Bose CineMate 520 házimozi rendszer teszt

Kompakt moziélmény

2015. augusztus 7., péntek, 11:50

Bose audio házimozi hangfal hangrendszer hangszóró házimozi rendszer házimozi hangfalszett Bose hangszóró hangfal teszt hangrendszer teszt Bose házimozi rendszer Bose házimozi hangfalszett házimozi rendszer teszt házimozi hangfalszett teszt

Az egydobozos (vagy kompakt, kinek melyik megnevezés szimpatikusabb) szetteket a hangminőségre igényes házimozi rajongók nem sokra tartják. Azonban a Bose lifestyle rendszerei, bár szintén egydobozosok és kompaktak, egészen más kategóriát képviselnek. A kínálatból a CineMate 520 összeállítást vettük szemügyre, de az eddigiekhez képest, egy kicsit más szempontok szerint.

Célközönség

Bár az egydobozos szettek általában nem érik el a különálló komponensekből, egyéni igény szerint összeválogatott rendszerek funkcionalitását, a hangjukról ne is beszéljünk, mégis sokan, leginkább az ár és a tájékozatlanság miatt választják őket. A ?valamit valamiért? elv alapján az egyszerűbb üzembe helyezésért és használatért, valamint a gyárilag egymáshoz optimalizált egységekért cserébe sokan hajlandóak lemondani az általuk még talán nem is tapasztalt hangminőségről és néhány szolgáltatásról. Számukra nem az a fontos, hogy nagyméretű állódobozokkal körbepakolt nappalijukban a blokkzaj elnyomás mértékét állítgassák a rendszermenüben, hanem egyszerűen csak mozizni szeretnének. Pedig a szóban forgó szetteknek annyi közük van a házimozihoz, hogy 5 különböző irányból érkeznek a hangok.

A Bose nem ezt, hanem a hangminőségre is fogékony vásárlói réteget célozza meg CineMate sorozatával, amely az eltérő szintű igények kielégítése érdekében, több különböző változatot tartalmaz. Van, amelyikben a központi egység egy teljes értékű 5.1 hangfalszettel van párosítva, de van olyan is, ahol csupán egy soundbar és egy mélynyomó tartozik hozzá. Tesztalanyunk, az 520-as típus, a hat hangdobozt tartalmazó, legteljesebb kiépítettségű volt.

A rendszer elemei

A szett egy termetes, de azért nem ?kétemberes? dobozban érkezett. Benne Matrjoska baba módjára egymásba helyezett kisebb, és még kisebb dobozok tartalmazták az egyes részegységeket, tartozékokat, hangsugárzókat. Az összeállítás egy 5.1 csatornás erősítőből, négy egyforma szatellit- és egy centersugárzóból és egy Acoustimass modul nevű, vezeték nélküli szubládából áll. Tartozékként mellékelik még a hangfal vezetékeket, és az ADAPTiQ kalibrációs rendszer speciális mérőmikrofonját.

Az erősítő egység (a vezérlőkonzol) nem tartalmaz optikai meghajtót, és nem rendelkezik hálózati csatlakozási lehetőséggel sem, így a szó klasszikus értelmében nem is beszélhetünk ?egydobozos? rendszerről, mindenképpen kell még valamilyen forráskészüléket is csatlakoztatni hozzá. A Bose - házon belüli megoldásként - a SoundTouch WiFi modult ajánlja, amellyel az internetre csatlakozva tetszőleges online tartalmak (internet rádiók, Deezer, Spotify stb.) érhetők el. E mellé már tényleg csak egy univerzális optikai lemezes lejátszó szükséges, hogy teljes legyen a rendszer kiépítése.

