B&W Z2 AirPlay dokkoló hangrendszer teszt

Háttérzene luxuskivitelben

2013. április 19., péntek, 12:35

BW B&W Bowers Wilkins Bowers & Wilkins hangrendszer iPhone dokkoló lightning csatlakozó AirPlay AirPlay hangrendszer hifi audio Z2 BW Z2 hangrendszer teszt

Az iPhone 5 bejelentése újabb lépésre kényszerített sok céget, mivel az új generációs mobileszközökre már nem a jó, öreg 30 tűs csatlakozó, hanem a korszerűbb Lightning aljzat került. Az újabb csatolófelület megléte főleg olyan dokkolós hangrendszereknél okoz gondot, ahol sokszor méretbeli adottságok miatt még átalakítót sem használhatunk. Részben ezért, és a vezeték nélküli zenelejátszás népszerűsége miatt került forgalomba néhány hete a B&W Z2, melyet mai tesztünkből Önök is megismerhetnek.

A brit székhelyű Bowers & Wilkins híres képviselője a hifi világnak, közel fél évszázada foglalkozik hangsugárzó gyártással. A mobileszközök rohamos fejlődése erre a cégre is kihatással volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a B&W Zeppelin, mely egyike volt az első prémiumkategóriás iPod dokkoló hangrendszereknek. Aztán néhány évvel később, felbuzdulva a Zeppelin sikerein, piacra dobták a Zeppelin Air-t, mely már beépített AirPlay vezeték nélküli zenelejátszást is lehetővé tett. Sokak húzták szájukat a Zeppelin különös formái láttán, sőt, egyesek még ijesztőnek is titulálták a fekete, szivarra emlékeztető alakot, ettől függetlenül a dizájn és hangminőség a többség tetszését elnyerte. Aztán a Zeppelin-nel párhuzamosan elkészült a Zeppelin Mini, melynek szerves utódjaként üdvözölhetjük a Z2-est.

A Z2 egyértelműen a Zeppelin Mini alakját örökölte, néhány kisebb-nagyobb módosítással. Például a Mini egész oldalát fekete textillel takarták el, ezzel szemben a Z2 csak a hangszórói elé kapott egy fém védőrácsot. A Zeppelin Mini tetejéből kiállt egy forgatható kar, amire rábiggyeszthettük Apple mobileszközünket, ez a dokkoló mostanra eltűnt. Helyette a tetőlemezben láthatunk egy szűk mélyedést, mely pont akkora, hogy iPhone 5 vagy iPod Touch készülékek beleférjenek. Az új csatlakozó talpa egy rugós felfüggesztésű henger, amely megakadályozza, hogy egy helytelen mozdulattal eltörjük az aljzatot. Maga a mélyedés, amelybe mobilkütyünket helyezzük, lehetne szélesebb, hogy tabletet is fogadjon, persze ahhoz támaszték is kellene. Ha töltésre nem is, de vezeték nélküli lejátszásra ugyanúgy segítségünkre lesznek az Apple tabletjei. Ezért is hasznos az AirPlay.

Répa, AirPlay, mogyoró

Amennyiben Kedves Olvasónk tisztában van az Apple AirPlay technológia képességeivel, nyugodtan átugorhatja ezt a bekezdést. Ha nem, akkor tömören összefoglalva; az AirPlay olyan vezeték nélküli jelátvitelt biztosít, melynek segítségével zeneállományokat közvetíthetünk WiFi alapokon, elméletileg minőségromlás nélkül. Akik egy-két éve még szájtátva ámultak az AirPlay működésén, azok mára teljesen természetes dologként alkalmazzák. Ahhoz, hogy a kapcsolat létrejöjjön, szükségünk lesz otthoni WiFi hálózatra és egy iOS rendszerű mobileszközre, vagy egy számítógépre. A számítógép lehet PC és MAC is, a lényeg, hogy legyen rá telepítve iTunes. Ha a hálózatunk már észlelte (erre visszatérünk) az AirPlay eszközt - jelen esetben ez a Z2 - akkor az iTunes-on vagy mobilkütyünkön tárolt zenét egyaránt közvetíthetjük, angolosan mondva "streamelhetjük" a hangrendszernek. Hab a tortán, hogy már Android rendszerre is elérhető működőképes AirPlay applikáció.

Fogdosni tilos!

Mikor kezünkbe vesszük a Z2-est, olyan érzés fog el, mint ha egy elegáns dísztárgyat, egy minimalista sci-fi mozifilm kellékét tartanánk. Formái már-már bántóan egyszerűek, semmire sem hasonlít, mégis, vagy éppen ezért jellegzetes. Nem mondanánk csúnyának, de gyönyörűnek sem. Rikító jelenés a nappali dohányzóasztalán, ugyanakkor észrevétlen marad a háló éjjeliszekrényén. Változásként említhető, hogy a Zeppelin Mini tetejét még tükörsimára polírozták, vele szemben a Z2 egy matt, finom tapintású gumírozott felületet kapott. Ilyen bevonat található a B&W 600-as szériás hangsugárzók előlapján, de még a JBL Synthesis modelleken is. Úgy tűnik, hogy ez a kellemes felület lesz a lakk-fekete leváltója, mert kevésbé kényes és könnyebb takarítani. A Z2 hátoldala szintén gumírozott, az előlapi fekete rács jobban véd és diszkrétebbnek hat a Mini fekete szövetével szemben. Mindent összegezve ugyan nem erőltették meg magukat, de sikerült a tervezőknek egy kellemesebb dizájnt álmodni.

