Astell&Kern AK 100 II mobil hifi lejátszó teszt
2016. október 20., csütörtök, 20:00
AstellKern Astell&Kern audio hifi lejátszó audio lejátszó hifi lejátszó lejátszó teszt hifi lejátszó teszt audio lejátszó teszt mobil hifi lejátszó
A mobil zenelejátszók Rolls Royce-szaként ismert Astell&Kern kínálatából újabb eszközt láttunk vendégül, hogy kiderítsük, mit nyújt a cég azoknak, akik a "belépő" AK Jr-nál többet, de az AK 120 II-nél kevesebbet szeretnének. De mi is voltaképpen ez az eszköz? Sznobizmus, vagy technikai forradalom? Tessék tovább olvasni, és kiderül!
Drága, drágább, legdrágább - mi a különbség?
Korábban teszteltük az Astell&Kern jelenlegi legkisebbnek számító lejátszóját (AK Jr, 220 000 Ft), majd az őt szinte minden tekintetben felülmúló, cserébe lényegesebb drágább AK 120 II (632 000 Ft) következett. Kettejük közé ékelődik be az AK 100 II (379 000 Ft), mely specifikációját tekintve tényleg csak kis dolgokban tér el, viszont lefelé és felfelé is több százezres különbséget hidal át. Az AK 100 II számos tulajdonságot örökölt nagyobb testvérétől, beleértve fizikai kialakítását, felhasználói menüjét és szolgáltatásait. A két típus mindössze 1-2 dB jel/zaj viszony eltérést és hangyányi csökkenéseket ígér a specifikációban, fizikai tekintetben pedig 7 gramm és 7 milliméter extra hosszúság a különbség, természetesen a nagyobbik tesó javára. Továbbá az AK 100 II beépített háttértára fele a AK 120 II-nek, így kiegészítő micro SD kártya használatával nem 256, hanem "csak" 192 GB maximális tárhellyel gazdálkodhatunk. Ez persze elhanyagolható különbség, ráadásul legrosszabb esetben, amikor minden helyünk betelik, azt is megtehetjük, hogy veszünk egy új memóriakártyát. Az AK 100 II beépített akkumulátorának kapacitása 100 milliamper órával kevesebb, jóllehet, a 3250 mAh így is több órára elegendő veszteségmentes zenehallgatást tesz lehetővé. Igazából a topológia átvariálása okozhat hangminőségbeli változást, mivel az AK 100 II nem kettős, hanem egyetlen CS4398 DAC-ot tartalmaz. Már pedig a dupla öröm szinte mindig jobb.
Küllem, használat
Az AK 100 II anyaghasználata, dizájnvilága szinte tökéletesen megegyezik a nagyobb testvérével. Ha egymás mellé tesszük a két eszközt, mindössze a 7 mm-rel rövidebb készülékház, és a pezsgőarany helyett alkalmazott, inkább szürkés jellegű "Smoky Blue" színre festett alumínium leplezi le a kistestvért. Továbbra is megkapjuk az előző generációhoz képest számottevően nagyobb és szebb érintőkijelző, valamint a szimmetrikus kimenet előnyeit. Utóbbihoz hozzátartozik, hogy a 3,5 mm-es fejhallgató Jack-et használva nem fogjuk a kettős polaritású jelhordozás előnyeit meghallani. Ahhoz szükségünk lesz egy szimmetrikus hajtásra alkalmas, 4-pólusú mikro-Jack csatlakozós adapterre is. A fejhallgatónkhoz passzoló kábel és átalakító beszerzése ügyében célszerű az Astell&Kern forgalmazóhoz fordulni (KáCsa Audió Kft.), mivel ők Magyarország egyik legnagyobb kábel és csatlakozó importőrei is egyben.
