Bose SoundTrue Ultra in-ear fülhallgató teszt
2016. február 3., szerda, 16:25
Bose SoundTrue audio hifi fejhallgató fülhallgató Bose fülhallgató fülhallgató teszt in-ear fülhallgató Bose fülhallgató teszt Bose SoundTrue fülhallgató
Kicsit sportos és teljesen amerikai fülhallgatót teszteltünk. Illetve, ezúttal egy kicsit a fülhallgató tesztelt minket...
A BOSE egy nagyon amerikai gyártó. Ott született, ahol a közlekedési táblák többsége nem valamiféle ábrákba kódolt jelzés, hanem szöveges utasítás. Tesztalanyunk alighanem ennek köszönheti a nevét is, ami nem egy klasszikus típusszám, hanem egy hívószó, vagyis reklámszlogen. Bose SoundTrue Ultra, vagyis valamiféle igaz hangot átadó fülhallgatóval van dolgunk, abból is az ultra verzióval. Ebből is két változat létezik, az egyik viselhetné az "A" jelzést, a másik az "i"-t, jelezve, hogy Android vagy iOS telefonokhoz szánták őket. No de a Bose ezt egyszerűbben kezeli. A típusjelölés végén ki van írva, hogy Samsung Galaxy vagy iPhone készülékhez tervezték. Ennek pedig mindössze annyi jelentősége van, hogy a telefont, hangerőt és lejátszást más-más módon kezeli a két nagy rendszer. A hangjuk viszont ugyanolyan.
Kényelem
A kényelem mindig is szubjektív kérdés volt, hiszen nem vagyunk egyformák. A meghallgatások alatt a kis fülhallgató könnyű és kényelmes viselet volt, bár a ruhának dörzsölődő kábel hangja a megszokottnál erősebbnek tűnt. Ám a teszt nem meghallgatással kezdődött, mivel az első kolléga, aki kipróbálásra kapta, sajnos vissza kellett adja, mivel a fülébe egyetlen gumiharang sem illett. Így megy ez. Ám amint "átlagos" alakú fülbe került a kis Bose, onnan nem lehetett kirázni, kitáncolni, ami azért mégis csak klassz dolog.
Vagyis, a kis Bose ergonómiai szempontjából vegyesen szerepelt. Ha megfelelő fülbe kerül, akkor zseniális.
A hang
Amint megszólal, az az érzése támad a hallgatónak, hogy ez egy tiszta hang. A Bose tudja, hogyan kell jó benyomást keltve eladni a portékát. No de ez csak a kezdet volt, számítógépre és jó minőségű külső hangkártyára kötve. Az igazi tesztet felső kategóriás telefonnal indítottuk, majd az AudioQuest DragonFly DAC-jával folytattuk. Az apró fülest alkalmilag meghallgattuk nagyobb fejhallgatók teszteléséhez használt DAC-kal, de ennek az eredményét külön nem részletezzük, mert csak kis mértékben befolyásolta az összképet.
Telefonnal
Kezdhettük volna a tesztet a szokványos, finom és minőségi felvételekkel, de ez egy apró fülhallgató, ezért nem így tettünk. Az egyik első lemez, amit virtuálisan megpörgettünk a Galantis legutóbbi albuma volt, ami nem szárnyalt igazán nagyot. Folytattuk a sort a Guardians of the Galaxy "válogatás-kazijával" ami nagyjából már hozta a megszokott szórakoztató faktort. Folytattuk a sort M.I.A., Queen és Don Henley régi felvételeivel is, de nem sikerült kitörni igazán, csak egy kis hangszínszabályzóval bütykölés után. Néha a magasak mintha megszédültek volna. Tovább keresve a telefon és fülhallgató kedvenc felvételeit, elmentünk egészen a görög mester, Vangelis és napjaink egy különleges zenésze, Chilly Gonzales lemezeiig, de az összkép nem sokat változott. Mintha ez az összeállítás színezné a felvételek hangját. Összességében, ha telefonnal használtuk, a Bose nem igazán mutatta meg, miért is annyi az ára, amennyi.
