Beyerdynamic DT 880 és DT 990 fejhallgatók tesztje

Sebészi pontosság, mindenek előtt

2014. szeptember 2., kedd, 08:10

Beyerdynamic DT880 DT990 audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Beyerdynamic fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt Beyerdynamic fejhallgató teszt

A mai tesztünkben szereplő fejhallgatók hosszú évek óta léteznek a Beyerdynamic kínálatában, a hifisták körében mai napig népszerűek, holott régi fényük mára kissé megkopott. De minek köszönhető a sikerük? Cikkünkben többek között erre adunk választ.

Kicsomagolás

A DT 880 és a DT 990 is egy vékony falú papírdobozban érkezett. A csomagból kipottyant egy jókora védőtok, amely ugyan nem nyújt teljes körű védelmet, de porral és karcokkal szemben hatékony. A körítés nagyon olyan, mintha nem műszaki cikket, hanem hangszert bontanánk ki (végül is kilencven éve foglalkoznak mikrofonkészítéssel). A tok belsejében formára vágott mélyedésben fekve üdvözölt minket a fejhallgató, a kábel kibontását leszámítva pillanatokon belül már használhatjuk is. Egyébként a Beyerdynamic többnyire büszkén hangsúlyozza, hogy a DT 990 és DT 880 (csak úgy, mint a cég legtöbb hifi fejhallgatója) Németországban készül, és szinte teljes egészében kézzel szerelik össze. Érdekesség, hogy mindkét modellért ugyanazt a 80 000 forintos összeget kérik. Ennek oka, hogy a hangzásbeli különbség kettejük közt minimális, de erre még visszatérünk.

Kivitel, használat

A Beyerdynamic fejhallgatók jellegzetességei mindkét terméken megtalálhatók. A DT 880 és DT 990 alapja, a világos, szürkés színek kombinációja, egyedül a fekete fejpánt és a kábel adnak némi kontrasztot. A fülkamrák és az őket tartó, kerekített "Y" formájú függesztő nem változtak, mai napig a frissebb modelleken is ilyet láthatunk. Az egyedüli látszólagos eltérés a két füles között, hogy előbbi külsejét lyukas mintázatú rács, míg a másikét egy ferdén domborodó, bordás, csíkokban vágott lemez borítja. A többi építőelemben nincs eltérés.

A fül köré fekvő, plüssbevonatú párnák kellemes tapintásúak, és a bennük lévő szivacs is kellően puha, hogy hosszú távon se nyomja a fej- és arcbőrt. A betét vastag, így elvileg elálló fülűeknek sem lesz baja a kényelemmel. A pánt fejünkre irányuló szorítóereje minimális, ezért sokszor tényleg alig vesszük észre, hogy a füles rajtunk van. Egyszóval, a komfort kiváló. A hangszórókamrák minimálisan elfordulnak, hogy kövessék a koponyánk vonalát, de nem kihajthatóak. A zsinórt egyoldalasan szerelték be, a szártövek találkozásánál kikandikál pár centi belőle, ami ad egy kis retró érzést. A vezeték sajnos nem moduláris, ezt az egy dolgot frissíthették volna, ha már az évek múlásával, más cégeknek sikerült megoldani. Ettől eltekintve a kábel minősége nagyon jó, három méteres hossza sokaknak elég a számítógép előtt és a hifiállvány mellett, a fotelben fészkelődve is. Egyébként a Beyerdynamic honlapján néhány éve megjelent a DT 990 MANUFAKTUR verziója, mely egy online szerkesztőfelületen szinte teljesen személyre szabható, egyedi színekkel és mintákkal ruházhatjuk fel, természetesen némi felár ellenében.

