Astell&Kern Michelle fülhallgató teszt
2017. május 16., kedd, 10:45
AstellKern AstellandKern audio hifi fülhallgató high end hifi fülhallgató AK fülhallgató fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató high end fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató teszt
Elsőre nehéz elképzelni, hogy mivel vált ki döbbenetet, vagy ami gyakoribb, hitetlenkedést mindenkiből egy pár grammos fekete tárgy. A hallójáratba illeszkedő Michelle igazi csemege lehet azoknak, akik már rendelkeznek Astell&Kern lejátszóval, és szeretnék utazásaikat egy bárhol elférő fülmonitorral megkoronázni. De miért? Cikkünkből kiderül!
Háttérsztori
Az Astell&Kern prémium kategóriás, hordozható zenejátszóinak köszönhetően került a köztudatba, és ez így is lesz még jó ideig. Megszokhattuk tőlük, hogy nem csak a tenyérméretű eszközökre, hanem azok kiegészítőre is nagy hangsúlyt fektetnek. Hogy termékeikhez passzoló füleseket is tudjanak egy házból kínálni, kooperációba léptek egyes cégekkel (pl. korábban teszteltük a Beyerdynamic közreműködésével kifejlesztett AK T8iE Mk II-t). A Michelle az Astell&Kern ötödik, hallójáratba illeszkedő SIREN szériás, ún. fülmonitor rendszere, melyet a témában régóta jártas Jerry Harvey Audio készített. Nekik egyébként fő szakterületüket mindig is a turnézó zenészek, profi fellépők számára gyártott, anatómiailag formált univerzális rendszerek képezték.
Mitől high end?
A fentebb említett együttműködés gyümölcsei közül a Michelle megfizethetőbb alternatívának számít. Utóbbit eleinte talán nehéz értelmezni annak tudatában, hogy a fülhallgatóért kb. 240 000 forintot kell fizetnünk. Ha viszont megtekintjük a többi AK fülest, hamar kiderül, hogy vannak tesztalanyunknál még többször drágábbak is. A borsos ár egyik okozója a lengőnyelves (balanced armature) technológia. Más elven működik, mint a dinamikus hangszóró, miniatűr mérete miatt pedig precízebb gyártást igényel. Másfelől a Michelle háromutas rendszerű, tehát a teljes frekvenciaspektrum oldalanként három, egymástól elkülönített kamrából érkező csomagból áll eggyé.
A kis motorok 3D-nyomtatóval gyártott, anatómiai szempontból optimalizált műanyag házban találhatók. A háromfelé bontott frekvenciaközlés fázisgondokat eredményez, amit a JH Audio egy ún. FreqPhase módszerrel oldott meg. A levédett technológia lényege, hogy a középső és basszus hangok a magas frekvenciákhoz képest hosszabb hullámvezető alagúton jutnak a kijárathoz, illetve a fülbe. Jerry Harvey szerint ennek hiányában olyan időzítés problémák lépnek fel, amelyek fáziseltolódást eredményeznek. A kompenzálás céljából bevetett, eltérő hosszúságú csövecskéknek köszönhetően század-milliszekundumos pontossággal meg tudták közelíteni az ideális fázisgörbét.
Nem kevésbé figyeltek oda a kábel kialakítására. Az ún. Silver Tinsel vezeték különlegessége, hogy magja DuPont aramidból, ismertebb nevén kevlárból készült. Három köteg, egyenként tíz szálat tartalmazó csokor húzódik végig spirál alakzatban a fekete köpeny alatt. A kevlár szálak körül végigtekeredő, effektív jelhordozó réteg pedig ezüstözött réz. Léteznek csinosabb kábelek is, de attól még tény, hogy a Michellé meglehetősen strapabíró, és könnyű is. Két fajtát tartalmaz a csomag: egy 3,5 mm-es és egy 2,5 mm-es (4-pólusú) szimmetrikus Jack csatlakozóval rendelkezőt. Utóbbi a hangminőséget még jobbá teheti, ha ilyen kimenettel rendelkező, ugyancsak AK lejátszót birtoklunk. A komplett fülhallgatót tenyerünkben tartva mintha levegő lenne.
Végül, de nem utolsósorban említést érdemel, hogy az összeszerelés nem tömeggyártási, hanem kézi munkával készül. Minden egyes alkatrészt átvizsgálnak és lemérnek a készítési folyamat valamennyi fázisában. Így garantálható a lineáris frekvenciagörbe 1 dB-es pontossággal való teljesítése.
Használat, komfort
Ránézésre nehéz elképzelni, hogy a megolvasztott tubára emlékeztető alakú hangszórókamrák miként képesek a fülbe simulni. Akkor is értetlenek maradtunk, amikor már helyükre tessékeltük őket. Tanácstalanságunk egészen addig tartott, míg a kábel végén lévő horgokat le nem húztuk, szorosan a fülgerincünk mögé. Ekkor sikerült a 3D-nyomtatott kapszulákat olyan szögbe állítani, hogy azok egyhelyben, stabilan megálljanak. Kényelem szempontjából meggyőző a Michelle, bár gumiharangjainak nagyon enyhe feszülése miatt mindvégig érzékelhető, hogy befészkelte magát hallószervünkbe. Ha szabad így fogalmazni, épp olyan érzetet nyújt, mint amit a nagyszínpadi zenészek fülébe dugott monitorokról feltételeznénk. Stabilitása ezzel szemben átlagos, tehát sportoláshoz és intenzív testmozgáshoz nem ideális, séta vagy utazás alatt viszont szépen bennmarad a helyén.
