárásainknak. A magassugárzó elcsatolt, kettős 25 mm-es alumínium dóm, amihez hátul neodímium mágnes, elől pedig sűrű, fém rács tartozik. Az utóbbi természetesen nem gátolja a hangok terjedését.
A Bowers & Wilkins 607 S2 Anniversary Edition 130 mm-es mélyközépsugárzójának membránja FST Continuum fantázianévre hallgat, annak színe fémes, csillogó, csak a porvédő sapka és a gumiperem fekete, így a kontraszt látványos, ugyanakkor nem feltétlenül divatorientált. Korábban is alkalmazták ezt a megoldást, amikor még a kevlárt használták alapanyagként, aminek a sárga színét kellett valahogyan hétköznapibbá tenni, finomítani.
Az új membrán technológiáját egyenesen a B&W 800 Series Diamond sorozatig vezethetjük vissza, tehát ebben az esetben is a nagyágyúk már bevált megoldásait kínálják nekünk a sokkal megfizethetőbb kategóriában. A keresztirányú kialakítású hangszórókhoz tartozik egy hátsó és elég méretes FlowPort, hiszen ez a típus is basszreflex rendszerű. A csatlakozói aranyozottak, és lehetővé teszik a számunkra a kettős kábelezést vagy erősítést, belül optimalizált keresztváltót alkalmaztak, aminek alkatrészei gondos válogatáson estek át az összeszerelését megelőzően.
Az B&W 607 S2 Anniversary Edition érzékenysége 84 dB, tehát a meghajtásához biztosan jól jön majd a megszokott Parasound párosunk 2x100 wattja, amivel átadja a gyártó által megadott 52 Hz-28 kHz-es frekvencia-tartományt, amit a biztonság kedvéért le is mértünk. A zeneszámokat CD-lejátszóról és egy streamerről szolgáltattuk, a kontaktot a QED és a VIABLUE darabjai biztosították.
Kis méret, hatalmas színpad, rengeteg részlet
A B&W hangdobozoknak általában van egy sajátságos hangképük, amelyben jelentős szerepe van a magas- és középtartománynak, ami nem csoda, hiszen emlékeink szerint mindig is ezen a téren történtek a legnagyobb fejlesztések a mérnökök asztalán. Nos, a 607 S2 esetében sem alakult ez másképp, ráadásul a termetéből adódóan is azt vártuk el, hogy ez a kompakt állványos hangdoboz ezen a téren produkálja magát. Becsukott szemmel valódi meglepetést tudott okozni, hiszen mi lazán azt hittük, hogy véletlenül a nagyobb, 606 S2 került megint terítékre. Aztán szembesültünk a valósággal, és a meglepetésünket követően meg is nyugodtunk, hogy a deja vu érzés csak valami utópia. Egyetlen változást vettünk észre a rendszerünkön, mégpedig azt, hogy ehhez a produkcióhoz a hangerő potméterünk feljebb csúszott, ami nem is csoda, hiszen ahogy már említettük, elég alacsony ennek a hangfalnak az érzékenysége.
A másik meglepetés a mélytartomány terén ért minket, hiszen a hangdobozt bevált állványunkra tettük, annak a pozícióján nem változtattunk, tehát bő egy méterre volt minden faltól. Azt nem állítjuk, hogy a basszus terén a 607 S2 Anniversary Edition levett a lábunkról, de hiányérzetünk sem volt, mert sikerült nagyon egységes hangképet megálmodniuk a tervezőinek. A mélytartomány tehát bőven elegendő volt, azt sem tapasztaltuk, hogy erőlködik, esetleg pontatlan, továbbá arra sem volt hajlamos, hogy szétkenje a basszust. Pont annyit tálalt belőle, amennyit lazán ki lehet hozni egy 130 mm-es hangszóróból, aminek a középtartományért is felelni kell. A hátsó falakhoz közelítve megnöveltük a mélyhangokat, de akkor veszítettek a feszességükből és stabilitásukból, romlott a színpadkép, visszaverődések okoztak anomáliákat, tehát a bevezetőnkben említett polcsugárzó megnevezéstől meg kell fosztanunk ezt a hangdobozt.
A középtartomány fontos szerepét a cég történetében szintén kiemeltük már, és ez a jelen esetben is adott, tehát a finom részletek tolmácsolásában nem szorul tanácsra a 607 S2 jubileumi hangdoboz. A Dire Straits zenéjében a húrok elég fémesek voltak, ez szintén jellemző a B&W-re, és Knopfler hangja is valamivel harsányabb volt a megszokottnál, ezt viszont a javára tudta fordítani a hangfal, mert így sokkal lendületesebb és élettelibb volt az összkép. Ezek a zenészek bizony kicsit fészkelődtek a stúdióban, ami a banda esetében nem hátrány, hiszen így vittek egy kis plusz mozgalmat a kellemes, minőségi zenébe.