A konzol egy mindössze 31 cm széles, minimalista stílusú fekete dobozka. Annyira minimalista, hogy egyetlen kezelőszerv sem került rá. Erre lehet mondani, hogy letisztult és sallangmentes dizájn, de ez a megoldás azért jókora hátránnyal is jár, mert így távirányító nélkül gyakorlatilag használhatatlan, még bekapcsolni sem lehet. A frontoldal közepét egy viszonylag nagyméretű, jól olvasható kijelző foglalja el. Üzem közben a kiválasztott bemenet megnevezése olvasható rajta, illetve itt lehet navigálni a rendszerbeállító menüpontok között. A menü ugyanis nem OSD rendszerű, a TV képernyőjén nem jelennek meg a beállítható opciók és megadható értékeik. Ez napjainkban, a szebbnél szebb grafikus menürendszerek világában már kissé elavult megoldásnak tűnik. Ami viszont dicséretes, hogy magyar nyelv is választható. Ennek később, az üzembe helyezéskor kiemelt jelentősége lesz. Néhány alap paramétert lehet módosítani (hangszín állítása, surround sugárzók relatív hangereje, beszéd kiemelés, stb.) de messze nem annyit, mint akár egy belépő szintű házimozi erősítő esetén.

Az ötcsatornás erősítő műszaki paramétereiről túl sokat nem tudtunk meg (konkrétan semmit), mert a felhasználói kézikönyv és a termék honlapja néhány méret és súly adaton kívül, gyakorlatilag egyetlen technikai információt sem közöl az egyes komponensekről. A Bose úgy gondolja, hogy a CineMate célközönségét hidegen hagyják az olyan egzotikus és misztikus fogalmak, mint a frekvencia-átvitel, harmonikus torzítás, áthallási csillapítás, stb. Egyszerűen működjön a rendszer, és kész. Ellenben nagyon precízen megadják a távvezérlő milliméterre pontos nagyságát és grammra pontos tömegét. A végfokozatoknak még a teljesítményét sem publikálják, egyedül a fogyasztási adatokból lehet valami halvány elképzelést alkotni az egy, illetve összes csatorna egyidejű meghajtása esetén kinyerhető teljesítményről.

A maximális teljesítményfelvétel a vezérlőkonzol estén 60 watt, az Acoustimass modul esetén pedig 150 watt. Hogy ez mennyire lesz elég, az majd a meghallgatáskor derül ki. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a végső akusztikai teljesítményt sosem csupán a végfokozat nyers ereje határozza meg, ugyanilyen sok múlik a hangfalak érzékenységén is. A Bose pedig nyilvánvalóan élt a lehetőséggel, és egymáshoz hangolta a rendszeren belüli komponensek tulajdonságait.

A szolgáltatásokkal kapcsolatban már több információ áll a rendelkezésünkre: a vezérlőkonzol HDMI csatlakozói CEC és 4K kompatibilisek, a bemenetre érkező Ultra HD felbontású, (maximum 24 vagy 30 Hz-es képfrissítésű) jeleket és a 3D-t is átengedi az ARC támogatású kimenetre. Az installálást az ADAPTiQ mérőmikrofonos hangkalibráló rendszer segítségével lehet elvégezni. Dekódolja a nagyfelbontású (Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio, stb.) bitfolyamokat, így Blu-ray lemezek lejátszása sem ütközik akadályba. A hátoldalt szemügyre véve, nem tévedünk el a csatlakozó rengetegben, de az alapvető igényekhez elegendő választékot biztosítanak. Bemenetek: négy HDMI, egy-egy optikai és koaxiális digitális hang, és egy analóg sztereó RCA páros. Kimenetek: az ARC támogatású HDMI és a speciális hangfal terminálok. Az erősítő ugyanis csak a tartozékként mellékelt, egyedi csatlakozókkal ellátott hangfalkábeleket tudja fogadni. Így nem lehet tetszőleges, ízlés szerinti vezetéket alkalmazni, cserébe viszont biztos, hogy minden hangdoboz a megfelelő helyre, a megfelelő polaritással lesz bekötve, és mindez csak egy mozdulat révén, nem kell drótvéget csupaszítani, banándugót szerelni. A készülék oldalán elhelyezett multifunkciós Jack aljzatba, installáláskor a mérőmikrofon dugható, egyébként pedig a menüben állítható be, hogy üzem közben fejhallgató kimenet, vagy a SoundTouch modult fogadó bemenet legyen.

