Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Atlantic Technology AT-2 állványos H-PAS hangfal teszt
Óriás törpe
2013. február 22., péntek, 08:20
Atlantic Technology AT-2 hangfal monitor hangfal H-PAS hifi audio hangfal teszt
Emlékeztek még a korabeli viccre? (Milyen a szovjet törpe? Hát óriási!) Minden bántó él nélkül, a legteljesebb elismerés jeléül jutott az eszünkbe ez, az elmúlt korszakot leíró összekacsintás az Atlantic Technology AT-2 mini-monitorának meghallgatása alatt. Szimpátiánkat már a megszólalás előtt kivívta a Massachusetts-ből érkezett jövevény. A dupla-doboz csomagolás, a tükörfényes zongoralakk fényezés, a szokványos selymet felváltó igényes perforált fémlemez előlap a múltban mind-mind jó ajánlólevélnek bizonyultak.
A mélység titkai
Az AT-2 esetében minden a mélyek körül forog. Nem mintha több, vagy jobb lenne, mint egy egészséges 30 centisé 100 literes ládában, sem nem azért, mintha a legalsó pár oktáv fontosabb lenne, mint bármelyik afeletti. De ha egyszer a tervezők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy most megtréfálják az (audió) világot (mellékesen: sikerült nekik!), akkor ennek alaposan utána kell járnunk. Az Atlantic Technology ugyanazt a Solus-Clements által kifejlesztett H-PAS rendszert használja, amiről már ábrákkal teleszőtt leírást közöltünk az álló AT-1 tesztjénél, így engedjék meg, hogy a részletektől a papír ? akarom mondani: pixel ? takarékosság jegyében eltekintsünk. Annyit azonban hadd tegyünk hozzá, hogy az alsó frekvenciák megemelését tisztán akusztikus úton érik el, semmi elektronikus manipuláció, hangszín-szabályozás, loudness vagy egyéb horror nincs mögötte. A kis AT-2 ugyanazt a mélysugárzó rendszert kapta, mint a bátyja, de ezúttal egy darab szóló 13 cm-es grafit-műanyag membránú hangszóró keltett ? ha lehet, még nagyobb ? meglepetést kettő helyett.
A magas regiszterek
A magas-hangszóró is pontosan ugyanaz az alacsony rezonanciájú dómsugárzó, mint az AT-1-ben. A manapság divatos tervezési elveknek megfelelően a membránszél a megszokottnál szélesebb, nagyobb kitérést engedélyezve a mozgó-résznek. Ez amellett, hogy az igazán magas frekvenciájú hangok lesugárzását nem rontja (igaz, nem is javítja?), mélyebbre tolható keresztváltási pontot, és nagyobb hangnyomást tesz elérhetővé. Azt az autóhifiben régóta bevett gyakorlatot, miszerint a magashangok szintje pár lépcsőben viszonylag egyszerűen és fájdalommentesen befolyásolható, kevesen használják ki a szobába tervezett hangszórókban. Az Atlantic Technology volt szíves megengedni vásárlóinak, hogy megválaszthatják a szobájuk akusztikájához (és fülükhöz, ízlésükhöz) leginkább passzoló magashang mennyiséget. Természetesen mindenki számára még mindig ott van a dobozok forgatásával ? tologatásával megvalósítható hangszín-szabályozás, mely elsősorban a magasabb regisztereket érint. De nem kizárólag. Legtöbbször a tér-leképezésre és a színpad stabilitására is komoly hatással bír, s ennek a többváltozós egyenletnek a megoldása nem mindig egyértelmű, de főleg nem megy gyorsan.
Meghallgatás
Az - angol terminológiában helytelenül polchangszórónak hívott ? állványra helyezendő dobozok mindjárt a legelején feladják a leckét a tesztelőnek: milyen alátámasztást biztosítson neki? A régi ökölszabály, mely szerint a nehéz, rendszerint homokkal, söréttel (rizzsel, savanyúcukorkával?) feltöltött, illetve a pár vékony csőből összeállított könnyű állványok úgy is fognak szólni (helyesebben úgy módosítják a hangképet), mint arra a tömegükből asszociálnánk, nem mindig érvényesül a gyakorlatban. Többször voltunk már tanúi annak, hogy a 20 kilós alátét szépen kigyomlálta az addig túlburjánzó mélyekből a felesleget, mint annak is, hogy a ?pár dekás? alumínium szerkezet meghozta az addig hiányolt lendületet és a dinamikát. Kipróbáltuk hát az AT-2-t vastag középső pillérű Atacama vason és HBS1 lábazaton is, és némi hezitálás után a ?sivatagi? verziónál maradtunk ? az utóbbival kissé sok volt a csengés-bongásból.