Hangminőség

A DT 880 és a DT 990 fejhallgatókat 32, 250 illetve 600 ohmos kiszerelésben gyártják. A 32 ohmos verziót mobileszközökhöz javasolják, azonban dinamikailag nem a legjobb, és a részleteket is összekenten adja vissza, ezért azt nem ajánljuk senkinek. A 250-es típusokat (tesztünk során ilyeneket hallgattunk) rengeteg készülékre ráköthetjük, a legtöbb fejhallgató kimenettel felvértezett sztereó vagy házimozi erősítő már kiszolgálja őket. A 600 ohmos modelleket első sorban high end elektronikák mellé javasolja a gyártó. Teszteléseink során kellő időt szántunk a bejáratásra, szükség is volt rá. Különösen a DT 990 szorul néhány hetes próbaüzemre, mert kicsomagolás után nagyon hideg és metsző a karaktere - idővel mérséklődik a hűvössége, és mélyekben is egyre gazdagabbá válik. A két tesztalany hajtásához az ADL GT40 USB DAC-ot, valamint egy Pioneer N-50 és Beyerdynamic A 20 fejhallgató erősítő párost alkalmaztunk. Mindkettő remekül helytállt, amiből sejthető, hogy a 250 Ohm tényleg egyfajta arany középútnak számít.

No és milyen a hangjuk? Először is néhány tulajdonság, ami mindkét fülesre egyformán igaz. Aki még sosem hallott igazi hifi fejhallgatót korábban, az túlzás nélkül is le lesz nyűgözve mindkettőtől. Gyökeres különbség a hangfalak és a fülesek között, hogy míg előbbi körénk szórja a hangokat, addig utóbbinál úgy érezzük, hogy a fejünkben szól a zene. A DT 880 és a DT 990 egyaránt profi sztereót produkál, nem csak jobbról-balról dobálják a részleteket, hanem tényleg összeáll a középre eső rész is. Nagyon jó érzés hallani, amikor egy fejhallgató nem csak próbál teret létrehozni a fejünkben, hanem konkrétan sikerül is neki. Ráadásul mindkét terméket jellemzi egy meglehetősen levegős jelleg, az akusztikus hangszerek nem a fülkamrák oldalából vánszorognak tétován, hanem elegánsan kitartva, könnyedén és villámgyorsan úsznak át a virtuális hangszínpadon. Ezt a szellős, szétáradó hatást a félig nyitott kivitelnek köszönhetjük, a Beyerdynamic fülesek döntő hányada ilyen. A helyszín, ahol a zenét rögzítették - legyen az egy opera, kültéri koncert, vagy egy kis kocsma - tesztalanyainknak köszönhetően testet ölt. Nem hallunk minden távoli apróságot, de a lényeg szépen átjön.

Mindkét fejhallgató hangjában fémes jelleg érezhető, de ez nem feltétlenül rontja a zenehallgatás élményét. Egyszerűen csak eltérő érzés egy DT 880/990-est fülelni, mint a hasonlóan árazott vetélytársakat. Elképzelhető, hogy egyesek ezt a kissé éles hangzást hosszan tartó használat után már nem bírják, mert az érces hangok jobban fárasztják a fület. Más kérdés, hogy vannak, akik pont erre vágynak: kiemelt, doppingolt részletekre. Tegyük fel, hogy a valóságban egy zsúfolt helyen, mondjuk a Budapest Jazz Klubban tartózkodunk. A zene nagyon jó, de csak valamelyik középső sorba sikerült leülni, legszívesebben a színpadon sétálva figyelnénk a zenészeket. Valahogy ilyen ez a két Beyerdynamic fejhallgató is, mindent és mindenkit kiemelve, definiáltan, határozottabban szeretnének megszólaltatni. E tulajdonságuknak megvan az árnyoldala is. Az elektronikus műfajokat (fáj kimondani) jobb, ha mellőzzük. A Prodigy, a Kraftwerk, a Deadmau5 és Trentemoller sem tartoznak a német duó kedvencei közé. Meglehetősen stúdiószerű, kimért stílusukkal nem tudnak kellően dögösen és finoman reagálni egy diszkós zenére, azt pedig senki se szereti, ha köszörülik a dobhártyáját, miközben a létfontosságú basszusokból alig kap valamit.