Az állványra vagy falra szerelhető, ?Direct/Reflecting? technológiájú szatellit dobozok meglepően súlyosak. Nem holmi gagyi ?szappanos dobozkák?, a masszív műanyag ház és a frontoldali fémrács igényes kivitelt sugall. Két darab, ránézésre 2,5 col átmérőjű, szélessávú hangszórót tartalmaznak. A membránjuk nem egy irányba néz, hanem egymáshoz képest jobbra és balra el vannak forgatva, hogy jobban terítsék a hangot a helyiségben. A mélytartományért felelős, dupla reflexnyílású, vezeték nélküli Acoustimass modul hatótávolságára 9 métert adnak meg, ami bőven elegendő egy átlagos méretű helyiségben, még ha a legtávolabbra is akarjuk helyezni a vezérlő konzoltól.

A kissé túlméretes távirányító a kelleténél nagyobb jelentőséggel bír, mert, ahogy írtuk, hiányában teljesen üzemképtelen a rendszer. Előnyére legyen mondva, hogy univerzális típus, játékkonzol, TV, Blu-ray lejátszó is vezérelhető vele, de robosztus felépítése és unalmas szürke színe miatt nem jellemzi az a könnyed elegancia, ami a vezérlőkonzolt és a kis hangdobozokat.

Üzembe helyezés

Az üzembe helyezést és a mérőmikrofonos szoba kalibrációt nem szoktuk túlzottan részletesen ismertetni, de a Bose öt mérési pontra optimalizáló ADAPTiQ nevű megoldása megérdemel egy kis kitérőt, annyira eltér az általánosan megszokottól.

Egyrészt itt kap jelentőséget a magyar nyelvű menürendszer, mert OSD híján nem a TV képernyőjén megjelenő, hanem a hangszórókból hallatszódó szóbeli utasításokat kell követni. A másik egyedi sajátosság a mérőmikrofon elhelyezése: azt minden gyártó hangsúlyozza, hogy a majdani hallgatási pozícióban, fejmagasságban kell lennie. Ehhez általában fényképezőgép állványt ajánlanak (ami azért nem található minden háztartásban), illetve egyes cégek kartonpapírból összeállítható tartót mellékelnek az erősítőhöz. A Bose más utat választott: egy fülkamrák nélküli fejhallgató pántra hasonlító eszköz is található a csomagolásban. A mikrofon ennek a pántnak tetején helyezkedik el, és a tulajdonosak ezt a pántot kell feltenni a fejére. Így automatikusan teljesül a mikrofon megfelelő pozícióban történő elhelyezése, de annyi biztos, hogy a felhasználó bio-állványként történő ilyetén használata meglehetősen szokatlan.

Elmondhatatlanul szürreális érzés a már-már irritálóan éneklő hanghordozással beszélő női robothang felszólításainak engedelmeskedve, a fejünkről lógó kábellel szófogadóan ide-oda mászkálni a helyiségben. Közben minden mérési pont befejezése után hallgatni a dicséretet, hogy kiváló, amit csinálunk. Ami negatívum, hogy nem lehet előbb befejezni az eljárást, ha ötnél kevesebb hallgatási pontunk van, akkor is mindenképpen végig kell vinni a teljes folyamatot.

Szubjektív tapasztalatok

A beállítás végeztével, szokásos teszt-filmjeleneteinkkel kezdve, elsőre keveselltük a hátsó csatornák jelenlétét. A rendszermenüben majdnem a maximumig fel kellett tolni a relatív szintjüket, hogy a korábbiakban megszokott hangsúllyal szólaljanak meg. A teszt elején derült még fény egy bosszantó apróságra, hogy a HDMI kimeneten megjelenik az aktuális forrás hangja, így nem csak a surround hangdobozok, hanem a TV hangszórói is megszólaltak. Emiatt a CineMate használata és önálló tévézés közötti váltáskor mindig némítani majd visszahangosítani kellett a TV-t.

John Wick történetének beindulásakor két jelenet váltogatja egymást, a maffiózó apa beszélgetése nyomorult fiával, és a címszereplő óriási pörölycsapásai a aljzatbeton feltörésekor. A surround sugárzók és az Acoustimass modul harmonikusan együtt dolgoztak, remekül kezelték a dinamikaváltásokat. A tiszta, jól artikulált párbeszéd és az ütések robaja egyaránt jól definiált volt. A csapások tranziense gyors, nem puffant, hanem úgy döngött, ahogy kell. Lehalkítva az erősítőt, a beszédhangok nem vesztek el, továbbra is határozottak maradtak.

