Astell&Kern AK300 mobil hifi lejátszó teszt

Drágám, a hifik összementek!

2017. április 26., szerda, 13:40

AstellKern AstellandKern audio hifi lejátszó zenelejátszó audio lejátszó hifi lejátszó AK lejátszó lejátszó teszt Astell Kern lejátszó Astell and Kern mobil hifi lejátszó hifi lejátszó teszt mobil hifi lejátszó teszt

Nem ez az első alkalom, hogy a prémium kategóriás hordozható zenejátszóiról ismert Astell&Kern termékét teszteljük, mégsem unatkoztunk, míg nálunk volt az AK 300. Mai cikkünkben megemlítjük, hogy miben (vagy miben nem) különbözik testvéreitől ez a zsebcsoda, és kitérünk olyan funkciókra is, melyeket korábbi írásainkban nem annyira részleteztünk.

A bőség zavara - és előnye

Minden jel arra mutat, hogy van kereslet termékeire, mi több, gyümölcsöző hozamot produkál az Astell&Kern mobil audió lejátszó kínálata. Néhány éve mindössze két eszközt nyújtott a gyártó e kategóriában, mostanra (ha beleszámoljuk a nemrég bejelentett KANNt is) kilencnél tartunk.

Eleinte mi is túlzottan szerteágazónak, feleslegesen túlszegmentáltnak találtuk ezt a felcseperedett családot. Közelebbről szemügyre véve őket, szkepticizmusunk tovább emelkedett, látva, hogy hardveres és szoftveres tekintetben csak apróságokban különböznek egymástól. Másfelől egyikük sem olcsó, és ahogy lépkedünk felfelé az AK JR-tól a zászlóshajót képező AK380-ig, az árak egyre jobban fokozódnak. Kb. 350 000 forintos cédulájával nagyjából középre pozícionálható a cikkünk alanyát képező AK300. Nagyobb testvéreitől látszólag apró, jelentéktelen dolgokban tér el csupán. Például benne nem két, hanem csak egy AK4490 DAC található, illetve beépített memóriája nem 128, hanem 64 GB (mely egyébként bővíthető, max. 256 GB-os micro SD kártyával).

Jóval érdekesebbnek fogjuk látni azonban őt, ha figyelembe vesszük azt is, hogy miket örökölt nagyobb testvéreitől. A fotókon jól látható, hogy aljára különleges csatolófelület került. Ez a port segíti csatlakoztatni az opcionálisan megvásárolható, megnövelt teljesítményű fejhallgató erősítőhöz (AMP), dedikált lemezbemásoló CD-olvasóhoz (PEM14 CD-RIPPER), valamint az XLR kimenettel (!) ellátott asztali dokkolóhoz (AK Cradle), de még a mikrofonnal felvértezett, sztereó hangrögzítőhöz (AK Recorder) is.

Ha olvasónk a felsorolt kiegészítők bármelyikét birtokolni akarja, kihasználná a jövőben, akkor az AK300 képezi ezek legolcsóbb gerincét. Más kérdés, hogy az asztali eszközök egyedi gyártásukból és az exkluzív anyagokból kifolyólag épp olyan prémium árakat képviselnek, mint maguk az AK lejátszók.

Hálózati extrák

A korábbi tesztekben is említettük, hogy az AK Connect funkciót tartalmazó termékek hálózati médiajátszó funkciót is betöltenek. Ez érvényes az AK300-ra is. Képes a megosztott könyvtárakban lévő, általa támogatott (igencsak széleskörű) fájlokat lejátszani, és azáltal, hogy képes erre, a folyamat visszafelé is működik. Tehát, ha például a telefonunkon szeretnénk lejátszani egy számot, amely az AK 300 memóriájában található, annak sincs akadálya. Ennek persze audiofil megközelítésből nem sok értelme van, hiszen pont azért vettük meg a drága eszközt, hogy annak saját, femtoszekundumos pontossággal kezelt hangját élvezzük, és ne csak háttértár szerepbe száműzzük. A hálózati funkcionalitásnak azonban van egy másik komoly előnye.

Mobileszközünkről (ami lehet Android és iOS alapú) irányíthatjuk azt is, hogy maga az AK 300 mit játsszon le és milyen hangerővel, más szóval a mobiltelefonunkat/tabletünket interaktív, WiFi alapú távvezérlővé alakíthatjuk. Utóbbi a gyakorlatban meglepően rugalmassá és jobbá tette a felhasználói élményt, különösen azért, mert egy tablet kijelzőjén szellősebben és bizonyos értelemben gyorsabban tudtuk böngészni a készülék könyvtárában tárolt albumokat.