A szoftver ugyancsak ismerős volt a korábbi tesztből, ugyanaz az Android alapokra épülő, jól olvasható betűkészlettel tervezett felület. Tetszett, hogy ízlésünk szerint átrendezhettük a főmenü "gombjait", illetve a 10 sávos EQ-hoz is érdekes extrákat rendeltek. Utóbbit használhattuk a frekvenciasávokra lebontott csúszkák tologatásával, de ez egy nagyobb kezű felhasználónak elég kényelmetlen folyamat. Ha egyszerűen csak végighúztuk ujjunkat a kijelzőn, akkor az általunk "rajzolt" csík görbéjét vette fel automatikusan az EQ, ami egész ügyes megoldás. Másfelől a hangszínszabályzót 0,5 dB-es fokozatokban állíthattuk, a balansz szintjét ugyancsak egészen parányi léptékben, oldalanként 60 (!) lépéssel vezérelhettük. Az AK 120 II aránylag régen járt nálunk, ezért most újra nekifutottunk a menü útvesztőinek, hogy jobban kiismerjük az eszköz képességeit. Továbbra is adódtak számunkra nehezen értelmezhető, félig nyitva hagyott "kiskapuk". Például az AK 100 II képes Bluetooth alapú közvetítésre, mobil hangszórók vagy BT-vevővel ellátott hangrendszerek felé. Ez nagyjából olyan gesztus, mintha vennénk egy Paganit, amivel aztán nekiállunk tétován körözgetni a Tesco parkolójában. Másik, sokkal inkább praktikus és nem kifogásoló szándékkal említett "fícsör" a számítógépen tárolt médiák helyi hálózaton keresztül történő lejátszása. Ehhez kell egy bekapcsolt számítógép, amelyre feltelepítjük az Astell&Kern saját MQS szerver programját. Közvetlenül NAS-ról viszont nem képes lejátszani az eszköz. Ellenben ha a számítógépünkön, az MQS szoftverben beindexeljük a hálózati adattár könyvtárát, azt látni fogja az AK 100 II. Az egyetlen bökkenő, hogy a folyamatból semmiképp nem vonható ki a PC/Mac. Talán egy szoftverfrissítést követően ezt is megoldja a gyártó.
Hangminőség
Mielőtt ragozni kezdjük, leszögezzük, hogy minket már az AK Jr is messzemenően meggyőzött. Természetesen jobb az AK 100 II, de persze azok a hajszálnyi elmaradások a specifikációban a hangzásra is bélyeget nyomnak. Akkor hogyan írjuk le tesztalanyunk előadásmódját? A tökéletestől pár hajszálnyit kevesebb, de a fantasztikusnál kettővel jobb?
Az Astell&Kern hangzása az, amivel oldalakat lehetne megtömni, csak értelmetlenül, mert hallani kell, és kész. Egy bizonyos ponton túl nem egységességet, térábrázolást és jelenlétérzetet szajkózunk, hanem valami mást. Egyesülést, azonosulást a felvétellel, egyéb érzeteket, amiknek nincsen neve, csak egyszerűen tudjuk, hogy léteznek. Ebből az intimitásból jókora csomagot adományozott nekünk az AK 120 II, és most éreztük ezeknek a miniatűr jelenségeknek, a másodperc törtrésze alatt születő majd elhaló dinamikai foszlányoknak a hiányát. Az AK 100 II úgy szól, ahogy egy precíz zenelejátszó eszköznek szólnia kell, csordultig tele tisztasággal és profizmussal. Csak valamiért, talán a második DAC hiányából fakadóan, kicsit szárazabb, tárgyilagosabb. Nem adja meg a nagyobb testvére feltáró, szárnyaló természetét, ami érthető is, figyelembe véve az árkülönbséget.
Azok a fülesek, amikkel képes volt megbirkózni az AK Jr, ennek az eszköznek sem jelentettek kihívást. Sennheiser HD 600-unkat játszi könnyedséggel navigálta és nem volt hiányérzetünk sem mélység, sem dinamika terén. Kompaktsága okából kifolyólag viszont érdemes egy lengőnyelves rendszerű, referencia szintű fülhallgatót, vagy egy akár utcára is alkalmas prémium fejhallgatót (pl. OPPO PM-3) választani hozzá.
