Astell & Kern AK JR mobil hifi lejátszó teszt

2015. szeptember 16., szerda, 06:20

Astell Kern Astell and Kern audio hifi lejátszó zenelejátszó audio lejátszó hifi lejátszó AK Jr AK lejátszó Astell Kern lejátszó Astell Kern hifi lejátszó lejátszó teszt hifi lejátszó teszt audio lejátszó teszt AK lejátszó teszt Astell Ker

Az audiofil hordozható zenelejátszói által egyre népszerűbb Astell & Kern egyik legfrissebb készülékét próbáltuk ki. A cég szerint a Junior tervezésekor az okostelefonok felhasználói élményét akarták átültetni egy olyan lejátszóba, ami a ma elérhető legjobb hangzásra képes. Halljuk, mi sült ki belőle!

Junior = ?

Korábban teszteltünk két Astell & Kern készüléket, melyekkel bebizonyosodott, hogy van igény hordozható, ám audiofil tudású, kizárólag zenelejátszásra szolgáló eszközökre. Természetesen nekünk tetszett az AK100 és AK120 lejátszók mögött lévő elgondolás, hiszen végre kijelenthettük, hogy egy kellően profi fülessel, a stúdió minőségű hangot bárhova magunkkal vihetjük. Mai cikkünk főszereplője, az AK Jr a korábbi tesztalanyoktól főleg külsőleg különbözik, ezáltal megjelenése friss, karcsú, kikapcsolt állapotában is jó érzés, ha csak ránézünk.

A Jr, avagy Junior az Astell & Kern család legkisebb tagja, ezáltal néhány apróságban kevesebbet nyújt, mint nagyobb testvérei. Például akkumulátorának 1450 mAh kapacitása kb. feleannyi, mint a nála eggyel nagyobb, AK100 II típusé. Míg a komolyabb verziók Cirrus Logic DAC-kal dolgoznak, addig a Junior szívét egy Wolfson WM8740 chip képezi. Továbbá tesztalanyunk ugyan támogatja a DSD fájlok lejátszását, de nem natívan, hanem az eredeti formátum PCM folyammá való alakításával. Természetesen ettől még nem kell lemondanunk a jó hangról, hiszen a Wolfson DAC már számos díjnyertes készülékben bebizonyította remek teljesítményét, és a Junior alapvetően rengeteg fájltípust (WAV, FLAC, WMA, MP3, OGG, APE, AAC, ALAC, AIFF, DFF, DSF) támogat.

Kicsomagolás

Az AK Jr csomagolása a prémiumkategóriás mobiltelefonokétól semmivel sem marad el. A doboz letisztult, parányi, mégis elegáns. A vékonyka, ugyanakkor súlyos (mert benne rejtettek el néhány dokumentumot) fedél felnyitásával elénk tárul a fóliával bevont készülék és egy külön papírrekesz, melyben egy micro USB kábel található. Utóbbi minősége semmivel sem jobb az átlagnál, mezei fekete zsinór, ami töltésre és fájlmozgatásra megfelel, de USB DAC használat esetén, mindenképpen érdemesebb jobb minőségűre cserélni. Nem csak a doboz színe fekete, hanem a fedélbe bújtatott garanciajegyé és a gyors beüzemelési útmutatóé is. Utóbbit felnyitva elénk pottyant néhány kijelző- és hátlapvédő fólia, melyeket érdemes rögtön, még az első használat előtt felhelyezni. A Juniort körbeölelő, átlátszó műanyag eltávolítása után, máris nekiálltunk a beépített memória zenefájlokkal való feltöltésének, majd elkezdtünk lépésről lépésre megismerkedni a készülék külső adottságaival és menürendszerével.