DragonFly-al
Az AudioQuest kis hangeszköze egy pillanat alatt legyőzte a telefonokat, ami nem meglepő. Lelkesen pörgettük is a szokásos tesztanyagokat, hátha megérkezik a varázslat. Hosszas próbálkozás után egyre egyértelműbbé vált, hogy a magasak fojtottsága lesz a ludas. A korábban már meghallgatott felvételek sora mellett ezúttal kitüntettet szerep jutott Deborah Henson és Kari Bremnes dalainak. A magasak nem akartak elrepülni, a mélyek pedig csak egy szűk tartományban tudtak beleszólni a zenébe. Hiába a jó forrás és jó hanganyag: Chris Jones, Miles Davis, Jennifer Warnes és a többiek, a hangból hiányzott egy kis adag felszabadultság, avagy a magasak. Megadtuk a kis fülesnek Vivaldit és hallgattuk, ahogyan a négy évszak hegedűi elszabadulnak és leírják a tavasz ezernyi pillanatát, de ismét hiába. Védhetjük azzal, hogy nem erre lett kitalálva? Vivaldi esetében ezt még megtehetjük.
Léptünk is tovább a Bat for Lashes irányába, ahol jut egy kis élvezet a mélyek irányából, egy kicsit több a középtartományból.
No de mi történt az első pillanatok határozottan pozitív élményeivel? A tiszta hang talán a köztartomány túláradó, lágy karakteréből fakadt? Az igazat megvallva, egy idő után a teszt iránya megfordult és már nem azt vizsgáltuk, milyen zenével hogyan szól a kis Bose, hanem inkább azokat a felvételeket kerestük, amik igazán jól érzik magukat ebben a kis fülesben. Az egyik első találatunk Scooter volt és itt most senki ne álljon le nevetgélni! Tudjuk, hogy a szőke dance/trance király bandájának komoly rajongótábora van hazánkban is. Bár az igazat megvallva, mi is inkább csak valamiféle audiofil polgárpukkasztás okán tartunk a polcon egy CD-t a német csapattól. (Mai napig várjuk, hogy a müncheni HIGH END kiállításon egyszer csak előkapjuk, és kitör a háború a hithű audiofilek és az átlag harmincvalahány éves német látogatók között.)
Egészen jó volt Lykke Li is, bár egy kicsit nyitottabb, kevésbé besűrűsödő hangot megköszöntünk volna. A Dire Straits rendben volt, az Oasis nagyjából jó, de nem kimagasló élmény. M.I.A. felvételeivel jól szólt a kis füles, de csak egy komolyabb elektronika társaságában. A Röyksopp lemezei viszont nem emelkedtek élmény szintre. Újabb ízléscsavarral jött Die Antwoord és a kis füles ismét magára talált. Szintén jól állta a sarat a kis Bose amikor a Galantis aktuális albumát kellett megszólaltassa (DragonFly-on keresztül), bár hallottuk már ezeket az amúgy egy kaptafára készült slágereket izgalmasabbnak is. No de ne legyenek irreális elvárásaink!
Milyen a kis BOSE?
A Bose SoundTrue Ultra nagyon kényelmes. Persze fel kell próbálni, mert a tesztünk elején is kiderült, hogy nem minden fülben marad meg. Egyfajta karcsúsággal rendelkezik amitől jól mutat rajtunk, és sokaknak az sem mellékes, hogy rá van írva BOSE.
A hangja az sajátos. Amikor az amerikai gyártó rajongói és kritikusai egymásnak feszülnek a fórumokon, talán ez a teszt is "fegyverré" válik a kritikusok kezei között. Pedig az igazság az, hogy a kis Bose jó, arra, amire tervezték. Ez pedig nem azonos az audiofilek által elvártakkal. Az amerikai hip-hop, dél-afrikai rap és német trance remekül érzi magát a kis szerkezetben. Pozitívumai elsősorban mechanikai jellegűek, magyarán pl. az Apple által mellékelt Earpod fülesekhez képest jobb zajszűrést és tartósabb kábelt nyújt.
Nem komoly hifis elvárásokat, hanem az "MP3-as" igényeket igyekszik kielégíteni, amennyiben átlagos felvételeinket városi bóklászás és munkába/iskolába bejárás alatt szeretnénk fülelni.