AKG N40 fülhallgató teszt
Félprofi szórakozás
2017. január 16., hétfő, 06:05
AKG audio hifi fülhallgató hangszóró hifi fülhallgató AKG fülhallgató fülhallgató teszt AKG fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt
Egyre több hifi komponensen találkozunk az aranyozott Hi-Res Audio emblémával a belépőszinttől a high end kategóriáig. Ennek alapján egyre nehezebb megítélni, hogy mely termék érdemeli meg valóban az említett cédulát. Akárhogy is, mi azt gondoljuk, az N40 határozottan megérdemelte, hogy ráaggassák. Hogy miért, azt kifejtjük mai cikkünkben.
Fülmonitor, vagy headset?
A hangtechnikában járatlanok nem is sejtik, milyen történelem tornyosul az AKG mögött. Az egykor még osztrák gyökerekre épített, csaknem 70 éve alapított cég jóvoltából kapott az audio iparág megannyi ének és hangszermikrofont, melyek aztán az adott kor legendás zenészeit, sztárjait örökítették meg hanghullámok formájában. De inkább térjünk vissza a jelenbe. Az N40 látszólag inkább professzionális termék benyomását kelti, ami a lentebb taglalt adottságok mellett abszolút érthető. Maradjunk annyiban, hogy az általunk ismert fülesek között leginkább a kommersz és high end között helyezkedik el, de inkább utóbbihoz közelít. Azt mondják róla, hogy audiofil, tehát nem feltétlenül szórakoztat, cserébe ábrázol, realizál, invitál. Bármit is jelentsen mindez.
Feltételezvén tehát a füles valóban kiforrott hangjel reprodukciós képességeit, elsősorban vájtfülűeknek ajánlható, akik bizonyára nem is lesznek restek kifizetni érte az aránylag húzós, kb. 110 000 bruttó forint árat. Ha olvasónk nem szán ennyit fülhallgatóra, akkor jelezzük, hogy most még időben átléphet egy másik, belépő kategóriás fülesről szóló cikkünkbe. Ellenkező esetben lehet, hogy mégiscsak ki akarja majd próbálni a terméket. Az N40-et megismerve mi is kicsit elbizonytalanodtunk. Minél többet füleltük, annál kevésbé gondoltuk indokolatlannak az összeget. Egyre inkább elkezdtük értékelni az N40-ben dolgozó, hibrid rendszer tudását.
Az AKG egyike azon kevés gyártóknak, akik ún. balanced armature (avagy lengőnyelves) hangszóróval ellátott fülhallgatót készítenek. Ilyen található mai tesztalanyunkban, kombinálva egy hagyományos dinamikus hangszóróval. Így kétutas rendszert kapunk, mely semmilyen kompromisszumot nem mutat fel szingli társaihoz képest. Hajtásához bőven elegendő egy mobiltelefon, és korábbi tapasztalatainkból kiindulva, egyik (ha nem a legjobb) technológia arra, hogy villámgyorsan illusztrált, természetes magas frekvenciákat kapjunk, megfelelő mennyiségű basszussal kiegészítve.
Küllem, használat
Az N40 láthatóan ihletett merített a korábban általunk is tesztelt N20 ill. K3003 fülhallgatók külleméből, továbbá a gyártó olyan eszközöket is alkalmazott végre, melyeket a többi termékénél még joggal hiányolhattunk. Így aztán a fülkamrákból kiérő kábel nem csak lóg lefelé önmagában, hanem hátrafele hajló támaszidomát fel kell kanyarítani a fülgerinc fölé, a professzionális fülmonitorokhoz hasonlóan. A kétutas rendszer némileg mélyebb hangszórókamrát követelt meg, de ebből is előnyt kovácsolt az AKG. A kis kapszulákat kissé megnyújtották úgy, hogy azok kényszeresen betámaszkodjanak fülünkbe. Így az N40 lett a cég eddigi legjobb ergonómiával rendelkező, hallójáratba illeszkedő fülese, továbbá a K3003-nál hiányolt moduláris vezetéket is sikerült végre megvalósítani. A kábelek miniatűr, pattintós elven működő koaxiális csatlakozóval illeszthetők a kamrákhoz, és rögzítés után még körirányosan elforgathatók, ami némileg segíti a felhelyezést ill. levételt.
