Arcam Radia A25 integrált sztereó erősítő teszt

Brit versenyző, dallamos motor

2024. április 19., péntek, 22:30

Arcam audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Arcam erősítő Arcam hifi hifi teszt erősítő teszt Arcam hifi erősítő Arcam sztereó erősítő hifi erősítő teszt Arcam erősítő teszt

Az Arcam nemrég teljesen megújult sztereós vonalának első képviselőjét sikerült közelebbről megismerni. A Radia A25 hangkaraktere megőrizte a gyártó zeneiséggel kapcsolatos értékrendjét, arculata pedig egy játékosabb, fiatalosabb irányba mozdult. G osztály, zászlóshajó DAC, sportos köntösben - és néhány rejtett okossággal!

Követni a kort

Az Arcam több mint négy évtizede gyárt hifi eszközöket. Mára meglehetősen színes hátteret hagyott maga után, ami úgy értendő, hogy brit mérnökei az adott korszakokban, aktuális trendeket fürkészve nemcsak erősítő téren, hanem számos más termékkategóriában is bizonyítottak. Lehet említeni a Delta sorozatú CD-lejátszókat, de ugyanez a cég elsők között debütált HDMI kimenetes DVD lejátszóval, miközben zeneiségre fókuszáló házimozi erősítői miatt mai napig széles közönség támaszkodik rá. A korábbi r-szériás kompakt kiegészítőkről és Solo termékcsaládba tartozó lifesytle rendszerekről magyar bemutatók, vélemények is születtek szép számmal.

A gazdag háttértörténet ellenére már ráfért a cégre egy kis arculatváltás. A manapság egyre divatosabb, letisztult "okos" erősítők formatervével nehezen vették fel a versenyt az Arcam generációkon át alig változó külsejű, VHS korszakra emlékeztető készülékei. Az új Radia széria a gyártón belüli leglátványosabb dizájnmódosítás nemcsak a HARMAN cégcsoporttal való összeolvadás, hanem talán az ezredforduló óta. Állítólag a fejlesztők arra fókuszáltak funkciók és megjelenés tekintetében is, hogy jobban megfeleljenek a fiatalos ízlésű, újabb generációkba tartozó felhasználóknak. Miben nyilvánul meg mindez? Máris kiderül, de előtte azt is érdemes áttekinteni, hogy mi lapul a szóban forgó készülékben.

Technikai bőségtál

A jelenleg bemutatásra kerülő A25 az Arcam Radia szériáján belül a jelenlegi legjobbnak titulált erősítő. Létezik két kisebb rokona is A15 és A5 néven, melyeket a jövőben ugyancsak tesztelni fogunk. A kistesókhoz viszonyított legalapvetőbb eltérés, hogy az A25-ben nem AB, hanem immár 5. generációs G osztályú erősítő található. A frissített áramkör új alkatrészeket kapott, hogy a korábbi kiadásaihoz képest még jobb hangzást nyújtson.

Nem mellesleg ez az erősítő jobb D/A konvertert tartalmaz (ESS ES9280A PRO), mint a kisebb Radia modellek. Ráadásul kapott egy USB-C bemenetet is a koaxiális, optikai és Bluetooth mellé. További említést érdemlő részlet az aptX Adaptive kompatibilis, 24 bites Bluetooth adapter, amely nemcsak fogadni, hanem küldeni is tud. Előnye, hogy ha a felhasználó az esti órákban, vagy egyszerűen csak mások zavarása nélkül szeretne zenét hallgatni, akkor vezeték nélküli fülesét össze tudja kapcsolni az erősítővel. Azokra is gondolt az Arcam, akik maradnának a kábelnél, nekik rendelkezésre áll egy előlapi Jack kimenet.

A cég korábbi csúcs-integráltja beépített hálózati zenelejátszó funkciót tartalmazott, ami az A25-ből kimaradt. Ez visszalépésnek tűnhet, de mégsem. A Radia A25 szándékosan nélkülözi a streaming részt. Amennyiben leendő tulajdonosa igényt tart rá, külön tudja megvásárolni a szériában lévő Arcam Radia ST5 hálózatképes lejátszót (teszt hamarosan).

A papíron közölt teljesítmény 100 W/csatorna 8 ohmon, ami sokféle hangsugárzó hajtására elég még akkor is, ha alacsonyabb érzékenységűeket kell kiszolgálni. A fentebb említett digitális bemeneteken kívül három RCA és egy MM hangszedőkkel kompatibilis phono bemenetet is tartalmaz, így összesen akár 9 forráskészüléket képes fogadni. Valószínűleg a legtöbben nem akarnak rögtön ennyit csatlakoztatni hozzá, de jó tudni, hogy a keskeny arculat nem ment az univerzalitás rovására.