A készülékház gyönyörű és letisztult. A keskeny kialakításhoz társuló szögletes formáktól, fogása talán nem a legkényelmesebb, alsó sarkai kicsit szurkálták tenyerünket, valamint a gombokhoz való kényelmes hozzáférés inkább bal kézzel valósult meg. A készüléket jobb tenyerünkön tartva kevésbé álltak kézre a gombok. Természetesen a szúrós fémsarkakra is van megoldás: védőtok, amivel ráadásul magát a készüléket is óvhatjuk váratlan balesetektől, karcolásoktól. Volt szerencsénk kézbe venni, kipróbálni néhányat a Junior-ra rögzíthető bőrkeretek közül. Megmunkálás szempontjából épp olyan kifogástalannak bizonyultak e kiegészítők, mint maga a készülék, több színben is rendelkezésre állnak az elegáns mintázatokkal, varratokkal díszített tokok. Az egyetlen bökkenő, hogy az Olaszországban gyártott, pazar minőségű Astell & Kern AK JR Case csak opcionálisan kapható, külön meg kell vásárolni, az Apple rendszeréhez hasonlóan.

Mindez önmagában nem nyomott bélyeget a használhatóságra, mivel mindössze egy lejátszóról beszélünk, amit az internetezésre és csevegésre tartott mobileszközökhöz képest, mégiscsak kevesebbszer veszünk a kézbe és rövidebb ideig kell nyomkodnunk. Az Astell & Kern ugyan kijelentette, hogy "okostelefonos" élményre törekedtek, valójában még van mit tanulnia a mobil iparág óriásaitól, például az Apple és Samsung készülékek ívelt vonalait, lekerekített sarkait nem véletlenül szeretik az átlagfelhasználók.

Másik kérdéses alkatrész a jelszint állítására szolgáló tárcsa, mely a karcsúság szem előtt tartása miatt nem az oldallapból, hanem egy a hátlapból kivájt, kör alakú mélyedésből kandikált elő. A féloldalasan rögzített, kissé lötyögő potméter nem tűnt bombabiztos megoldásnak. Hosszú távon leginkább úgy kerülhetjük el a letörését, ha óvatosan, durva mozdulatok mellőzésével használjuk a Juniort.

Mindennapi használat közben?

A következő sorok kicsit szőrszálhasogatásnak tűnhetnek, ám említésre méltóak, mivel amennyire tökéletes okostelefon, úgy tökéletes zenelejátszó sem létezik. Leszögezzük, hogy most még nem a hangminőséget bíráljuk, pusztán az eszköz mindennapi használata során felbukkanó jellemzőire térünk ki. A Junior menürendszere valóban letisztultabb és szellősebb lett a korábban kipróbált AK100 és AK120-hoz képest, ennek ellenére azt éreztük, hogy a manapság domináló mobileszközökhöz viszonyítva, még így is van hova fejlődnie. Tíz éve valószínűleg szájtátva konstatáltuk volna, hogy ehhez a gyönyörű készülékházhoz ilyen kontrasztos és gyorsan reagáló kijelző társul, mára azonban a felgyorsult fejlődés miatt, mindössze átlagosnak nevezhető az AK Jr 75 mm képátlójú, 240 x 400 pixeles panelje (no azért ilyen komoly fényerejű, napsütötte viszonyok között is remekül olvasható kijelző akkoriban nem létezett). Természetesen ettől még a szoftver zavartalanul működött, böngészhetünk a mappák között, sőt, lejátszás közben megjelenik az aktuális felvétel albumának borítóképe is. Amit egy teljes értékű zenelejátszó szoftverben manapság megtalálunk (lejátszási listák, előadók, műfajok vagy albumok szerinti csoportosítás, szünetmentes lejátszás, profi hangszínszabályzó, stb.), az a Junior rendszerében is megtalálható.