Az extrák részét képezi a baloldali vezetékre integrált mikrofonos headset modul is. Ezzel az AKG azt a praktikumot adja meg, amit valamiért ebben a kategóriában egyes konkurensei (pl. ADL, Grado, Denon stb.) valamiért nem vállalnak el. Pedig teljesen természetes igény, hogy ha már van egy jó telefonunk és fülhallgatónk, akkor a kettőt együtt használjuk hívásaink lebonyolítására. Az idomra visszatérve, nem mellkasunk magasságában, hanem ahogy kell, állcsúcsunk vonalában tudtunk elérni. Egyes cégek túlságosan lentre szokták helyezni, ami megnehezíti a használatot és a telefonálást is, különösen télen, ha kabátzsebből kandikál ki a kábel. Egyébiránt az N40 vezetéke gumírozott borítású, az Y-torkolattól (hasonlóan a K3003-hoz) textil köpennyel halad tovább.
Nem gubancálló kialakítás, viszont sokkal kevésbé zavaró, ha mellkasunkhoz verődik séta közben. Sokaknak evidensnek tűnhet, de említést érdemel az N40 már-már szemtelenül csekély tömege. Tenyéren tartva szembesültünk vele, hogy a kis füles szinte súlytalan. Pillekönnyű kialakítása is közrejátszott a példaértékű komfortban. Az N20 is hasonlóan könnyed kialakítással rendelkezett, viszont nem tudott jó stabilitást nyújtani, mivel lágy szilikongyűrűi a legapróbb fejmozgásra is hajlamosak voltak kicsusszanni.
Mindent összevetve az AKG N40 kényelmes, és a hallójáratba illeszkedő fülhallgatókhoz mérten jó közérzettel lehet hordozni. Használat közben nem marad teljesen észrevétlen, mivel gumis szára végig húzódik hallószervünk fölött, és a hangszórókamrák is finoman érzékeltetik, hogy ott terpeszkednek a helyükön. A komfort viszont nagyon jó stabilitásérzettel párosul, az egyik legjobb, amit eddig mi kipróbáltunk, persze el is várható ilyen prémium ár mellett. Ettől függetlenül nem vagyunk egyformák, vannak olyanok, akiket eleve frusztrálnak az in-ear rendszerek, nekik fejhallgatót kell keresniük, szerencsére azokból is akad szép számmal ebben a kategóriában.
Hangminőség
A hangminőséggel kapcsolatos megállapításainkat nagymértékben befolyásolta, hogy lépten-nyomon a K3003 sajátosságait véltük felfedezni, vagy éppen a zászlóshajó egyes specialitásait hiányoltuk belőle. Mindazonáltal az összképet igyekszünk a korábban hallott, hasonlóan árazott vetélytársak figyelembe vételével is vázolni.
Sok fülesgyártó cégnél megfigyelhettük az elmúlt években, hogy egy jellegzetes karakterre törekszenek. Az N40 esetében kicsit más a helyzet, ő úgymond a friss generációt képviseli, amely nem a részletek ábrázolását helyezi előtérbe, hanem egyfajta univerzalitást. Olyan rugalmasságot kell megtestesítenie, ami egyaránt szolgálja a hosszú távú használatot (gondolunk itt a 30 percnél hosszabb, akár órákig végzett szeánszokra) és a zene élvezhetőségét, az izgalom fenntartását.
Az N40 az AKG konzumer szegmensét erősíti, nem pedig a professzionális ágazatot. Ezért elkerülhetetlen volt, hogy egy kis jóleső érzetet, simulékony jelleget is felfedezzünk a karakterében. Viszont ez hosszú távon nem volt zavaró, sőt. Kellemes volt rajta hallgatni lényegében bármilyen műfajt, feltéve persze, hogy kellően magas bitrátájú fájlokat indítottunk el. Aki 320 kbps vagy alacsonyabb adatmennyiségű MP3-akat, Spotify műsorokat szokott nagyrészt fülelni, annak teljesen felesleges egy ilyen eszközbe beruháznia, ugyanis a miniatűr, lengőnyelves technológia precizitása jóval a CD-minőség fölött mutatkozott meg igazán.