A kíváncsian várt mélyek előzetes várakozásainknak megfelelően nagyon egyben vannak, minőségben biztos, hogy jobbak, mint az állódobozok (!) 90%-ának hasonló tartományai. Ha a házimozi felől közelítünk, sok-sok, szubbal megtámogatott rendszert hallottunk, amelyek már az első bőgőhúr-pendítésnél elvéreznének az AT-2-vel szemben! És mindez egy pár 13 cm-es hangszórótól! Természetesen nem állítjuk, hogy az orgona leghosszabb sípját, vagy a basszusgitár legvastagabb húrját minden hiányérzet nélkül reprodukálja, de legalább minden segítséget megad annak plasztikus elképzeléséhez, s okosan megkomponált hangképe nem kiált azonnal szubbasszusért.
Jól tudjuk, a mélytartomány minősége csak szükséges, de korántsem egyetlen és legfontosabb feltétele a valósághű hangvisszaadásnak. Az AT minimonitor azonban a többi versenyszámban is kitett magáért. A legelső felvételektől szembe (fülbe-) tűnő volt az énekhangok tisztasága, színe és teste. Valószínűleg kevés olyan hangsugárzó van a pesti boltokban (a sztatikusokat is beleszámítva!) amely élethűbben adna vissza egy gitár + női ének együttest. Magasai néha kissé sokan voltak a mi elvárásainkhoz képest (főleg a kapcsoló két felső állásában) de minőségben kielégítették az átlagosnál jóval igényesebb ítészek ízlését. (Későbbiekben a mérések is alátámasztották, hogy a szint-kapcsoló ?-? állása tekinthető neutrálisnak.) Soha nem bántottak vagy karcoltak, s a két hangszóró közötti átmenetet példaszerűen hidalták át.
A leírás ugyan 20 és 150 watt közötti teljesítményű erősítőt javasol, szerintünk azonban szűkebb az a sáv, ahol érdemes kutakodni. Tartalékokkal együtt minimum 50 W szükségeltetik a könnyed, izzadtságmentes produkcióhoz, de 100 wattnál többre szinte semmilyen körülmények között nem lesz szükségünk.
Ha valahol mégis bele kéne kötni a produkcióba (hát mi a tesztelők feladata, ha nem a kákán csomót keresés?), azt csak a hangerő emelésével növekvő torzítás és kompresszió kapcsán lehet. Az átlagnál kissé magasabb szoba-hangerő felett kifogyni látszik a szufla a csöppnyi dobozból, mélyei kezdenek felütni, a dinamika beszűkül, és lassan-lassan elfogy a levegő a hangszerek körül. A mai napra meghirdetett csoda elmaradt. Aki arra tett, hogy egy 13 centis mélysugárzó tízen-egynéhány literben 100 % koncerttermi élményt fog nyújtani, az futhat a pénze után. De aki csak 90 %-ot várt tőle, az gazdagon állhatott fel a fotelből, a többiek ugyanis előzetesen messze ez alatti produkcióra fogadtak! S ha valaki végképp nem tud élni a legalsó pár Hz és a legfelső pár dB nélkül, az bátran kérjen segítséget egy jó szubbasszus-ládától, az AT-2 ideális partner lesz a felső 8 oktáv valósághű megszólaltatásában!
Konklúzió
1800 euró, vagy másfelől nézve 560 ezer Ft nem kevés pénz egy ilyen kis hangfalért, de ha figyelembe vesszük, hogy nem egy, sokkal drágább csöppséget hallottunk bántóan szegényes mélytartománnyal, akkor mindjárt másképpen nézzük az árcédulát. Az AT-2 ? már ha sokan meg tudják hallgatni ? megteheti az úttörő lépést a kisdobozok egykor fényesebb napjainak visszahozásáért. Így ha valakinek elhelyezési problémája vagy esztétikai kifogása van egy behemót beszerzése ellen, mindenképpen tegyen egy próbát az Atlantic Technology AT-2-vel. Nem fog csalódni.
Tesztkészülékek:
Olive O3HD médialejátszó, Cary Audio DVD-6 (CD-transzportként), Audio Note DAC3 Signature és Exposure 2010s DAC, Bryston B60SST, Hegel H100, Norma Revo IPA-140 és Mark Levinson No331 erősítők, Eminent Technology LFT-VIIIa panelsugárzó és Focal Chorus 807V állványos hangfal (összehasonlításként)
Tesztlemezek:
Ramirez ? Missa Criolla (Carreras, Philips)
Beethoven ? Szimfóniák (Leibowitz, RPO, Chesky)
Tower of Power ? Direct (Sheffield)
Jaques Loussier Plays Bach (Telarc)
AC/DC Back in Black (Leidseplein)
Locomotiv GT ? Loksi
És legfőképpen nagyfelbontású felvételek (Linn, Chesky, stb.)