Kemény falú, cipzáras bőrtok is jár a Michelle-hez, mely kétségkívül praktikus, tekintettel a fülhallgató értékére, elkerülhetetlen, hogy használaton kívül biztonságban tároljuk.
Hangminőség
A Michelle kb. két hétig vendégeskedett nálunk, mely (mivel vadonatúj állapotában került hozzánk) javarészt bejáratással telt. 3-4 napig tartó, folyamatos használat után hallhatóan megváltozott a hangja, pozitív értelemben. Forráseszköznek Astell&Kern AK300 lejátszót csatlakoztattunk rá, kihasználva a szimmetrikus kábel adta lehetőséget.
A Michelle sztereó tere szűkre zárt. A hangok zöme olyan virtuális hangszínpadra került, amelyet a koponyánkon belülre képzeltünk. Ez a burok stabilan fennállt minden felvételnél, átlagon felüli irányítottsággal. Az akusztikus hangszerek különféle pozícióját érzékelni tudtuk annak ellenére, hogy aránylag keskeny térben álltak össze. Nagy helyszínen rögzített felvételek esetében magával ragadó jelenlétérzettel jutalmazott meg minket a Michelle. Annak ellenére, hogy nem tudott fejhallgatós nyíltságot produkálni, a fejünkben felépített előadást szellősen, tagoltan jelenítette meg. Például Mahler 8. szimfóniájának fináléjában úgy éreztük, hogy egy komplett operaház költözött a két fülünk közé. Minden részlet aprólékosan szétválasztódott. A harsonák karcosan, mégsem dominálva úsztak be olyan méltósággal, hogy felállt karunkon a szőr. A kórus sok-sok elkülönülő tagjának hallhatóvá tétele fenségesség érzetet adott az élménynek. Az üstdob villámgyors volt és kemény, szinte pattant, semmint dobbant.
Meghallottuk a hangszerek kavalkádjában lévő apró hajlásokat és hangszínváltozásokat is. Olivier Latry - Midnigt at Notre-Dame c. albumán például olyan átmeneteket vettünk észre az orgonasípokban, amikre korábban egyetlen füles sem hívta fel a figyelmünket. Ahogy a zenész intenzív játékba kezdett és ránehezedett a klaviatúrára, nem csak simán bekapcsolódtak a mélyhangok, hanem függönyszerűen tódultak elő.
A gyorsaság a lengőnyelves fülhallgatók fő előnye. Ilyen téren valóban bravúros eredményt kaptunk. Sok esetben teljesen elvonta figyelmünket a zene a minket övező fizikai valóságról. Ez egyfelől segített intim közelségbe kerülni a zenészekkel, másfelől nem tudtunk, sőt, nem is akartunk figyelni a külvilágra. Utóbbit érdemes komolyan venni, utcai használat esetén lehetnek ebből fakadó hátrányok. A Michelle hibátlannak nevezhető, leggyorsabb, leginkább áttetsző része a középső frekvenciás szakasz, ami annyira fürge és könnyed volt, hogy a szó szoros értelmében élethűvé vált a hang. Ha készakarva figyeltük a basszusokat és a magas frekvenciákat, azokban valami meg nem nevezhető kiegészítést, támogatást találtunk. Hajszálnyival testesebb mélyhangokat kaptunk, amelyek nélkül talán tényleg túl szárazzá vált volna az előadás. A magashangok nem voltak túlszínezve, de érezni lehetett, hogy elkülönülnek. Ez a rézfúvósokat tartalmazó daraboknál gyönyörű tagoltságot eredményezett, már-már túl szép és szabályos lett ettől a felvétel. Mindent összegezve a nagyzenekar, az ének és a dob, illetve szinte bármilyen ütős hangszer az, ami meghökkentő, nem hétköznapi élmény szintjén volt képes megjelenni a Michelle hallgatásakor.
Végszó
A teszt végére ismét bebizonyosodott, hogy a tökéletes hang képlékeny, valójában nem létező fogalom. Néhány éve például el sem tudtuk volna képzelni, hogy fülhallgatóból ilyen élményt kapjunk, most viszont, hogy belekóstoltunk a technológiába, kiderült, hogy ez sem gyógyír minden igényre. Az Astell&Kern Michelle hangja őszinte, nyers és lényegre törő, de néha túl komolyan veszi a dolgát. Ettől egyeseknek hűvös, túlmérsékelt lehet az eredmény. Elsődlegesen hangszeres, ill. akusztikus zenéket kedvelőknek ajánlott, köszönhetően az átlagot messze felülmúló felbontásának. Ne feledjük viszont, hogy hozzá méltó minőségű zenegyűjtemény és elektronika is kelleni fog ahhoz, hogy a fentebb ecsetelt élmény megvalósuljon.