Mint számos testvére, az AK300 is képes önállóan (előtte persze azért tájékoztat minket és engedélyt kér), a WiFi hálózaton keresztül frissíteni saját szoftverét. S mivel egész jó adatsebességet képes lebonyolítani, hálózati kliensek is találhatók rajta. Ezek közül kiemelt figyelmet érdemel a TIDAL, amely a ma létező internetes műsorszolgáltatók között a legjobb hangminőséget nyújtja, képes CD-minőségű és MQA jelfolyamot is közvetíteni. Tesztelésünk során még nem volt túl szerteágazó az AK300 klienseinek listája (összesen hármat tartalmazott), de azért a TIDAL önmagában elég jó alapot nyújt. Hosszú távon, a rendszeres frissítések által még könnyen bővülhet a szolgáltatók tárháza. A hálózati funkciókat összességében (egy zsebben elférő, önálló áramellátással rendelkező készülékhez mérten) jónak találtuk. Egyedül a NAS-ról való fájlböngészést nem tudtuk kipróbálni, mert a szerkesztőségben lévő QNAP egységet valamiért nem ismerte fel az AK300.

Egyéb finomságok

Bármilyen különösnek gondoljuk a fentebb taglalt szolgáltatásokat, az AK 300 még mindig elsősorban lejátszóként, a klasszikus iPod koncepcióból tovább gondolt Bentley kategóriaként kell, hogy helytálljon. E téren nem is vall szégyent, specifikációja néhány fontos részletében értelemszerűen elmarad a nála drágább modellektől, de még így is tartalmaz említendő, becsületre méltó tulajdonságokat.

Például a parametrikus, 20-sávos EQ egyesek számára kincset érhet. Mint tudjuk, tökéletes hangrendszer, ill. fejhallgató nem létezik, és az ideálistól eltérő frekvenciagörbét egyes felhasználók szeretnék kicsit úgymond megpiszkálni, hogy a helyesnek gondolt, vagy legalábbis általuk preferált hanghoz közelebb kerüljenek. Az AK300 hangszínszabályzója 20 szakaszra bontott és 0,5 dB fokozatokban állítható. Így ha pl. rendelkezünk mérőműszerrel, egész ügyes finomhangolást nyújthatunk sztereó rendszerünk vagy audiofil fejhallgatónk számára. Akik a nyers teljesítmény hívei és nem élnek e lehetőséggel, azok értelemszerűen kikapcsolhatják az EQ-t.

Hasonlóan praktikus az USB DAC funkció megléte, amely szinte mindegyik AK lejátszó privilégiuma. Ha épp nem utazunk, hanem az irodában vagy otthon a számítógépünkből szeretnénk jó hangot csiholni, akkor kamatoztathatjuk a 96 kHz/24 bit mintavételezés előnyét. Egyébként az AK4490 chip a fedélzeti háttértárról 192 kHz-es PCM, valamint DSD fájlokat is képes lejátszani, utóbbiakat viszont nem natívan, hanem csak PCM jelfolyammá történő átalakítással.

Nem elhanyagolható a szimmetrikus analóg kimenet megléte sem. Utóbbihoz az Astell&Kern és más gyártók is kínálnak fülhallgatókat, kompatibilis adaptereket és vezetékeket. A ma még ritkaságnak számító, 4-tűs dugó használatával a hagyományoshoz képest (ezt korábbi tesztjeinkben megtapasztalhattuk) sok esetben picit dinamikusabb, jobban kihegyezett karakter érhető el.

Szó szerint apró érdekesség, hogy az AK300 belsejében lévő, feszültségvezérelt kristály oszcillátor óramű 200 femtomásodperc pontosságú referencia jittert produkál. Ez az érték olyannyira parányi, hogy elképzelni sem lehet: a másodperc kvadrilliónyi része. Utóbbiból (is) sejthető, hogy megfelelő minőségű műsor esetén garantáltan audiofil élményt kapunk. Ejtünk is néhány szót a meghallgatás tapasztalatairól, de előtte vegyük át röviden, milyen ház ad otthont mindennek!

Küllem, használat közben

A fotókon is látható, hogy az AK300, főleg jobbkezesekre szabott készülékháza némileg komplex geometriára épül, nem kimondottan a nadrágzsebbe vágható ergonómiájáról lesz híres. Furcsán tört vonalai valahogy mégis belesimítják a tenyérbe, függetlenül attól, hogy sarkai nem kerekítettek, mint az okostelefonoké. A 4 colos kijelzőn nem fogunk Full HD filmeket nézni, de nem is arra találták ki, mindössze a menüben történő navigálásra szolgál. Érintésérzékeny felületű, egész jól olvasható, egyszerű, szokásos AK menürendszerrel.