Küllem

Az Arcam Radia A25 bizonyos tekintetben a korábban bemutatott SA30 leszármazottja. Utóbbi hangminősége sok dicséretet zsebelt be, de a megjelenését már kisebb lelkesedéssel méltatták. Nem mintha csúnya lett volna, csak éppen picit semmitmondó dizájnt kapott, mint egy Skoda műszerfala (ne szívják mellre a Skoda rajongók). A Radia láttán már nem szürke dobozautó, hanem angol sportkocsi, mondjuk Lotus jut az ember eszébe, különösen a sárga motívumok által. A házat teljesen átalakították és finoman szólva is jót tett neki.

Sokkal letisztultabb és egységesebb az összkép, az előlapot egyetlen fénylő, kattogó gomb sem csúfítja. Pedig van gomb, csak nem látszik, mert a forrásválasztóval és jelszint vezérlővel (hangerő szabályzó) építették egybe. A kijelzőnek sincs krómszegélye, mert minek. Helyette beolvad az előlapba, a feliratok sem kirívóak. De közben mégsem unalmas a Radia dizájn, különösen, amikor bekapcsolást követően a két egyenlő méretű kezelőszerv mögött napsárga glória izzik föl. Kétségtelenül menő és végre valami friss! Amennyiben a leendő tulajdonos nem kíván ilyesmivel flexelni, a fénykarikák néhány gombnyomással elsötétíthetők.

Frappáns, hogy szó szerint mindegyik oldalra került valamilyen modern motívum. A tetőn lévő hűtőrácsba is becsempésztek egy kis sárga alsó rétegszínt. Az oldalon lévő sáv és a hátsó, ferdén bevágott takarófedél további sportkocsi érzetet kölcsönöz. Kreatív részlet a hátulra szerelt idom, kissé eltereli a figyelmet a kábelekről és csatlakozókról, hogy az összkép letisztultabb maradjon. Még a talpakra is került egy kis Radia-motívum, de a tervezők épp jó ponton vettek vissza lendületükből, hogy azért az összkép mégse ŰrDongóra emlékeztessen.

Használat közben

A bemenetválasztó forgatásával nem okozott gondot az épp használatos forrásra váltani. Tetszett, hogy a gomb benyomását követően az erősítő lehetővé tette az adott bemenet nevének átszerkesztését. A jelszint vezérlő (vagy, ahogy sokan nevezik, hangerő szabályzó) rövid/hosszú nyomása némítást, illetve bekapcsolást vagy készenléti módba lépést eredményezett. A hangerőmódosítás aprólékos, de határozott fokozatokkal történt.

Prémium összhatást nyújtott az erősítő, ahogy felső kategóriás készüléktől elvárható. Ha feltétlenül kifogásolni kellett valamit a használhatóság kapcsán: a ki/bekapcsolt állapotot jelző fehér LED készenléti módban is ugyanúgy fehéren világított, csak kissé gyengébb fényerővel. Ha a kijelző és sárga kör fényereje minimumra volt véve, az állapotjelző LED változatlanul, erős fénnyel világított. Akit zavar az ilyesmi, fényblokkoló matricával könnyen orvosolhatja.

Az erősítőhöz mellékelt távvezérlőt lényegesen kisebbre és egyszerűbbre cserélték a korábbi Arcam hifi készülékekéhez képest. Apró mivolta miatt eleinte visszalépésnek tűnt, de többnapos használat után megkönnyebbülést jelentett, hogy kevesebb gombot tettek rá, így átláthatóbb volt. A jelszint vezérlő (hangerő szabályzó) gombokat egyértelműen elkülönítették a többitől és a hatókör ugyancsak jónak bizonyult. A forrásoknak nem helyeztek el külön gombokat, helyette a navigációs körrel kellett jobbra-balra léptetni bemenet választáshoz. Érdemes megjegyezni, az Arcam ST5 hálózati zenelejátszó és az A25 (beleértve a kisebb, Arcam Radia A5 és A15 erősítőket) egy tartozék vezérlőkábellel összekapcsolható. Ezt követően egyetlen távvezérlővel (vagy a Radia alkalmazással) lehet irányítani a lejátszót és erősítőt egyidejűleg. Az összekapcsolás beállítása és gyakorlati előnye az alábbi videóból is kiderül:

Más praktikus funkciókat is elástak a menürendszerben. A Bluetooth vevő és küldő lehetőségről korábban is esett szó. Tény, hogy nem a vezeték nélküli átvitel eredményezte a legjobb hangminőséget, de az aptX Adaptive támogatásnak köszönhetően nyugis háttérzenére vagy esti kikapcsolódáshoz teljesen megállta helyét. A BT AUTOSWITCH bekapcsolásával automatikusan Bluetooth bemenetre váltott az erősítő, ha bejövő jelet érzékelt. Említést érdemel a Processor Mode. Általa az A25 lehetőséget nyújt arra is, hogy előerősített kimenettel rendelkező processzor vagy AVR oldalbordájává váljon. A Processor módot egy analóg RCA bemenetnél lehet aktiválni (bármelyiknél a Phono kivételével), ezt követően az adott forrást rögzített, felhasználó által meghatározott jelszinttel kezelte az erősítő.