Ha kifejezetten a DT 990-et nézzük, ő egy nagyon klassz fejhallgató, de mi nem hagyományos hifis felhasználásra javasoljuk. Sokkal inkább azoknak tudjuk ajánlani, akiknek a zene nem kikapcsolódás, hanem munka, és a hangokat nem szórakozásból, hanem megfigyelési céllal szeretnék "visszakapni". Szó se róla, a DT 990 tud nagyon izgalmasan és szépen szólni, ráadásul a félig nyitott kialakítás ellenére egy akusztikus hangfelvételt, amelyen nagybőgő, gitár, férfi ének szól, gyakran pompás mennyiségű, gazdag, mégis precíz mélyekkel egészít ki. Viszont néha már túl sok a részlet, és a felső frekvenciatartomány rendkívül éles. Aki ezzel végighallgat egy Scorpions koncertet, a végére már alaposan elfárad. Viszont ha valaki mikrofonos felvételt hallgat vissza, (például hangmérnök) akár emberi hangot, akár hangszereket, ott nagyon jó egy ilyen "extra" felbontású fejhallgató, mert az apró hibákat jobban kihozza, mint semleges hangzású társai.

A DT 880, a DT 990 moderált változatának is tekinthető. Nem nyújtózkodik annyira fel a magasba, és nem is olyan bátrak a basszusai, cserébe nyugtatóbb, kevésbé megterhelő a hallgatása. Térben csak hajszálnyit szűkebb, összteljesítménye viszont kellően árnyalt és kiegyensúlyozott ahhoz, hogy audiofilnek nevezzük. Otthoni zenehallgatásra (és alkalmi filmnézésre) ezt a modellt tudjuk inkább ajánlani, nem okoz fejfájást, és ugyanolyan kényelmes, mint a nagyobbik testvér.

Említeni szükséges a 600 ohmos verziót is. Ugyan tesztünk főszereplői, legtöbbet hallgatott tagjai nem ők voltak, viszont időközben kölcsönkaptunk a 880/990 modellekből is egy-egy 600 ohmos változatot. A nagyobb impedancia nagyobb erősítőt követel, például a GT40 sem tudta a nagyobb típusokat kellő dinamikával meghajtani, a 250 ohmos kiadásokhoz képest vérszegényebb előadást kaptunk. Az A 20-as erősítő már megadta a várva várt dinamizmust, ettől függetlenül tény és való, hogy a 600-astól nem szabad ütős basszusokat várni, moderáltabban és hűvösebben reagál könnyűzenére, mint kisebb társai. Ellenben a nagy légtérben rögzített hangeffektusokat részletgazdagabban és árnyaltabban kaptuk meg, mint 250 ohmon, ezért szimfonikus zenénél nőtt a realitásérzet, a nagyobb felbontásban megszólaló közönség tapsnak és kiélezettebb magas frekvenciáknak köszönhetően. A lényeg, hogy 250 ohm az arany középút, a 600-as verziót pedig csak akusztikus, naturalista stúdiófelvételekhez tudjuk javasolni, mindenképpen egy komolyabb fejhallgató erősítővel.

Végszó

A Tesla hangszórós modellek bevezetésével nagyot lépett előre a Beyerdynamic. A ma tesztelt típusok ugyan még nem azok, viszont cserébe az áruk is alacsonyabb. Aki a lehető legkifinomultabb térábrázolást, még távolabbi részleteket és izmosabb dinamikát szeretne, annak talán nem ez a két füles a tuti megoldás. Aki viszont szereti az akusztikus zenét, a minőségi hangfelvételeket, szereti elemezni a részleteket és nem bánja, ha a fejhallgató kicsit jobban akar szerepelni a valóságnál, akkor tessék szépen meghallgatni őket, lehetőleg bejáratott állapotban.

1 2

Következő oldal >