Végezetül néhány zenei tapasztalat: Hiromi kisasszony Alive c. albumán a hangszerek bravúros pontossággal építették fel a fejünkben lezajló koncertet, noha leheletnyi távolságtartással, de átéreztük a felvétel mentális töltetét. Belátjuk, így is tudtunk azonosulni a dallal. Nem olyan meditatív és magával ragadó módon, de átéreztük a lényeget, hiszen a technika íze most sem dominált. Inkább a fejhallgató, semmint az elektronika keltette a mesterkéltség hatását. Próbaképpen rákötöttük tesztalanyunkra a Sennheiser HD 800 S-t is, és itt bizonyosodott be, hogy az AK tisztességes munkát végez akkor is, ha kíméletlenül az igazságot akarjuk kicsikarni belőle. Felépít, ábrázol, leközöl, kiterjeszt, részletez. Nem beszélhetünk hiányosságokról, egyszerűen csak bizonyos motívumokat nem kezelt olyan könnyedén, vagy spontán módon, mint egyes high end DAC + erősítő kombinációk. Az információmennyiség ettől függetlenül áramlott megállás nélkül. Ezeket a sorokat visszaolvasva kicsit mi is maximalista audiofilnek érezzük magunkat, de mit lehet tenni, ha ilyen kikent-kifent szerkezettel találkozik az ember?
Maradandó emléket okozott az UNKLE - War Stories is, melynek számait egyéb nem is annyira hifisták, jóval inkább számítógépes játékok megszállottjai és filmőrültek hallhatták különféle angol filmek, vagy autóversenyzős szimulátorok betétjeként. Noha ez a fájl csak 44,1 kHz/16 bites felbontásban állt rendelkezésünkre, közönségesen "rockos", átlagos dinamikájú és koszosan hangszerelt jellege miatt high end eszközökön nem szoktuk elindítani. Jelen esetben viszont a melegebb tónusú HD 600 és az AK 100 II együttese új életet lehelt a zenébe. Steril, vad és intenzív hullámvasútként éltük meg azt a számot, amit korábban hatásvadász, kommersz dalocskaként könyveltünk el csupán. Nyilvánvaló, hogy egy rosszul kevert popnótával nem tud mit kezdeni az Astell&Kern sem. De ebbe a számba eredetileg belekevertek részleteket, amik a stúdióban nagyon is feszültségkeltő szándékkal kerültek az étlapra. Ahogy hallgattuk tesztalanyunkat, egyre inkább olyan érzésünk támadt, hogy nem is a zenét, hanem a zene felépítését, megszületését kísérjük nyomon, mintha magunk is a keverőpult előtt időztünk volna. Ennyit számít a jó elektronika. És természetesen a jó fejhallgató.
Végszó
Nem könnyű meghatározni, hogy kinek ajánlható az AK 100 II, mivel nem a pénztárca kímélő megoldások közé tartozik, viszont nem vitás, hogy sokat tud. Az is kérdés, hogy ki mennyire tudja kihasználni azokat az extrákat, amelyeket nyújt. Gondolunk itt mindenre, az optikai kimenettől az USB DAC funkción keresztül egészen a WiFi alapú lejátszásig, és egyáltalán, a szoftverfelületre, ami mindezt egy mederbe tereli ízlésesen, korszerűen. Ha csak otthoni felhasználás szempontjából értékelnénk, akkor egyértelműen érdemesebb egy zenehallgatásra szánt PC-DAC kombót használni. Talán nem fér el a tenyerünkben, de a komponensekre szétbontott rendszer is megáll 400 000 Ft alatt. Itt a pláne az, hogy a grammokban adagolt, veszteségmentes tömörítésű zenékre kiélezett teljesítményt bárhova magunkkal vihetjük. Nagyszerű, hogy ilyen hangzást már a kabátzsebünkben is tárolhatunk, személyes benyomásaink szerint viszont az AK Jr érkezésével bizonytalanná vált az AK 100 státusza, lehet, hogy jobb lenne piacon hagyni csak az eggyel nagyobb testvért, és a soron következő monstrumokat. Aki úgy érzi, hogy neki hasznára válna egy ilyen szerkezet, annak tudjuk javasolni az alapos, ráérős tesztelést, akik pedig nem engedhetik meg maguknak, ne búslakodjanak, mert mi sem tudjuk, hogy birtokosként örülnénk-e egy ilyen műszaki csodának.