A Batman trilógia záró darabjában a The Dark Knight Rises-ben a tőzsdeterem zsibongása élettel töltötte meg a nappalit, majd az eldörrenő, falakba csapódó lövések keményen visszhangzottak. A kis hangdobozok markáns középtartományt szolgáltattak, nem volt érezhető a hasonló méretű, de silányabb hangsugárzókra jellemző ványadtság. Kétségtelen, hogy relatíve nagy súlyuk nem valami haszontalan ballasztanyagnak köszönhető, hanem az erős hangszóró mágneseknek, és ez előnyösen meg is mutatkozott a hangminőségben. A tőzsdei jelenetet követő városi üldözés, az alagútban visszaverődő motorhangok, a vijjogó szirénák zaja és a kísérő zene, koherens egységet alkotott. A dinamikai csúcsokat jól bírta szusszal a rendszer, egy átlag lakóhelyiségben bőven elegendő lesz, de azért a hangerő szabályozás felső harmadában már veszített a kulturáltságából. Ordíttatni semmiképpen sem célszerű, mert olyankor már egyértelmű a minőségromlás.

Az Oscar díjas hangú Whiplash zenei betétei tömören jelentek meg, masszív és testes alapokkal. Nem csak a kiemelt szereppel bíró dob, hanem a zenekar többi akusztikus hangszere is karakteresen, precízen szólalt meg. Kifinomultsága, életszerűsége nem nyújtotta azt az illúziót, mintha mi is ott ülnénk a próbateremben, de kiegyensúlyozott minőségű előadást prezentált.

A teszt második fordulóját pár szóval el lehetne intézni, mert a szó klasszikus értelmében vett sztereó zenehallgatásról nem beszélhetünk a kikapcsolhatatlan surround hangzás miatt. A rendszermenüben semmilyen beállítással nem lehet rábírni az erősítőt, hogy sztereóban, vagy legalább 2.1 elrendezésben szólaljon meg. Ez utóbbi lenne az elvárható, mert mélyhangok terén azért csodát ne várjunk a kis szatellit dobozoktól. Multicsatornás módban, a főszerepre törekvő center behúzta középre a színpadot, ezért az eredetinél jóval szűkebb térbe kerültek a zenészek. A háttérsugárzók is bele-beleavatkoztak a térleképzésbe (precíz színpadképpel rendelkező lemez esetén konkrétan teljesen hazavágták), de ez eléggé szubjektív és műfajfüggő, hogy ki mennyire tekinti zavarónak vagy éppen érdekesnek. Rockon már kevésbé gond, elektronikus zenén pedig még jól is hangzottak a minden irányból áradó szintetizátor dallamok. A frekvenciamenet kellően szélesre nyílt, a magashangok is a helyükön voltak, de kidolgozottságuk nem volt elég kifinomult, tisztaságuk hagyott némi kívánnivalót maga után. Mintha egy fénylő krómfelület helyett csupán egy polírozott alumíniumot látnánk. A mélyekkel kevesebb gond volt, a Whiplash-nél tapasztalt módon izmos hangzást kaptunk.

Összegzés

A Bose CineMate 520 más igényeket próbál kielégíteni, mint egy házimozi rádióerősítő és egy hangfalszett párosa, ezt értékelésénél is figyelembe kell venni. Aki szereti a végsőkig hangolni a rendszere minden paraméterét, vagy egy fáradt nap után jazz CD-t hallgatva lazítani, annak más irányban kell nézelődnie. De aki egy praktikusan telepíthető, diszkrét kis hangdobozokkal rendelkező, csekély helyfoglalású, könnyen kezelhető lifestyle rendszert szeretne, az megfelelő partnernek találhatja a CineMate 520-at.

A fő szempont természetesen a filmeken tapasztalható hangzásminőség, de ilyen téren korrekt teljesítményt nyújtott. A Bose-ra jellemző ?kis-dobozból-nagy-hang? elv itt is működik, az erőteljes hangzású szatellit dobozok demonstrálták, hogy megfelelő tudás és tapasztalat birtokában, kis mérettel is nívós minőség érhető el. Ami egy kicsit ront a képen, az a szett magas ára.

1 2

Következő oldal >