A térhatás fülhallgatóhoz mérten nagyon jó volt, igaz, máshogy jött létre, mint mondjuk fejhallgatóknál. Nem terjedt szét oldalirányba a hangszínpad, ehelyett minden befelé, a fejünkön belül állt össze. Ez leírva elég furcsának tűnhet, a valóságban viszont kifejezetten érdekes élmény volt. A K3003 vérbeli módon kezelt mélységábrázolását nem tudta visszaadni az N40 (ez érthető is, mivel harmadannyiba kerül), viszont ügyesen megoldotta a távoli részletek ábrázolását, mivel a halk és hangos részletek közötti eltéréseket szépen meg tudta mutatni. A zászlóshajó esetében minden pillanatban úgy éreztük, hogy a valóság csupán egy felesleges vizuális aláfestés a zavarba ejtően valósághű zenéhez. Az N40 esetében mindez jóval enyhébben mutatkozott meg, így magabiztosabban tudtunk vele közlekedni az utcán. Miközben hallgattuk a zenét, még tudtunk figyelmet szentelni a közlekedési lámpáknak, járműveknek stb. Ettől függetlenül a zene számtalanszor képes volt kifejezni felénk saját, belső atmoszféráját.
Utóbbi sorok után olvasónk feltételezheti, hogy az AV-Online titokban átváltott ezoterikus hangnembe, de aki kipróbálja az N40-et, az szerintünk tényleg azt fogja érezni, hogy könnyebben azonosul a zenével. Az ilyen audiofil fülhallgatók esetében sok olyan rezdülést, ingatag effektust, gyengéd atmoszférikus részletet észre lehet venni, amiket az olcsó fülesek sajnos képtelenek megszólaltatni. Gondolunk itt olyan egyszerű esetekre, mint a Thievery Corporation kellemes, dinamikus felvételei. Hallgatásakor úgy éreztük, hogy egy másik univerzum hívogat, ahol mindig süt a nap és mindenki a tengerpart mellett lakik. Ugyanezt a zenét már számtalanszor hallottuk, de a belépő kategóriás fülesek a mély, hívogató térből mindössze a meleg basszust, a csilingelő ütős hangszereket és a búgó billentyűket tudták megjeleníteni.
Hasonlóan újszerűnek hatott Dave Brubeck - Take Five c. száma is. A megszólaló szaxofonból mellékes zöngék keletkeztek, és a hangszer eleve nem olyan sivalkodón lépett közbe, ahogy a kisebb felbontású füleseken. Könnyed volt és árnyalt, olyan (a hangszerész által keltett, kósza levegőmozgás által okozott) mellékzajokkal, melyektől száraznak, kis túlzással recsegőnek tűnt a hangja. Ilyen pontos és gazdag skálával nagyon kevés hallójáratba illeszkedő fülhallgató tud akusztikus hangszert reprodukálni. Az N40 basszusait eleinte kicsit túl bársonyosnak és melegnek gondoltuk, de mindennapi használat során egyre természetesebbnek éreztük. A fentebb említett és ahhoz hasonló jazz produkciókban váratlanul dobbanó lábdobot spontán módon, instant támadással kaptuk meg, nem lomha villanás, hanem váratlan fizikai hanghatás formájában. Ilyen szempontból komoly előnyt élvez az AKG hibrid rendszere, gyorsaságban szinte verhetetlen. A magas frekvenciákat alapesetben jóleső természetességgel közölte, a lengőnyelves technológia újfent sikert aratott ilyen téren. Aki kicsit játszani szeretne az N40 frekvenciagörbéjével, az kipróbálhatja a mellékelt, becsavarozható szűrőket, melyek három (magashang dominancia, lineáris, mélyhang dominancia) lehetséges profilt valósítanak meg. Nekünk a középső, gyárilag felillesztett korongocska vált be, a másik kettő már elvonta figyelmünket a zenéről.
Végszó
Mostanában az ünnepekre és az olvasók visszajelzésére alapozva, főleg belépő és középkategóriás fülhallgatókat teszteltünk. Így egyfelől kész felüdülést jelentett az AKG N40 függönyöktől, nehezékektől és tompításoktól, tarkítástól mentes karaktere. Másfelől a K3003-nál felfedezhető, észrevétlenül felépített hangszínpadot is megkaptuk, gyors és intim részletekkel, aránylag kiegyensúlyozott dinamika tartománnyal. Értelemszerűen a zászlóshajó áttetsző, rekord fürgeséggel tolmácsolt mikroszkopikus részleteit nem tudta utolérni az N40, viszont vele is el tudtunk csippenteni rengeteg olyan, újszerűnek ható motívumot kedvenc zenéinkből, amiket az olcsóbb, általunk eddig kipróbált, 50 000 forint alatti fülhallgatók egyszerűen képtelenek voltak ilyen közvetlenséggel, tisztán kihozni. Az N40 félprofi, ami alatt értendő a kommersz fülesek szórakoztató és a high end rokonok kimért jellegének összekovácsolása. Aki ilyen ötvözött hangot keres bármi áron, annak íme, egy visszautasíthatatlan ajánlat.