Szóljon hát!

Manuálisan is beüzemelhetjük a B&W újoncát, furfangosan hátra, jobb alsó sarokba rejtették a ki-be kapcsoló gombot. Ez a kerek, ujjunk alá simuló mélyedés már egészen gyengéd mozdulatra is halk kattanással jelez. Ennél is kevesebb fáradtságot igényel a hangerő szabályozása: elég megérintenünk a tetőlemezen domborodó +/- jeleket, és a Z2 állapotjelző LED-je hunyorogva visszaigazol. Elérkeztünk a kulcskérdéshez: ha nem dokkoljuk rá mobileszközünket, hanem az AirPlay-t választjuk, hogyan kell konfigurálni a Z2-t? Először is, mindenképpen szükségünk lesz egy aktív otthoni WiFi hálózatra. Két módja van a Z2 (és az összes többi B&W multimédiás rendszer) beüzemelésének: aktiválhatjuk számítógépünkről, erre szolgál az alaptartozék Ethernet kábel. Ha nincs a közelben számítógép, letölthetjük iOS mobileszközünkre az Apple App Store-ból a B&W Control nevű alkalmazását, mely kimondottan az AirPlay eszközök konfigurálására szolgál. Egy néhány lépéses, kezdők számára is értelmezhető varázsló átvezényel minket az aktiválási folyamaton, és egy tesztmuzsikával kipróbálhatjuk; sikeres volt-e a telepítés. Első nekifutásra öt perc alatt sikerrel jártunk. Ha minden extrát nélkülöznénk és "csak simán" rákötnénk számítógépünk vagy a tévé hangját a Z2-re, erre a hátlapi 3,5 mm-es Jack bemenet ad lehetőséget. Az egyetlen dolog, ami hátramaradt, hogy kipróbáljuk: mekkorát szól a Z2?

Bowers & Wilkins Z2 távvezérlő

Hangminőség

A kompakt hangrendszerek rengeteget fejlődtek az elmúlt néhány évben, és mivel ezek a berendezések már több ízben megleptek bennünket, sokadjára már nehéz őszintén ámulni rajtuk. Mégis azt kell mondjam, a Z2-t hallva pozitív érzésem támadt. Örültem, hogy a B&W ragaszkodik a FlowPorthoz, hogy alaposan csillapítja a készülékházat és hogy megint bűvészkedett a hangszórókészlettel. Ahhoz képest, hogy 2 db 87,5 mm-es membránra bízták a teljes hangtartományt, tiszta és nagyfelbontású részleteket hallunk, a magas frekvenciákat hiányoljuk legkevésbé. Az ovális dobozka nem kelt túl masszív mélyeket, de az a szerény basszus, ami kiszökik belőle, tisztának és kellemesnek hallatszik. Apró érdekesség, hogy a hangszórók kialakításához újra segítségül hívták a márka egyik legfrissebb hangsugárzójánál, a PM1-esnél alkalmazott szivacsos porsapkákat. Utóbbi segít lecsillapítani a membránt túlzott kilengéskor. A gyakorlatban ez nagy hangerőn is csak kis torzulást eredményez, ezért a 2x20 W teljesítményt kisebb lakásokban, hálószobában vagy ebédlőben nem fogják kevésnek találni. A Z2 karaktere friss, tiszta, néha kissé szerénykedik, ezért nem kapjuk tőle a nyugati márkákra jellemző nagyvonalúságot - de ezt a sötétszürke csöppséget nem is házibulizásra tervezték, arra ott van a B&W A7. Tesztalanyunk minden zenét megpróbál tisztán, élvezhetően és nagy szórástartományban reprodukálni, és az esetek döntő részében sikerül is neki. Műfajilag nem válogat, a klasszikus rock ugyanolyan élvezhetően szól rajta, mint mondjuk Justin Timberlake új albuma, de a Herbie Hancock-féle akusztikus jazz-től sem hőköl vissza. Kis és közepes hangerőn piros pontot érdemel a rendszer, nagy hangerőre lépve is tiszta hangot kapunk, viszont érezhetően vesztünk a dinamikából - persze a Z2 fizikai mérete miatt ez elnézhető.

Végítélet

A Z2 ügyesen palástolja méretéből fakadó hiányosságait, ugyanakkor egy elegáns stílust képvisel. Nagyobb méretben egyértelmű, hogy léteznek csábítóbb alternatívák, persze azok jó része vagy még jelentősebb beruházást igényel, vagy nem ilyen formás. Ha nem fontos az ár és a lehető legkisebb méretben szeretnénk tiszta és egész teret betöltő hangot kis-közepes hangerőn, akkor a Bowers üdvöskéjét érdemes meghallgatni.