Az Astell & Kern imázsát bejárja egy újító szándék, a frissességre és high end adottságokra törekvő termékstratégia, ennek ellenére az AK Jr "csak" micro USB aljzattal rendelkezik. 2015-öt írunk, talán Type-C csatlakozót is alkalmazhattak volna. Így mindig meg kell majd néznünk a csatlakozónyílást, nehogy véletlenül fordítva próbáljuk a dugót beletuszkolni, kárt téve az 500 dolláros szépségben. A felhasználói kézikönyvben még meg is említik, hogy az eszköz (a tesztelés során használt, 1.02-es firmware verzióval) nem kompatibilis az USB 3.0 szabvánnyal, így egy 24/96-os gyűjtemény átmásolása alatt nyugodtan menjünk, és igyunk egy kávét. Másik tény, hogy a gyártó 64 GB-ként határozta meg az eszköz rendelkezésre álló tárhelyét - a hozzánk érkező tesztpéldány 57,7 GB-ot kínált. Ezt viszont el kell fogadnunk, nincsen benne semmi rendkívüli. Merevlemezeknél és SSD-knél is ugyanez a helyzet, ami fölött a felhasználók és a gyártók is szemet hunynak. Mindezek persze nem mindenkinek jelentenek valódi negatívumokat, és ne feledjük, hogy az AK Jr elsődleges feladata, hogy zenéket játsszon le? azt viszont feketeöves hozzáértéssel tette.

Hangminőség

Profi felvételekkel (legyen az klasszikus, jazz vagy bármi, amiben sok hangszer és ének szól) nem kellett sokat várnunk, hogy meglássuk a Junior foga fehérjét. Talán azért, mert fejhallgatót használtunk, de folyton olyan érzésünk volt, mintha mi magunk ereszkednénk le a hangok közé, a részletek "elhúzták" a figyelmünket. Szinte pontosan úgy, ahogy az ember elmerül egy medencében, érezve, hogy teljesen belepi őt a víz. Csak ez most hangokkal történt. Az AK Jr ügyesen vonta körénk a sztereó teret, minden hangszer szépen elkülönült, és érzékelhetően más irányokból érkezett. Egy 1970-es, LP-ről digitalizált Santana (Black Magic Woman, 24 bit/176,4 kHz) fájl hallgatásakor szinte mögöttünk szólalt meg az elektromos pianínó, tőle teljesen elkülönülve kattogott az afrikai dob valahol jobboldalt (vélhetőleg ezt a produkciót hangfalra és nem fejhallgatóra szánták), mégis az egységgé olvadó összkép az AudioQuest NightHawk előadásában is volt annyira szórakoztató és izgalmas, mint egy hagyományos hifi rendszeren.

Nem csak egyszerűbb fülhallgatóknál váltak feszessé a dinamikai határok, hanem a Sennheiser HD 600 hallgatásakor is. Nagyon határozottan hajtotta őt a kis Junior erősítője, erővel és pontossággal. Most nem hallottunk olyan digitális hidegséget, mint a korábban kipróbált AK100 esetében, egyedül ez a kissé éles, száraz részletábrázolás juttatta eszünkbe, hogy a jelfolyam egy készülékből érkezik. Az AK Jr nem arra ment rá, hogy szépen vagy kellemesen szóljon. Ha a felvételt természetesre akarták keverni, akkor azt mi sterilnek és nyersnek éreztük. A zene magja nem egy kezelhetetlen, hömpölygő massza volt, hanem egy légies és könnyed, ugyanakkor szilárd és részeire osztott tér. Ezt a fajta, kihegyezett hangot nem mindenki szereti, függetlenül attól, hogy így lehet igazán intim közelségbe kerülni egy zenei felvételhez.

