Audio formátumokról tömören, avagy hány bit kell a boldogsághoz? 1. rész DSD
Mi is az a DSD és miért jó nekünk? A DSD-ről röviden és közérthetően.
2019. november 19., kedd, 17:10
Mi is az a DSD? A válaszhoz meg kell ismerkednünk a digitális PCM kódolással, semmi pánik, nem lesznek se algoritmusok, se érthetetlen szakszavak csak a feltétlenül szükséges információk.
A digitális korszak hajnalán valamikor, mikor még az analóg lemezjátszók korát éltük, felmerült egy olyan formátum szükségessége, ami kiküszöböli az analóg rögzítés/lejátszás hibáit, könnyen kezelhető/szerkeszthető és elméletileg sokkal jobb a hangminősége, mint az LP-nek. A gondolatot tett követte a Sony és a Philips mérnökei összedugták a fejüket, mondván majd mi megoldjuk ezt a kérdést, ami a végeredményt nézve egész jól sikerült, így született meg a CD és mellékesen az S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface Format) szabvány. Ez utóbbi mára már erősen elavult, de akkor a Sonysaurusok korában, még bőven elégnek tűnt és szinte elérhetetlen távolságban látszott a hangjellemzőinek és felbontásának a meghaladása.
A CD szabvány 44,1 kHz mintavételi frekvenciájú és 16 bit felbontású, ahol az előbbi határozza meg a frekvencia-átvitelt, ami mindig a mintavételi fele, azaz jelen esetben és elméletileg 22,05 kHz, ami megfelel az emberi hallás felső határának.
A 16 bit határozza meg, mekkora dinamika (nem jel/zaj viszony!) "fér bele" ennyi bitbe és a 65536 darab jelszintbe (ennyi a 16 bit felbontása) ami 96 dB dinamikát jelent.
Természetesen azóta ezt a minőséget már jóval meghaladó felbontások és mintavételek léteznek, akár 32 bit/768 kHz is elérhető, bár elég kevés ilyen felvétel van a piacon.
Összegezve, tehát a PCM-nek van mintavételi frekvenciája és bitfüggő felbontása, ahogy a kettő növekszik úgy lesz szélesebb a frekvencia-átvitel és nagyobb a dinamika.
Miben más a DSD?
Már megint a Sony az, aki előrukkolt egy olyan megoldással, amit eredetileg archiválásra fejlesztett ki mondván, neki olyan formátum kell, ami egyszerűbb, mint a sokbites PCM és a lehető legjobban megőrzi az eredeti felvétel minőségét.
Ennek a megoldására drasztikus lépésre szánta el magát, 1, azaz egy bitre redukálta a felbontást ellenben a mintavételi frekvenciát feltornászta MHz-es magasságokba. Az alap felbontás, amit az SACD is használ az 2,88224 Mhz, a 44,1 kHz-nek a 64-szerese és vannak ennek a többszörösei: 128/256/512/1024.
Miért is jó ez nekünk?
Audiofil szempontból nézve a legtöbb tesztelő megegyezik abban, hogy ez a formátum szól a "leganalógosabban" az összes digitális formátum közül, technikai oldalról nézve kiküszöböli a több bites megoldások egyik rákfenéjét, azaz a kisebb jelszinteken csökkenő a felbontást. Tehát mondjuk egy -16 dB-es jel a 0 dB-hez (maximális kivezérlés) képest már nem 16 bitet használ, hanem csak 10-et, így a kisebb jelszinteken elvesznek a zenei finomságok, részletek.
Hátránya a kisebb jel/zaj viszony, ami persze csak relatív, így is bőven 100 dB felett van és a nagyjából 40-50 kHz felett megjelenő digitális zaj, ami modulálhatja és zavarhatja mind az erősítőt, mind a hangfalat, ami persze korrekt módon kiszűrhető a hasznos jelből. Az SACD nem DSD?
Nos, igen is meg nem is.
Maga a formátum az megfelel a DSD64-nek de erősen másolásvédett, digitálisan másolni az SACD-t csak egyes mai lejátszókkal és régebbi PS3 készülékekkel lehet, így tudják kinyerni belőle az adatokat és ezeket a fájlokat osztják meg .iso formátumban a különböző letöltő oldalak
A DSD .dff/.dsf formátum nem másolásvédett és simán írható/másolható DVD-re, adat formátumban, vagy PC-re a natívban.
Másik hátránya DSD128/256-tól kezdődően a bődületes fájlméret, egy durván 13 perces szám DSD256-ban nagyjából 2 gigabájt…
Miért is kell akkor ez nekünk?
A hangminőség az, ami legitimálja a létezését, egy natív DSD képes DAC-kal, egy ugyanerre képes lejátszó programmal és egy jó felvétellel párosítva lemossa a sima CD formátumot de még a magasabb mintavétellel készült sima PCM-et is.
Felvetődik a kérdés, nem drága mulatság ez?
Nem. DSD képes DAC már nagyjából 45-50 ezer forint környékétől kapható, a tárhely meg manapság már nem igazán probléma, még akár SSD-vel sem.
Végeredményben szerintünk érdemes egy próbát tenni ezzel a formátummal, kellemes meglepetés érheti a jó hangot szerető zenehallgatót.
Az audio formátumokról készült sorozatunk folytatása itt olvasható:
2. rész: MQA
3. rész: FLAC
4. rész: DXD
5. rész: MP3
6. rész: WAV
7. rész: Apple és egyéb formátumok
További cikkek: