Boston Acoustics M 25 állványos hangfal teszt
Elmentek a szomszédok? Akkor hajrá, Boston!
2013. augusztus 9., péntek, 18:50
Boston Acoustics Boston hangfal hifi hangfal audio hangfal hifi audio hangfal teszt
A hifi iránt érdeklődők azt hihetik, hogy itthon csak kevés állványos hangfalat kapni, de ha végignézik korábbi tesztjeinket, ennek pont az ellenkezője derül ki. Gyűjteményünket ezúttal az amerikai Boston Acoustics M 25 színesíti, mely csinos külsejével és nagy teljesítményével próbál kitűnni a tömegből.
Boston Acoustics hangfal most először vendégeskedik szerkesztőségünkben, rögtön bizalomgerjesztően mutatkozott be, nem egybe, hanem külön, két jókora dobozba zárva köszönt ránk. A csomagolás amolyan keleti kényelemmel, vastag hungarocell idomokkal lett kibélelve, és ha ez nem elég, a hangsugárzókra is került egy-egy vastag, finom anyagból készült védőzsák. Utóbbit szokatlanul jó minősége miatt érdemes megőrizni. Ha épp magukra hagyjuk a kis állványos hangfalakat, porvédő céllal akár le is takarhatjuk őket. Ugyancsak ízlés dolga, hogy fent hagyjuk-e a hangszóróvédőt (vájtfülűek nyilván nem tesznek ilyet), de ha már lekaptuk a vékonyka textillemezt, vessünk egy pillantást a hangszórókra.
A felülre pozícionált, egy hüvelyk átmérőjű dóm, vagy dómra hasonlító alak, vaskos gyűrűbe ágyazódik, és a középpontját besüllyesztették. Hogy miért, az egyelőre rejtély marad, legyen elég annyi, hogy a gyártó ezt "Extended Wide Bandwidth", vagyis kibővített sávszélességű technológiának nevezi. Az ezüstösen fénylő mélyközép membrán polipropilénből készült, átmérője 133 milliméter, ez a gyártó leírása szerint 62 Hz-től szólal meg. A doboz méreteit és a műszeres méréseket elnézve ez az alsó frekvencia érték helytálló. A termékleírásban 86 dB érzékenységet közölnek, ami átlagos, azt azonban nem árulták el, hogy a legyártás utáni mérés 2,83 V feszültséggel, vagy egy wattal történt-e. Ez, és a 200 wattos terhelhetőség sugallja, hogy az M 25 nagyon igényli, hogy combos elektronikával hajtsuk. Hogy tényleg így van-e, az hamarosan kiderül.
Egy csipet kozmetika
Úgy látszik, hogy az M 25 tervezői sem szeretik az egyhangú, szögletes külsőt. Próbáltak szó szerint csiszolgatni a téglatest formán, hogy markáns kerekítésekkel dobják fel a termék vonalait. Erősen lehasítottak a doboz vízszintes éleiből, cserébe az oldallapokat fényesre polírozott lemezekkel hangsúlyozták. Jópofa húzás, hogy a hangfal felületének többi részén bőrhatású bevonat húzódik végig, exkluzivitást kölcsönöz, és a portörlést sem sínyli meg. Így a végeredmény egy olyan hangfal, amely indulni szeretett volna valamilyen dizájn versenyen, de a "nappaliban szépen mutat" kategóriánál nem merészkedett tovább.
A súlyos és merev Lo-Q™ konstrukció kiváló a doboz belső csillapítására nézve. Az eljárás lényege, hogy nem egyetlen, hanem több MDF lemezt ragasztanak össze, így növelve a stabilitást. Ezáltal a belül kialakuló állóhullámok és a hangminőségre káros rezonanciák megszűntethetőek. Az M 25 basszreflex rendszerű, szerény átmérőjű reflexnyílása hátul sötétlik, a banándugó-kompatibilis hangfalkábel terminál fölött. A döntött csatlakozók nehezen engedik el a dugót, stabilan megtartanak akár masszívabb kábeleket is.
