Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Boston Acoustics M 340 álló hangfal teszt
2014. február 20., csütörtök, 13:40
Boston Acoustics audio hifi hangfal hifi hangfal Boston hangfal M340 M 340 hangfal teszt hifi hangfal teszt Boston hangfal teszt
A hifi iránt érdeklődők egyre szélesebb választékot találnak az üzletekben, már amennyiben alaposan körülnéznek. Természetesen a nézelődés kevés a boldogsághoz, amikor hanggal kapcsolatos készülékekről, eszközökről van szó, ezen a helyzeten próbálunk könnyíteni tesztjeinkkel. Bemutatjuk az újdonságokat, persze nem mindent, csak amiket arra méltónak tartunk. Az amerikai Boston Acoustics kis állványos M 25 típusú hangdobozát már teszteltük, most az M sorozat középső háromutas állódobozát, a 340 jelzésűt vetettük alá hosszú nyúzópróbának.
Boston Acoustics hangfal már másodszor vendégeskedik tesztlaborunkban, ami egy átlagosnak nevezhető lakószoba, némi akusztikai beavatkozással, kiegészítéssel, hogy az oda kerülő hangdobozok megmutathassák lehető legjobb formájukat. Ugyanezen okból sztereó és házimozi erősítőkkel, valamint jóféle lejátszókkal is fel vagyunk fegyverkezve, és az összekötetés, tápellátás is gondosan, szakértelemmel összeválogatott.
A Boston hangfalak csomagolása mintaszerű, vastag poliuretán és kartonpapír idomok tartják őket a stabilan, és közülük kiemelve, finom, puha textíliából készült, hófehér védőzsákban rejtőzik az áru. Később, például amikor elmegyünk nyaralni, porvédő céllal akár visszahúzhatjuk rájuk ezeket. A hangdobozok elmaradhatatlan tartozékának számító selyembevonatú védőkeret szerves egységként illeszkedik a picit előrefelé túllógó oldallapok közé, de azért a ?hangminőség mindenekfelett? elvének figyelembevétele okán, inkább tegyük félre azokat.
A felülre pozícionált, 4,5 hüvelyk átmérőjű, speciális tömegelosztású membránnal szerelt középsugárzó zárt kamrát tudhat magáénak. Alatta helyezkedik el az egy colos dóm, melynek középpontját bemélyítették. Amikor először megpillantottuk, azt hittük, valami külső behatás miatt megsérülhetett. Gyorsan lekaptuk a másikról is a takarólapot, hogy ellenőrizzük a magassugárzó membránját, ami szerencsére pontosan ugyanolyan benyomódott kupolájú. Hogy miért, az egyelőre rejtély marad, legyen elég annyi, hogy a gyártó ezt EWD-nek (Extended Wide Bandwidth), vagyis kibővített sávszélességű technológiának nevezi.
A 4 db ezüstösen fénylő mélyközép membrán is polipropilénből készült, mint az említett középsugárzóé, az átmérőjük is ugyanakkora, 114 milliméter. A műszaki leírás szerint 45 Hz-től szólalnak meg, ami nem különösebben alacsony frekvencia és a műszeres méréseinket elnézve helytálló. Pár sorral lejjebb 87 dB érzékenységet közölnek, ami átlagos, azt azonban nem árulták el, hogy a legyártás utáni mérés 2,83 V feszültséggel, vagy egy wattal történt-e. Ez, és a 350 wattos terhelhetőség sugallja, hogy az M 340 nagyon igényli, hogy combos elektronikával hajtsuk. Hogy tényleg így van-e, az hamarosan kiderül.
Kívül és belül
Úgy látszik, hogy az M 340 tervezői sem szeretik az egyhangú, szögletes külsőt, ahogy mi sem lelkesedünk érte. Próbáltak szó szerint csiszolgatni a téglatest formán, hogy lágy kerekítésekkel dobják fel termékük vonalait. Erősen lefaragtak vízszintes éleiből, cserébe az oldallapokat fényesre polírozott (diófa burkolattal is kapható) lemezekkel hangsúlyozták.
Jópofa húzás, hogy a hangfal felületének többi részén érdesített műbőr bevonat húzódik végig, tovább fokozva az oldallapok eleganciáját, és a portörlést sem sínyli meg. Így a végeredmény egy olyan hangfal, amely indulni szeretett volna valamilyen dizájn versenyen, de a ?nappaliban szépen mutat? kategóriánál nem merészkedett tovább. A súlyos és merev Lo-Q™ konstrukció kiváló a doboz belső csillapítására nézve. Az eljárás lényege, hogy több MDF lapot ragasztanak össze, ezzel növelve a stabilitást, ami remekül sikerült, mert kopogtatásra olyan tompán reagál, mint egy második világháborús betonbunker homlokfala. Ezzel a belül kialakulni szerető állóhullámok és a hangminőségre káros rezonanciák kedvét elvették a rakoncátlankodástól. Az M 340 basszreflex rendszerű, nyílása hátul sötétlik, az alatta elhelyezkedő, banándugó-kompatibilis, öt rétegben aranyozott, döntött csatlakozók stabilan megtartanak az átlagosnál vastagabb és nehezebb kábeleket is. A csomagolás tartalmazott egy kis nylonzacskót, benne menetes tüskékkel, amiket tesztszobánk bükkfa parkettjének épsége miatt nem csavaroztunk a hangdobozok talpának aljába. Ezt azért is bátorkodtuk elkövetni, mert a Boston Acoustics honlap és a letölthető brosúrák képeinek mindegyikén csak simán a talpukon álltak az M szériás hangdobozok. Alighanem a 4 db alumínium lábacska, amik a hangdoboz testét összekötik a talppal, egyfajta rezgéscsillapítóként is funkcionál.
Hangminőség
Bejáratva kaptuk készhez a Boston M 340 hangfalpárt, arra nem kellett időt szánnunk, egyből belevághattunk a tesztelés közepébe. Eleinte Cambridge Audio 751R és NAD T757 házimozi erősítőkre kötöttük, de nem mondható, hogy igazán szimpatizáltak egymással. A hangfal dinamikailag bizonytalanul viselkedett, a részletek is vérszegénynek tűntek, holott a NAD-ot pont az élénksége miatt kedveltük meg. Aztán ugrottunk egy nagyot, ami a teljesítményt és a hangminőséget illeti és beüzemeltük a hifiállványon szerényen meghúzódó Norma REVO IPA-140 sztereó erősítőt, és tettünk vele egy próbát. Ekkor lett világos, hogy az M 340 papíron leírt terhelhetőségét érdemes szem előtt tartani ? az igazán izmos, dögös hangú elektronikákra szomjazik. A Norma lényegesen meglódította a Boston M 340 dinamikusságát és a félszegen sántikáló magashangok is nyomban magukhoz tértek. Olyan részletező képességet és finom felbontást, mint például a jóval drágább Aurelia Saphira, nem tudott előadni, de ezektől eltekintve belopta magát a szívünkbe. A Boston M 340 karakterében is megtalálható egyfajta puhaság, mint korábban tesztelt kistestvérében. A középtartomány annyira simulékony, hogy rockzenén is el tudnánk aludni. Aztán mikor már majdnem lecsukódik a hallgató szemhéja, az M 340 váratlan basszus lökettel tölti meg az egész szoba légterét. A 4 db kis ?mélysugárzó? membránfelülete nagyjából megegyezik egy 20 centisével, ezt be is bizonyítja. A karcsú és viszonylag csekély űrtartalmú hangdoboz váratlanul erőteljes mélyhangokkal lepett meg minket. Ez a régi idők meleg, kellemes hangja, ilyen kicsi dobozhoz képest meglepő a testesség. A lágy dóm magassugárzó alaposan felvillanyozza a zenéket, igaz, a klasszikus gitár vagy a szimfonikus zenekar részletei nem valami pontosak. Az precíz, pörgős jazz és a koncerttermi audiofil felvételek hiteles visszaadása nem tartoznak az M 340 erősségei közé. A finomkodó középtartomány mellett domináns a basszus, így a zene nagyon kellemes, szórakoztató, de nem kellően élethű.
Az akusztikus zenék után elektronikus műfajokba kóstoltunk bele, itt az M 340 már jobban érezte magát. Ahogy feltettünk modernebb zenéket, tesztalanyunk ismét combos mélyhangokkal töltötte be a helyiséget. A magassugárzó finomkodása pozitívan hatott olyan muzsikákra, melyek egy könyörtelenül őszinte hangdobozból túl élesen szólaltak volna meg. Az olyan régi, legendás zenekarok, mint a Pink Floyd, kifejezetten élvezetesen muzsikáltak a Boston tolmácsolásában, bár térben nem különültek el annyira a hangszerek, mint az említett finn hangdoboz jóvoltából. Az M 340 tehát szórakoztató hangfal, bizonyos korlátokkal. Házimozi rendszer frontsugárzójaként adta a legmeggyőzőbb teljesítményt, ez annyira nem is meglepő, hiszen a gyártó is gyakran hirdeti 5.1/7.1 szettek részeként. Viszonylag szűk a szórástartománya, 3 méter széles vászon két oldalára már nem biztos, hogy a legjobb választás, ha éppen center nélkül sztereózunk.
Összefoglalva
A Boston karcsú hangfala azok számára ideális választás, akik nem szeretnék, ha zenehallgatási és/vagy házimozis szenvedélyük uralná és átformálná lakószobájuk kinézetét. A fekete műbőrborítás, a lakk-fekete, vagy diófa oldallapok visszafogott eleganciát hoznak otthonunkba. Az M 340 feleségbarát megjelenése erőteljes hangzással párosul, még a legvadabb zenéket is hitelesen tolmácsolja, ha izmos erősítőt társítunk hozzá. A szűk sztereó színpad és a kevéssé részletező magashangok miatt akusztikus zenére korlátozottan ajánlott, ám házimozi rendszer frontsugárzóiként remekelhet. Ha valamivel olcsóbb lenne, biztosan beférkőzne a legnépszerűbbek közé.