Eddig mindegyik tesztalanyunknál volt egy "csúcspont" ahol a legjobb teljesítményben, vagy élményben lehetett részünk. Szerkesztőink zenei ízlése meglehetősen szerteágazó, ettől függetlenül az igazi "wow" effektus Beethoven 5. szimfóniája közben ért utol minket, a London Symphony Orchestra előadásában. Aki szereti a komolyzenét, vagy egyáltalán tudja, hogy mit akar hallani, amikor zenét hallgat, annak azonnal széles mosoly ültet az arcára az AK Jr, természetesen egy jó füles közreműködésével. Elképesztően mély teret kaptunk, nagyon széles, pislogó-reflexet tornáztató üstdobbal és messzeségbe vesző, pehelykönnyű fafúvósokkal. Nehéz elképzelni, hogy a Juniornál jobban szól a többi AK termék. Azonosulni tudtunk a felvétellel mindenféle kérdés és kifogás nélkül. Nem ez a high end hifi lényege? Mert szerintünk semmi más, csak ez.

A hifisták körében elismert Stockfish Records felvételét (Sarah K. - Stars) fülelve közvetlen, fényes és minden mástól elkülönülő énekhangot kaptunk. Az énekesnő hangja "betelepült" a koponyánk belső felébe, a két kísérő gitár pedig kissé hátrább a tarkónk felé, jobbra és balra húzódott. A gitárosokat és a vokált kis csengettyűk kötötték össze, hogy a produkció egy síkbeli háromszögként épüljön fel a fejünkben. Ezután kicsit elvonatkoztattunk az énektől, és egy valamivel áramlóbb, lazább jazz csemegébe (Herbie Hancock - Watermelon Man) kóstoltunk bele. Mivel ebben a számban már ütős hangszerek is szólnak, jobban felfigyeltünk a Junior gyorsaságára. A dob fürgén szelte ketté a levegőt, a többi hangsáv elnyomása nélkül, de mégis szinte megfoghatóan és szilárdan, majdnem a saját dobhártyánkon éreztük a dobverő súlyát. Eközben a szaxofon és a pánsíp is békésen megfért egymás mellett. Újfent annyi derült ki, hogy a Junior diszkréten és alaposan elkülönítve tudott részleteket tálalni. Mindeközben egy pillanatra sem szűnt meg a korábban leírt "medencehatás".

Mozirajongóknak fontos tudnivaló: filmnézés közben enyhe ajakszinkron késést vettünk észre, ami YouTube videóknál még zavaróbbá vált. Ezt kimondottan video lejátszásra optimalizált, számítógépes médialejátszó szoftverrel (pl. JRiver Media Center) elvileg ki lehet küszöbölni. A jelenségről a gyártó is tudott, mivel az 1.02-es firmware-hez tartozó felhasználói kézikönyvben említést tettek az USB csatorna terheléséből fakadó, "esetleges hangeltolódásról". Reméljük, hogy a következő frissítéssel ez javulni fog, addig figyelembe kell vennünk, hogy az AK Jr elsősorban zenék lejátszására szolgál, utazásaink során, és USB DAC módban is.

Végszó

Az Astell & Kern AK Jr nem csak külsőleg, hanem az árát tekintve is hasonlít egy prémiumkategóriás mobiltelefonra. Ne feledjük viszont, hogy a lejátszóba beépítve egy jó minőségű USB DAC-ot és audiofil fejhallgató erősítőt is kapunk. Ahogy bármi más, az AK Jr sem egy tökéletes eszköz, de ha az összképet, a ma elérhető, azonos tudású készülékeket megnézzük, akkor nehéz belekötni. Tipikus "puding próbája" szituációba kényszeríti a mobilitást kereső, vájtfülű felhasználókat. Kíváncsiságtól vezérelve mi is meghallgattuk, és kénytelenek vagyunk belátni, hogy a hangminősége nagyon meggyőző. Szinte mindent kihoz egy olyan fejhallgatóból, mint a Sennheiser HD 600 vagy az AudioQuest NightHawk, és nagyon közvetlen módon képes berántani minket a zenékbe, hogy aztán a figyelmünkkel ide-oda kószálva, habzsolhassuk a részleteket. Ez utóbbi fontosabb a szögletes külsőnél és a látható pixeleknél. A hangja mindenért kárpótolt.