Hangminőség
Bejáratva kaptuk készhez a Boston M25 hangfalpárt, ettől függetlenül az ismerkedés hetekig húzódott. Eleinte a NAD C 316 BEE sztereó erősítőre kötöttük rá, de a két készülék nem szimpatizált egymással. A hangfal dinamikailag bizonytalanul viselkedett, a részletek is vérszegénynek tűntek, holott a NAD C 316-ost pont az élénksége miatt kedveltük meg. Aztán beadtuk derekunkat a teszthelyiség sarkában kacsingató Pioneer A-70 sztereó erősítőnek, és tettünk vele egy próbát. Ekkor lett világos, hogy az M25 papíron leírt terhelhetőségét érdemes szem előtt tartani - az igazán izmos, dögös hangú elektronikákra szomjazik. Az A-70 lényegesen meglódította a Boston M 25 dinamikusságát és a félszegen sántikáló magashangok is nyomban magukhoz tértek.
Tesztalanyunkat nagyon fogják szeretni azok, akik a régi, Videoton-stílusú hangfalakon nőttek fel. A Boston karakterében is megtalálható egyfajta puhaság, a középtartomány annyira simulékony, hogy rockzenén is el tudnánk aludni. Aztán mikor már majdnem lecsukódik a hallgató szemhéja, az M 25 váratlan basszus lökettel rázza fel az egész szoba légterét. Ez a régi idők meleg, kellemes hangja, ilyen kicsi dobozhoz képest meglepő testességgel párosul. A lágy dóm magassugárzó alaposan felvillanyozza a zenéket, igaz, a klasszikus gitár vagy a szimfonikus zenekar részletei bizonytalanok. Az precíz, pörgős jazz és a koncerttermi audiofil felvételek nem tartoznak az M 25 erősségei közé, nem csak a felső frekvenciák színezettsége, hanem a mélyközép hangszóró lassúsága miatt is. A finomkodó középtartomány mellett természetellenesnek hat a domináns basszuskezelés, így a zene nagyon kellemes, szórakoztató, de nem annyira realisztikus.
Az akusztikus zenék hiányosságai után elektronikus műfajokba kóstoltunk bele, itt az M25 már jobban érezte magát. Ahogy feltettünk modernebb zenéket, tesztalanyunk combos mélyhangokkal töltötte be a teszthelyiséget. A magassugárzó finomkodása pozitívan hatott olyan muzsikákra (pl. Pendulum, David Guetta, Goldfish), melyek egy őszinte dobozból erőtlenül, vagy túl élesen szólaltak volna meg. Legjobban a rockzene fekszik neki, és nem csak a hörgős metálra gondolunk. Az olyan klasszikus rockfelvételek, mint a Uriah Heep régi albumai, robusztus mélyeket kaptak és a torzítós gitár agresszivitásától is felállt karunkon a szőr, még ha térben nem is szóródtak szét a hangszerek. Az M25 tehát szórakoztató hangfal, bizonyos korlátokkal. Filmnézésnél adta a legmeggyőzőbb teljesítményt, ez annyira nem is meglepő, hiszen a gyártó is gyakran hirdeti házimozi szettek részeként. Viszonylag szűk a szórástartománya, ezért közel kell raknunk a televízióhoz. Ha sikerült jól elhelyeznünk, remek fantom center csatornát kapunk, és a párbeszédhangok gazdag alsó frekvenciás részletekkel egészülnek ki, ettől egy sima beszélgetős műsor is kellemes a fülnek. Teszteléskor végignéztük vele a Maflás c. filmet, melyben ez az egyetlen pár kis hangsugárzó is képes volt hiánytalanul viselkedni. A szereplők hangja pörgős jelenetek alatt is tisztán érthető maradt, a lassított bunyójelenetek pedig már-már mélyláda szerű hatással párosultak.
Végszó
A Boston Acoustics csöppsége azoknak lehet ideális választás, akik sok filmet néznek és elsősorban vadabb zenéket szoktak hallgatni, de nem szeretnének a sztereó csatornakiosztásnál bonyolultabb rendszert. Ha jó erősítőt szerzünk mellé, döbbenetes energia fog kiszabadulni az M 25 hangfalakból. Szép a bőrszerű borítás, a lakk-fekete és a diófa oldallapok egyaránt elegánsan mutatnak otthonunkban. A szűk térábrázolás és a mesterkélt magashangok miatt élőzenére nem ajánlott, ráadásul az exkluzív megjelenésnek megkérik az árát.