Az Arcam Radia A25 kipróbálása az alábbi rendszerrel történt:

- Hangfalak: JBL L100 Classic, Revel Concerta2 F36

- Forrás: Arcam Radia ST5 (teszt hamarosan), koaxiális kapcsolattal

- Kábelezés: LessLoss C-MARC

- Tápelosztó: IsoTek V5 Sirius

Hangminőség

Eric Clapton - Hey Hey c. számát hallgatva (az Unplugged c. albumról) kristálytiszta gitárpengetések jelentek meg, a zenehallgató szoba csurig telt koncerthangulattal. Az énekhang szépen elkülönült a hangszerektől, a színpad széles volt és levegős. A Revel és JBL hangfalak eltérő módon kezelték a lábdobogásból eredő basszust és az erőteljesebb gitárhangokat. Előbbi inkább higgadt, utóbbi dinamikus irányba terelte az összképet, kissé melegebb mélyhangokkal. Mindkét hangdobozpár esetében élénk, laza és vidám hangulat jött létre fantasztikus színpad tagolással, de hozzá kell tenni, hogy Clapton legendás lemeze kevés rendszeren szólt eddig igazán rosszul. Ezért a meghallgatás összetettebb művel folytatódott.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. darabja sejtelmes, andalító harmonikát tartalmaz, melynek finom, lágy jellege remekül átjött. Szinte beleolvadt a háttérbe, de teljesen más síkban helyezkedett el, mint a többi hangszer. A rumbatök textúrája könnyed volt és gazdag, mellőzte az egysíkú csattogást. Ez a zenei stílus a JBL tolmácsolásában kissé sötétebb, vastagabb karakterrel jött át (kicsivel több jelenlétet kapott a nagybőgő és az ütős hangszerek, dinamikus részletek), a Revel gyorsabb és józanabb módon jelenítette meg (inkább a színpad egésze és az ének állt fókuszban).

Ha keményebb zenére vagy erősebb terhelésre került sor, az A25 stabil, kiegyensúlyozott módon kezelte a mélyhangokat. A beteges intenzitású, de kétségtelenül hatásos ütemekre épülő HEDEGAARD - Ratchets hallgatásakor az L100 Classic és F36 is alaposan megrezegtette az ülőgarnitúrát. Elég volt néhány másodperc, hogy kiderüljön, aki szeret házibulizni, megfelelő méretű, érzékenységű hangfalakkal kizárt, hogy kevésnek találja az A25 erejét.

Érdemes megemlíteni a G osztály nem mellékes előnyét, hogy kis terhelésen is gazdag felbontással mutatkoztak meg a kívülről ismert tesztzenék részletei. Eliane Elias - I Thought About You c. darabja domináns, testes bőgőjátékot tartalmaz, zongorával és az énekesnőtől megszokott, ábrándos orgánummal. Az A25 finom textúrával kezelte a kétszeres Grammy-díjas hölgy dalszövegét, homály és életlenség nélkül akkor is, ha halkabban, háttérzene jelleggel szólt a rendszer. A basszus stabilitása, határozottsága is megmaradt. Akik gyakran hallgatnak zenét a késői órákban, de nem akarják, hogy tőlük zengjen az egész ház, értékelni fogják, hogy (megfelelő hangdobozokkal) alacsonyabb terhelésen is tiszták maradnak a kritikus részletek.

Végszó

Az Arcam Radia A25 okos kombinálása a funkcionalitásnak, zenei hangnak és modern arculatnak. Előnyei közé tartozik a tompítástól, fedettségtől mentes tiszta karakter, átlagos otthonokhoz és igényekhez bőven elég erő és a széles, teres színpad, amit bármilyen jobb minőségű zenével garantál. A Bluetooth adó-vevő funkció és a hálózati zenelejátszóval történő kiegészítés lehetősége (összekapcsolható vezérléssel) ugyancsak pozitív. A jelenlegi kínálatban megállja helyét, de mint minden felső kategóriás hifi erősítőnél, meg kell jegyezni, hogy a végeredményt jelentős mértékben befolyásolja a hozzá társított hangfal, lejátszó és kábelezés. A tudatos rendszerösszeállításban érdemes kikérni a Házimozi Stúdió közreműködését is, akik irányt mutatnak a lehetséges kombinációkat illetően. Átgondolt szolgáltatásaival és kiforrott hangzásával becsületesen megdolgozik azért az A25, hogy Ajánlott Vétel cédula kerüljön rá.

1 2

Következő oldal >