Atlas Element, Equator és Hyper XLR kábel teszt

Szimmetrikus út a zenébe

2024. december 18., szerda, 23:10

Atlas audio hifi kábel XLR kábel Atlas Cables hifi kábel Atlas kábel Atlas teszt kábel teszt hifi kábel teszt XLR kábel teszt Atlas kábel teszt

Magyarországra is megérkeztek az Atlas kábelek, melyek közül korábban három analóg RCA összekötőt próbáltunk ki. A gyártóval való ismerkedés folytatásaként az azonos neveken futó, de XLR dugókkal szerelt rokonokkal folytatjuk, mert a komolyabb hifi és házimozi eszközök egyre gyakrabban kínálnak az RCA-hoz képest (általában) még jobb hangzást nyújtó, szimmetrikus csatlakozást.

Hasonló történet, más végződés

A skót székhelyű Atlas cég főleg prémium minőségű kábeleiről ismert. A jelenleg bemutatásra kerülő Element, Equator és Hyper kábelek szinte teljesen azonosak a korábban bemutatott, RCA dugókkal szerelt rokonaikkal. A gyártó honlapjának olvasgatását követően annyi különbséget találtunk, hogy a Hyper kábelrészének belső összetétele némileg eltérő (leírás alapján nem koaxiális, hanem négyeres geometriát alkalmaz). Azonban a szimmetrikus csatlakozó behozatala jelentős ár növekedést eredményez. Ez számokban kifejezve 210 000 Ft (Element XLR), 350 000 Ft (Equator XLR), valamint 500 000 Ft (Hyper XLR), ami az egyméteres kiadásokra értendő.

A fő alkotóelem, mely megdrágítja a szimmetrikus jeltovábbításra szolgáló termékcsaládot, maga az XLR csatlakozó. Az Atlas cégről köztudott, hogy amikor csak lehet, nem használ forrasztóónt. Az anyagok tulajdonságai megváltozhatnak hő hatására, ezért forrasztás helyett hideg sajtolás eljárással rögzítik a csatlakozót a vezetőszálakhoz. A tesztalanyokon lévő, alumínium ötvözet házzal és réz érintkezőkkel rendelkező dugók egyedisége részét képezi az Atlas receptnek.

Az árcédulák láttán logikus feltételezés, hogy a bemutatott kábelek inkább felső kategóriás rendszerekhez valók. Valószínű, hogy aki ennyit fordít összekötőre, egyfajta arányosságot próbál betartani, hogy a hús ne legyen több, mint a leves. Azt is meg kell jegyezni, hogy az Atlas kínálata nem innen indul. Létezik kedvezőbb ár/érték arányú szimmetrikus analóg összekötő az Element Mezzo XLR képében, valamint a jelenleg taglalt modellektől magasabb kategóriák is (Ailsa, Mavros, stb.), melyekre reményeink szerint jövőbeni cikkekben fogunk visszatérni.

Küllem

A kábelek minimalista papírcsomagolásban érkeztek hozzánk, példásan mellőzve a felesleges műanyagok használatát - mindössze az elegánsan csillogó fémcsatlakozókra helyeztek egy hálót, hogy ne sérüljenek szállítás közben. Az Element és Equator kábelek kissé gyöngyház szerű fehér külső köpenyben díszelegtek, mely vékonysága által kifejezetten rugalmasnak bizonyult. Utóbbi előny lehet azoknak, akik szűk helyen tárolják hifi eszközeiket. Kivétel a Hyper. Utóbbi jóval vastagabb teljes átmérővel (és valószínűleg több fémanyaggal) rendelkezett, ami növelte merevségét. Egy könnyebb DAC vagy hálózati zenelejátszó esetében, ha nem biztosítunk mögötte elég helyet, simán előfordulhat, hogy a falnak feszülő kábel eltolja helyéről az elektronikát.

Az egyedi, Atlas emblémát viselő XLR csatlakozók kifejezetten prémium hatást keltettek. Vaskos méretük ellenére meglepően könnyűek voltak. A mama végződéseken lévő rugós rögzítőnyelv nyikorgás nélkül, gyors kattanás után garantálta, hogy az érintkezők véletlenül se mozduljanak ki a forráseszközből. A papa csatlakozók érintkezőin ezüstszínű bevonatot láttunk, de ennek pontos anyagáról még nincs információnk (közleménye alapján az Atlas mellőzi a kábelek ezüstözését, ehelyett tiszta réz vagy ezüst vezetőket szokott alkalmazni). Az összkép igényességről árulkodott. Mi szubjektíven beértük volna csillogásmentes dugókkal is, de e kiegészítők amúgy is legtöbb esetben rejtve, hifi állványok rejtekében tesznek szolgálatot.

Meghallgatás

A kábelek kipróbálása során két zeneszámot (Cassandra Wilson - Red Guitar és Pink Floyd - Breathe) játszottunk le. Ugyanazokat a részeket változatlan jelszinttel (hangerővel), mindhárom szereplővel meghallgattuk, kiemelten figyelve a zenei színpadot, mélységet, hangszer elkülönítést és általános élvezhetőséget. A teszthez először B&W 705 S3, majd JBL L82 Classic hangfalpárt alkalmaztunk, mindkettőt Rotel RA-1572 MKII erősítő hajtotta. A forrás Reavon UBR-X200 univerzális lejátszó volt, utóbbi kimenetére csatlakoztattuk a tesztkábeleket.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. művét hallgatva (Element kábel, B&W hangfal) egy átlagos hifi rendszer hangját kaptuk. Mi azonban egy közel kétmilliós lánctól nem hifi hangot, hanem tiszta zenét vártunk. A legkisebb kábel kevésbé különítette el a részleteket egymástól, emiatt azok szinte ránk zúdultak. Rendkívül sok zenei összetevőt hallottunk, de túlzott színességgel, ami a 705 S3 karakterét előnytelen irányba terelte. A terhelés emelkedésével egyre csökkent a zenei élvezet, a tér pedig inkább a dobozok közé irányult. A Pink Floyd nóta már konkrétan fárasztóan jelent meg, túl sokat akart ránk sózni a rendszer. Érdekesség, hogy ez nem annyira a kábel "baja" volt, amiről a JBL L82 Classicra váltás segített megbizonyosodni. Az amerikai hangsugárzók lazább, melegebb karaktere zavaró túlszínezés nélkül, csak a gazdag textúrát engedte át - kissé nehéz basszussal, de sokkal kellemesebb, kritikus fülnek is hallgatható összképpel.