A hangerő szabályszó tárcsa hüvelykujjunkra áll, könnyen elérhető, érzékletes, lágy pattanásokkal forog. A másik oldalra három navigáló billentyű került, és nem maradhatott el persze a tetőlapon lévő, ki- és bekapcsolásra, valamint feloldásra szolgáló kezelőszerv sem. A finomra csiszolt, lágy felületű, hideg fém érintése és a 205 grammos tömeg megalapozza a minőségérzetet. A beépített, 3100 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor változó üzemidőt nyújt, a lejátszott fájlok minőségétől és a vezeték nélküli adatforgalom használatától függően. Nekünk egy feltöltéssel kb. 6 órát bírt az eszköz úgy, hogy aktívan használtuk WiFi adapterét, valamint csak veszteségmentes felvételeket játszottunk le rajta. A teljes feltöltés több mint 3 órát vett igénybe, ami lehetne rövidebb is. Talán szőrszálhasogatás, de a töltésre és számítógépes kapcsolatra szolgáló micro USB port helyett szívesen látnánk végre szimmetrikus kialakítású Type C aljzatot.

Hangminőség

Korábbi tesztjeink során sem tudtunk belekötni az Astell&Kern lejátszók hangjába, és ezúttal sincs másképp. Még akkor is könnyen szárnyra kap a legtöbb audiofil fül- ill. fejhallgató, ha csak a 3,5 mm-es Jack kimenetet használjuk. Referenciaként tartott igáslovunkat, a Sennheiser HD 800 S-t rácsatlakoztatva kellemes, precíz és rengeteg részlettel, dinamikával, árnyalattal ábrázolt hangélményt kaptunk. Utóbbi a lejátszó és a fejhallgató kategóriáját ismerve elvárható volt. Halkan megjegyezzük, hogy a jelenlétérzet és az intimitás némi szilárdsággal, megfogottsággal és magabiztossággal társult, amit a drágább elektronikák képesek elengedni, levegősebbé és természetesebbé alakítani. Ettől még tény marad, hogy az AK300-at is lehet zokszó nélkül, órák hosszat fülelni.

Kaptunk remek térábrázolást, jó mélységérzettel és az audiofil elektronikákra jellemző, szinte végtelen hatású dinamika-tartomány kezeléssel. A közeli és távoli részleteket el tudtuk különíteni egymástól. Kicsit tárgyilagos és steril stílusban közölte referencia felvételeinket az AK300 - HD 800 S duó. Elképzelhető, hogy egy síkmágneses vagy hallójáratba illeszkedő lengőnyelves rendszerrel lazább, ugyanakkor erősebb basszussal kiegészített karaktert kaptunk volna. Mindez csakis a felhasználó személyes ízlésén múlik, beleértve a 20 sávos EQ használatát. Egyes fejhallgatók (pl. Focal Listen vagy Beyerdynamic Tesla hangszórós modellek) enyhe magas frekvenciás többletet nyújtanak, náluk előnyös, mi több, szükségszerű lehet néhány decibelnyi moderálás a 10 kHz fölötti sávban.

Függetlenül attól, hogy hangszeres jazz, rock vagy elektronikus műfajokba kóstoltunk, az élmény sokszor precíz, stúdiószerű hatással párosult. Az ütős hangszerek spontán, könnyed módon jelentek meg, az ének kristálytisztán szólt, középre irányítva, a hangszínpad tagolt volt (bár irányítottsága kicsit nagyvonalúra sikerült), a pengetősök és fúvósok pedig a lomhaság teljes mellőzésének köszönhetően valóságosak.

Végszó

Cikkünkből sejthető, hogy az Astell&Kern AK300 tudása összetett, ugyanakkor nem célja, hogy minden zenekedvelő nadrágzsebébe vagy íróasztalára, netalán hifi állványának tetejére beférkőzzön. A hálózati média lejátszás és az opcionális kiegészítők, továbbá mindenek felett a hordozhatóság teszik különlegessé, kétségkívül azoknak éri meg leginkább, akik valamennyi extráját ki tudják használni. Hangminősége meggyőző, amennyiben megfelelő, hasonlóan élvonalbeli fül- vagy fejhallgató áll rendelkezésünkre. Maximalista audiofilek, a hajszálnyi részletek és kíméletlen realitásérzet megszállottjai viszont könnyen lehet, hogy el fognak csábulni. Valamelyik nagyobb, kettős DAC chippel felvértezett, nem sokkal, de még jobb, légiesebb hangot produkáló nagytesó kedvéért.

1 2

Következő oldal >