Már ekkor kiemelkedett a hangdoboz remek ritmikája és téralkotása, ahogyan a felbontása sem volt mindennapi. Úgy ásta bele ugyanis magát a részletekbe, hogy az minket hosszú távon sem fárasztott le, inkább folyamatosan ébren tartotta a figyelmünket. Nem túlzottan kihegyezett a kontúrja, pedig odafigyelt mindenre, és a zenészeket nagyon határozottan tudta definiálni. Ez az ilyen jellegű, pontosabban méretű modelleknél eleve valamilyen szinten adott, itt viszont az tapasztalható volt, hogy a B&W-nek tényleg több évtizedes tapasztalata van abban, hogyan is lehet, és hogyan is kell a kapott anyagból a legtöbbet kihozni.
Ráadásul az erőből sem akart kifogyni, amit elsősorban olyan zenéken tudott megmutatni, ahol több hangszer volt jelen, és a díszítésekkel is el tudott játszadozni. Nagyszerű téralkotása akkor mutatkozott meg igazán, amikor több ütős játszott egyszerre, bekapcsolódott az énekhang, a hangszereknek hosszabb lecsengései voltak. Ezt a pozitívumot Shirley Bassey dalaiban is meg tudta tartani, pedig ott elég minimalista koncepcióval volt dolga. A színpad megnövelésével és annak remek mélységével kápráztatott el minket, valamint az énekhang pontosságával, apró részleteivel. A fúvósok megjelenítése is becsületére válna bármely más kategóriatársának, ahogyan a zongora ábrázolása is. A nagyobb típus esetében is jelentős szerepe volt a csend megjelenítésének, és ez itt is sikerült, így a balladák, vagy Jan Garbarek rideg világa is érvényesülni tudott.
A magassugárzóra még nem tértünk ki, pedig az sem titulálható hétköznapi darabnak. Sok zeneszeretőnek talán még sok is lehet az általa közölt tartomány, a B&W-nél viszont úgy látják, hogy ebből nem szabad engedni. Mi mindkét pártot meg tudjuk érteni, de titokban eláruljuk, hogy a mérnökökkel értünk egyet. Azt is elfogadjuk, hogy a néha már stúdiós jelleget öltő, és egyesek számára harsánynak vélhető tartomány ennél a hangdoboznál zavaró lehet, hiszen egyértelműen a tudása legjavát nyújtja, ezáltal kiemelkedik a közép és mély tartományból. Szerintünk viszont csak néhány jellegű zenénél érheti szó a ház elejét. Megfelelő párosítással ezen valamennyit tudunk finomítani, ahogyan a Parasound elektronikánk is ezt tette. tehát könnyen megvalósítható az, hogy megmaradjon a cég stílusjegye, azonban ne vonzza be a denevéreket a nappalinkba. Világosban pláne nem lenne élvezetes a látvány.
Negatívumként talán azt lehet kiemelni, hogy a 607 S2 hangzatosabb zenéken, Bruce Springsteen vagy Toto koncerten, esetleg a Marillion nagyvolumenű dalainál, a King Crimson meglepő és domináns megoldásainál zavarba tudott jönni, de az maga lett volna a csoda, ha ebből a méretből ennyi pénzért többet és jobbat kaptunk volna. Még így sem állítjuk, hogy ezeken a felvételeken halálos sebet kapott volna, hiszen élvezetes perceket tudott okozni, de egyszerűen meg kell barátkoznunk újra a gondolattal, miszerint stadion vagy progresszív rockra valamivel nagyobb tüdejű hangdoboz szükséges. Ugyanez vonatkozik a kamarazenére is, ami halkabban nagyon szépen szólt, de az Újévi koncertet senki sem fogja így hallgatni, ahogyan a trubadúr is úgy okoz igazi élvezetet, ha azt az egész testünkben érezhetjük, nem csak a fülünkben.
Az elvárt stílusjegyek mellett meglepetésben is volt részünk
A Bowers & Wilkins 607 S2 Anniversary Edition egy olyan klasszikus hangfal, ami teljesen fel van vértezve a Bowers & Wilkins jellegzetességeivel. Roppant tiszta középszekció, hatalmas tér, pontosság, gyorsaság és határozottság. A magastartomány egyesek számára kicsit sok lehet, de a márka szerelmeseit csalódás érné, ha ezen változtattak volna. A 130 mm-es Continuum mélyközép hangszóró basszusa is bőven elegendő, ami nagyrészt köszönhető a jelentős méretű FlowPort kimenetnek is. Az árát elsőre kicsit sokalltuk, de a szeánszunk végére teljesen kibékültünk vele, mert a B&W 607 S2 Anniversary Edition bőven megér ennyit annak, aki kis méretből akar egy nagy adagnyi zenét hallgatni, akár egy átlagos méretű nappaliban is.