Ezt követően az Equator jósága rögtön megmutatkozott. Az eltérés észleléséhez és megértéséhez nem is kellett erőltetni figyelmünket. Teljesen egyértelmű volt, hogy a középső modell jobban függetlenítette egymástól a hangsávokat. Az összkép könnyedebbé vált és a magas hangok levegősebb, befogadhatóbb módon rajzolódtak ki. Az Element használata során összefüggéstelenül, széles vízszintes vonalon jelent meg az ének, az Equator viszont már egész hatékonyan terelte középre, a dobozok közti irányba. Jazz és klasszikus zenei stílusokkal már kaptunk egy olyan hangzást, ami lehetővé tette a zenében történő elmélyedést és a különböző térbeli elemekre fókuszálást. Az Equator egész jó egyensúlyt, józan irányt adott a teszt rendszernek - a JBL hangsugárzókkal pedig egyszerűen kifogástalan eredményt nyújtott. Utóbbiak tere (a két hangfalat egymáshoz viszonyítva) nem volt olyan szellős, de kiválóan átadták a The Dark Side of the Moon album angolosan puha basszusait és szépen úszkáló gitárhangjait.

A fekete Hyper beillesztését követően könnyebben észrevettük a hangszerekre jellemző, egyedi tónusokat. Az énekhang bensőségesebb, közvetlenebb hangulattal jelent meg, a basszus pedig gyönyörűen beolvadt, integrálódott. Utóbbi alatt értendő, hogy pontosan elegendő mennyiségben és minőségbe jött át például a nagybőgő játéka. És igen, végre a Pink Floyd is fülbemászóan, rendkívül szépen bontakozott ki. B&W dobozzal csak a Hyper tudta oldalirányba megnyitni a színpadképet, szabadabb, szélesebb teret eredményezve - de a trió legnagyobb tagjával már csak elismerő gondolatok fészkeltek fejünkben. Kötöttség, tömörség nélkül, szabad és áramló jelleggel jelent meg a zene. A JBL + Hyper párosítás pontosabb, domborúbb lábdob megjelenítést és még több közvetlenséget hozott. A kevésbé analitikus, inkább meleg és laza hangfallal is jobban "ki tudott jönni" a zene a dobozok tengelyéből, miközben a halk és hangos részletek egyaránt finomabb, aprólékosabb felbontással jelentek meg.

Alternatívák

Akik 150 000 Ft alatt keresnek XLR kábelt, azoknak ajánlott a nemrég megjelent Neotech NEI-32001 kipróbálása. Utóbbi közeli riválisa az Elementnek, de a tényleges különbségek hallásához csak a személyes összehasonlító teszt vezet eredményre. A Hyper esetében a LessLoss C-MARC XLR kábel lehet egy közeli kihívó, mely teljesen eltérő koncepciót alkalmaz, viszont megér egy próbát azoknak, akik az áramló zenei élményt részesítik előnyben.

Végszó

Ismét azt a tanulságot vontuk le, amely minden analóg összekötő teszt után megfogalmazódott bennünk. Elsősorban rendszertől és hallgatói ízléstől függ, hogy egy kábellel sikerül-e maradéktalanul tetsző hangélményt elérni. A próbához használt első hangfalpárral (JBL) már az Element is tiszta, részletgazdag, kellemes hangzást eredményezett. Az Equator viszont ügyesen árnyalta az Element előnyeit, a Hyper pedig a természetességet, térhatást és közvetlenséget vitte magasabb szintre. A részletesség e körben nem volt tökéletes, de a bőséges zenei élvezet kárpótolt érte. A második, szárazabb karakterű hangsugárzó (B&W) még az Equator használatával is csak úgy-ahogy garantált kerek élményt - akkor is főleg közepes vagy alacsony terhelésen. A túlságos részletesség többé-kevésbé elvonta figyelmünket az élvezetről, kivéve a Hyper esetében. A köztudottan steril és nyers alaphangulatú 700 S3 szériás Bowersekkel csak a Hyper hozott olyan neutrális, kiegyensúlyozott összképet, amely szubjektív megítélésünk szerint a fülnek és az érzelmeknek egyaránt maradéktalanul kedvezett.

Konklúziónk, hogy az Atlas jelen cikkben bemutatott XLR kábelei segíthetnek fegyelmezett irányba terelni felső/kategóriás audiofil hangrendszereket, de inkább az Equator és Hyper esetében érdemes transzparens, holografikus zenei élményre számítani (amennyiben maga a lánc is alkalmas rá). Az Equatort igazi "arany középutat" testesített meg, rámutatva térbeli részletekre, megőrizve egy általános egyensúlyt. A Hyper magasabb áráért cserébe mélyítette a térhatást és finomított az apró zenei összetevőkön, amely által még finomabb és magával ragadóbb élményt sikerült elérni.

1 2

Következő oldal >